Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-09 / 68. szám
ÍQ24 március 9. BACSMEGYEI NAPLÓ II. oldal. egyik ur nem úrija írónak például Radó ínyét; a másik': Millió Izidort. Mert: csak a nagyon nagyok azok. Az egyiknek Molnár Ferenc a mérték és Bem iró szerinte Szomaházy István. Viszont elismerte annak Drégely Gábort és Bus-Fekete Lászlót, mert: »aki nekem egy fél órára jó kedvet szerez, az iró«. Megadtam magam a sorsomnak. Maliciózus eszmemenettel megkíséreltem még Mitkó Izidort elfogadtatni, de aztán elszégyeltem magam — nagynevű, kiváló apai barátomért és abbahagytam. Amit még el szerettem volna mondani, az ez: — Az irót az teszi azzá, ami benne megvan és másban nincs meg és amit tőié eltanulni nem lehet. Bethlen István legkiválóbb politikai beszédét tíz és előtanulmány és politikai iskolázottság után Radó Imre meg tudná csinálni, de Bethlen István sohasem tudná megírni Radó Imre legrosszabb novelláját sem. Shawból akármikor lehetne Lloyd George helyén Anglia miniszterelnöke, — de Lloyd Georgebúl sohasem lehet Shaw. Ez a valami, amit minden irót — még a legkisebbet is — elkülöníti, megkülönbözteti a többi emberektől, — ez a művészi kifejeződés. Amit nem lehet tudni, sem eltanulni, — a művészi alkotó erő. Ez az, aminek révén a művész — sokak szerint —■ rokonságot tart az Istennel. Havas Emil. Az elcserélt lelkek Ma; Diószegiig Tibor í. I Sprond levele Berlinből pofájához Budapestre: Drága pofám, kíméletesen értesítelek, hogy a szegény Lajos pia reggel hirtelen és minden átmenet nélkül" — hogy úgy mondjam rögtönözve — megbolondult. A dolog époly titokzatos, mint megdöbbentő: fel sem tudom fogni, hogy mi idézhette elő ilyen váratlanul ezt a katasztrófát. Az éjszaka még együtt szórakoztunk Az arany poloska-hoz címzett müintézetben, j Lajos innen konflison elkísért laka-: somig. Ekkor félkettő lehetett, ügy gondolom, tőlem egyenesen hazahajtatott. ez azonban még hiteles megállapításra szorul; a rendőrség már keresi a kocsist, az majd bővebb felvilágosítással szolgálhat róla, hova fuvarozta barátunkat, akinek ekkor még — a leghatározottabban kijelenthetem — semmi baja som volt és a legkevésbé sem látszott kedélyállapota nyomottnak. Ellenkezőleg, úgy találtam, hogy szokatlanul jókedvű; ezt, őszintén megvallva, annak a kilenc stampedli koantrónak tulajdonítottam, amit ő megivott és amit én kifizettem. Mondanom sem kel! tudniillik, hogy egy huncut pezeta nem sok. de annyi pénze sem volt, három hónapja nem adott el egyetlenegy képet. Szegény fiút hallatlanul üldözi a balszerencse, ő az a bizonyos, aki, ha tízezer dolláros pályázatot tűznének ki a világ legpechesebb emberének. még ezt a dijat sem nyerné? meg. Mindamellett nem hiíszem, \ hogy kedvezőtlen anyagi körűimé- \ nyei zavarták volna meg lelke' egyensúlyát az éjjel annyira, hogy; már azt sem tudja magáról, fiu-e; vagy leány... Mert, bármennyire is hihetetlenülj hangzik, erről van szó. Reggel kilenckor felhívott telefon • non háziasszonya, menjek át azonnal a műterembe, mert lakója nőnek képzeli magát. Legédesebb álmom- j hói csöngetett föl; gorombán és bosszankodva ráförmedtem: — Meg van maga őrülve? — Én nem, — felelte méltatlan-] kodva — hanem a Krároer ur, úgy-] látszik, az igen... Húsz perc múlva ott voltam La-; jósnál. Az asszonyság, akitől a mű-; termet bérli, — valami pornerániai tábornok özvegye — feldúlt arccal fogadott az előszobában; szó nélkül rámutatott jobb kezével a műterem ajtajára, bal tenyeréhez tartozó ujjaival pedig sokatmondóan kezdett skálázni a homloka előtt. Egyedül nyitottam be barátunkhoz, a nő nem mert bejönni velem. Lajos ott ölt mély pongyolában nagy. ál-velencei falitükre előtt s a palettájáról levakart káraimból jobb ügyhöz méltó buzgalommal pingált rózsákat sápadt, borotválatian és rücskös ábrázatára. Amikor megpillantott az ajtóban, ijedten eldobta az ecsetet, összekapta mellén hálóingét és sikoltozni kezdett: — Mit akar itt? Ki maga? Hogy/ mert bejönni a budoáromba? Ne viccelj, — szóltam rá némileg meghökkenve. de azért kellő