Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-02 / 32. szám
Postaszállítási díj készpénzben lefizetve PoStarina plaéena u gotovom Ära egy és fél dinár BWW**hb'iwhmi II miiLwniii«j,.imi«Mi^Mawp»gBTa—B XXV. évfolyam SuWtica, SZOMBAT, 1924 február 2. 32. szám Megjelenik irAidsii reggel, ünnep után és hétfőn délben TELECOM SZÁM: Kiadóhivatal 8-58. Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aleksandra ulica 4. sz. alatt Kiadóhivatal: Kralja Aleksandra ulica 1 (Lelbach-palota) Ä rombolás alja írta: Gräber László dr. A magyar sajtó alig egy pár! sorban regisztrálta azt a hirt, hogy az igazságügyminiszter a költségvetés tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottságban bejelen tette a háború előtti szerb király Ság területén a városi és járási bíróságoknak, vagyis az összes egyes bíróságoknak beszüntetését. Ha a magyar sajtó és a magyar közönség ismerné ezeknek a bíróságoknak a hatáskörét, keletkezésük okait és történetét és azt a messzemenő célt amit ezeknek a bíróságoknak megszüntetése szolgál, nem tért volna napirendre a kérdés felett abban a tudatban, hogy ez a kérdés a Vajdaság népét nem érinti és nem érdekli. A háború előtti szerb királyság büntető és polgári perjoga nem ismerte sem a bírói büntető vizsgálatot, sem a polgári ügyekben meghozott ítéletek bírói utón való végrehajtását. Mindkét funkció, a bűnesetek kivizsgálása és polgári ítéletek végrehajtása a közigazgatási hatóság, az állami rendőrség hatáskörébe tartozott. A bűncselekmények kivizsgálása súlyosan kihat az állampolgárok személyes szabadságára, a polgári ítéletek mikénti végrehajtása pedig az állampolgárok vagyoni viszonyaira. Éppen ezért mind a két funkciót csak az olyan szervezet kezébe lehet megnyugvással letenni, melynek az államhatalom mindenkori gyakorlóitól való függetlenségét a jogrendszer intézményesen biztosit ja és ezáltal az ezen funkciókat elvégző állami szervek pártatlanságát az emberi lehetőség határain belül garantálja. Már. pedig a közigazgatás általában és a rendőrhatóság különösen minden államban többé vagy kevésbé függő viszonyb m volt és van a központi kormányhatalomtól. Al függőség mérve elméletileg attól függ, hogy az ország alkotmányos berendezése a demokrácia, vagy a kormányhatalom mindenhatóságának elve alapján épüite ki j gyakorlatilag pedig attól, hogy demokratikus és törvény tisztelő, avagy reakciós* és csak a pártpolitikai szempontokat respektáló kormány áll-e az ország élén. Akármilyen is egy ország közigazgatási szervezete és akármilyen is egy ország kormányának politikai iránya, le nem tagadható tény -az, hogy a közigazgatási apparátus a kormány politikájának végrehajtója, hogy működésében nem tisztán és kizárólag a jog parancsa, hanem — és pedg nem csak mellékesen — a politikai célszerűség szempontjai irányítják, aminek következménye az, hogy ezek a szempontok érvényesülhetnek és érvényesülnek ott is, ahol az állampolgárok személyes szabadsága és vagyoni éi de kei minden politikumtól mentesen forognak kockán. Természetes tehát, hogy az ilyen kényes hatáskörben a közigazgatási és különösen a rendőri hatóságok nem funkcionál hatnak kifogástalanul. A háború előtti szerb királyság törvénykezésének története bebizonyította ennek a tételnek a helyességét, bebizonyította azt, hogy a bűnügyi vizsgálatnak és a polgári ítéletek végrehajtásának, tehát eminenter bírósági funkcióknak a rendőrség hatáskörébe való utalása, töméntelen visszaéléseknek leit meleg ágyává és az egyéni szabadságnak valóságos veszedelmévé. Egyáltalában nem tartozott a ritkaságok közé, hogy emberek költött faüncseiekmenyek gyanúja alatt — akár politikai bosszúból, akár rendőri önkényből — hónapokig, sőt évekig sínylődtek előzetes letartóztatásban a rendőri hatóságok fogházaiban, a míg az itélőbiróságnái nem derült ki az ártatlanságuk, mert hisz a bíróság, art»íy a letartóztatás kérdésében a bűnvádi eljárás legelején döntött, csak a feljelentés alapján határozhatott. Viszont az sem tartozott a lehetetlenségek közé, hogy egész közönséges bűncselekmények tetteseinek kinyomozása hiúsult meg a rendőri hatóságok kazán. Egész természetesnek találta mindenki, hogy megítélt jogos követelést csak akkor lehetett az adóson .megvenni, ha az a kormányzó politikai érdekeit nem sértette, viszont kérlelhetetlen szigorral csapott le a végrehajtás olyanokra és tette tönkre egzisztenciájukat akik nem voltak kedvencei a rendőri hatóságoknak. Ezek a visszaélések indították arra a radikális pártot, amely a háború előtt a jogállam kiépítését, az államhatalmi funkciók elválasztását, a hatósági önkény kiküszöbölését és a személyes szabadság körülbástyázását nemcsak programúiként hangoztatta, hanem intézményesen is megakarta valósítani, hogy a büntető vizsgáinokát és a polgári ítéletek végrehajtását kivegye a rendőri hatóság kezéből ; és külön e célra szervezett semmiféle más funkcióval meg