Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-15 / 105. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÖ CIRKUSZ OS« Gyermekdarabok 1924-ben\ Ez talán nem is kroki, nem humo- 1 raszk, inkább egy derűs történet, amely- | nek értékéből mit sem von le az a kö-1 rülmény, hogy valóban megtörtént. Magam nemcsak tanúja, de egyenesen egyik résztvevője voltam a históriának. A nagy nemzetközi hotelben, alul lakom, sok a gyerek. A világ minden tájáról gyerekek, köztük sok magyar. Szép időben a gyerekek játszanak a tengerparton, de ilyenkor, amikor esik, beszorulnak a hotel falai közé és ott próbálják agyonütni az időt. Tegnap a kis zongorateremben egy nyolc éves Jancsi: nevű pesti fiú és egy Lívia nevű hét-nyolc esztendős pesti kisasszony színházat játszottak. A társulat harmadik erőssége a liftboy volt, akii üres óráiban a vendéggyerekkel szokott játszani, miután tiz éven alul még a magyarok is demokrata módon gondolkoz- | nak. A lifíboyról még el kell monda- | nőm. hogy az olasz földön kisebbséget | képvisel, amennyiben délszláv, Milánnak hívják és tiz éves. Itt hosszú ideig Frédinek hívták, a hoteligazgató adta neki azt a nevet, mondván, hogy az szebb, mint Milán. De Frédi nekem bevallotta, hogy őt tulajdonképpen Milánnak hívják és látszott rajta, hogy erősen sóvárog a régi neve után. — Azért lettem Frédi, — mondta — • mert az szebben hangzik, mint Milán. —. Az nem igaz — szóltam —• a Milán nevet királyok is viselték már, de a Frédit csak liftboyok. Másnap Frédi-Milán audiencián jelent meg az igazgatónál és protekciómat igénybevéve visszakapta az őt jogosan \ megillető Milán nevet. Tehát ők hárman, Lívia, Jancsi és | Milán megnyitották a színházat. Egy | kis emelvény volt a színpad, nyolc szék p a teremben, a nézőtér. Mikor engem \ megláttak, odahívtak. — Tessék jönni megnézni az előadást, j A színház általában nagyon érdekel, tehát nyomban helyet foglaltam az jj egyik széken. A Jancsi azt mondta, hogy ő az igazgató és a kezembe nyomott egy papirt. — Ez a jegy. Egy lírába kerül, mert első sorban tetszik ülni. Befizettem a pénzt. Közben sikerült még három nézőt fogni Egy magyar urat. egy német hölgyet és egy olasz bácsit, aki azonban csak féilirás jegyet vett mondván, hogy ö jól lát, a másologus, tanácskoztak egy darabot, aztán a fiú tört németséggel így szólt: — Német művészünk mindjárt sorra kerül. És rámutatott a német művészre. Ez volt a Milán. Sok gombos egyenruhában várta a jelenést és közben figyelte nemre csenget a lift. Miután a válasz a közönséget megnyugtatta, a párbeszédet folytatták: — Nem hamisak! — szólt a fiú. — Én kerestem. — Tisztességes utón kerested? (Itt van a darab morálja!) — Igen —• szólt a kérő — a tőzsdén kerestem1. Nagy derültség. Tisztesség és tőzsde. A nő folytatta: — Jó, akkor a feleséged leszek. Ezzel pukkedlíit csináltak és leléptek a színpadról. Az igen vékony cslekményü darabot, amely oly nagyszerűen adta vissza a mai gyerekészjárást, megtapsoltuk. Most jött a német szám. Rövid megbeszélés után Milán helyet foglalt a széken és várt. Kisvártatva jött a primadonna, ezúttal mint táncosnő. Erre Milán igy szólt németül: — Táncolj nekem Y'Y , Y — Nem. i * r , — Pénzt adok. — Nem. Milán kivett egy csomó papirt a nadrágja zsebéből. Mert a játéknál minden az anyagiakra ment. A lány elvette a pénzt és nagyon rossz németséggel igy szólt: — Most nálam a pénz, de nem táncolok. MJán felugrott és nyakonragadta a nőt. Ennél az érdekes drámai fordulatnál hirtelen megszólalt egy csengő. Milán felkapta a fejét a csengő szavára. Ebben a pillanatban a csengő még egyszer, most már erélyesebben csilingelni kezdett. Milán erre szó nélkül eleresztette a táncosnő nyakát és elszaladt. A legizgalmasabb drámai cselekmény előtt. A kislány utána kiáltott: — Mi az? Miért szaladsz el? Nincs benne a szerepben! Milán dühösen fordult vissza: — Nem hallja a liftcsengőt? Ezzel vége szakadt az előadásnak. (Abbázia, 1924. tavaszán.) Stella Megrendszabályoraák a kivándorlási ügynökségeket Megszüntetik az ügynökségek tisztességtelen versenyét A kivándorlási ügynökök ellen elhangzott^ számtalan panasz nem