Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-29 / 59. szám

1 oldal

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1924. február 29

éven ét nem látta el lelkiismeretesen és a minisztérium fölszóli-Í Hsára sem utazott el olyan vidéekre, ahol járványos betegség pusztított. Javasolta, hogy a par lument térjen napirendre az interpelláció felett.

i Miletics Slavkó egészségügyi miniszter kijelentette, hogy elfő gadja Radojevics indítványát, Sretenovics pedig azt javasolta, hogy a parlament küldjön ki egy bizottságot a kórházi állapotok megvizsgálására. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, amelynek eredményeképpen a parlament többsége Radojevics javaslatát fogadta el. Ezután az elnök bezárta az ülést.

A parlament legközelebbi ülése pénteken délelőtt lesz, amikor megkezdik a költségvetés részletes vitáját.

Vasúti összeütközés

Sefeesics mellett

A szolgálatievő hanyagsága miatt történt a karambol

A sebesicsi állomás közelében — a nyílt vonalai — csütörtök hajnalban könnyen végzetessé válható vasúti szerencsétlenség történt. Polyakovics Vlada, a sebesicsi állomás szolgálattevője a szomszéd állomásnak engedélyt adott, hogy a szomborból Szubotíca felé tartó egyik teher von at után az osijeki gyorsvonatot — mely szintén Szubotíca felé közeledett — a betartott időn belül indíthassa. A sebesicsi szolgálattevő közben elaludt és minthogy a védjelzőt elfelejtette »szabadra« állítani, az időközben megérkezett tehervonat a védjelző előtt megállt a nyilt pályán. A szomszéd állomás szolgálattevője a kapott engedély alapján negyedóra után elindította Sebesics felé a gyorsvonatot is, amely teljes sebességgel haladt a vonalon veszteglő tehervemat felé, amelynek záriámpája időközben kialudt A gyorsvonat mozdonyvezetője csak az utolsó percben vette észre az előtte álló tehervonatot. Azonnal fékezett, de az öszszeiltközést már nem tudta elhárítani. A tehervonatba teljes erővel belefutott a gyorsvonat mozdonya; a tehervonat szerelvényéből hat kocsi kisiklott, kát

pedig erősen megrongálódott. Az összeütközés azonban — szerencsére — emberéletben nem okozott nagyobb kárt. A vasúti személyzet közül egyedül a gyorsvonat fűtője sérült meg súlyosabban, a vonat utasai közül csak néhányat! sebesültek meg könnyebben.

A gyorsvonaton utazott Prelle igazgatóság! balesetvizsgáló, két mérnökkel, aki a helyszínen azonnal megindította a vizsgálatot és ennek eredményekép Polyakovics altisztet felfüggesztette,

A földnéikiiii magyarok és Sztankovics államtitkár A jazovói „Magyar Radikális Párt“ elnökének nyilatkozata

A mai napon a következő levelet kaptuk:

Tekintetes Szerkesztőség! A »Bácsmegyei Napló« 54. száma vezércikkében ad helyt a banatski-arandjelovói Magyar Radikális Párt által Sztankovity Szvetozár államtitkár, országgyűlési képviselő úrhoz címzett nyilt levelének, mely oly kitételeket és vadakat használ, melyeket az igazsággal össze nem egyeztethettelek s Sztankovity Szvetozár ál lám titkár reputációi a érdekében is kötelességemnek tartok megcáfolni.

Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy sem községünkben,, sem a járás más községében a Radikális Párt erőszakkal nem igyekszik senkit sem »beterelni«. Akik a párt tagjai, önként lettek azokká s azokká is maradnak mindaddig, mig ily képviselője van, mint Sztankovity Szvetozár, ki nem ismerve nemzetiségi külömséget, az ország és d közjó érdekében dolgozik.

Nem felel meg a valóságnak, hogy Sztankovity képviselő ur földet ígért volna magyar választóinak, mert ha Ígérte volna, úgy a föld már meg is volna, ö volt talán az egyedüli képviselőjelölt, aki nem Ígért földet s a magyarság Is csak azon ígéretet kapta, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy a magyarság is földhöz jusson.

