Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-16 / 75. szám

Pošisrina plaćesa n gotevora Ünnepi szám — Ára 2 dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Subotica, VASÁRNAP, 1924 márcins lé. 75. szám ffiegjetenik laiadsa reggel, ünnep után é» hétfős délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58. Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aleksasdra nlica 4. sz. alatt Kiadóhivatal: Kralja Aleksandrs uíica 1 (Lelbach-palotaj A szabadság iiimepéis Hát mér anyánk: a föld is ha­zudik, hogy téli tájat fest a rü­gyező tavasznak és rügyező gon­dolatnak ünnepén? Telet hazudik a tavasz, vagy fájdalmasan igazat mend a szimbólum: szabadság ünnepén fagy pusztít még s a rideg földbe nem lehet bele se vágni az ásót. .............Mivé lesz az eleven történelem, ha az emlékezést, a tradíciók patinája homály ősit ja el ? A történelem olaj ésvárszagu ké­pei olajnyomattá színtelenednek, e felszabadító, megrázó gondolái nagyszerűsége frázissá közömbö­sül, szónoki gesztussá a tömegek megmozdulása s a Bsstiüe-t be­vevő kedv íósztok bombasztjává. Megdöbbenve látjuk, akik minden tyúkszemre lépésért a hazug kulisszákat hasogatják semmit­mondó rikoltozásaikkal, egyetlen egy szóval nem köszöntik a sza­badság ünnepét. Ha ez az óvatos megfontolás úrrá lesz rajtunk, mi lesz a magyar demokrácia tava­szi megmozdulásából, amikor ke­serű haraggá pezsdült föl a neki­­szilajodott nagy keleti mélabu, szendergő öröksége a meotisi mo­csarak ködbe merült hangulatá­nak. Amikor „a napposía tavaszt hozott" a magyar ugarra, a festő vágy, a serkenő fű, fának, állat­nak, embernek, földnek titokzatos megmozdulása beleringatta a tu nyaság robotosaií is az ébredező gondolat, felbátorodó cselekedet, kitáguló szem és fölviíágosodo szabadság sodró ritmusába. Nem kellett a történelem ese­ményeinek megvárni a mai nem­zedéket — „óh gyáva kor, óh törpe nemzedék" — hogy a ha­zugság hínárjába fojtsák vigasz­taló értelmét, ígéretes elszántsá­gát s a lelkesedés szent forrósá­gát kényelmük és jólétük radiá­torába vethessék be Senki ne ütközzék meg rajta, hogy a Ma­gyarországon kivüi élő magyarság ha nem vált benne vízzé a vér s a köntörfalazó óvatosság nem tesz lakatot a szójára, március tizen­ötödikén a szabadság ünnepére gondol. Március tizenötödike nem nemzeti ünnep többé, hanem a szabadság nemzetközi ünnepe. Jobbágy felszabadítás, sajtósza­badság, törvény előtti egyenlőség, a rendiség megszüntetése fűződ­nek emlékeihez. S ezek az emlé­kek a nemzetközi demokráciának ünnepét glóriázzák be fénnyel és ragyogással. Nekünk csak az a külön örömünk, hogy a megün népéit eseményeknek a mifajtánk adta felejthetetlen actorait. A mi benne szociális reform volt, azt s mérciuj I6-ikán kezdődő ellen­­forradalom elfojtotta, ami benne nemzeti vívmány volt, azt politikai céljai elé fogta be az uralmon maradó osztály és végkép letörte a cári hadsereg. Ez a márciusi forradalom mérlege. De még sem szabad lebecsülni azt, ami meg­maradt belőle. A gondolat ereje ez, a szabadság diadala, az em­lékezésnek messzi századokat be világító fénye s a forradalom lo­bogó - hite, örök és mélységes szimbóluma. Nem véletlen ez, hogy március a forrsdalmak hónapja. Ha virág­zik a szőlő, a hordókban forrni kezd a bor. Valami pantheisztikus szent egység van mindenben, ami a hótakarón és fagyott rö­gökön keresztül is megérzi az életre hivó szent tavaszt, a zöl­dülés után vágyódó mezők, a duzzadó gallyak s a hangosodó gondolatok élet-tel akarnak vála­szolni a tavaszi napszinben és fényben felharsanó felhívásának. Fü, fa, állat, gondolat, amoeba és kozmosz, a csigának s a sark­csillag felé zuhanó naprendszer nek útja ugyanannak a törvény­nek van alávetve s ugyanazok­nak az erőknek megnyilatkozása a természet lázadása : a tavasz, a gondolat és ember lázadása: a forradalom. Örök harcot vívnak az ember­nek és természetnek törvényei. A szabadság ünnepét mindig akkor tarthatjuk meg, ha a természet törvénye legyűrte az emberek törvényeit. A szabadság ünnepét ?em lehet országhatárok közé szorítani. A Bastille lerombolását mindenütt megünnepelheti a pol­gári rend s március tizenötödikén mindenütt tömjént lóbázhat, aki szerelmese „a százszorszép égi szabadságinak. Hiába hazudik rideg telet Gaaa­­anyánk. Végül mégis győzni fog, -— mert ez a természet rendje —­­a Tavasz s győzni fog a tavaszi gondolat. A vajdasági közigazgatás sebei a parlament elolt A német párt szónoka a tisztviselők basáskodásáről Ä belügyminiszter visszautasítja a vádakat A parlament szombati ülésén a belügyi tárca költségvetését tár­gyalták, most már a pénteken megállapított rendszabályok alkal­mazásával, úgy, hogy az egyes szónokok csak legfeljebb félóráig; beszélhettek. Kupimdzsics (demokrata) a dél­­szerbiai közbiztonsági állapotok-J ról beszél. Szerinte a csendőrségj nem íanusit eléggé erélyes ma­gatartást a komitócsikkai szembeni Vulcstcs belügyminiszter azon­nal válaszol a felszólalásra. Kije­lenti, hogy a délszerbiai közbiz­tonsági állapotok napról-napra ja^ vuinak, amit az objektív kritiká­nak el kei! ismernie. Kulovec (klerikális) a szlovéniai rendőrhatóságok túlkapásairól, Csirkovics (radikális) a délszerbiai viszonyokról beszél, majd élesen támadja a dzsemjetet, végül Ra­­dicscsal foglalkozik és kijelenti, hogy Radics macedóniai aspirá­ciói nem fognak sikerrel járni. Kokanovics (földmivespérti) a boszniai közigazgatási állapotok­kal foglalkozik. Támadja emiatt a radikális pártot és több radikális képviselő ellen személyükben is támadást intéz, akiket azzal vá­dol, hogy az osztrákok boszniai uralma alatt behódoltak az osz-^ trákoknak. Bemutat egy fényké­pet Ferenc József szobrának le­leplezéséről, amelyen Ilisevics mos tani radikális képviselő is részt vett. Újból felemlíti a parlament előtt már egy hónappal ezelőtt is felhozott vádját, hogy Srskics erdőügyi uiiniszier tagja volt az I osztrák flottaegyesfíletnek. Kokanovicsnak beszéde közben I rendkívül éles összetűzése támad itöbb boszniai radikális képviselő­vel, úgy, hogy az elnök alig tudja a rendet fentaríani. Eközben a sértések özöne hull mindkétrészrői. ilisevics és Andrics Vláda radi­kális képviselők személyes kér­­! désben szólalnak fel és vissza­­utasítják Kokanovics támadásait, majd Vííicsics belügyminiszter vá­laszol Kokanovicsnak. Miljkovics Hasszán (muzulmán­­párti) ugyancsak a boszniai köz­­igazgatási állapotokkal foglalkozik és a muzulmánoknak a hatóságok részéről elszenvedett sérelmeit te­szi szóvá. A vajdasági közigazgatás kritikája Ezután Kraft István dr., a Né­met Párt elnöke nagy figyelem közepette foglalkozik a vajdasági közigazgatási állapotokkal és ezzel kapcsolatban éles támadást intéz a kormány ellen. — Az áilami igazgatást külö­nösen a politikai igazgatást — mondja Kraft dr. —- amely már hat év óta folyik a Vajdaságban, nem lehet sem objek^ivnek, sem teljesen pártatlannak mondani, sem pedig jószándékunak nevezni az egyes állampolgárokkal szem­ben. Legkevésbbé lehet azonban azt mondani, hogy a vajdasági közigazgatási szervek szigorúan a törvény alapján állanak. A vaj­dasági polgárok a községi bíróktól és jegyzőktől függnek, még inkább azonban a főszolgabiráktól s azok beosztottjaitól, a legkevésbbé füg­genek azonban a belügyminisz­tertől, aki, be kell vallani, a leg­kisebb mértékben bűnös és sze­mélyében a legkevésbbé felelős a vajdasági közigazgatás bűneiért. Pártagitáció közköltségen Felhívja a minisztert, hogy ob­jektiven kisérje figyelemmel a vajdasági állami tisztviselők mű­ködését és találjon módot arra, hogy a Vajdaságban a viszonyok megjavuljanak. Radonics: Ez történik f Kraft István (Radonics felé): Bocsásson meg tanár ur, éppen most jött hozzám egy tekintélyes párthivünk a noviszadi kerületből. Azt panaszolja, hogy a községi jegyző minden ok nélkül, illetőleg azérí, mert a németek nem haj­landók belépni a radikális pártba, tekintélyes német polgárokat felmen­ten az elöljárói, esküdti és egyéb tisztségektől. Mikor a járási főszol­gabíró elé került az ügy, az egy radikális képviselővel való meg­egyezés folytán, kegyelemből a 27 képviselő közé felvett három néme­tet is, akik azonban tudták köte­lességüket és visszautasították ezt a kitüntetést. Radonics Javán : Bajmokon né­met a községi bíró. Schneidernek hívják I Kraft István: Előfordul az is. Viszont vannak községek, ahol a lakosság 90 százaléka német és a községi elöljáróságba még sincs bent egyetlen német sem. A kép­viselőtestületek egyébként is tel­jesen hatalom nélkül vannak, a faluban a községi jegyző uralkodik. f A vajdasági jegyzők állása azoa-I ban nem azonos a szerbiai köz­ségi ügyvivő állásával, — aki köz­ségi tisztviselő — hanem inkább I politikai konfidense a kormányzó• pártnak, aki minden erővel azon van, hogy a polgárokat beterelje a radikálispárt szervezeteibe.' Dél bá­natban különösen annyira elfa­jult ez a helyzet, hogy már a I pártagitáció költségeit is a közsé­gekkel fizettetik. A jegyzők rá­­kényszeritenek Írnokokat a fal­vakra, akiknek nincs egyéb dol­guk, mint — púrtszolgálatot telje­síteni. Felemlíti — mint jellemző esetet — a Sztojkov-ügyet. Sztoj­­kOV társaival részvénytársaságot alakított kőbánya kitermelésére, amelynek során rákényszeritette a községeket, hogy érdekeltséget vál­laljanak a részvénytársaságban. Egy vajdasági főszolgabiro a községi tisztviselők menzájának bútorai, a községgel fizettette ki. Megtör­iapunk mai száma 20 oldal 'X

Next

/
Oldalképek
Tartalom