Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-11 / 70. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 március 11. Radics-pártnek |[beogradi utjának eredményéről, minthogy a horvát köztársasági parasztpárt képviselőinek nagyrésze vidéki agitációs körúton van. Ezért Predavecnek bécsi utazása és Radiccsal való tanácskozása is néhány napi halasztást szenved. Ellenzéki körökben azonban úgy tudják, hogy a Radics-párli képviselők egy nagyobb csoportja csütörtökön érkezik Beogradba. Kiutasított exportőr Hungerleider Simonnak cl kellett hagyni az országot Hungerleider Simon baromfi- és ítojásexportőr ellen — mint a Bácsmegyei Napló megírta — nyomozás indult meg, mert a szuboticai vasutigazgatóságon több héttel ezelőtt nagyobb arányú szállítási csalásokra jöttek rá, amiket a Hungerleidercég követett el és úgy az államvasutakat, mint a vámhatóságot súlyosan megkárosította. Hungerleider Simon, akinek főüzlete Bécsben van, osztrák állampolgár és csak néhány hónapja tartózkodik Szuboticán , ahonnan jugoszláviai exportüzleteit irányította. E néhány hónap alatt is azonban többizben meggyűlt a baja a jugoszláviai hatóságokkal, ezelőtt három hónappal egy megvesztegetési ügyben letartóztatták és az utóbbi időben egyszerre három ügyben is folyt vizsgálat ellene. Hungerleider tízeiméi nem csak a rendőrhatóságokat, hanem a belügyminisztériumot is több ízben foglalkoztatta és ennek következtében történt, hogy a belügyminisztérium szombaton utasítást adott a szuboticai rendőrségnek, hogy Ungerleider Simont, mint alkalmatlan idegent tegye át az osztrák határon. A szuboticai rendőrség nyomban teljesíteni akarta a belügyminisztérium utasítását és közölte Ungerleider Simonnal, hogy el kell hagynia az S. H. S. állam területét. A kiutasításról tudomást szerzett a szuboticai városi adóhivatal is, ahol a Hungerleider-cég háromszázötvenezer dinár adóhátralékkal tartozik és ezért az adóhivatal vezetősége lépéseket tett, hogy a rendőrség adjon haladékot Hungerleidemek, adótartozásai kifizetésére. A rendőrség az adóhivatal kérését teljesítette és huszonnégy órai haladékot adott a kereskedőnek ügyei rendezésére. Hungerleider azonban kijelentette, hogy adótartozásait nem tudja kifizetni. mire az adóhivatal lefoglalta Hungerleider két vaggon áruját, a mi elszállításra várt a szuboticai vasúti pályaudvaron. A rendőrség, minthogy az adótartozásokra fedezet van, Hungerleider Simont vasárnap este minden haladék nélkül, áttette az osztrák határon. Ki az iro Irta: Milkó Izidor Mintegy száz év előtt (1826-ban)' a hetevenhét éves Goethe, amikor a munkásságáról s az írói múltjáról beszéltek, így szólt az ő hűséges Eckermann-jához: — Ha olyan világosan láttam volna akkor mint most, hogy mily sok kitűnő írás van már itt évszázadok és évezredek óta, nem írtam volna egy sort se, hanem valami egyebet csináltam volna. A legszebb emberi, férfiúi és irói. pálya végén igy nyilatkozott a maga korszakos és halhatatlan veuvre-jéröl a világnak talán leguniverzálisabb s minden bizonnyal legtöbbet emlegetett írója. Ha tudta volna már akkor, amikor Werther-iével ajándékozta meg az emberiséget, hogy milyen gazdag a már rendelkezésre álló irodalom, nem szaporította volna azt egyetlen sor Írással sem. Csak a genie lehet ilyen szerény... Es mi, itt »lent«, a Vajdaságban azon vitatkozunk, hogy ki az iró köztünk? Ki tarthatja magát és kit nevezhetünk annak? A kérdés, igy fölállítva, nem fog eldőlni. mert az, hogy ki tarthatja magát írónak, az illetőnek az önismeretétől, s hogy kit ismernek el annak, az olvasók ítélőképességétől, tehát két igen labilis tényezőtől függ. Akiben goethe-i szerénység van, az — a citált mondás bizonyítja — nem fogja magát egykönynyen íróvá kinevezni, még ha csupa Faustokat és Meister Vilmosokat ir is, akiben pedig szabódezsői önbizalom lakik, akkor is íróként viselkedik, ha az Á tisztviselő-redukció a magyar kisebbség ellen irányul Az elbocsátott tanárok helyett magyarul nem tudó tanárokat neveztek ki a szuboticai gimnáziumba A szuboticai gimnáziumban és a' vajdasági középiskolákban általában' még mindig a redukált tanári lét- ■ számmal és korlátozott órarenddel folyik a tanítás. Mint azonban: leg-, utóbb már megírtuk, Borovnydk Ti-; bor szuboticai gimnáziumi igazgató1 nyomban a tanár-redukció végrehaj-; fása után előterjesztést tett. hogy