Tehát, »be nem tartott ígéretekről«, demagógia« szélsőségeiről, jelen esetben szó sem lehet. Ez ellen a legerélyesebben tiltakozom úgy a magam, mint Jazovo község szinmagyar lakói nevében.

Sztankovity képviselő ur bizalmát bírja a járás összmagyarságának, megválasztása és eddigi működése áldás nekünk, további munkálkodása elé pedig bizalommal és rendíthetetlen kitartással nézünk. Meg vagyunk győződve arról, hogy sorsunkat szivén viseli s a magyarság érdekében , meg fogja tenni mindazt, ama erejéből kitelik s mihez a magyarságnak joga van s hogy nem

fogja elkedvetleníteni magyar lap által ért szemrehányás.

Tekintetes Szerkesztő ur! Azt hiszem, hogy a »Bácsmegyei Napló« az S. H. S. állam magyarságának lapja, tehát minden magyaré. Kérem tehát, hogy fenti cikket b. lapjában leközölni szíveskedjék, mert ezzel tartozunk az igazságnak, a magyar becsületnek, de Sztankovity képviselő urnák is, aki a járás magyarságának már sok jót tett.

Jazovo, 1924. évi febr. hó 26-án.

Kiváló tisztelettel Fodor Imre róm. kát plébános, a jazovói Radikális Párt elnöke

*

Á levélre kevés megjegyzésünk van. Nem tudjuk azonban elhallgatni a következőket:

1. A nyilt levelet huszonhét magyar ember irta alá. Huszonhét magyar férfinek a nyilvánosság előtt tett. tehát megfontolt és átgondolt nyilatkozatát nem cáfolhatja meg, nem ronhatía le a főtisztelendő urnák magában álló kijelentése. Huszonhét magyar férfi állította a nyilt levélben azt. hogy Sztankovics Szvetozár földet ígért a magyaroknak.

2. A főtisztelendő ur az elragadtatás hangján nyilatkozik az agrárminisztérium államtitkárának működése felől, ugyanakkor, amikor járásában földet osztottak ki s ebből a földből magyar ember nem kapott. Mi úgy gondoljuk, egészen mindegy már. hogy az államtitkár ur igért-e földet a magyaroknak, vágj' nem s úgy gondoljuk a magyaroknak a földosztásból való kizárása után nagyon kevés ok van az elragadtatásra. Nagyon kevés magyar ember osztozkodhat!!: a jazovói Magyar Radikális Párt elnökének elragadtatásában.

A szdbo&icai k&zkérhéz

problémái

Szubotíca város közkórháza már. a régebbi időkben is szűknek bizonyult. Nem egyszer fordult elő, különösen járványos betegségek idején, hogy a betegeket nem tudták; elhelyezni a teljesen megtelt kórházban. A kórház vezetőségének az előterjesztésére a városi tanács több ízben foglalkozott a közkórház kibővítésének kérdésével, a tervet azonban a szükséges anyagi eszközök hiánya miatt el kellett ejteni. Néhány hónappal ezelőtt a tanács úgy akart segíteni a tarthatatlan helyzeten, hogy a kórház elmegyógyosztályát más épületbe helyezi és az igy megürült kórházi osztályt más betegek rendelkezésére bocsájtja. Ezt a tervet azonban alkalmas helyiség hiányában szintén nem tudták megvalósítani.

