Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-29 / 59. szám
rína plaćena a gotovom Ära egy és réí dinár Postaszállítási díj 3£XV. évfolyam Sisbotica, PÉNTEK, 1924 február 29. 59. szám Mejrjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58. Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aleksandra niica 4. sz. alatt Kiadóhivatal: Kralja Aleksandra alica 1 (Leíbaoh-palota) A költségvetéstől a feketekávéig A költségvetési vita véget ér s bevalljuk őszintén, sem a miniszteri* beszédekből, sem a képviselők felszólalásából nem rajzolódott ki az a kép, amelyik biztos vonalvezetéssel s mély perspektívával ábrázolná a vállalt feladatokat s a jövő terveit. Úgy látszik, a hivatalos pénzügyi kormányzat minden kifogással és ellenvetéssel szemben a dinár fölfelé tendáló stabilitására hivatkozik. Ha a politika helyességét az eredményekkel lehet fölmérni, valóban nem is lehet szemet szúrni ez előtt az érv előtt. De ezzel szemben ki tudná megerőtleniteni azt az ellenvetést, hogy a dinár árfolyamában az ország duzzadó gazdagsága, földjeinek bősébe, népének szorgalma projieiálódik, nem pedig a pénzügyi kormányzat előrelátása és böícse3ége. A politikus szerepe mindenképen hálátlfn, ha balsikerrel végződik vállalkozása, övé minden szégyen s a bukás ódiumát semmi sem tartja vissza, ha sikereket ér el, íme, itt a példa, keressük azokat a tényezőket, amelyek tőle függetlenül, a kedvező eredmény szülői voltak. Minket, bevalljuk, az egyetlen radikális képviselő felszólalása ragadott meg, aki a kávéházi adó fonákságait használta fel ellenzéki álláspontja indokolásául, mondván, hogy az mégsem lehet helyes pénzügyi politika, amelyik vele, aki naponkint 8—10 feketét iszik, napi 5 dinár adót fizettet csak az elfogyasztott kávéja után. Ha ehhez az öt dinárhoz hozzá számítjuk a napi 8—10 feketéhez szükséges cukor és kávé fogyasz tási adóját, adópótlékát és vámját, bizonyosan kiderül, hogy kávéfogyasztása után legalább tiz dinár közterhet visel. Egy évben tehát a feketéi után 3600 dinár folyik be csak tőle az államkincstárba. Igazat kell adnunk a Kávé e mértéktelen szerelmesének, pedig nem szabad megfeledkeznünk arról az előzékenységről sem, ami a pénzügyi kormányzatot ebben a kérdésben is vezeti. Gondoljunk csak arra, hogy azelőtt, ha adót akartunk fizetni, mennyi kényelmetlenségen kellett átesnünk. A hosszú várakozások sötét előszobákban, a végeláthatatlan sorban állások a pénztáros zárkája előtt, a keserves viták az adótisztekkel, számolás, összeadás, kivonás, szorzás, — a végén mindig mérgelődni kellett, mert soha sem stimmelt és sohasem az adózónak volt igaza. Most ? Csupa öröm adót fizetni. Nem kell még az adóhivatalba sem menni. Megúszunk egy feketét s máris adót fizetünk. