Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-16 / 75. szám

1924 március 16.

13. oldal

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

l5e ami a fö, nagyon jó k oj 1 é g a volt! ; 1

Majdnem olyan naiv kijelentés mint azé a keresk. miniszteri írnoké, aki a Baross Gábor halálakor így kiáltott föl:

oly kevéssé jellemző. De ha ez az ártatlan játék a szárakkal az 'érdekelteket kielégíti, nekünk nincs szavunk ellene. Mindenesetre különös (és'a cselédtartókra előnyös), hogy mis munkások, koz- és

Mikor a íotografalást, amely azóta íi-| nőm művészetté nemesedett, föltalálták,! nem mindenki örült vele, — hogy atelier- jí kifejezést használjak: nem mindenki esi-! nált olyan barátságos arcot hozzá mint] ha a fotografáló masina előtt állna. So-1 kan a képzőművészetek elleni merénylet-! nek nézték, s nem egy arcképfestő a ke-; nyerőt féltette tőle. Sokan meg úgy vol-| tai ve'o mint egyánémelyikünknek az öreg-1 apja vagy a dédőse a vasutakkal: aaj ördögök művének tartották és idegenkedj tek tőle. Paula Por reá például igy kii-j szönlőtte az uj »korszakalkotó« müvé-j szetet: J

— I,apos, ostoba és utálatos találmányi kezdte meg a libarepülését, s nem volt' sürgősebb dolga mint klasszikus görögj névvel díszíteni magát. Az ordenáré tech-j inkának, a haldokló művészet e haláldöj lésének, amelyet egy hencegő, raffináltj civilizáció ejt rajta, fotográfia a neve. Sj ez rendben van igy. A mechanikus lelkek! 3 a mechanikus arcok o kora, megéretem-1 li, hogy lelketlenül és mechanikusan áb'-f rázölják, azaz: fotog: áfái jak.

Majdnem minden uj találmány kérész-! tülmegy az ilyen kellemetlen fogadtató-| son. Még ha egy ember javító gé-| pet találnának föl, az is bizalmatlanságot | keltene eleinte, s csak később látnák bej az érdekeltek, hogy az mennyire hiány-1 zott eddig s hogy mily nagy szükség *-3.n rá. , i- i

*

Az 'állat bátrabban, kedvem volna azt; mondani: szebben hal meg mint az ein-* be* Az igaz, hogy kevesebb körülmó-| nfességgel is születik. És mégis, ha va-l laki nagyon elhagyatva, egyédülségben | hal meg, azt szokták mondani: nyomorul-1 túl pusztul el mint egy állat. Tévedés.? Az állat bölesebb (vagy: humánusabb?)| mint az ember, mert szerényen, csöndé- \ sen, önzetlenül, a környezetének nem al-t kalmatlankodva, a fájdalmával másoknak fájdalmat nem okozva leheli ki a páráját. Majdnem azt írtam: a lelkét. Mert, ha elgondolom, hogy egy ilyen oktalan* állat milyen diszkrét, amikor haldoklik, 1 hogy — hacsak teheti — elb’uvikl meghalni, s a büszkeségében nem kivan! másokban sajnálkozást kelteni, akkor haj-! landó vagyok azt hinni, hogy van! lelke, talán inkább mint sok ugyne-l vezett embernek, aki a maga értéktelen» kis életét rendkívül fontosnak tartja s kétségbeesve hal meg, mert azt hiszi, so- ■ kát veszt vele a világ, s az nélküle nem; tud majd meglenni. Az állatban nem egyj ■emberi s az emberben nem egy állati vo-| nást talál a pszikolág, .az antropológus i meg a zoológus, akik vizsgálva e két,' spécieSzt, valószínűleg arra' a konklúzió-i ia jutnak, hogy az állatnak — s.főleg a! hasznosnak — szabad volna kissé önlu-! dalosabbnak lenni, s .hogy az emberre —* főleg a haszontalanra — ráférne1 egy kis-}

«é több szerénység. J

* I

Á valamikor nagyon olvasott Kari vont Holtéi a jószívűségének igen szép bi-! zonyitékát adta. Privátvagyon hiányában! csupán. írásai jövedelméből élt, de az-j ért 1866-ban, a poroszok és osztrákok!

testvérháborujának idejében egyik köny-1 vének a tulajdonjogát minden ellenszol-! gáltatűs nélkül engedte át a sebesültek | javára, az ápolásuk s az élelmezésük» ■Kijavítására. Még nála is nagylelkübbnnk i mutatkozott Multatuli, a hires hol-! landi iró. aid a feleségével s a gyermekéi-j vei női külö zések közt élt, sj mégis lemondott valamelyik müvének aj 'tiszteíetdijárói egy éhező család javára, \ amelyet közelebbről nem is ismert. A? tudat, hogy valaki éhezik, elég volt noki.i hogy dolgozzon érte.

W i r Wilden sind docjij ■bessere Menschen, — az írók\ nem rossz emberek. jj

*

Mikor Bezevédy főispán. meghalt, és1 mindenki dicsérte az egyenes jellemét s a szivjőságáí, egy városi segédadótiszt. ezekkel” a szavakkal emlékezett meg róla: ' 1

— No, most egy hellyel előre rukkoltam! --A".............. ■ -J

¥

Megint meghalt egy öreg francia. C apoul, a hires fenorista (aki ötven esztendővel ezelőtt híresebb volt mint napjainkban Caruso vagy Bond), február végén hutíyt el nyolcvanöt éves korában. Már harmincöt éve visszavonult a színpadtól, s a mai nemzedék csak az öregek emlékezéseiből ismeri, akik elragadtatással beszélnek a furóréról, amelyet hatalmas énekrekordjai kellettek. Luciában, az Alvajáróban és Mártiiéban exr.ellált különösen. De a színpadi dicsőség különös dicsőség...

A színész kétszer hal meg. Amikor visszalép a színpadtól s amikor eltemetik. Gápoul sokáig élte túl az elsői meghalását, s reméljük, hogy a második kevésbbé fájt neki. (Az első minden bizonnyal nagyon fájdalmas volt.) Harmincöt évig élni taps nélkül annak, aki megszokta, hogy esténkint húszszor »kihívják«, nem könnyű feladat, s francia optimizmus és »gaulois« élniludás kell a kibirásához. Ez a két erény — helyesebben: ez a két szerencse — megvolt benne, mert (amint az újságok írják) mindvégig egészséges és jókedvű volt. A franciák sokáig és jói tudnak élni. Az ért hosszú életűek, mert jól élnek, vagy azért élnek, oly jói mert sokáig tudnak élni, az ö titkukat- S ezt a titkukat rendesen magukkal viszik a sírjukba.

Franciaországban most indult meg az a mozgalom, amelyen mi már túlvagyunk: a cselédek mozgalma, akik nem akarnak többé »domesti£jpe«-nek lenni, hanem az »employe de la maison« jobbanhangzö címét követelik. E2 az elnevezés körülbelül megfelel a mi »háztartási alkalmazót“ tunks-nak, éppen olyan nehézkes és éppraagántisztviselők és egyéb alkalmazottak ' testületekké, védő- és támadószövotségekké tömörülnek, bérjaviíást és fizetésemelést kérnek s a szociális meg a higiénikus helyzetükön akarnak javítani, addig a háztartási alkalmazottak csak hangzatosabb címet követelnek. Igazán, az idealistákat maholnap^ nem az urak, hanem ’ a cselédek között kell keresni, akiknek a fizetés kevésbbé fontos, hacsak megfelelő címet kapnak. A gazda pedig — a nagylelkű! — megadja á bért titulust, csak fizetnie ne kelljen többet.

A cselédek mozgalmidnak több értelme volna, ha tovább is igy hívnák őket, s úgy bánnának velük mint ha hivatalnokok lennének. Mert mit ér az nekik, ha alkalmazott urakká és hölgyekké léptetik elő őket s úgy bánnak velük továbbad is mint á cselédekkel?,

*

Márciusi hó, — Az idén, március elején olyan fehér volt a hó mint a felsőbb leányiskolák szende növendékeinek a téli tájképein, nagy örömükre a nőknek, akik elég fölvilágosodottak ahhoz, hogy bigyjenek a babonákban, s azt tartják-, hogy szépek lesznek, ha márciusi hóval mosakodnak. Ennek a reménynek a legszebbek is örülnek, mert ők is szeretnének — szebbek lenni. Hát még azok, akik a természettől mostohább elbánásban részesültek! Egy ez utóbbiak közül levelet intézett e .lapok orvosmunkatársáboz, fényí: épet mellékelte s azt a kérdés intézte hozzá, hogyan kell használnia ezt a csodaszert és meddig, hogy szép asszonnyá legyen? A doktor-figyelmesen megszemlélte ;i, fotográfiát s ezt válaszolta a hölgynek:

— Ha huszonöt esztendeig minden márciusban, a hó első napjától az utolsóig mindig márciusi hóval mosakszik, akkor -- nem fog fiatalon meghalni.

