Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-02 / 61. szám

/ PoŠtarina plaCcna u gctovom ünnepi SZäm — Ara 2 dinár PosfaszáRitási dij készpénzben lefizetve XXY. évfolyam Snootica, VASÁRNAP, 1924 március 2. Megjelenik minden reggel, ünnep után ét hétfőn dálbin 61. szám TELEFON SZÁK: Kiadóhivatal S»58. Szerkesztőség 5-13 Előfizetés! ár negyedévre 135 dinár mrn'mwmmwms« Pnsztnlő közintézmények Kemény fejszecsapások érik a magyarság fáját. Hivatalosan azt mondják : tisztviselő redukció, hi­vatalosan azzal indokolják, hogy sem az állam teljesítőképességé­vel, sem az elvégzendő felada­tokkal nem áll arányban a köz­­tisztviselők száma és tisztviselők fizetési igénye sem teljosithető eddig, amíg az államnak felesle­ges közalkalmazottai vannak. Ez a hivatalos elnevezés s ez a hiva­talos indokolás. S csak végig kell nézni, hogy mi minden megy végbe addig, mig az elhatározás megvalósul, mig a törvényhozás­nak vagy kormánynak elhatáro zását végrehajtják az érdemszer­zés törtetői. Kemény fejszecsa­pássá nehezedik minden elhatá­rozás, mely alantas tisztviselőkre bízza azokat a problémákat, me­lyek másnak kenyeret, nyugodt öregséget, békés szegénységet je­lentenek s nekik csak ez érdem­szerzésre adnak alkalmát, vagy — türelmetlenségük diadalára. Tegnap hagyták el az iskolá­kat a leredukált tanárok s nem­sokára elhagyják Íróasztalaikat a leredukált vasúti tisztviselők. Ma már alig tudják ellátni a ta­nítást a vajdasági iskolákban s nemsokára a vasút teljesítményé­ben is észlelhető lesz a tisztvi­selőredukciónak minősített nemze­tiségi szelekció eredménye. Mi eb­bő! a tanulság? Az, hogy nem a felesleges tisztviselőkre mondták ki a pereat-ot. Az nem felesleges tisztviselő, akinek elbocsátása a hivatal ér­dekeit sérti. Azok nem felesleges tanárok, akik ha nem tanítanak, nem tartható fönn a középiskolai oktatás rendje, azok nem felesle­ges tisztviselők, akik ha nem tel­jesítenek szolgálatot, még pontat-i lanebb, megbízhatatlanabb, hiá­nyosabb lesz a vasúti forgalom. Ha ilyen tisztviselőket bocsátottak el, nem felesleges tisztviselőket tettek ki az iskolának, vagy a hivatalnak kapuin. Ha a tisztvi­selő elbocsátásokat megérzi — s katasztrofálisan érzi meg — a közszolgálat, akkor nem a hivatal szempontjai vezették a válogató­kat. Hanem vagy egyéni szem­pontok, amit nem akarunk elhinni, vagy nemzetiségi szempontok, a mibe nem tudunk belenyugodni. Az nem tisztviselő redukció, a melynek kíméletlen végrehajtása után az a legsürgősebb feladat, hogy hogyan lehetne uj tisztvi­­selőkkel pótolni az elbocsátotta­kat. A szakképzett, tapasztalatok­kal gazdag, ez ügyintézés Iafai riníuséban jártas, a pontosságra ' és lelkiismeretességre nevelt, de szélnek bocsátott tisztviselők he SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aleksandia nüc.ä 4. sz. alatt Kiadóhivatal: Kralja Aleksandra ullta 1 (Lelfcsch-palota^ lyett olyan uj alkalmazottakat kénytelenek szolgálatba fogadni, akik a hozzáértést és a szakkép­zettséget csak ezután sajátíthatják el s akikbe a közszolgálat vég­zése csak ezután nevelhet lelki­ismeretességet és puritanizmust. Ha as elbocsátottak helyébe uj munkaerőket kénytelenek alkal­mazni 3 ha a hivatalukból kie­meltek egy részének még nyug­dijat is keH fizetni, akkor a tiszt­viselő redukció csak újabb pénz­ügyi megterhelését jelenti az államkincstárnak és akkor — a íisztviselőhuilákön s közintézmé­nyek lerongyolódásán túl éppen az ellenkezőjét érik el annak, a mit tervbe vettek. Ha a közintézmények hibátlan működésénél a tisztviselő-reduk­ció fontosabb, akkor e félmunka helyett sokkal egyszerűbb lenne bezárni minden iskolát, megállí­tani minden vonatot. El lehetne bocsátani n megmaradt tanáro­kat s a redukción szerencsése! átesett vasúd tisztviselőket és kalmazottakat is. Mi értelme :s«*en, és a!*| e van | annak, hogy csak ép annyi ta­nárt bocsássanak el, ami mietí csak egyes osztályokat ke!! be­zárni, ha a, tanítás rendjét úgyis fölborítja s a tanítás eredményes­ségét úgyis ^ehetetlenné teszi n tanszemélyzet felének elbocsá­tása. Minek laborálni az állam­vasutakkal is, hogy csak egyes vonatjáratokat szüntessenek be s redukció következtében s hogy még lassúbb legyen ez ügyinté­zés a hivatalokban ? Be kell szün­tetni az egész vasúti forgalmat, nem lesznek balesetek, nem lesz panasz a vonatok késése miatt, nem lesz felszólamlás sem, ha három hónapig tart, amig Szen­téről Topóiéra ér as áru s meny­nyit takaríthat-jneg köztisztviselői illetményekben az államkincstár. Ha a közhivatal érdekei nem fon­tosabbak, mint azok a szempon­tok, amelyek szerint a redukciót végzik, igazán azt kell tanácsolni, na álljanak meg a félmunkánál. ' art így neip a köztisztviselő­ket redukálják, hanem a közin­tézményeket. „Az uj országrészek siépel mostoha elbánásban részesülnek“ Kumauudi volt pénzügyminiszter a koronabőnok beváltását követeli Beogradból jelentik : A parla­ment szombati ülésén folytattál« a költségvetés részletes vitáját. A napirend előtt az elnök bejelen­tette, hogy a közlekedésügyi mi­niszter beterjesztette a Déli Vasút megvásárlásáról szóló törvényja­vaslatot, a Romániával kötendő határrendezési konvenció letár­­gyaiására kiküldött bizottság is elkészült munkájával és jelenté­sét már beterjesztette a parlament elé. Az elnök a Déli Vssui-ról szóló törvényjavaslatra kérte a sürgős­ség kimondását, amit a parlament — tekintettel an^i, hogy az ülés kezdetén csak alig pár képviselő volt jelen — az ülés végén sza­vazott meg. A költségvetés vitája A napirend előtt Vüicsics bel* ügyrniniszter röviden válaszolt Hohnytc klerikális képviselőnek a robotmunka végrehajtását illető rendeletek ügyében beterjesztett interpellációjára, majd áttértek a napirendre. A vita első szónoka Hussein Alics, Spahó-párti volt, aki közel egy órás beszédben alapos kritika alá vette a költség­vetés első fejezetét. Kijelentette, hogy a király civilistája ellen semmi kifogása nincs, de tillako zik az ellen, hogy a radikális párt választási agiíációjába belevonja c király nevét. Elmondotta, hogy a muzulmán lakosságot brutális ön kénnyel kezelik a rendőrhatósá­gok és részletesen ismertette — mint jellemző példát — a délszer­biai rendőr- és csendőrgyilkossá­gokat. Fölemlítette azt az esetet, amelyet a dzsemljet már interpel­láció formájában szövetett, hogy a délszerbiai csendőrök 26 törököt — köztük gyermekeket — gyilkol­lak meg azon a címen, hogy rab­lók. Követelte, hogy