Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-02 / 61. szám

1924 március 2.

BACSMEGYE1 NAPLÓ

11. oldal

Statisztikái offenziva

asuagyarszlükáz ellen

A kétnyelvű szuboticai színház ötlete nem a magyarsás köréből kerüit ki. Távol allanak tőle azok a szláv politikusok és kulturernberek is. akik a nemzetiségi ellentéteket a civilizáció közös érdekeinek szolgálatában szeretnék feloldani és a faji aesarkodás ellensúlyát az országban található szellemi erők koncentrálásában ismerik föl. A szerb-magyar színház gondolatát egy szláv vállalkozó vetette fel. abból indulva ki, hogy a kérdésnek ilyen megoldása a közönség szükségérzetében gyökereznék. Ez a kereskedői számítás sokkal inkább felel meg az itteni \ tényleges viszonyoknak, mint azok' a mesterkedések, amelyek mindem áron politikumot akarnak belemar gyarázni a színház problémájába

Szó sincs róla, hogy a magyarság hivatott szervei akciót kezdtek volna & vajdasági magyar színészet engedélyezéséért. Egyszerűen csak a váilaikceókedv mozdult meg a még kkiknázatian terület hasznosítására, Est a próbálkozást most a vajdasági •radikálisok hivatalos lapja a mérges gyanúsítás vitrioljával locsolja le. Dehortáló szózatot intéz a bnnyevácokhoz, hogy na ugorjának be a magyar színház támogatásába és appellál az ő külön faji és kulturális egyediségükhöz, amely épen maradt a múlt minden magyarosító erőfeszítései ellenére is. Azt a verdiktet. hogy Szuboticának nem jár magyar színház, a lap statisztikai adatokkal támasztja alá, Eszerint Szubotica lakossága a következőképen oszlik meg: 90.000 bunyevác, 15.000 magyar. 8.000 szerb és 7.000 zsidó. A vak is látja ebből, hogy Szuboticát nem illeti meg a magyar színház, amely csak arra volna jó, hogy ennek a nagy határvárosnak magyarságát dokumentálja.

Ilyen messzemenő követkestetéseket von le a radikáiispárít orgánum fegy nem & magyar, hanem szláv [Vállalkozó — egyébként igen életrevaló — üzleti elgondolásából, amelyet 5 a magyarság fórumainak meghallgatása nélkül teljesen & ma-E szakállára publikált. Egyelőre tet befellegzett a magyar színháznak, szláwai kombinált formájában £&. A magyarság a magyar színház hiányát mint adott körülményt tudomásul veszi, de ez nem azt jelenti, hogy a jogmegtagadás érveinek helyességét elismeri, hanem csak azt, hogy a kisebbségi célokért való küzdelem napirendjét önmaga szabja meg a szükség és lehetőség szerint. Mindenesetre öröm látni, hogy milyen szegényes az argumentumok fegyvertára, amellyel a szuboticai magyar színház létjogosultsága ellen hadakoznak.

— Szubotica bunyevác város, —■ mondják — ennélfogva a magyar színészetnek itt semmi keresnivalója. — De Szubotica a magyar impérium alatt is bunyevác város volt és mégis volt állandó magyar színháza, amely kitünően prosperált És ahogy akkor szésn megfért egymás mellett a bunysvácok faji individuaíitása és a magyar színészet boldogulása. úgy most sem konstruálható ellentét a kettő között. Azt csak nem lehet jóhiszeműen állítani hogy a magyar színészet magyarrá varázsolná az SMS királyság egyik legnagyobb városát amely megőrizte bunyevác sajátosságát a Magyarországhoz való tartozás hosszú évszázadain keresztül. Ha a magyar közönség szomjúságot érez magyar szinielőadások után, annak oka korántsem irredentp. fészke!ődésben, hanem pusztán kulturális igényességben rejlik, amely a tapasztalatok szerint egyedüli tömör pillére egy színház fenntartásának. Különösen akkor nem játszható át ez az ügy bunyevác presztízskérdéssé, amikor épen az a cél, hogy a szláv és magyar színészet kiegészítse egymást tekintettel a

Jakossáa nemzetiségi tagolódására.