Tavaszi divat

— Párisi levs?

Február elején gondoltam már arra. hogy: jön a tavasz és még nem tudom, mit írjak asszonyaimnak a

divatról. Párisi... Párisi__ már

rég nem diktált ennyire divatot, mint ma. Volt egy idő, amikor London is vindikált magának egy kis jogot, amikor volt angol kosztüm, angolos matrózruha..., ennek ma vége! Paris diktál!

Március elején.érdeklődtem a szinészvilág leghíresebb szalonjában.

Még nincs itt. Holnap érkezik.«

(Roscnbergné olyan pontos, mint egy király —. gondoltam elismerem amikor csakugyan megérkezett, modelljeivel és párisi élményeivel.)

— Először a ruhák vonalairól — szólaltam, mire zökkenő nélkül a

következő teljes divattmlósitást kaptam :

— A vonal: egyenes, szűk. rövid. Egyes divatszalonok megkísérelték a »direcíoirec-t, azaz: egy egészen empireieHegü. rövid derekat, de nem fogadták c-1. Helyette az egyenes, gyerekes-vonalú ruhák s e gyerekes alakok dominálnak, a maimequineckef is mind ebből a fajtából válogatják. Sem glokni, sem plissé, sem fodor tincs.

Parisban, Nizzában ma legfontosabb.ruhadarab a' »wietot«. Ez creppe-georgetteből, creppe de chine vagy ma,roquinbő! készül, fekete, vagy a ruha színéhez illő, háromnegyed hosszú, úgy, hogy a szűk szoknyából. illetőleg ruhából íiz-tizenkét centiméter kilátszik. Némelyik dúsán hímzett, a másik kivül-belíi! más anyag. úgy. hogy mindkét felén hordható. Nem gombra és nem kapocsra jár, hanem viselője alul. — majdnem oly mélyen, ameddig kinyújtott karja ér, — jó szorosan összefogja. Ezt hordják délelőtt, délután, este. A hepp teljesen letűnt.

‘Budapestről —

Kosztümben jelentős változás nincs. Egyenes, szűk szoknyák, pici. rövid szűk kabátkák.

Az estélyi ruhák egyenesvonaluak, feltűnő rövidek, szükek, anyaguk íé. nyes selyem, dúsan hímzettek, fanrusztikus tolldiszekkel. StractoJla! körülaggatottak csípőtől lefelé. Érdekes és arfcisztikus díszítés még: a közönséges nyomott, színes bútorkaidon virágait kivágni, ezeket ráapplikálni a sélyemre, s aranyszállal vékönyan átbimezni.

Nagy kendő-divat van. Mindenfelé szikes kendőket látni... a restaurant-okban! s a bárokban. Leginkább az ujjnélküi? ruhák miatt.

Estélyi ruhákhoz brilliáns-cinőket látni, teljesen kirakva ragyogó kővel. Nappal kék. zöld. piros cipőkben járnak, főkép Nizzában. De Parisban. is, mert majd mindenki; autón Mr, az autó olcsó, egy frank ötvenért már nagy darab utat lehet megtenni.

A kalapok kicsik, arannyal, bőrrel, színes selyemmel hímzettek, ezenkívül disz nincs rajtuk.

Szövetruhákban nagy divat a sötétkék. A délelőtti ruháit egyenesek rövidek, kivágásuk épp csak akkora hogy a keményített és fényesített pubi-gaiiér körülfogja.

Meg kell említenem, hogy Parisban nem volt divat az egészen bőszssn szoknya: a párisi nő nem esti- Htja cl magát. így ott nem szenzáció az idei, valamivel rövidebh szoknya.