vor* hiábavaló, a zagrebi kivándorlási biztosság főnöksége hozzálátott a kivándorlási ügynökök megrendszabályozásához- A hajóstársaságok megbízottai a legmesszebbmenő akciót folytatják a falusi lakosság körében. hogy kivándorlásra csábítsák őket. mert a kivándorlók után magas jutalékot kapnak. Azokat, akiket sikerült rábirniok arra, hogy otthonukat elhagyják, többé nem engedik ki kezeik közül, mig hajóra nem ültették őket. Az elhatározástól a kivándorlás megvalósításáig még hosszú az ut; az útlevelek és egyéb okmányok megszerzése, a hajójegy megváltása mind körülményes munka az egyszerű emberek számára, minderre azonban szívesen vállalkoznak az ügynökök, természetesen külön jutalmazás ellenében. A hajózási irodák, — hogy minél több áldozatot szerezzenek — figyelemmel kisérik. hagy kik kérnek Amerikába útlevelet és ha a kérvény elintézést III. nyert, sietnek egymást megelőzni abban, hogy erről az érdekelteket értesítsék és felajánlják a hajójegyet. S mindjárt foglalót is kérnek és külön jutalmat a haján való hely biztosítása végett. Az ügynökök prospektusaikban feltüntetik mindazokat az előnyöket, amelyeket hajóikon az utazás biztosit és a legmesszebbmenő kényelmet biztosítják számukra. Hogy ez a kényelem a valóságban milyen — arról a kivándorlók panaszos leveleiből mindenkinek tudomása lehet. Mivel az ügynököknek ez az eljárása^ nemcsak a kivándorlók érdekeit sérti de a kivándorlási törvénybe is ütközik, az állami kivándorlási biztosság főnöksége elrendelte, hogy az ügynökségek csak azokat a kivándorlókat értesíthetik az engedélyekről, amelyekről a biztosság hivatalosan értesíti őket. Egyben megtiltotta a hatóságoknak, hogy a kivándorlásra és kivándorlókra vonatkozóan az ügynökségeknek információt adjanak. dik sorból is. Ezzel megkezdődött az előadás. Az igazgató a lámpák elé lép és igy szólt: — Mivel nincs függöny, tehát amikor azt mondjuk, hogy nem szabad idenézni, akkor tessék hátrafordulni. Nagyszerű megoldás! így is történt. Hátrafordultunk és mire szabad volt odanézni, egy szék volt a színpadon és azon ült a kislány. Nagy érdeklődéssel néztem a játékot. Pontosain igy folyt le: kopogtak a külső ajtón és bejött a Jancsi gyerek. Minden átmenet nélkül jgy szólt: — Légy a feleségem! — Nem! — mondta a kislány. — Sok pénzem van! — Nem, soha! — Palotám v; n! — Nem! — Autóm Nem. A kikosarazott kérő erre kivett a zsebéből egy csomó papirost. — Látod — igy szólt — csupa dollár! A tós nő erre megfordult és azt mondta: — Nem hamisak? A közönség soraiban erre mi ketten magyarok nevetni kezdtünk, mire az olasz báesi sajnálta, hogy ő nem érti és felszólt a színpadra: — Bitte deutsch! Wfer verstehen nicht! Oder zurück das Geld! Jót nevetett a viccen, de a két pesti gyerek, aki tudott németül, nagyon megijedt, Egy pillanatra megtört a dia-Amerika felé A Bácsmeggei Napló Amerikába küldött III. Newyork, 1924. március végén Magyarok, mindenütt magyarok. Ha beülsz a párisi gyorsvonatra, minden második fülkébe magyarokkal találkazol és ha átmégy a harmadik osztályba: magyar beszéd, magyar ének üti 1 meg a füledet. Azok elegáns, világjáró uj gazdagok, hangosak, kellemetlenek és parvenük, emezek szegény, magyar munkások, szerények, csöndesek, idegen világnak vágnak neki, valami furcsa bizakodó szomorúsággal, reménykedő fájdalommal. Az egyik az apjához megy, a másiik az ura után. a harmadiknak bátyja küldött hajójegyet. Egy-egy amerikai magyar, aki látogatóban volt odahaza — gyári munkás vagy cukrász — manikűrözött kezű, arany óraláncos, fölényes és angol szavakat kever a beszédbe, de azért jó hortobágyi angoldialektusban ropogtatva, becsületes Nevjorknak mondja Nevvyorkot. Pedig egyik-másik Jánosnak, Mihálynak, aki valamikor kisbéres volt otthon, borotválva van már a bajsza és mr. Kovácsnak vagy mr. John Szabónak mutatkozik be és büszke nyomatékossággal élezi ki neve előtt a mistert * Páris tele van magyarral: a Boulevard l’Opera vagy a Piac de la Conmunkatársától — corde-on mindenütt hallok magyar beszédet és összetalálkozol összes, megszökött tőzsdebizományos ismerősöddel, akik — ők tudják mért — szakáit növesztettek, hogy