Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-09 / 68. szám
Váltakozó hangulat Irta: Baedeker 1924 március 9, BACSMEGYEI NAPLÓ _______________________ g oidat Gyula és Béla idestova húsz éve nem látták egymást, s mert jóformán gyermekek voltak, amikor az útjaik elváltak. bizony Gyula ur nem ismerte volna föl a barátját, ha az be nem küldi hozzá a névjegyét. így persze ráismert. kiébe ment s kezet nyújtott neki. í — Honnan kerülsz elő? — kérdezte. ' —' Egyenesen Amerikából. — felelte amaz. Gyula: Azóta mindig ott voltál? Béla: Mindig. Gyula: S hogy’ folytak dolgaid? . Béla: Hd jól, hol rosszul. J Gyula: Remélem, többször jól. Bé>a: Nem tudom . . . Odakint anynyj az ember dolga, hogy igazán néha észre se veszi, jól van-e vagy rosszul. Gyula: S most itthon maradsz? Béla: Az egy kicsit tőled is függ . . . Gyula: (Bámulva.) Tőlem? Béla: Tőled. Ha tudniillik fel tudom kelteni az érdeklődésedet egy vállalatom írást ... A tervét majd megismertetem veled . . . Nagyon érdekes és — merem állítani — jövedelmező vállalkozás. Gyula: (Hűvös ás rezervált, mint minden pénzember, akihez tervekkel jönnek.) Mostanában sokfelé vagyok angazsálva, és félek, nem mehetek bele Semmi ui íranszakejóba. A tőkéim el vannak helyezve, és pedig meglehetősen mozdáthatatlanul . . . Béla: Nem tesz semmit. Nekem csak pénz kell. de nem éooen a tied. Gyula: (Méz mindig óvatosan.) A pénznek nincs egyénisége. Béla: Ez az. amit mondani akartam... De ha pénzed nincs is. Időd csak van, hogy a tervemet meghallgasd? Gyula: (Udvariasan.) Parancsolj, kérlek. Amim van, a tied. Pénzem most nincs, az hát. (íny elegye:) nem a tied, tíe id.Őm, az van és rendelkezésedre áll. Bála: Köszönöm. Gyula: Szívesen ... Ez barátok közt nem számit. Béla: Ügy hát figyelj . . . Kint Amerikában billiárdgolyók gyártásával — ez volt az első ' komolyabb üzletem — aránylag rövid idő alatt egy milliót szereztem. Gyula: (Fölugrik.) Milliót? Béla: (Olyan hangon, mintha osztrák vagy magyar pénzről volna szó.) Egy milliót. Gyula: (Előzékenyen.) Gyújts rá, kérlek. (Elébe tolja a dohányzó-asztalt.) Béla: (Ragyáit egy szivarra.) Szünet. Gvuia: (Még mindig meghatva!) Egy milliót? (Nagyon nyájasan.) Szép dolog lehet az . . . Béla: (Egykedvűen.) Az ott nem ritkaság . . . Gyula: (Nemes érdeklődéssel.) Aztán mjnő pénz volt az? Frank, peso vagy talán éppen — ? Béla: Dollárt akartál mondani? Gyula: Igen. dollárt. Béla: Nos hát. az volt . . . Dollár . . . Ott a háború előtt se ismertünk más valutát. Nagyon kellemes pénz. Gyula: (Meggyőződéssel.) Meghiszem azt. (Csönget. Aztán még egy ideig a millió dollárt dicséri, s mikor az más belép, igy szól hozzá:) Konyakot! (Bélát kényelmesebb helyre ülteti s biztatja:) Folytasd, kérlek alássan. Béla: Amint mondtam, ez ott kint nem sokat jelent . . .. En se voltam megelégedve vele. s uj vállalatba fogtam. Gyula: (Aggodalommal.) Kockára tetted a milliódat? Béla: (Mosolyogva.) Dehogy! Az nem Európa . . . Itt, ha valaki üzlethez nyúl, azt mondja: dupla vagy semmi! Amerikában pedig azt vallja a yankee, hogy dupla vagy tripla! Gyula: (Ragyog.) Nagyszerű! Béla: Úgy van. Máskép bad business volna, ahogy az Unióban mondják . . . Én hát dákógyártáshoz fogtam. Dákóra, amint tudod, nagyobb