Hordják a dús, hosszú tollboákat minden sziliben s amilyen a boa, olyan szinti napernyőt. Raifináltar szépek a napernyők, hímezve, raffolva.

Ruha* és kabáldisznck szeretik a nyírott marabut, ez fehérben-és ba rnában teljesen azt a hatást adja', mintha szőrme volna.

Útra burburry és covercoat kabátokat hordanak, természetesen nem háromnegyed hosszút, hanem olyat hogy fedje a szoknyát.

A szőrméről meg akarom említeni, hogy odakint minden számottevőbb nőnek van egy yercbtmdáia. Csaló nerc a divat. Ékszer: hoszan lógó fülbevaló, nagykövii. Koílié nincs, helyét a gyöngysorok foglalták el’

A sáldivat az, ami Parisban úgyszólván a. legjobban tetszett. A felcsukhaíó szövetruhához színben egyező, maroquin<-sáit, végén dúsan, szépen (hímezve, ha ezt a nő a nyaka köré dobja, kész a komplett trotteur, nagyon díszít és artiszt'kus.

Hajviselet: kizáróan nyírott hah .simán hátmolaiozva. oly simán, mintha egy sapka volna rászorítva s hátul, n tarkő fölött erősen, bodro ■ san felsütve. Mindenki rövid hajat hord. az ősz asszonyok is.

Arcfestésnél ma fosulyt a szemre fektetik, azt négy-öt színárnyalattal festik alá.

A harisnya rózsaszínű árnyalatú, festszinü: »rosé«; A cipő bármilyen, a harisnya mindig ez.

A ruhák majdnem mind slicceitek, mert nagyon szükek. némelyik csak egv méter bő alul.

Egész emigráció van Parisban, mindenkivel találkoztam. Bazár Gitta egyike Paris legfelka-ppottabb, legszebb nőinek, Lenhefíy Ica, ki egy ottani bankár felesége, nagy pompában él. Góthékkal is együtt voltam, Góthné levágatta a haját, azaz hogy egyszerűen levágták neki, mert a fodrászok is a rövid haj'-mellett törtek. lándzsát, igy most. már csak rövid bajjal látja viszont a közönség.

Nagyon nagy az élet! ‘A Casino de Paris épületében vau a Perrcque, ahol nagy karakterbabákat, pierrotkat és pierette-ket ajándékoznak az embernek, viszont ha bármit fogyaszt, olyan fantasztikus az ára, hogy a művészi pierrot is busásan kikerül belőle. - „v

(S. E.)

heángv&sér

— Az cllid'!?. előadás után —

Elpazarolt dicséreteket kellene visszakérni azoktól1, akiket eddig csak félig illetett meg az elismerő szó. — az elfogultság tapsát tompítani visszamenőleg, amely eddisr elhangzott a műkedvelő előadások nézőterén. Revideálni kellene mindén elismerő kritikát, amit eddig a vajdasági magyar dilettánsok több színpadon működő gárdái kaptak, hogy kedvét ne szegjék a magyar szó, magyar törekvés uj apostolainak- ■

És a tapsnak minden özönét, az elismerésnek minden színes szavát uj köntösben, a műkedvelőket megillető szubjektív fentaríástól mentes, teljesen kiérdemelt elismerést oda kell vinni azokat, akik egy hét óta, a Leányvásár szerepeiben játszanak. nem műkedvelő előadást, bánéin magyar színházat.

k

Szokatlan ugyan, — de a színpad névtelenjeinek, a statisztáknak hadd juttassuk az elismerés első szavait. Azoknak a leányoknak és fiuknak, akik »matrózok, népség« gyűjtő neve alatt vonulnak fe! a Katholikus Legényegylet színpadán, a Leány vásár operettben. Kántor Irma, Hoffmann Ilonka. Juries. Mariska, Ezs'ds Jolánba. Tossenberger Lujza, Koncsek Bözsi-ke, Koncsek Mancika. és a fiatalemberek, akiknek neveiről még a szinlao sem emlékezik meg...

A statisztáknak és az epizódszerepek megszemélyesítőinek a játéka tette meleggé, derűssé az- egész -darabot. Az a staffázs, amelyet Martos és Jacobi operettjének adtak, felülmúlja a hivatásos színészek játékának' miliőjét. A Legényegylet mii-