erélíyel. Nem használt semmit. Még jobban kiabált: —■ Szemtelenség! Betörni egy ismeretien hölgy hálószobájába... nem takarodik rögtön, maga csirkefogó? — De Lajos. — próbáltam csillapítani — éli vagyok. Lajoskám.., — Lajosként az öregapja, — felelte erre mérgesen — kikérem magamnak ... Szíveskedjék távozni, vagy kirúgom. Amikor látta, hogy nem mozdulok, felrántotta az ablak egyik szár-I nyát és lekiálltott az utcára: — Rendőri Rendőr! Segítség! | Le akartam fogni, de kiszabaditot-1 ta magát és még hangosabban visi-? tott. Birkóztunk, Lent összeszaladt az utca. Kész volt a botrány. A rendőr följött a sarokról és minden tiltakozásom ellenére följegyezte személyi adataimat, azután a háziasszony nacilonáléját vette föl; utoljára hagyta Lajost, aki közben fölöltözködött valamelyik modelljének nála maradt selyemrongyaiba. Arra a kérdésre, hogy mi a neve,: szegény fin a legnagyobb lelkinyu-1 galommal felelte: — Evelyne Bartleit. A rendőr felírta. Szerettem volna' figyelmeztetni, de rám mordult, hogy ne okvetetlenkedjem folyton. Tovább faggatta Lajost: — Foglalkozása? — Táncosnő. — Ezzel a bajusszal? — csodálkozott a renrőr — és hol táncol? — Az Aíhambra-vanetében. A rendőr lapozgatott jegyzőkönyvében. azután kijelentette: — Egész Berlinben nincs ilyen nevű mulató. — Lehet, hogy ott nincs, — felelte Lajos — de itt, Londonban, van. A porosz rendőr nagyon buta. Annyira azonban mégsem, hogy fővárosát Összetévessze a brit metropólissai. Odasugta nekem Lajosra mutatva: — Azt hiszem, nem beszél igazat.. —Én is azt hiszem. — jelentettem ki rövid habozás után. Ennek nagyon megörült, hogy egy véleményen vagyunk. Több szem, mondta, többet lát. Telefonált rendőrorvosért és a vége az lett, hogy kivittük Lajost autón egyik chariottenburgi idegszanatóriumba. Az orvosok nyomban megvizsgálták, de nem mentek vele semmire; a fiú minden tekintetben normálisan viselkedik. csak éppen csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy ő londoni táncosnő és hogy tegnap este még föllépett A nap tündérei című revüben. mint másodtündér. Mindenáron el akarta lejteni a harmadik kép belépőjét, amit — mint mondotta — negyvenedmagával táncol esténkint a _ Löbengriín-nászindulóbó! shjmmyvé előléptetett zenére, de nekem nem volt szivem hozzá végignézni ezt a produkciót... hogy ott hülyén ug ráljon előttem? Nem... inkább el- ;■ mentem ebédelni. (Apropó, szólj a] Gulyásnak, hogy vegye meg szá-j mámra azt a huszonöt kötés Mraz- ? nicát, amiről beszéltünk; holnapután! otthon leszek és akkor maid rende-f zem.) Na, mit szólsz az esethez? Enj nagyon sajnálom a Lajost. Most ■ hozzák a déli lapot, az van benne,! hogy a nyomozást Londonra is ki-] terjesztik; nem értem, mit akar a f rendőrség. Különben... majd kiderül j minden a boncolásnál. A viszontlátásig ölel Sproncid. ' II. ,4 londoni rendőrfőnökség távirati \ ! válasza a berlini rendőrigazgatóság-5 nak: f I Távirati megkeresésükre értesít-! I fők. hogy kérdezett Evelyne Bart- j í lett csakugyan él és csakugyan ‘ f táncosnő Londonban, de néhány \ ? nappal ezelőtt megtébolyodott. Azt \ ' állítja magáról, hogy Krámer Lajos \ magyar származású festővel azo-1 nos. illetőleg, hogy a lelkűk valalio-1 gyan elcserelődött. Sherlay. detektivfőfeíügyelö. j III. A Berliner Tageblatt tudósítása1 Jansen tanár pszikopafológiai elő■ [ adásáról: Kellemetlen incidens zavarta meg] dr. Erich Jansen egyetemi tanárnak,: az ismert lélekbúvárnak ma este a- Koncerthaus nagytermében A lélekcsere címmel tartott előadását. Az érdeklődőknek az a része, amely: már nem tudott helyet biztosítani magának a teremben — mintegy ezerkétszáz főből álló tömeg -- kiszorult az utcára és ott várakozott a tanár és két médiuma: Kramer ur és az angol fővárosból nemrég ideérkezett Bartlett kisasszony érkezésére. Amikor az autó, amelyen Jansen és kísérői ültek, megállt az épület följárója előtt, a kiváncsiak áttörtek a rendőri kordont és behatoltak az előcsarnokba, ahol néhány nacionalista izgató az előadásról kiszorult tömeg elkeseredett hangulatát parázs tüntetés rendezésére használta föl: kiadták a jelszót, hogy az összes jegyeket a zsidók vásárolták össze, mire két jelenvolt zsidó egyetemi hallgatót többen tettlegesen inzuuáltak. A mindjobban elfajuló verekedésnek a rendőrség közbelépése vetett véget, szétoszlatták a tüntetőket, és vezetőik közül öt személyt — akiknek egyike sem nagykorú — előállítottak a rendőrigazgatóságra. Az utcai botrány hire az előadóteremben nyomban elterjedt és nagy izgatottságot keltett. Jansen tanár félórás késéssel mindamellett megkezdhette nagy érdeklődéssel vár1 előadását, amelynek során tudományos megvilágításban ismertette úgy a viliágsajtót hónapok óta foglalkoztató Kramer-Bartlett- esetet, valamint általában a lélekcsere problémáját. mint olyant. A hallgatóság. amely zsúfolásig megtöltötte a termet, különös érdeklődéssel fogadta fejtegetéseinek azt a részét, amely az elcserélt telkeknek az eredeti testekbe való visszaplántálásáról számolt be, hiszen tudvalevőleg maga Jansen tanár volt az. aki ezt a nehéz, és az orvostudomány történetében páratlanul álló lelki operációt végrehajtotta. Az egybegyült közönség nagy tetszéssel fogadta az izgalmasan ér; dekíesziftő tudományos előadást és : zajos ovációkban részesítette a ki! váló tudóst és nagy népszerűségre ] szert tett pácienseit. IV.X ; Eljegyzési hír az Evening Stan- I dard február 4-ifá számából: ! Mr. L. Kramer, az előkelő körök- i ben néhány hónap óta rendkívül fel; kapott arcképfestő eljegyezte Miiss 1 Evelyne Bartlett-ct, a Paramount-Film Co. világhírű drámai művésznőjét Newyorkban. V. A Jó Bornak Is Kell Cégér-rek* lámvállalat levele Kramer Lajoshoz Newyorkba: Tisztelt uram! Huszonhetedszer és utoljára felszólítom önt és b. hitvesét, szíveskedjenek eleget tenni velünk szem-; ben fennáíló kötelezettségüknek. Múlt év augusztus 23-ikán keit szerződésük értelmében, valamint őnagyságával szeptember 5-ikén kötött szerződésünk szerint tartoztunk önöket két hónapon belül valamely reklámötletünkktíl világhírűvé tenni, ezzel szemben önök tizenöt esztendei időtartammal lekötötték minden ; néven nevezendő jövedelmük és be; vételük tíz százalékát cégünk szá; mára. A mai napig sem Öü, sem b. i felesége egy büdös centét sem fizet- Itek. noha ön többet keres tehetség; télén giccseiVel odakint, mint Willy : Pogány, és Őnagysfga nagyobb gá! zsít kap föllépéseiért mint Mary : Pickfórd. vagy Chaplin. Azt méltóz! tatnak hinni, hogy mi hajlandók va- I gyünk ezt tűrni és előzékenyen b&; fogtuk továbbra is a szócsövünket? j Zajos tévedés. Ha egy hónapon be; íül legalább negyvenezer dollár i részlettörlesztést át nem utaltok foí lyőszámlánkra. aouci. akkor jövünk f a leleplezéssel. Majd megfejtjük mi : az elcserélt lelkek titkát, meg azt, l hogy hogyan lesz valaki Lipótból — ; Lajos! í Szolgálatainkat továbbra is ajáiií} va nagybecsű figyelmébe, maradunk változatlan tisztelettel Steiner s. k. VI. j L. Kramer levele Steiner £ Co. § » ló Bornak Is Kall Cégér«-rekldm« i vállalatához: I Kedves Miksa! f Ha jó! esik nektek, leplezzetek I bennünket le nyugodtan. Az lesz csak az igazi reklám Ezer puszi Lipitöl Ivó Andrics: HARANGSZŐ Leng, cseng, zeng a harang úgy bong mint az átok. halljátok, halljátok nekünk rikolt a hang. A rőt holdsugár bársonyán átborong az édes zengzetü, halk. mennyei csengetyü és csókolja köd-asszonyát. Ö, ma sokan várják, terhes tavaszi szívvel — míg a vig hang szerte ivei — hogy lelkűk eggyé kalapálják. Csillagok csudásan hullnak, egyik én, másik te, szép fejed szivem hajtsd ide és a bánatok nyomban elmúlnak. Fordította: Simon Sándor E. SZÉCSI „P H I L AT E L I A“ hélyegkercskedés Suba Heart, a fó'posta mellett Albumok minden nagyságban, katalógusok Miekek Senf, Iveit, Zumstein, Kohl 1924-cs kiadásokban kaphatók. Megvételre, keresek minden mennyiségben használt SHS. bélyegei. Moravetz zenemiikersskedés . Timisoara {Temesvár, Komáara) 1 Világvárosi nivoiti sza’rüzlcf. Bármilyen zene- I miire van szüksége, kérje egy lapon, gyorsan | pontosan és s legolcsóbban kapja tőlünk, i Jegyzékek ingyen. Š89 f