szükség van. mint blüiárdgoiyóra. mert dákó több törik, mint golyó. Erre a természeti törvényre alapítottam az uiabb vállalatot. Gyönyörű gyárat csináltam, gyönyörűt. Eleinte sok örömem volt tőle ... De aztán elvesztettem a kedvemet . . . Egy kis pech-em volt vele . . . Gyula: (Ijedten.) Belebuktál? Béla: (Felsőbbséggel.) Nem! Annyiból t voltam pcch-es. hogy az eredmény várakozáson alul maradt . . . Mindössze is csak megkettöztettem a vagyonomat. Gvuia: (Megkönnyebbülten.) Ah! Beik: (Szomorúan.) Bizony, jóformán . hiába ..dolgoztam Jkat Tesdeig, (Lg travail ne vaut pás la chandelle, ahogy Európában mondják. Az inas eközben behozta a cognac-ot s megSiLÖtte a poharakat. Gyula: (Koccint Bélával.) Egészségedre! Nős vagy? Béla: Van is az embernek Amerikában ideje házasodni? Gyula: Itthon remélhetőleg majd ráérsz . . . Te. emlékszel az unokahugomra, Mariskára? Béla: (Bámul, s ennél többet egy szót se szól.) Gyula: fii ah. igaz! Azután született, hogy kivándo'-'Hl. A napokban lett 19 éves . . . Pompás leány ... Ha megy az uccán. mindenki megfordul utánna, aki nem vak . . . Te oly kitünően tartod magad. Senki se mondaná, hogy sár harmincnyolc éves vagy. Béla: Negyven. Gyula: Az nem baj. Jó barátok között ez a két rövid év nem számit . . . Még ma bemutatlak neki. Béla: Kinek? Gyula: Hát természetesen Mariskának . . . Árva leány és vagyonos. Olyan kelengyéje van. mint egy grófkisasszonynak vas.v egy gazdag zsidólánynak . . . Persze ez neked semmi... Ti ott Amerikában . . . Béla: Óh! . . . (Cognac-ot iszik!) A húgod egészségére! Örülök, ha megismerkedhetek vele ... Nos hát. folytatom . . . Elégedetlen voltam. Két millióval az ember odakint még jóformán proletár . . . Alapítottam hat egy bil- Iiárdgyárat Az is igen csinos établissement volt, a háttérben egy kerttel ahol karamboláztunk. Gvuia: (Csodálkozva.) Mi az ördög? A kertben billiárdoztatok? Béla: Dehogy! Nyelvbotlás volt . . , Tenniszeztünk . . . Nos, megvolt az uj gvár. s megint ugv állítottam föl a tételt: dupla vagy tripla. De nem volt szerencsém. Csak biiiiárdos lettem és nem milliárdos . . . Tovább is üldözött a malőr. Gvuia: (Aggodalommal) Csak nem? 1 Béla: De igen. üldözött. Hét esztendei szakadatlan temiiszezés után se volt több vagyonom össze-vissza négy milliónál. Gyula: (Melegen.) Természetesen ná-Elviite tavaszi kedvem egy tavasznap hajnalán, elvitte az ifjúságom az én fiatal apám. Fiatalabb most is, mint én, kérdőbb, hivebb, melegebb . . . azt mondják, hogy sírba tették, — én nem hiszem. Nem lehet. lünk ebédelsz, ugy-e? Béla: Szívesen . . . Ennyi kísérletezés után a legtöbb ember a kedvét veszti, abbahagyja a küzdelmet —• Gyula: (Helyeslőén bólint.) És hazahozza a pénzét Európába. Magyarországba. Budapestre, ugy-e? Béla: Ilyenek is vannak ... De engem nem ilyen matériából gyúrtak, én másfajta kompozíció vagyok. Nem kedvetlencdtem el a balsikerektől s tovább folytattam a munkát. Alapítottam egy —Gyula: Markőrgyárat? Béla: Mi jut eszedbe? Gyula: Eleíántcsontgolyó. dákó és bilüárd-asztal után nem várhattam mást. — azt csak megengeded. Béla: Igazad van. s lehet, hogy ez nem is leit volna rossz üzlet ... De a sors máskép akarta, és én nem rnarkörgyárat kreáltam, hanem egy