az állam váltsa be & koronabankjegy-bo­­nokat. Az uj országrészek népei — szerinte — moslcha elbánásban ré­szesülnek. A hivatalokból kizárták a szlovéneket és horváíokat. Kér­dezi : mit szólnának a szerbek, ha az ország főhivatalnokai, a had­sereg vezető tisztjei mind horvá­­tok vagy szlovének lennének. Szó­­vátette, hogy a tisztviselőknek még ma sem adták meg az előlegeket felemelt fizetésükre. Amikor — mon­dotta — az ország még a tisztvi­selőit sem tudja fizetni, nem érti, miért kell oly nagy összeg a ren­delkezési alapra. A kormány rosz­­szul teszi, ha a polgárok vagyo­nából szubvencionál lapokat. Meg­vádolta ezzel kapcsolatban a sza­rajevói Irsad cimü lapot, hogy ál lami szubvenciót húz. Rámutatott a boszniai nép háborús szenve­déseire és követelte, hogy része­sítsék a boszniai népét hadikárpát­­lásban. Hussein beszéde közben többször élesen összeszólalkozott Popovics Torna radikális képvi­selővel. Kumanadi inflációs politikát követel Hussein után a dfemokratapáit nevében Kunianudi volt pénzügy­­miniszter emelkedett szólásra. El­sősorban tiltakozott az ellen, hogy a -pénzügyminiszter semmit sem irányzott elő a korona-bonok bevál­tására. Kimutatta, hogy a kormány deflációs politikája teljesen fiktiv. Adatokkal igazolta, hogy a Na­­rodna Bankánál az állam adós­ságai egyáltalán nem csökkentek. Különösen kifogásolta azt, hogy a pénzügyminiszter az áiiam hi­telezőinek, állami bonokkal fizet, amelyeket nem váltanak be a ren­des határidőre. Szidjadl no vies pénzügyminiszter. Ez nem igaz-Kumanudl kijelentette, hegy ál­lítását hajlandó igazolni. Foglal­kozott a béllyei uradalom kérdé­sével, Ez a* uradalom, — mon­dotta —- amely három milliárd ér­léket képvisel, alig hoz 30 millió jö­­delmet. Ebben a kérdésben három megoldás lehetséges : vagy meg­szervezik a birtok rendes állami kezelését, vagy bérbeadják, vagy pedig eladja az állam. A pénz­ügyminiszter a bérbeadás mellett van, ki is irta az uradalomra a pályázatot. A pályázat föltételei azonban olyan abszurdok, hogy nem lehet csodálni, ha eddig senki sem jelentkezett. A pénz­ügyminiszter 50 millió forgótőkét követel többek közt a pályázat- * ban. A mai pénzügyi viszonyok mellett nem lehet 50 milliót egy­könnyen összehozni. Egyébként is nevetséges, hogy egy három milliárd értékű birtokhoz csak 50 millió for­gótőkét követel az állam akkor, amikor a birtokon lévő cukor­gyárnak ctven millió dinárt volt kénytelen évente forgótőkéül át­engedni. Hosszasan kritizálta ezután a kormánynak a Bleer-kölcsön ügyében tanúsított eljárását, a mely miatt a kormánypárt tudva­levőleg éppen Kumanudit tárnáita eddig. Igazolni igyekezett, hogy a Bleer-kötvények érfolyama nem az ő, hanem Stojadinovics pénz­ügyminisztersége alatt esett. Ki­jelentette, ßtojadinovics politiká­jának tulajdonítja, hogy a kor­mány tizenhat hónap alatt sem tudta a dollár-kölcsön második fc é megkapni. A pénzügyminiszter válasza Stojadinovics pénzügyminiszter állt fel ezután szólásra és ener­gikusan visszautasította Kumanu­­dinak azt az állítását, hogy az állami bonokat nem váltják be rendesen. Felszólította Kumanudif hogy lehetőleg azonnal nevess Lajiaök mai száma 16 oldal T

Next

/
Oldalképek
Tartalom