meg ne ismerjék őket. A Gare de l’Este körül csizmás, nagybajszu magyarok taríisznyáznak, Troyes közébe igyekeznek. — Van ott egy ismerősünk —- mondják — megkeressük. Vállalunk akármilyen munkát. És úgy vágnak neki ennek a bolond, idegen világnak, mintha Fegyvernekről Szolnokra mennének. A Saint Lazare pályaudvar környékén magyarokkal és szerbekkel találkozom, Bácskából, Bánátból jönnek. A vasúton ismerkedtek össze, francia szénbányában próbálkoznak. Egy kukkot sem tudnak franciául. Az ösztönük vezeti-e vagy a jóisten vigyáz rájuk?! * A Berengária a világ legnagyobb és leggyorsabb lukszushajója. Úszó szállodának vagy úszó városnak szokás , nevezni. Egyik sem találó. A technika I legcsodásabb alkotása. , 52.000 tonnás, * naponként megtesz hótszáz tengeri I mértföldet. Röpül az Óceánon és észre sem veszed, hogy mégy. (Ötezred magunkkal utazunk ezen az úszó kolosszuson, én a hatodik emeleten lakom — lefelé — a konyha és szálló személyzete nyolcszáz ember. Ragyogó tánctermek, dohányzók, téli kert, éttermek, hallok, amelyek fényesebbek, kényelmesebbek, mint bárme■ lyik nagyvárosi nagyszállóddá vagy étteremé. Játékterek, tornatermek, uszoda és fürdők, elegáns lakásnak is beillő • kabinok. Borbólymühely, üzletek, iro||dák, távirdasátor, feladhatod a táviratodat, ami sziikratávirón megy tovább, minden reggel friss lapot kapsz —■ tizenhatoldalas — aminek hireét a szikratávíró veszi fel, a hajó szerkesztősége állít össze és nyomdája ad ki. Elsőrangú zenekarok, esténként koncert és tánc smokingos urakkal és estélyi toillettes hölgyekkel. Viharos a tenger. A hajó sétányon hol az egyik, hol a másik hogy támaszkodik neki a vasgerendáknak és egy nem éppen gusztusos foglalkozású mat[ róz, a világ legtermészetesebb közömbösségével hinti a homokot, hogy eltüntethesse azokat a nyomóikat, amelyeket az a furcsa betegség okoz, ami nevébe felvette jelzőként a vilg legnagyszerűbb csodáját, a tengert. Magyarjaink azonban fel sem veszik a hullámok játékát. Jó gyomor a magyar gyomor, meg sem1 kottyan annak a tenger,. * Egy igen derék és kedves pappal: Páter Hugóimnál utazunk, ferencrendi barát, Amerikába küldték, ahol tótoknak és magyaroknak fog prédikálni. Uj. 1 nazába megy. Idegenek" közé. akiknek ?a nyelvét sem tudja. Vágyakozva, el-Í merengve gondol haza. __Gyönyörű az éjszaka. A csillag-I világos eget tündért képben veri viszsza a beláthatatlan, végnélkül Ocán. Messziről nagyon-nagy távol felbukkanok egy hajó leirhataitlanul szép kivilágítása, azután eltűnik — mintha elmerült volna. — Kihalliík a bálteremből a finom, lágy tánc-muzsika. Hangos jókedv, életnek örülő, gazdag és elegáns emberek kacagása, Fehérruhás pincérek suhannak frissítővel, a hajósétány on minden csupa mosolygás, derű. A páter belemereng a habok és csillagok csillanó játékába. Néz, néz, arrafelé, ahonnan jöttünk és jönnek vélünk, I isten tudja hányán, mindig többen és többen. Két meleg könnycsepp gördül * végig az arcán; halkan — szinte niajjgának mondja: I — Édes anyám már túl van a tíetveven.... Vájjon fogom-e még ebben az életben látni?---És akkor, mintha rendezte volna valaki, tánc-szünetben, egészen véletlenül rázendít a zenekar egy magyar nótára, j Ezt a másodpercet sohasem fogom elfelejteni. » Kun Andor A szocialisták győztek a dániai választásokon Szocialista-kormány alakul Dániában A Havas-ügynökség jelenti Koppenhágából, hogy a dán nemzetgyűlési választások, amelyek simán folytak le, mint előrelátható volt, a baloldali pártok győzei" mével végződtek. A választásokon a kormány támogató konzervativek pártja 28, a baloldali koalíció 45, a szociáldemokraták 55, a radikális polgári párt 2, német kisebbségi 1 mandátumot szerzett. A konzervatívok szavazatait különösen a szociáldemokraták hódították el, akik 12 mandátummal többet kaptak, mint a múlt választásokon. A választásokon szenvedett veresége következtében a Neergaardkormány vasárnap benyújtotta a királynak a kormány lemondását. A király hétfőn megbízta Stauningot, a szociáldemokrata párt vezérét az uj kormány megalakításával. Sírauning a megbízatást elfogadta ____________T924 április 15.