Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-03 / 33. szám
12. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február ö. Koflarits Mihály vármegyei főpénztáros »beszájolí«. (Mi ennek az élethü magyar változata?) Hét éves lehettem, az apám betegen feküdt, engem tisztelt meg egy elsején, hogy elmenjek a fizetéséért. Kollarits bácsi, mikor meglátott, fölemelt és belül rakott a rácson. — Erős vagy-e? Hadd lássuk. Azzal a kezembe adott egy csomagot, nem is olyan túlságosan nagyot. — Tudod-e. mi ez? Egy millió. Ne mondhasd soha, hogy nem volt millió a kezedben. Mát azóta se volt, (szegény anyám, ha élne. azt mondaná rá, hogy úgy sem maradt volna meg a kezedben, ha neked adták volna). — a ma nem számit, mert ebben a devalvált állapotban sem ismerem. Fülcp Jenőnek sem sikerült Pest. Újságíró lett. alighogy befejezte a munkát a délutáni lapnál, szaladt a reggelihez s hajnalban kimerültén tért haza néhány órai pihenésre a Csillaghegyre. Már akkor nős volt, apró szőke gyerekek apja s ebben a minőségben boldog és megelégedett. A boldogulása ott kezdődött, amikor megszűnt az »Ország«, az agrár napilap. Gróf Károlyi Sándor szubvencionálta évi 12.000 forinttal, ebből ellátták a szerkesztőséget. Magát a lapot a Stephaneum nyomta a hirdetések és a pausálék ellenértéke fejében. Gyönge üzlet volt mindenképpen. a munkatársakat aztán elhagyták. hol az Omgé-nél. hol a szövetkezeteknél. Fülep Jenő a Kereskedelmi Múzeumba került. Akkor már — azt hiszem — három gyereke volt, nekifeküdt a könyveknek s egy évig minden szabad idejében angolul tanult, utána kiment Bombay-be kereskedelmi tudósitónak. Rettenetes akaraterő, szívós elszántság kellett hozzá abban a korban. akkora családdal. De feltalálta magát, csinos kis vagyont is tudott. gyűjteni, haza csak egyszer jött, — szóval megállapodott. 1914- ben aztán kitört a világháború, vagyonát lefoglalták, őt magát internálták. Sokáig külön, csak később engedték meg. hogy együtt lehessen a családjával, odakünn született bambinójával. Akkor már rendes bejegyzett cége volt, az angol pedig mindig angol marad. Józan számító. A vagyonká- I ját nem kótyavetyélték el, hanem be' ültettek az üzletébe egy szakembert, folytassa az a boltot. A békeszerződések megkötése után pedig azt mondták neki: — Pardon, ön becskerekí ember, következőleg nem magyar, hanem jugoszláv polgár. Itt van mindene, bírja békességben. A könyvek megmutatják a becsületes kezelést, leszámítva természetesen az üzleti kiadásokat. Horribilis vagyon lett azalatt a kis kezdetből s egyre jobban nő, — nem véve összehasonlítás alapjául a magyar koronát, hanem csak a dinárt. Harmadéve, mikor legutoljára járt itthon, megkerestük ifjúságunk régi cigányát, a fekete evikkeres Rácz Gyulát. — Emlékszel-e még? Nem kellett neki útmutatás, sorba játszotta, a hajdani nótákat, amik mellett heteket töltöttünk. Hallgattuk, hallgattuk, aztán összenéztünk. — Vájjon a Gyula felejtett el muzsikálni. vagy bennünk a hiba, mi fáradtunk ki? A nóta nem a mi nótánk volt többé; az ott bujkál zugó szélben, folyó habjának mormogásában, síró esőben a múltban, a gyermekkori friss