Akármilyen értékesek is egyébként a magyar színház ellen felvonultatott statisztikai adatok, a gyakorlati élet tanulságai egészen mást mutatnak, mint amit a bürokrácia által a politikusok használatára felállított számoszlopokkal bizonyítani szeretnének. Szubotica bunyevác város, de a novtiszadi színtársulat csak az énekes személyzetét küldte ide vendégszereplésre, mert számításba vette, hogy a drámai előadásokat a közönség jelentékeny része nem látogatja a szláv nyelv fogyatékos tudása miatt, fia például Szuöoíica két mozijától távoltartanák a publikumnak azt a rétegét, amely

csak magyar feliratú filmeket ért

meg, e!bima-e akkor a város csak egy mozit is? Ezek a tények nem kapnak helyet a statisztikai tabellákban. de annál jelentékenyebbek abban a kalkulációban, amely a szuboticai színházi élet esélyeit latolgatja,

A kétnyelvű színház megvalósulása esetén az a kulturális plusz, amivel ez Járna, az egész ország szellemi leltárát gyarapítani mig a nemzeti gyűlölködés, amely statisztikai adatok és más egyebek vesszőparipáján belovagol minden egészséges kezdésbe, a saját hazája értékkészletét pusztítja,

bm.

Haszontalan «beszélgetés hasznos dolgokról

ívta: jean Jenái

II. ' ' ' I (Ugyanazok.) 5

2: (Egy folyóiratot lapozgatva.)

Lássa, én is ezt mondom toivasj: »...akik nem e földből nőttek ki, nincsenek íúeköive, csak a jelenünkért dolgoznak, de nem ismerik a múltúnkat s nem számolnak a lövőnkkel. igyekeznek a íegjóhlszernübben, hogy a fal, amit építünk erős legyen és megbirja a tetőt, amely alá menekültek. Da nem vettek részt a fundamentum lerakásában s nem óhajtanak mindig a tetőnk alatt maradni.«

1: Ez az idézet, ugy-e. abból a cikkből való, amelyik a vajdasági magyar kultúrával foglalkozik?

2: Igen és ön nem ad neki igazat?

!: Nem. Ez a felfogás klasszifiká!, regisztrál, katasztert készít az Írókról, akik egy nyelven Írnak, egy kultúrához tartoznak, a születési hely s a tartózkodás véletlene alapján. Ez a felfogás újabb különbségeket konstruál — minden bal, vér, nyomor katasztrófa a mesterségesen megalkotott különbségit ágyékából szakadt ki — a magyar irodalom munkásai között. A magyar nyelv és magyar kultúra csak olyan selyemszál - kapcsolatok. összefogó erejük olyan könnyen legyőzhető, hogy akik egyformán szerelmesei a nyelvnek és munkásai a kultúrának, azok között komoly különbséget jelenthet az is, hogy ki hol született? Ugyanannyi irodalmi különbség választja el azt. aki Suboticán született, attól, aki Budapesten jött a világra, mint amennyi a földszinten születetteket az első emeleten világrajöttekíől megkülönbözteti.

2: De mégis, aki nem a Vajdaságban született, nem lehet vajdasági író.

í: És nem lehet az sem, akit pó- Iyáskorában hoztak ide? És aki minden iskoláját üt végezte, itt maradt, itt él és itt dolgozik?

1: Dehogy nem, ezeknek vajdasági volta ellen nem is lehet kifogást emelni

í: Hol van hát a cezúra, amelyik biztos mértéket ad annak eldöntésére. hogy magyar író a vajdasági Író büszke elmét mikor veheti fel? Ha hat éves korában került ide. akkor igen. de ha hét éves korában, akkor már nem? Ha tíz éves volt akkor még igen. de tizenegy éves korában már nem? Huszonkét éves korában igen. <4& huszonhárom éves korában

nem? Ki fogja ezt a vitát eldönteni?