a megfogyatkozott tanári létszámot egészítsék ki, akár az elbocsátott tanárok visszahelyezése, akár uj tanerők kinevezése által. Hasonló a helyzet a legtöbb más vajdasági középiskolában is. miért is a redukált tanári létszám, miatt a legsúlyosabb nehézségekkel küzdő középiskolák igazgatóságai a közoktatásügyi minisztériumtól mindenünnen a tanári létszám kiegészítését kérték. A közoktatásügyi minisztérium a középiskolák felterjesztése alapján segiteni is akar a helyzeten és már a legközelebbi napokban várható az uj tanárok kinevezése. Bár kevesebb tanárt fognak kinevezni, mint amennyit elbocsátottak, remélik, hogy az uj tanárok kinevezésével a létszám olyan lesz, hogy a tanítás folytonossága nem fog fennakadTM. Miután hasonló jelenségek mutatkoznak más állami intézményeknél — igy a vasútnál — is, s a tisztviselő-redukció minden vonalon megbénítja a közigazgatás zavartalan menetét és igy számítani lehet arra, hogy másutt is uj tisztviselőket fognak kinevezni a nyugdíjazott és elbocsátott hivatalnokok helyére, ezért önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogy mi szükség volt a redukcióra? A felelet önként adódik. A írásai meg se közelitik a Szabó Dezsőéit. A Havas Emil vasárnapi cikke elég szabatosan megmondja, hogy ki az iró. Az, aki mást mond mint mások, s azt másként, eredeti módon és olvasásraméltóan mondja. Ha bizhatnám az Ízlések találkozásában s az Ítéletek rokonságában, azt mondanám, hogy fején találta a szöget, s hogy most már megvan, — már tudjuk, ki az iró s ki nem az. De hát ahány ucca, annyi ízlés, a hány város, annyi ítélet, s ahány ház, annyi kritika. Ki Ítéli meg, hogy a cikkíró által felállított és szerintem igen helyesen alkalmazott kritérium kiben van meg és laben hiányzik? A korbeli kritika? A későbbi irodalomtörténet? Az irótársak? A publikum? Az irói minőség megint csak vitás lenne, mert az említett areopágok nagyon különböző verdikteket hoznának---- Eredetiségmérő vagy talentométer kellene, hogy az ö különben igen találó meghatározása alapján is klasszifikálni lehessen az írókat; hogy az egyiket föltessékelhessük a Parnasszusra, s a másikat elhessegethessük onnan. Annak az »intelligens feltétlenül müveit, képzett« úriembernek is igaza van a maga szempontjából, akinél (mint Windischgraetznél az ember a bárónál) az iró Molnár Ferencnél kezdődik. De csak az ő szempontjából. Mert ha ez a szempont jogosult, akkor az se lesz jogosulatlan, amelyet egy másik ur — s az se lesz éppen műveletlen — fog vallani, aki esetleg igy nyilatkozik: — Nálam azHró Qoethe-nál, Cervantesnál, Balzac-nái és. Romain Rollandszuboticai gimnáziumhoz a régi tanárok közül csak egy-kettőnek a visszahelyezése várható, míg a többi elbocsátott tanár helyett újat neveznek ki s a magyarul is tudó tanárok mellőzésével csapán szerbül tudó tanerőket. így tehát nem kell rosszhiszeműnek lenni annak a feltevésnek. hogy a tanár-redukció főképpen a magyar anyanyelvű tanulók középiskolai oktatásának megnehezítését célozza. Erre vonatkozólag volt alkalmunk beszélni Borovnyák Tibor gimnáziumi igazgatóval, aki munkatársunk előtt kijelentette, hogy a szláv tagozat osztályaiban a szigorú előírás szerint nem is szabad egv magyar szónak sem elhangzani és azok a tanárok, akik tudtak magyarul, csupán kivételes esetekben magyaráztak meg egyes kérdéseket magyarul. A szuboticai gimnázium igazgatójának a kijelentése szerint tehát a magyar nyelv száműzve van a szerb osztályokból még abban az esetben is. ha azokba magyar anyanyelvű tanulók járnak és a tanulmányi érdek sem követelné meg a magyar nyelv segitségülvételét. Hogyha ugyanilyen módon fogják megoldani a kérdést más állami hivatalokban is. akkor a tisztviselőredukciónak meg lesz az az eredménye, hogy a magyarul tudó régi és használható tanárok, vasutasok, postások és más állami tisztviselők helyére olyanok fognak kerülni, akik nem fognak tudni érintkezni azoknak nagy részével, akiknek ügyét el kell intézniük. nál kezdődik s igy nekem Molnár Ferenc se iró. Azt hiszem, itt a szempontban van a hiba, sőt téves a kiindulópont is. Az írók nem kezdődnek sehol, se Cervantesnál, se Molnár Ferencnél, se senkifiánál. Mert ha elfogadnánk egy ilyen kezdést mint fok- és értékmérőt, akkor rémsok írója volna annak a boldog embernek, akinél ez a meghatározás már Bajza Lenke asszonyságnál, vagy