Jellemző a kórház kis befogadó képességére, hogy néhány nappáj! ezelőtt . anélkül, hogy járványos betegség volna a városban, teljesen megtelt a kórház, ahova csak egészen súlyos betegeket vesznek fék

A Bácsmegyei Napló munkatársa! ebben az ügyben kérdést intézett dr. Ifkovics-lvandéldcs Pál kórházi igazgató-főorvoshoz, aki a következőket mondotta:

A közkórház szűk Iielyiségei miatt ma már nem felel meg rendeltetésének. A legfőbb ideje volna már, hogy a régóta szükséges kórházi építkezéseket megkezdjék. Néhány, nappal ezelőtt olyan tömegesen jelentkeztek betegek felvételre, hogy, a kórház valamennyi osztálya a fertőző betegek osztályát kitvéve, megtelt és igy újabban jelentkező betegeket csak abban az esetben vesszük fel. ha betegségük feltétlen kórházi ápolást igényel. A krónikus betegségekben szenvedőket, vagy akiknek betegsége nem súlyos természetű, kénytelenek vagyunk elutasítani. A fertőző osztály csaknem üresen áll, oda azonban nem vehetünk fel más természetű betegeket.

Ifkovícs-Ivandékics főorvos ismét jelentést tesz a városi tanácsnak a tarthatatlan állapotokról és sürgős intézkedést kór. A tanács legközelebbi ülésén fog foglalkozni a kórház-üggyel és bizonyára találni fog megoldást arra. hogy a szükséges építkezések megkezdődhessenek.

Éjszaka

Irta: Pajzs Elemér

A keménytestü, friss fiatal lányt, aki dküizottan feküdt a tarka kanavászok között Rézinek hívták, de aki dagadt szemealját, lélektelen tekintetét látta, úgy is mondhatta bátran, hogy: szegény Rézi. Éjfélre járt, amikor a szeme leragadt s alig pihent egy kurta órát, máris feliiesztette a nyugtalanság.

Első tekintete az égve felejtett petróleumlámpára esett »le köllene srófolni« mozdult meg benne a kötelességérzet, de .lesült, húsos karjai mint gazdátlan bitang jószágok hevertek) a teste mellett. Valami szúnyog zenélt a vánkosa körül, ezt elhesselte a fejével, azután lenyalta a rossz ízt a szájáról, az öklével beíedörzsölt az álmos szemébe és oldalt fordult. Az erélyesebb mozdulatra megnyikorgott az ágy. A főjegyzőéknél, ahol tavaly ilyenkor szolgáit ott is ilyen esendő ágyat adtak alája; legokosabb Lett volna aprófának fölhasogatni.

Az ablak négyszögében feketére fényezett vasrács vigyázott a régimódi ház ijedős lakóira. A vasrács közein besütött a hold. A selyemgyár kéménye fölött állt, onnét árasztotta a fényt a spórherdt ragyogóra smirglizett rézpántjaira, a nehéz mozsárra, amelynek törője épp a múlt héten esett rá a Rézi lábára, a szögekre aggatott tepsiikre és edényekre, a vörösen domborodó habverőüstre és a hatalmas cinkvödörre, amelynek tövében mint alvó leutya lapját a Felmosórongy. ..... t t i .

Mozdulatlan, jószagu éjszaka volt. A konyhaszekrényen hangosan ketyegett a vekker, négyre volt beigazitva a csöngetője, kenyérsütés lesz reggel. De Rézi nem a teknőt nézte az este szitált lisztnek kimagasló tornyával, a vekker mellett álló söröspoharat nézte és mintha megkergették volna, olyan bomlotían lüktetett a szive az inge alatt. A söröspohárban jókora marék gyufa ázott, legalább két skatulyára való és sok karcsú szál egymás hegyén-hátán fürdőit a vizben, amely szomorú volt és zavaros, mint az uborkalé.

Ujjatlan körülslingelt ingében fázósan megborzongott szegény Rézi, de a következő percben már forróság kínozta, úgy hogy szinte jól esett, mikor az ágyról leszállva forró talpát meghütötték a hideg kőkockák, amelyeket naponta kétszer mosott fel, négykézláb csúszkálva, mint valami állat.

