Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-12 / 71. szám
foštarina plaéena o " •'torom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Megjelenik minden reggel, üanep után és hátion délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8*58. Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Akksas&a uíiea 4. sz. alatt Kiadóhivatal: Kralja Aleksandra uiica 1 (Le'Siacii-palota^ A kiutasított első dij Ifjebb PekJó 3éia műépítész, noviszadi iekós, jugoszláv állampolgár nevével ina csodálatos módon kétszer találkozott a vajdasági lapok olvasója. Először rendőri hírben, mely arról számolt be, hogy a noviszadi lakost, a jugoszláv állampolgárt kiutasították az ország területéről s rendőri segédlettel átdobták a határon. A másik hir arról szól, hogy a kiutasított jugoszláv állampolgár a noviszadi Kereskedelmi és Iparbank által — okosan és követésre méltóan — székhazának építésére hirdetett nyilvános pályázaton az első négyezer dináros dijat nyerte. Ifjabb Pekió Béla jugoszláv állampolgárt s ez idő szerint — saját akaratán kívül — magyarországi iakóst nincs szerencsénk személyesen ismerni; nemzetiségi viszonyára is csak következtetni tudunk s talán nem tévedünk, ha abból a körülményből, hogy a rendőri hatóságok Magyarországba öpfáftáttók vissza a személye ellen alkalmazott erőhatalom segítségéve! s hogy első dijat nyert, arra következtetünk, hogy a ki utasított jugoszláv állampolgár magyar nemzetiségű lehet. Ifjabb Pekió Béla kiváló szakember lehet, ha az országos pá lyázaton első dijat nyert. Ha felépül a noviszadi Kereskedelmi és Iparbank palotája, hosszú időre fogja hirdetni rendőri hatalommal kiutasított tervezőjének nevét, tudását és tehetségét. S a palota előtt megáilván ez idegen, kérdezni fogja: ki volt építője, kinek lelkében formálódott ki a vonalak harmóniája, a konstrukció és ornamentika harmóniáját ki érezte meg az elképzelés térnélküli birodalmában s ki szólaltatta meg ilyen beszédesen az anyag lelkét? Lehet, hogy más szavakkal fog a miivész után érdeklődni az idegen, de most nem is a kérdés a fontos, hanem a felelet. Mit fog válaszolni neki a szerb nemzeti érzés, a faji büszkeség, a szláv rá' tartiság? Azt hogy: egy buda pesti mérnök, idegen építész, Novisadról kiutasított művész? N^ncs senki ebben az országban, aki nem látná be az ujjú építés fontosságát és sürgősségét. Nincs olyan gazdasági probléma, aminek legbiztosabb és leggyorsabb gyógyszere ez épitőmunke megkezdése ne lenne. Nem véletlen, hogy az épitőmunka és ujjú építés szóképeit az építőipar szókincséből vette át a nyelvhasználat. Hozzáértők mondják : ha hozzákezdenek egy építkezés hez, haivanhárcm ipari szakmát foglalkoztatnak. Ifjabb Pekió Béla ngy látszik, mestere és művésze lehet foglalkozásának, az első dijak általában ezt szokták jelenteni. És most azt kérdezzük, bölcsen gazd’ólkodnak-e azok az ország értékével, értenek-e azok az ország termelő erőinek adminiszt falasához, akik az első dijat nyert műépítészt az első díjnak elnyerése napján rendőri hatalommal rúgnak át a határon. Mi most természeteden nem kritizálhatjuk a konkrét esetben tett intézkedést, mert nem ismerjük a határozat alapjául szolgáló tényállást s van bennünk annyi fegyelmező óvatosság, hogy ismeretlen ügyekben nem nyilvánítunk véleményt. De ha a konkrét eset jogszerűségéhez nem is szólhatunk hozzá, hozzászólhatunk ahhoz n politikai saison-hoz, amire az intézkedőknek is kellett gondolniok, ha minden kicsi ügyet az államérdek, a SalaŠ tCí publicqe aranymérlegére helyeznek. Eb kellett arra is niok, hogy jugoszláv állampolgárt az alkotmány értelmében: nem lehet kiutasítani és azt is-* mérlegelniük kellett volna, hogyha jugoszláv állampolgár külföldön bűncselekményt követ el, akkor a törvényes rend nem azt. követeli, hogy utasítsák ki abba az országba, ahol a bűncselekményt elkövette, hanem azt, hogy állítsák hazai bíróság elé. Pekló Béla ügye igy kinő az egyéni sérelmek keretei közül s a benne megnyilatkozott államigazgatási elv és jogpolitikai fölfogás revízióját sürgeti. Ennek e fölfogásnak sikerét most a föl nem épített paloták ivei, a kőnek és konstrukciónak csak álomkoc kékből egybarótt szépségei siratják. S nincs tragikusabb gyász, mint az elvetélt szépségnek s a csirájában megfojtott munkának szomorúsága. Az igazolo-feizoteág v^yhaugulag igazolta a benyújtott feoyvát mandátumokat A megtámadott mandátumokat is igazolták Beogradbói jelentik: A belpolitikai életben napok óta tartó feszültség kedden lényegesen enyhült. A helyzet lassan kialakul s ma már sem a kormány, sem az ellenzék nem tart meglepetéstől. Az izgalom lecsillapításához és általában a politikai szituáció rendes mederbe terelődéséhe? nagyon hozzájárult a parlamenti igazoló bizottság kedd délutáni ülése, amely