Ohnet urnái, s ugyancsak kevés annak- a boldogtalannak, akinél az csak Flaubert-nél, vagy Balzac-nál kezdődik. Az olvasónak, legyen az bármily intelligens, nem adhatnak több jogot mint a kritikusnak, s az nem állíthat föl irói mértéket. Mondhatja, hogy ezt vagy azt az írót nem olvassa, azt is, hogy szamárnak tartja, de nem állíthatja, hogy X. vagy Y. nem iró, mert kisebb s jelentéktelenebb mint az, akit ő még hajlandó írónak akceptálni. Nagyon köszönöm H. Emil barátomnak, hogy e sorok íróját el akarta »fogadtatni« írónak azzal az úrral, aki vitatkozott vele az értéktelenségemről. Kár volt buzgólkodnia. Én magam is csak azért tartom magam írónak, mert mindenkit annak tartok, aki azért dolgozik, hogy az írásaival magának vagy másoknak gyönyörűséget szerezzen. Én magam mindig élvezek, ha irok, s hogy ha nem is sokaknak, de egyeseknek okoztam már egy kis örömet az írásommal, azt jólesően bizonyítja a levelesládám, amelyben sok nálamnál különb szellemnek az elismerő szavait őrzöm. Ha ez nem igy volna, bizony abban a tudatban, hogy majdnem mindenki szebAz utasok megverték a kovmi állomás főnökét Hatvan utas huszonnégy órai vesztegzár alatt Noviszadró! jelentik: Szombaton este a becsei vonattal ötven-hatvari utas érkezett Kovin állomásra, a honnan Pancsevó felé akartak tovább utazni. A pancsvói vonat a menetrend szerint bevárja a becsei vonatot és az utasok amikor megérkeztek Kovinba, meglepődve vették észre, hogy a pancsevói vonat még nincs az állomáson. — Késik a vonat, állapították meg egyhangúlag és letelepedtek az állomás előtt, hogy bevárják a vonatot. Amikor már néhány óra hosszat várakoztak, gyanússá vált előttük a pancsevói vonat rejtélyes késése és többen bementek a főnök szobájába. hogy érdeklődjenek a vonat felől. A főnöki szobában az állomásfőnököt a pamlagon mozdulatlanul találták. Rosszat sejtettek és jóindulatulag élesztgetni kezdték. Nagy sokára sikerült is felébreszteni, amikor is kiderült, hogy az állomásfőnök előzőén igen jól mulathatott. Érdeklődtek a pancsevói vonat felől, mire az állomásfőnök alig érthetően tudomásukra adta, hogy á pancsevói személyvonatot, amely egyetlen vonata a Pancsevo-Kovir.-í vonalnak és amely naponta csak egyszer közlekedik, még a becsei vonat előtt elindította. — Talán már Pancsevón is van — mondta derűsen, ásitozva a kitűnő férfiú és cseppet sem volt megilletődve az utasok elképedésén. Az utasoknak azonban kevés érzékük lehetett a humor iránt, mert ahelyett, hogy az állomásfőnök tréfáját honorálták volna, botokkal és más ütésre alkalmas eszközökkel rátámadtak a főnökre és összeverték. A szorult helyzetbe került főnök segítségért kiáltott, amire felesége rémülten futott le az emeleti lakásból férje segítségére. A feldühödött utasok azonban őt sem kímélték meg az ütésektől és alaposan elverték. A hatvan utas csak másnap este utazhatott tovább Pancsevó ra. A nem mindennapi ügyben meg'• ották a nyomozást. taasBsaaszsisa ben ir nálam, én se tartanám írónak magam. Legjobban szerettem volna persze, ha ez a disputa föl se merül. Mert ha a közönség egy része az egyik, másrésze meg a másik vajdasági magyar Írót közösíti ki a céhből, s ha igy lassankint végigszapulja a hallhatatlanságnak azt az ötven jelöltjét, akik irodalmi társasággá akarnak tömörülni, akkor hogyan és kikből fog ez a szépcélu egyesülés rekrutálódni? Nem kívánhatom, hogy mindenki elfogadja a meghatározásomat, de az Íróknak — s különösen nekünk apró íróknak — meg lehetne egyeznünk abban, hogy mindenki iró, aki irodalommal foglalkozik, s szépirodalmi tekintetben iró mindenki (ahogy fentebb mondtam), aki a maga vagy a közönség. gyönyörködtetésére szokott irni, Hogy ez sikerül-e neki, az a litteratura szempontjából nem fontos. Mindig több fölösleges könyv jelent meg mint hézagpótló, s ez igy lesz mindig. A közönséggel nem történik semmi méltatlanság, — ő azt olvas, amit akar. S legfeljebb nem fogja azt mondhatni: ez ne-, kém nem író, hanem ezt: ez nekem nem irodalom. Tehát azért, mert valaki rosszul vagy ostobán ir, még nem szűnik meg iró lenni, legfeljebb fölösleges, nélkülözhető, rossz iró lesz. Ez szabad pálya, olyan mint a kereskedőé. Ha nekem egy kereskedő vagy a portékája nem tetszik, akkor nem megyek a boltjába és nem vásárolok tőle. De nincs jogom azt mondani, hogy nem kereskedő. Mert az, mihelyt kereskedik,,