Nagy fohászkodással elfujta a lámpát, azután egy pemdelyben, ahogy volt, kikönyökölt az ablakba. Oiyan hirtelen tette le a könyökét, hogy csaknem feldöntötte a tojásfehérjét, amely egy csorba pohárban állt az ablakdeszkán. (A sárgáját elhasználták galuskának a borjupörkölt mellé.) Kikönyökölt az ablakba és elnézte az eperfa kövér törzsét, a mely a lefürészelt száraz ágak sebhelyével olyan volt, mint egy rokkant, akinek mindkét karját tőből levágták, az oldalra meredc;:ö élő ágakon tvukok bóbiskoltak, biztosan a víz felől felhuzódó harnióuMcaszó ringatta el őket.

Az ablakból jól lehetett látni .a palánkok mögött csillogó folyót. Ezüstös vizén halászcsónak ringott; a két lapát behúzva és keresztbetéve rajta, mint kiürült tányéron az evőeszköz s az uratlan ladikot szerelmesen körülnyaldosták a habok. A harmónika fölemelt sipjain, mint fölszakadt sebből a vér, ömlött ki a sok zokogó, panaszos hang. Rikató zengésük beutazta a néma tájat. Most egy pillanatra megakadtak a hangok.

— Ennek is fáj valami! — gondolta Réz», de nem sajnálta. — Hadd fájjon neki! Mért csak nekem fájjon!

A csipkefirhang likacsain belesett a szobába. A mozdulatlan csend kihozta hozzá az asszonya erős egyenletes lélegzetét, a vékony könyvelő beteges szuszogását.

Milyen jóízűen alusznak!---- Nem is

gondolnak rá, hogy reggelre nem lesz kitisztogatva a cipőjük__

Gonosz kárörömmel nézte a hokerli elé dobott fülig sáros cipőket és alig tudta megállni, hogy hangosan föl ne nevessen.

Azután visszatette a könyökét az ablakdeszkára. A gyerek Rézi jutott eszébe, aki táskával a kezében ment az iskolába. A táskát színes kép díszítette, egy bozontos kutya, amint a fogával betetép a csavargó nadrágjába. És az is eszébe jutott, hogy a huszonnégy forintért, ami még a múlt hónapról járt neki, vehetett volna valamit a kis testvérének. És az első helye is ahol harminc kanna vizet kellett kellett hordozni mindennap a kútról— És a drága kompótostál, ami a doktoménál eltörött — És az az Anna-bái is, ahol először látta

meg az aszta— nem, erre nem akart gondolni— Inkább a tömjénszagu templomra gondolt, a szép szentképekre, amik a könyvében vannak, és az olvasókörben muzsikáló rezesbandára.... Mint egy kincsekkel megrakott büszke hajó, úszott el előtte tizenkilenc esztendeje---- És most elsüllyed a hajó, nem

lesz több utazás. Csöndesen, nyugodtan vette a dolgot, mintha nem is lehetne másként.

Mos-t megcsendült a vekker.

— Csak csöngj! — szólt oda RézL Mindig tegeződni szokott a vekkerrel. —« Énnekem úgyis hiába csöngsz már!....

De aztán mégis csak visszaszáll & gondolata az Anna-bálra és az asztalosra, aki ott fogta át először a derekát. Az asztalos azóta a negyedik megyében koptatja a szerszámjait, de azért most, ezen az utolsó éjszakán se tud átkot mondani rá__ Szerencsétlenné tette, azután búcsú nélkül odébbállt, de azért most is jószivvel van hozzá.... Miért is van, hogy az ember ennyire tudjon szeretni valaldt?....

Az ég alja olyan lett, mint a májusi orgona virága, jött a diadalmas reggel A kakas hangosan kukorékolt, a rézmozsár is tüzesebben fénylett a polcai. Erős friss emberek dobogtak el az ablak alatt, szerszámmá! a vállukon munkába siettek. A kis cseléd is bizakodóbb lett. A söróskriglt levét egy hirtelen bátor mozdulattal a mosogatódézsába öntötte és elhatározta, hogy a gyereket az Öregszőlőkhöz adja majd, azok biztosan jól gondját viselik a szegény kis apátlannafci : ■:., i.. i - , ■ ,—..i ;