részvénytársaságot Afrika belsejének a kikutatására. s az ott elejtett elefántok agyarainak az értékesítésére. Tulajdonkénen az elefántcsont volt a fő, inert az ördög törődik és nem a vaukee. Afrikának a belsejével! De hát hangzatos jelszó és népszerű titulus kellett a vállalatnak... Nagyszabású expedíciókat szerveztünk, •félévenkfet indult egy-egy Zanzibárból. A ió afrikaiak ugyan nyugtalankodtak egv kissé a megszállás miatt, tiltakozni próbáltak az amerikai nagyipar terjeszkedése ellen az ő szűz területeiken s népgyüléseken hirdették a jelszavaikat, amelyek szerint Afrika az afrikaiaké, Zanzibár a zatlzibáriaké s az elefántok — nem a részvénytársaságé. De tiltakozásuk a papiroson maradt s a levegőben hangzott el . . . Mi azért bementünk és előírás szerint vadásztunk ... A bolt ezúttal nem ment jól. Talán az elégedetlen és műveletien benszülöttek átka babonázta meg a puskáinkat. Vagy igaz volt hogy amióta Stanley itt járt s_ a legsötétebb Afrikát fölfedezte, az elefántok jobban vigyáznak magukra s olyan óvatosak, mint egy püspök? Tény az, hogy az expedíciónkban mindenféle állattal találkoztunk, csak elefánttal nem ... Lehet az is. hogy a vezetőinket megvesztegette. az elefántszindikátus, s azok olyan vidékekre kalauzoltak bennünket, ahol már kihaltak ezek a pompás állatok. Nem tudom, de a vadászati eredmény semmivel se volt több a nullánál. A benszülöttektől mégis, hogy egészen üres kézzel ne tériünk vissza, vásároltunk bizonyos kvantum elefántcsontot, de cserébe a feketéknek rémsok szöve-Nem hallottam a harangszói, nem láttam a ravatalt, nem hiszem, mert nem akarom a hír kaján szava csalt. Olyan messze estem tőle, mint élőtől a halott, és úgy érzem : Ő az élő s a sírban én porladok. tét, fegyvert meg üveggyöngyöt keßetf adnunk, úgy hogy ettől fogva, egy car-» ni túra billiárdgolyó annyiba került at részvénytársaságomnak, niijií azelőtt egy egész kávéház , . . A vállalat á harmadik expedíció után eikrachoit., A hosszú idő alatt gondosan gyűjtött milliók hihetetlenül gyorsan elúsztak. Gyula: (Türelmetlenül nézi az óráját.J Béla: Sietsz? Mingyárt készen leszek . . . Likvidáltunk, s mire a felszámolással elkészültünk, az ötszázdolláros részvények húsz cent-et értek. Szerencsére nem fektettem minden pénzemet a 'vállalatba. Gvuia: (Barátságosan.) Persze, voltál annyira óvatos, hogy vagyonodnak csak a felét fektetted a papírokba Béla: Az igazat megvallva, nem voltam ilyen óvatos. De megmentettem azt a négyszáz dollárt, amim a négymillión túl volt. s megmaradt a zsebemben még ezerhatszáz dollár, amit a részvényeimért kaptam. (Humorosan:) Veszett fejszének a nyele . . . Gyula: (Türelmetlenül.) Sajnálom, barátom, de most távoznom kell. Tudod, a fiskális délelőtt mindég el vau foglalva. (A faliórára néz. Csóválja a fejét, mintha nagyon későn volna. Pedig nincsen. A kalapja után nyúl.) Megbocsájtasz . . . Ami az ebédet illeti, azt majd elhalasztjuk. mert sehogyse biztos, hogv mikor jöhetek haza a tárgyalásról ... De most már megyék . . . Béla: Ejnye, ejnye! Hát meg se hallgatod a terveimet? Gyula: (Száraz hangon, már az udvariatlanság küszöbén.) Lehetetlen. A legjobb akarat mellett se időzhetek tovább. Béla: All right! Akkor hát a földbirtokom ügyét más