nem bízott bíróságokra ruházta, amelyekben a szerb törvénykezés rendszerétől eltérve, nem kollégiumokra, hanem egyes bírákra bízta a bírói hatalom gyakorlását. A radikális párt ennek az intézménynek meghonosítását a jogállam eszméjének érvényesüléseként is a személyes szabadság intézményes biztosításaként ünnepelte és telies joggal. Fölösleges még említeni is, hogy ebben az alkotásban a jogállamért rajongó, a személyes szabadság biztosításáért mindenre kész Protics Stojánnak, a radikális párt egykori halhatatlan vezérének oroszlánrésze volt. És most ugyanannak a pártnak egy kicsinyke minisztere ragadj* kezébe a csákányt, hogy kikezdje a jogállam pilléreit és visszavesse a régi szerb királyságot a rendőri önkény és minden hatóságának abba a vadonjába, ahol ezelőtt ülvén évvei sínylődött. Ne mondja azt senki, hogy végre is ez csak a régi Szerbia és a Szerbiában megválasztott képviselők ügye. Ez országos ügy, melynek mikénti eldöntése azt jelenti, hogy a jogállam kiépítésének vagy lerombolásának útjára I aicarunk-e lépni, a fejiödő demok-J r ,.•* p 9 modern haladás nyílegyenes útjáról vissza akarunk-e kanyarodni a reakció fertőjébe. Ez állana még akkor is, ha helytálló volna az tgazságügyminiszter ama indokolása, hogy ezeket a bíróságokat azért szüntetik be, mert a mi járásbíróságaink mintájára akarja átszervezni. Ugyan mi az akadálya annak, hogy ezek a bíróságok az átszervezés időpontjáig jelenlegi szervezetükben működjenek tovább ? Mi a rejtett célja annak, hogv a bizonytalan intervallum alatt ezeknek a bíróságoknak funkcióit a rendőri hatóság gyakorolja, amikor az az egy bizonyos, hogy a bíróság és rendőrség munkája között olyan a különbség a bíróság javára, hogy amint azt egy kiváló szerbiai politikus találóan megjegyezte, az összehasonlítás egyáltalában lehetetlen. Mi rejlik valójában eme takarékossági szempontokkal is alátámasztott költségvetési kodifikáció mögött, arra rávilágít a belügyminiszternek egy nyilatkozata, aki a „bünvizsgátó hatóságok egységes szervezetéről“ ígér az egész országra kiterjedő törvényjavaslatot. Yagyis a belügyminiszter és nem az igazságügyminiszter akar gondoskodni a bünvizsgáló hatóságok megszervezéséről, ami azt jelenti, hogy a kormány az egész országban megakarja szüntetni n bírói büntető vizsgálatot és helyébe be akarja hozni a kizárólagos rendőri inkvizíciói. Ez pedig már ugyebár orszá gos ügy. Nem idegenkedik itt senki a jogrendszer egységesítésétől. Nem él itt semmiféle ellenszenv a régi Szerbia közjogi institúciói iránt. Próbálja meg a belügyminiszter kiterjeszteni az egész országra a demokratikus szerbiai sajtótörvényt, vagy a gyülekezési és egyesü'ési jogot szabályozó törvényi. Meglátja, milyen kitörő lelkesedéssel fogadnák az országban ezt a bejelentését. Csakhogy ehelyett készül mindkét fronton egy reakciósabb unifikáló javaslat, de az eben minden demokratikusan gondolkodó embernek és különösen minden kisebbségi politikusnak tiltakoznia kell, hogy a jog egységesítésének és- a régi szerbiai jogrendszer restaurációjának csempészlobogója alatt, lerombolják a személyes szabadság bírói biztosítékait, felborítsák az alkotmánynak az államhatalom ágazatainak felosztásáról szóló tételét és a sokat hangoztatott demokratikus haladás helyett kikezdjék a jogállam alapjait és a kiszedett gránitkockákból fellegvárat építsenek a rendőri mindenhatóság védelmére. Amikor a költségvetésnek eme mfegtakaritási tétele fölött fogr-aV, szavazni, gondoljanak erre a Vajdaság és különösen a Német- Párt összes képviselői. Pasics és Nisicsics visszaérkeztek Beogradba BeogradbóK jelentik : Pasics miniszterelnök ép Nincsics külügyminiszter pénteken reggel 8 óin 20 perckor érkeztek vissza Bsogradba. A miniszterekkel együtt érkezett meg Sumonte beogradi olasz ügyvivő és Bordero tábornok is, aki tevékeny részt vett az olasz barátsági szerződés létrehozásában A miniszterelnököt és külügyminisztert a pályaudvaron Trifkovics miniszterelnökheiyettes, Vilicsics belügyminiszter és Kojjcs közlekedésügyi miniszter fogadták. Megjeleni a fogadtatáson az olasz követség személyzete, valamint a külügyminisztérium több magasrangú tisztviselője is. Nincsics külügyminiszter megérkezése utép egy újságíró kérdésére a következőket mondotta : — Meg vqgyunk elégedve, mert elvégeztük mindazt, amit el kellett végeznünk. A legrövidebb időn belül a parlament elé terjesztjük ratifikálás végett úgy a fiumei egyezményt, mint az Olaszországgal kötött barátsági egyezményt. Pasics miniszterelnök is kijelentette, hogy nagyon meg van elégedve az Olaszországgal folytatott tárgyaláspk eredményével. Pénteken délután rövid minisztertanács vdt, amelyen Pasics miniszterelnök referált az olasz kormánnyal, valamint a Vatikánnal folytatott tárgyalásokról. Tnfkovics miniszterelnökheiyettes beszámolt a Pasics távolléte alatt történtekről, a kormány munkájáról és a parlamenti helyzetre'. i