a benyújtott húsz Radics-párti mandátum sorsa fölült döntött, még pedig — ami előre látható volt —■ az ellenzék számításának megfelelően. Az igazoló bizottság döntése már a délelőtti órákban előrelátható volt, mert a Német Párt parlamenti klubja Mozer képviselőnek a bizottság ülésén való megjelenését határozta el. Mozer részvétele a verifikáló bizottság ülésén keresztülhúzta a radikálisoknak azt a számítását, hogy már a bizottságban megnehezíti a Radics-párti mandátumok igazolását. Kétségtelen volt ugyan is, hogy Mozer, akinek szavazata döntően esett a iatba, nem fog a kormánynak taktikai szolgálatokat tenni, hanem az ellenzék mellé áll. Az igazoló bizottság ülése érdekes lefolyású volt. A képviselők — a bizottság tagjai — már négy óra előtt valamennyien pontosan megjelentek. Az ülés elején Spaho, kezében egy hörvát lappal — amelyben a híres zagrebi jegyzőkönyv, a Markov-protokoli volt leközölve, odament a bizottság elnökéhez Qyurisics Slavkóhoz, aki a zagrebi jegyzőkönyvet annak ideién több radikális poll íikussal együtt aláírta. Spalló tüntető módon figyel mestette Gyurisicsot a jegyzőkönyv leközölt részének erre a passzusára, amelyben a radikálisok kötelezték magukat a Radicspárti képviselők mandátumainak igazolására. A radikálisokra nézve kellemetlen jelenet után a bi zottság először azt a 3 mandátumot vizsgálta felül, amely ellen nem érkeztek be panaszok. Rövid vita után a bizottság ezeket a mandátumokat igazoltaknak jelentette ki. Ezután a kilencedik mandátum sorsa fölött döntöttek, amely dr. Krnyevicsé. Petíciót a mandátum ellen nem adtak be, az iratok között csupán Csimics zagrebi helytartó egy távirata feküdt, amelyben a helytartó közli, kogy a választások idején Krnyevics nem volt még 36 éves, tehát nem leit volna megválasztható. A távirat kőrül nagy vita fejlődött ki, amelyben végül győzött az ellenzéki fölfogás, hogy Csimics helytartó távirata nem tekinthető szabályos petíciónak, — és a bizottság — miután Krnyevics lemondott a mandátumról — az utána kővetkező Radics-párti jelölt részére igazolta a mandátumot. Élénk vita folyt a következő kilenc mandátum fölött, amelyeket megpeticionéltek különböző panaszokkal. A vitában — amely inkább teoretikus volt — a radikálisok és az ellenzékiek is résztvettek. Nagy föiíünést keltett, hogy a radikális Peirovics Nasztaz azt a véleményét fejtette ki, hogy a mandátumok igazolhatók. Az utána fölszólaló radikálisok csatlakoztak Peirovics véleményéhez. A vita különben o körül folyt, hogy lehet-e olyan panaszt figyelembe venni, amely az alkotmányban előirt határidőn túl érkezik be. Az ellenzéknek az volt az álláspontja, hogy az alkotmány értelmében a határidő : a parlament összeülése utáni hetedik nap és ha ez lejár — petíciónak nincs helye. A radikálisok ezzel szemben azt vitatták — különösen Radonics Jován szuboticai képviselő hogy a határidő kérdése a megbízólevelek beterjesztéséig nyitott kérdés; bizonyos esetekben a határidőn túl beérkező panaszok figyelembe veendők. A teoretikus vita, mely nem érintette az igazolást, körülbelül egy óráig tartott^ mely után a bizottság egy» hangúlog igazolta a mandátumokat. A képviselői passzivitás Érdekes volt Hohnyec klerikális képviselő felszólalása, amelyben védelmébe vette a képviselőnek passzivitáshoz való jogát. Kifejtette, hogy minden képviselő egyik alapvető joga elhatározni, hogy az ülésen megjelenik-e, vagy sem. Hivatkozott precedensekre, így többek közt felemlítette * csehek absztinenciáját az osztrák Reichsrattal, a szlovének passzív viselkedését a gráci tartománygyűléssel szemben. A parlament kimondja az igazolások sürgősségét ? Az igazoló bizottság határozatával az igazolás körüli kombinációk tárgytalanok lettek. Most már csak az a kérdés, hogy a parlament sürgősen napirendre fogja-e tűzni a bizottság jelentését plenáris tárgyaláson, vagy pedig nem mondja ki a sürgősséget. Munkatársunk erről a kérdésről beszélgetést folytatott egy radikális képviselővel, aki kijelentette, hogy véleménye szerint szükséges a sürgősség kimondása. Nem hiszi, hogy az igazoló bizottság egyhangú határozata titán a korriiánv a sürgősség kimondását megakadályozná. Szerinte örvendetes esemény sz ország politikai életében a R d cs-párti képviselők be. vonulása a parlamentbe. Hangsu lyozta, hogy gyanús az a körülmény, hogy Redicsék csak 2t mandátumot igazoltatnak. Valószínű — mondotta — hogy Rádióséit a volt horvát szabor és a magyar parlament közti viszony mintájára egy delegációt akarnak konstruálni. A kormány eszerint nem akai akadályt gördíteni az elé, hogy a horvát képviselők minél előbb rásztvegyenek a parlament mü* kedésében. Az ellenzéken azonban attól tartanak, hogy Pasict mástermészetü meglepetést tartó gat a pártját fenyegető veszel} elhárítására.