álmok temetőjében. öreg riporter, HARASZTI SÁNDOR: EZERSZER ÉS ÚJRA Összesúgtok a kikötök kövér hombárjai előtt kamasz-csillagokkal labdáztok a sima réteken bádog-halottakkal sütkéreztek az idő eresze alatt és az ágaskodó hidakon testvértelenül bámuljátok, hogy a tavaszok átsétálnak a vizek fölött pedig az éjszaka fekete madarai már régen kiröpültek fészkeikből mindenki bemondta már az adutjait a föld csupa vér a levegő csupa bajonet a gondhajók árboctalanok de a sziveken reggeli harmat és a messzi léniák keresztjén valaki két csupasz karját lengeti felétek mint a zászlót TAMÁS IS1VÁN: ÚJRA TOVÁBB Kis állomás voltál az életemben, pipiskédéi bakterház, egy perc, mely mellett csókkal elszaladtam, Te csak megióbáztad asszony-lámpásod az égő express előtt. Nem érdemeltél, nem is tudod, hogy vesztettél, pedig majd kisiklottam érted, fényt hoztam, örömöt, órjás Ígéreteket és bő fiatal esztendőim dobtam a lábaid elé szerelmi sarcul, ó, gyűlölöm a nyakad, a szájad, mert ilyen magosra dobták a vérem, szégyellem árva lelkem is, mert Téged keresett társul az egyedüJva/óságban, be ugyanazok vagytok százezer éve, sokszor megénekeltek, sokszor megátkozottak, lesipuskások a vágy galambpiacán, öletek az őrjitő mágnes és az ég, a föld, az ágy szemetekben mindig rózsaszín. Ez a fekete város adott Téged és ez a fekete város nem enged, itt lányasszonnyá udvarolnak minden szüzet az ezerholdak, boltok és paloták és hiába áll tótágast odakünnt a Holnap, Te nem hallod az uj ember hivő üzenetét, szemedben a jóllakott vakság kövérje, szádban törpe szerelmek ize tanyáz, kis kerülőkkel csak szegény-magadig jutottál és mikorra csittult vérrel, hervadtra szelídültén még egyre hátrálsz csip-csup miértek országutfán, én már valahol messzi járok, s Te csak nézel utánam az éjszakából, mint bámész földi ember ámul az elérhetetlen csillagokra. Képek az uj angol parlamentből Az Oxford Street egyik előkelő vendéglőjében, az esti órákban, kedves parlamenti idil játszódott le. Egy asztalnál ültek az alsóház összes nőképviselői, pártkülönbség nélkül, jszáin szerint nyolcán. Lady Astor, i akinek neve már bekerült Anglia } történelmébe, mivel ő volt az első 5 nő, akit képviselővé választottak s ezért életnagysága portréját röviddel ezelőtt elhelyezték a Westminsterben a többi históriai nagyságok mellett, vetette fel az összejövetel eszméjét és kolléganőin kívül meghívta pártkülönbség nélkül az összes női politilcusokat, hogy ez az alkalmi bizottság dolgozzon ki közös akció-programot a nőképviiselők számára. A férfiképviselők közül csak T. P. O. Connor, az alsóház legidősebb tagja jelent meg. Először lady Astor (konzervatív) szólalt fel. Mindenekelőtt üdvözölte kolléganőit és annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a női képviselők mutassanak jó példát a férfiaknak. Humoroson szólította fel lady Astor a többi képviselőnőket, hogy egységesen verjék vissza a férfiképviselők túlzásait akár konzervatív, akár pedig szocialista irányban. Mrs. Wintringham (liberális) lady Astort mijnt az alsóház anyját üdvözölte. Érdekesen mutatkozott be Miss Bondfield. a Labour Parti