2: Ez- a vita mégis megvan, ha senki sem tud benne dönteni.

1: De irodaiompolitikus olyan vitát nem kezdhet, amit megnyugvással s az irodalomra hasznosan nem tud eldönteni. Higyje el. aki magyar író. az nem is törekszik nagyon arra, hogy vajdasági Írónak eiösmerjék. Ez a vajdasági, vary: erdélyi. vagy: szlovenszkói jelző azt jelenti, — ha nem csak az iró tartózkodási helyére vonatkozik. — hogy enyhébb mérték, váííveregető elnézés, bátorító jóakarat vezette azt a' megítélést, mely az iró címet megadta.

Visszautasítás helyett Mílkó Izidort, mindannyiunk édes íanitóapját. éppen mert nein vajdasági magyar iró, hanem a Vajdaságban élő magyar iró, még soha nem hallotta senki tiltakozni az ellen, hogy valakit besoroznak a vajdasági írók közé, de a príglevicaszeníiváni iapíudósitő már kifogásolta azt. hogy Szenteleky Kornél magyar iró.

2: Dekái vajdasági irodalom nincs? Erdélyi irodalomról nem lehet beszélni?

1: Nem bizony. Magyar irodalom van s a magyar irodalomnak vannak erdélyi és vajdasági munkásai. A magyar irodalom egységét nem tördelte szét a trianoni szerződés. Aki magyarul ir s maradandót alkot. az magyar irodalom munkása, akár Budapesten, akár Kolozsváron, akár Suboticán születdtt» vágy él. Bessenyeiéit bécsi írók voltak? Mikes Kelemen rodostói iró volt? Az irodalomtörténet ismerhet csoportokat és — a könnyebbség kedvéért — egy geográfiai helyhez tűzött osztályozásokat. De az a vélemény amit az imént felolvasott, az irodalomtörténet esetleges osztályozását olyan módon akarja előlegbe venni, hogy abból korlátokat emeljen és megkülönböztetéseket bélyegezzen. A hely, ahol az iró él. ahol az irásmü megszületik. csak téma. miliő, hangulatforás; inspirálhatja, vogy elgáncsolhatja az iró munkáját, de nem lehet mérték, kategória, alap az osztályozásra.

2: De mégis, »akik nem e földiből születtek, nincsenek véglegesen idekötve ...?«

1: ... azok hahók, mégis megfogják éreztetni, még ha nem akarják, akkor is, annak a földnek, levegőnek izét. ami táplálja őket, annak az égnek színét, ami rájuk borul s annak a népnek szenvedését, aminek látójává és tudójává tette sorsuk. Higyje el végre, hogy ez csak a tehetségén malik. Ha van tehetsége, nem Ss tud máskép inti, ha nincs tehetsége, születhetett üt akárhányszor, élhet itt ezer év óta, mégsem tudja megmutatni írásaiban azt az életet, aminek részese lett.

2: De »nem ismerik a múltúnkat, nem vettek részt a fundamentum lerakásában. s nem óhajtanak mindig a tetőnk alatt maradni.«

í: Nem kell ismerni azt a múltai, aminek nincs folytatása. Az nem fundamentum. amire nem lehet építeni, az csak rom. omladék. amit el kell takarítani, hogy lehessen építkezni. Nem óhajtanak mindig itt maradni? Ez irodalmi szempont? Mit változtat a vers szépségén, hogy a költője feltételes megállóhelyen, vagy végállomáson irta? Aztán a mai zűrzavaros időben ki tudja előre megmondani, hogy ki marad itt tovább és ki megy innen el hamarabb? Azt még értem, ha g választói jog. vagy községi illetőség tartózkodási időhöz van kötve. De mi köze ennek az irodalomhoz? Az irodalom nem képesítéshez kötött ipar. nines községi illetőséghez kötve az Írói cím, hogy bizonyos tartamú heíybenlhkást lehetne megkövetelni attóí, aki inti

akar. .. ;

2: És adóbizonylatot. És erkölcsi bizonyítványt.

1: ügy ven. Lássa, ha én írom azt amit ön mond, milyen értelmesen tud beszélni,

2: Kiknek fontos hát a vajdasági jelző?

1: Akik ezzel is szűkíteni akarják a kört. mert az az érdekük, hogy, minél kevesebben legyenek. Goethe biztosan nem bánta volna ha még száz Schiller él, de Patacsi Dénes soha nem fogja megbocsátani Adynak. hogy költő volt.

Sietőségi pasforsz vadászat Erdélyben

Az oj boaosiíási törvény rejtelmei Sá&dor Józsefet nem engedi felszólalni a Kamarában — Csík vármegye magyar főispánt kapott

As erdélyi közönség különös érdeklődéssel fogadta Bettre Jánosnak a Géniuszban, eooe a iéiekeiiieioca szép folyóiratban megjelent cikkét arról, hogy a magyar kiseöbségi politikát ez a nemzedék már nem tudja elvégezni, mert ur vott és az uralkodás mentalitesén keresztül nézi a maga kisebbségi elhelyezkedését. A haeoru után kisebbséggé lecsúszott magyarság úgy éra magát, mint a szamara kitett hal. Csak aa a nemzetlek tog helyes kisebbségi politikát tizsí, amely nem ismeri már a régi állapotokat és beleszületve az újba. azt természetesnek veszi

Azért említem fel e Ciliket, mert ez is biSsonyitia, hogy az utódállamok, mentalitásai mennyije hajszálcsövesen érintkeznek egymással, akár a többséget, akár a kisebbséget nézzük. Ha az utódállami kormányok nem is beszélnek össze, rátalálnak egybehangzóan arra a kritikára, amely a »nemzeti« jelleg megóvására ugyanazon intézkedéseket teszi I folyamatba. így a kisebbségek is;

! nem tudnak egymásról, sajnálatosan . nem is érintkeznek egymással és mennyi kisebbségi lélek vívódása* kibontakozása, hajnalderengése és : ismét elbágyadása ugyanazon voná; sokat mutatja. A Delire János ciic; kére a legnagyobb visszhang az, hogy ugyanebben az időben Erdély• ben is Így gondolkoznak és hogy a í Bedre cikkével, egyidejűleg jelenik ! meg Paál Árpádnak, az erdélyi rna- I gyarság vezérének felszólítása, hogy j át kell engedni a helyet q fiatalok- I nak! Az erdélyi magyarságnak uj ; politikát kell kezdeni és a szervezési

munkálatokat falurót-ialura a törctí len ifjúságnak kell felvenni. E politikának nem az egyházak védelmét kell kidomborítani. A nyelv védelmét, azt a princípiumot kell megva. lősitani, hogy az egyházak védelme i mellett fontosabb az anyanyelv joga,

• amely egybeköt várost és falut, szé- i kelyt és magyart és keresztényt és ] zsidót. Ez az a nagy koncepció,

] amely az egész magyar egységei j megtudja közös alapon teremteni, j De e munka elvégzésére csak a fia- 1 íalok a képesek. Es a betetéző muní kát. amely elmaradhatatlan: a széí keiység nyelvi, műveltségi és iskolai I autonómiája, majd az a nemzedék I kelti éleire, amelyet Dettre János is \ egy későbbi időpontban elérhetőnek - észlel.

5 Az erdélyi magyarság felett most " is rneggyülekeztek a fellegek.

I A bukaresti kamara két tőrvényja- I vaslatot tárgyal és mindkettő az er- I délyi magyarság közvetlen életműké- I dcselt fenyegeti. Az egyik javaslat: I közigazgatási reform. Az ntódáltaf moíc közönsége eiőtt bizonyára meg- I lepetésszerűen hangzik, hogy a ro- I mániái városoknak és megyéknek a I világháború után öt évvel sincs auto- I nomiálls testületé, törvényhatósága I vagy a közigazgatási életben a !eg\ csekélyebb önrendelkezési joga. A1 \ prefektus, a polgármester és egy igen korlátozott számú városi ta