ügyvéddel beszélem meg. mert én már ma szeretnék valami megállapodásra jutni. Amerikában megszoktuk a gyorsmunkát és a gyorselhatározást. Gyula: (Aki már indult, megáll. Ér-: deklődésscl.) Miféle földbirtok? Béla: Van odakint még egy kis íöldecskéni, amiről elfelejtettem említést tenni. Szeretnék oda telepítéseket atzközöhii ... A vidék nagyon egés\^lges. még doktormentes ... Jó termőföld. sok viz. folyó, pompás klíma. Gyula: (Növekedő érdeklődéssel!) Mennyi főid az? Bé*a: Egészen tisztességes darab . . . Körülbelül akkora, mint Hevesvártnegye. Gvuia: Komolyan? Béla: Igen, igen. Csak nincsen annyira beépítve ... Itt vannak az irományok és a tervek. (Nagy csomó írást vesz ki a zsebéből.) Gyula: (Leteszi botját és kalapját, s az íróasztalához ül.) Nézzük azokat az okmányokat! Béla: De ne! . . . Hiszen oly sok a dolgod . . . Nem tudnám a Iclkemre venni, ha mulasztaná! valamit miattam... Esetleg egy lukrativ ügyet . . . Gyula: Eh. mit! Az embernek mindig van egy pár órája a barátai részére. (Enyelegve.) Főképp, ha olyan messziről jönnek, s olyan érdekeseket tudnak csevegni. Hjah. wenn einer eine Reise tat . . . (Csönget az inasra.) Mutasd csak! (Az írásokkal kacérkodik.) Inas: Parancsol, nagyságos ur? Gyula: Mondd meg a szakácsáénak és jelentsd a nagyságos asszonynak, hogy vendéget hozok az ebédhez. Megértetted? inas: (Meghajtja magát és indul!) Gyula: Halló! Még valamit! A borokat úgy. mint mikor az államtitkár ur ebédelt nálunk. (Már elmerült a piámmokba.) Inas: Megértettem, nagyságos ur. (El!) Béla: Körülbelül ötezer családot lehetne kitelepíteni Magyarországból, az utódállamokból és Németországból. CanadánaJk olyan versenyt lehetne csinálni, hogy meg Macdonald is megérezné . . . Minden családnak átengedhetnénk ötszáz hektárt, s ha hektárjáért csak egy dollárt kapunk, már ez is harmadíélmilló. Gyula: (Már benne érzi magát az üzletben s a fejét csóválva mondja:) Én nem adnám olyan olcsón. Béla: Te ezt nem érted s európai fejjel gondolkozol. A földnek odakint nincs olyan értéke, mint Cegléd határán. De hát azért van belőle sok. s a kvantitás kárpótolja a szegény agráriust a kvalitás hiányáért. Aztán gondold meg, nem kell telhetetlennek lenni. Két és fél millió dollár nálunk ott kinn nem valami szédítő summa . de itthon nálatok már eíSggé impozáns kis összeg. Nem? Gyula: (Meggyőződéssel.) Szép. nagyon .szép. és elég kerek összeg . . , (Szeréíné kiszámítani, hogy hány milliárd magyar korona, de nem tudja.) Béla: Nos, máé szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy társnak veszlek a te-II. Nem. Nem halt meg. Hisz bennem énekel az élete. Szerény és csendes dal. Övé volt. Nem harcos, uj rivalgás, de szívnek halk harangszór a szomorúság hangnemébe' hangzó. Nagyságos értelemmel világon átzendülö harsabb melódiák harsoghatnak kevélyen, — Ő bennem énekel s most már mindig helyettem, mióta kedvnek, hévnek, szónak szegénye lettem. III. A nagyvilágnak énekes vak koldusa ki magyarul dalol. Ki hallja meg ? s a magyar hályog ha oszlik szemén, csodálkozik — és elhallgat szegény. A rámszakadt, riadt nagy némaságban szemem lehunyom újra, néha, most is. . . és halkan felsóhajt a régi bánat és hallom muzsikálni az apámat. LÁNYI SAROLTA APÁM I.
