Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-23 / 82. szám

I 2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ f924 március 23. r kvai kórházban, hogy milyen finom lelküek a magyarok. Erről mondta nekem egy külföldi irgalmasrendi ápolónő, aki hosszabb ideig volt Ma­gyarországon : Die Ungarn haben eine gewisse Edelmütigkeit. Az a bizonyos gavalléria, úri tem­pó! Van-e a szerbeknél gavalléria? Itt nincs párbaj, de mégis van igen magas színvonalú gavalléria. Ennek a gavallériának központja a »Srbin­­stvo« vagy a »Hrvatstvo.« Ha erről van szó, akkor az a macedóniai szerb Is. vagy a krbavai horvát is képes a legnagyobb gavallériára — akár az élete árán is. A nyugati ál­lamokban is meg van a gavalléria, mely a nemzeti eszme mellett azt a felfogást is kidomborította, hogy »noblesse oblige« — vagyis a köte­lességről való minél magasabb fel­fogás tesz érdemessé. Az igazi ne­mes felfogás valami eszmény irtán indul, nem pedig saját magát teszi központtá saját önző érdekeivel. Hogy Magyarországon — mint a lapok írják — az utóbbi időben na­gyon elharapózott az a párbajozó gavalléria — az igaz lehet, hisz már a parlamentben is interpelláltak miatta. De nagyon tévedett, aki eb­ben a magyarság közfelfogását lát­ná. Ez dekadens irányzat. — mely ellen a polgári felfogás mindig tilta­kozott. Tisztelet adassák Vázsonyi Vilmosnak, aki legelőször merte mint képviselő kijelenteni, mikor párbajra hívják, hogy ő megelégszik a polgári becsülettel. Ez a helyes felfogás. Hogy a szalonokban mi­lyen felfogás van — az a szalonok tigye. Akinek ez nem tetszik, ne menjen a szalonokba. A polgári tár­sadalmat azonban nem lehet a sza­lonok mintájára berendezni; mert abból nem vonhatja ki senki sem magát, nem bújhat ki senki sem a bőréből. Nagy tévedés volt azon irányzat, mely a polgári társada­lomban is lehetetlenné akarta tenni azt, aki nem párbajozott. Ha valaki élete munkásságát és vagyonát a közjóra áldozta fel, de egy csirke­fogó megsértette, azt már némelyek nem akarták társaságukba befogad­ni. Ide eszerint ítéljék meg a magyar tempót. A Politika cikke, mely a lelkekben gyökerező szövetségről beszél, egyébként nagyszerű perspektívát nyit meg előttünk. A keleten lakó népek hivatása len­ne a nyugati kultúrát továbbítani. Az n csodálatos gazdasági munka, amit a magyarok az Alföld homokján is meg tudtak teremteni, menjen le a Koszovóig és onnan terjessze tovább a kultúrát. A magyar polgárság ezt akarja továbbítani, nem azokat a ci­nikus gavallértempókat, amivel egy­némelyek nyugat felé is imponálni akarnak és nem veszik észre, hogy még a Balkánon is fütyülnek rájuk. A munka vívmányai terjedjenek — és itt a magyar földművelés vívmá­nyaira vár nagy hiyatás, mert kelet felé főképp erre van szükség. Sokszor beszélnek gyárakról, iparról. Ne feledjük el, hogy ezeken a vidékeken a fögyár a föld és a. fö­­ipar az állattenyésztés. Olyan ipar­ról, mint a nyugati államokban van, mi nem beszélhetünk Nincs is erre szükség. Dánia példája megmutatja, hegy a gazdálkodás nyújt annyi hasznot, mint bármely ipar. Csak jöjjön el végre az emberi szolidari­tás érzése, mely a haladás vívmá­nyait kicseréli egymással, azaz uj szellem, mely a boldogság felé viszi az emberiséget. ..... Bizonytalanná vált Zsombolya átadása A román lapok szerint nem ürítik ki Módost és Páriáim A ma ideérkezett romániai lapok azt írják, hogy a románok Módos és Párdány kiürítését bizonytalan időre elhalasztották s az eddigi jelek szerint a két községet nem is adják át az S. H. S. királyságnak, hanem újabb tárgyalásokat kezdenek, hogy Zsombolya maradjon az S. H. S. ki­rályság birtokállományában, Módos és Párdány pedig maradjon román fenhatóság alatt. Eszerint Románia hat jugoszláviai községet, amit már előbb kiürítettek, minden ellenszol­gálat nélkül megkapott. A hír valódiságát nem lehet ellen­őrizni. Tény az, hogy az S. H. S. királyság átadta azokat a torontáli falvakat, amelyeket a megállapodás szerint át kellett adnia, ellenben Ro­mániától még nem kapott semmit. Zsombolya kiürítése, illetve Módos \ és Párdány átvétele késik. A jugo­szláv csendőrség elhagyta ugyan Zsombolyát, amely napok óta gaz­dátlan, a gimnáziumot s egyes álla­mi hivatalokat átköltöztették. A ro­mán lapok hírét azonban megerősí­teni iátszik az a tény, hogy a kiürí­tett kórház felszerelését visszaviHék Zsombolyára s a kórház újra műkő­­óik. Az S. H. S. királyságban mindenki örülne annak, ha Zsombolyát, e szép. nagy, gazdag községet sike­rülne megtartani, azonban lehetetlen szó nélkül hagyni azt a játékot, ami a polgárok idegeivel, érdekeivel és érzelmeivel folyik. A zsombolyaiak igyekeztek megtanulni szerbül, lo­­yaiis állampolgáraivá lettek az S. H. S. királyságnak s aztán úgy hatá­roztak felőlük, hogy loyalitásukat és állampolgári hűségűket a román királyság számára kell fentartaniok, most pedig esetleg újból át kell ala­­kulniok érzelmileg és gondoldodás­­ban jó jugoszláv (hazafiakká. Közben egész csomó ember ott hagyta a régi egzisztenciáját, eladta házát, földjét, hivatalnokok elvesztették kenyerüket. Most pedig mehetnek vissza a régi földre, amely újra ha­zájuk lett. . . . Hogy is mondta Wilson hires kiáltványában, amelynek alapján a béke létrejött? »Tűrhetetlen, hogy polgárokat, mint a sakkfigurákat, tologassák egyik államból a másik­ba, s megkérdezésük nélkül hatalmi szóval szabják meg, hogy melyik a hazájuk , .. Zsombolya példája is igazolja, hogy manapság még mindig igy tör­ténik . t, '. Viharaparlamentbenahorvátmandátumok igazolásának halagatása miatt As ellenzék a többség- jogán követeli az igazcló-bizoítság összehívását A Ház engedélyével Pecsics újból felszólal. (A klerikálisok közben éle­sén összeszólalkoznak a radikáli­sokkal). Minthogy kétségtelen — mondja Pecsics — hogy az igazoló­­j bizottság elnöke akadályozza a bi­zottság munkáját, a többség egy- I szerűen le fogja öt váltani, {Az, el­lenzék tapsol, a radikálisok gunyo­­jsan nevetnek.) i A költségvetés vitája Ezután a parlament áttér a napi­rendre. A posta- és távirda miniszté­­jriiun költségvetésének tárgyalása jván soron. Ä vitában, amely meg­csappant érdeklődés mellett folyt le, \ Miladinovics Zsarko radikális, volt I postaügyi miniszter, Agatonovics demokrata, Miletics Szlavko földmi­­jjvespárti. Vrecsko klerikális, Koka­­\novics földmivespárti és Csumovics \ muzulmán vesznek részt. A felSzóla- j lásokra Kikicsevics Voja postaügyi I miniszter, válaszol, mely után a par- j ! lament a költségvetést megszavazza. A ^ földmivelésügyi minisztérium a költségvetésének vitájában az első, ‘ szónok Pavlovics Mihalyló radikális fvolt, aki védte a költségvetési javas­­j latot, mig az utána felszólaló Alics ] Husszein muzulmán, Sztankovics íprólca demokrata, Proáár Janev klerikális, Puceij kmettpárti a javas­lat ellen beszéltek és élesen kritizál­ták a földmivelésügyi minisztérium működését. _ • Miletics Kosztá földmivelésügyi miniszter rövid válasza után a költ­ségvetést megszavazták. „A két árva“ „Ul a boldogság felé“ ,,A rátán helytartója“ „A bőre gér“ „ßorg'.a Lukrécia“ „Monna Vonna“ stb. B ALKAN FILMEK N O V / S A D Beogradból jelentik: A parlament mai ülése, — amint előrelátható volt, — rendkívül viharosan folyt le. A formalitások elintézése után Jovanovics Ljuba elnök felolvastatta a demokratapárt levelét, amelyben fa párt követeli, hogy Arszics és Anasztaszievics disszidens demok­rata képviselőket törölje az elnökség azokból a bizottságokból, ahova a demokratapárt jelölése alapján ju­tottak be. Az elnök ezután bejelenti, hogy több oldalról nyilvánultak meg hasonló kívánságok és ezért hétfőre összehívja a pártvezéreket döntés ] céljából. 