kicsiny, de tüzes tagja. Miss Bondfield rövidre • vágott haja alól kedves arc mosolygott. Macdonald igen sokra becsüli Miss Bondfielfhet és ez az oka annak, hogy őt nevezte lei a munkaügyi minisztérium parlamenti titkárává. Ő az első női miniszter Angiidban. Kitűnő szónok és javíthatatlan idealista, ö volt a következő felszólaló: — Talán már nemsokára elérkeznek a nagy átalakulások napjai. Angliának példával kel! előljárnia, f hAnrv miiként történhetik meg ez a nagy szociális átalakulás erőszak nélkül. Ezután Mrs. Hilton Philipson üdvözlése következett. A csodaszép volt operetté-’--‘'-’-donna, aki Miss Mabel Russel! néven aratott nagy «iVí-reket műit Fifi. « nagyszerű --C-ÖTT-—virág-csokrot kapott Nellytől. a Piccadellv-cirkusz virágárusométól. Mrs. Philipson — egyébként a konzervativ-párt tagja — mosolyogva vette át a csokrot és elmesélte, F'-—- mikor még Operette-színésznő volt, egy Ízben Nellytől kölcsönzött ki egy virágkosarat, hogy ’■'‘■'■»hassa egv virá’gáruslány szerepét. Azóta Nellv, a cirkusz virágárus lánya, legjobb barátnői közé zik. A vacsora után folytatódott a w-rMep beszélgetés a1 kéovJ&előjjnök között. Az egyetlen közülük, aki cigarettára gvuitott. Miss Dorothy T"....-"1 munkáspárti kénviselőnő volt. ~ • - ' ■-* SAKK Rovatvezető: Marőczy Géza. 115. száma fSladvány. Dr. Galitzky A.-W1. Sötét: Kai; Bbl; Fel; gy.: a4; bfi[ és h3 (6). Világos: Kh2; Va8; Bdl; Fc3 és ci; gy.: b2; e6; 14 és g3 (9). Matt három lépésben, t 115. száma játszma. Játszották a hastingsi »Premier* verses nyen 1923 december hó 28-án. Világos: Sötét: Normann G. M. Enwe M. 1. d2—dí Hg8—16 2. c2—c4 e7—e6 3. Ilgl—f3 d7—dö •í. Fel—g5 0-0 6. e2—e3 MII« Számításba jönne 6. LXf6, LXf6; 7. cdö, edö; 8. e3 és esetleg hí, támadással a sötét királyszámy ellen mint az Euwa játszotta Johner ellen a scheveningeni versenyen. 6. .... . Sb8—d7 7. Vdl—c2 ............. A szokásos lépés 7. Bel, a szöveglépést Marshal vezette be a gyakorlatba. 7................ c7—c5 8. Ffl—e2 ............. Tempóvesztés, helyesebb1 volt 8. Bdl* vagy 8. cdö, előbb. 8. d5Xc4 h7—h6 a7—a6 Hd7Xc5 mindenképen jobban E7—b5 J. 9. Fe2Xc4 10. Fgö—hl 11. dlXcö 12. a2— Sötét most már áll. 12. .... , 13. Fc4—e2 ............. Nem jobb e helyen a futóvisszavonulás >a2*-re sem. 13................ Fc8—b7 17. Bal—dl Vd8—c7 15. Vc2—bl ............. Itt mindenesetre szükséges volt előbb <* királyíutót biztosítani s e célból Fg3-at játsaani, a tett lépésre világos hadállása kártyavárként összeomlik, 15................ Hf6—e4 16. Hc3Xel Fb7Xe4 17. Fh-í—g3 Most már késő, 17............... Vc7—a5-F Világos föladta, bí-re egyszerűen VXa3 sttí. nyer, Szerkesztői üzenetek © u « W„ Vrbas. Versei kétségkívül olvasott ember írásai, de hiányzik belőlük az eredetiség és az egyéniség, a vers igazi lelke. Nem közölhetők. D. B. M.. Gornia-Mužia, Sajnos, kézirata annak idején elkésve érkezett. Ez az oka annak, hogy kimaradt. Sch. B. Verse nem közölhető. Gy. N.. St.-Bečei, Versét sem a kért számban nem közölhetjük, sem máskor. D. M„ Bukin. Kívánságának, sajnos, azért sem telietünk eleget, mert a kézi iratot nem őriztük meg.