1 Majd az elnök jelenti, hogy Pe­csics Dragutin demokrata képviselő I kérdést intézett hozzá a Radlcs-párti mandátumok igazolása ügyében. Megadja a szót Pecsics­­nek, hogy kérdését szóbelileg is elő­terjeszthesse. Pecsics Dragutin: Az ellenzék Gyuricsics Márkéhoz, az igazoló bi­zottság elnökéhez fordult és meg- 8 sürgette a Radics-párti mandátumok ’igazolását, mire a bizottsági elnök kijelentette, hogy az ügy nem sür­gős, mert a már igazolt Radics-párti képviselők sem siettek megjelenni a parlamentben. — Logikus! — kiáltják a radikáli­sok. — Snór logika! — nevetnek a de-I m okrat ák. Pecsics kérdi az elnöktől, hogy í hajlandó-e maga összehívni a bizott­ságot és lehetővé tenni, hogy a hor­vát képviselők eleget tegyenek kép­viselői kötelességeiknek. Az elnök erre azt válaszolja, hogy a bizottság összehívásához, miután az már megalakult és elnököt vá­lasztott, neki nincs joga. A bizott­sági elnök dolga, hogy a bizottsá­got összehívja. — De az már elvesztette bizal- 1 munkát! — szól közbe Marinkovics |Pero demokrata. Kitör a vihar Az elnök Marinkovics Perot rend­reutasitja. —- Erőszakoskodik! — kiáltják a muzulmánok, A radikálisok és mu­zulmánok között erre heves össze­­szólalkozás tör ki. Elnök: Meg fogom tenni mindazt, amit adott esetben a parlament el­nöke megtehet. — Még ma! — kiáltják a demok­ratái;. Ma, ma! — kiáltják kórusban a muzulmánok és klerikálisok. Elnök: Az urak nem fognak en­gem terrorizálni. — Mienk a többség, jogunk van követelni — hangzik az ellenzék ol­daláról. Nagy lárma kerekedik úgy, hogy az elnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. Szünet után az elnök folytatja be­szédét, amit azzal a kijelentéssel fe­jez be, hogy mindent megtesz, hogy a mandátumokat minél előbb iga­zolják. Pecsics Dragutin: Nincs megelé­gedve a válasszal. Házszabályok alapján bizonyítja, hogy az igazolás ügyében a bizottság elnöke ezzel szemben tizenkét napra hívta össze a bizottságot___ tlohnyec klerikális: Rossz szán­dékból ! Pecsics Dragutin: Csodálkozik azon, hogy most halogatják az iga­zolást, mig az első mandátum-cso­port igazolását tüntető tapssal fo­gadták a radikálisok. Logikus ez al­kalommal az a következtetés, hogy az igazoló bizottság elnöke szándé­kosan akadályozza a házszabály­­szerű munkát, amivel megsérti a házszabályokat. Az igazoló bizottság többsége számára ezekután nem ma­rad más hátra, minthogy maga hív­ja össze ülésre a bizottságot. (Taps az ellenzéken.) Jovanovics Ljuba házelnök azután az igazoló-bizottság elnökének Gyu­­risics Markónak adja meg a szót, aki kijelenti, hogy a házszabályok csak a parlament megnyitása idején szabnak határidőt a mandátumok igazolására, nem pedig későbbi idő­re. A parlament megnyitása után hónapokkal benyújtott mandátumok is igazolják, hogy nincs törvényes határidő. Bejelenti, hogy álláspont­ját nem hajlandó megváltoztatni és az igazoló bizottságot 27-ike előtt nem hivia össze. Csak a politikai válság, megoldása alán nevezik ki a szuboticai főispánt és polgármestert Szubotica város uj főispánjáneíc és polgármesterének kinevezése, amióta dr. Pletikoszics András fö­­ispán-pölgármester közjegyzői ki­nevezése megtörtént, napról-napra várható volt, A szuboticai radi­kális párt már hetekkel ezelőtt felterjesztette jelöltjeit, a főispáni állásra Gyorgyevics Radmilló, a polgármesteri állásra Malagurszfci Albe személyében, akiknek kine­vezését közvetlen Pletikoszics dr. közjegyzői kinevezése után re­mélte. A két vezető állás betöl­tése azonban egyre késett, ami a szuboticai radikális párt körében aggodalmat keltett és ezért a párt vezetősége több ízben érdeklő­dött kormánykörökben a kineve­zések felöl, anélkül azonban, hogy kielégítő választ kapott volna. Pénteken végre konkrét választ kapott a szuboticai radikális párt a vezető közigazgatási állások be­töltésére nézve. Juries Márkó szu­boticai képviselő közölte a radi­kális párt vezetőségével, hogy megbízható helyről kapott értesü­lése szerint a főispán és polgár­mester kinevezése április 28-ika elölt semmi esetre sem várható. Március 28-án fejezik be a költségvetési vitát a parlamentben és ezután dől el az, hogy a kor­mány továbbra is a helyén ma­rad-e, vagy lemond. Amíg ez a politikai helyzet nem tisztázódik, a kormány nem akarja a kineve­zéseket aláírni, mert a radikális párt ellenzékbe vonulása esetén az újonnan kinevezett közigazga­tási személyek nem meradhatná­­nak meg állásukban. Ha a kor­mányválság elsimul, vagy ha a kormány lemondása esetén ismét Pasics miniszterelnök kap megbí­zást kormányalakításra, akkor Gyorgyevics főispáni és Mala­­gurszki polgármesteri kinevezése nyomban megtörténik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom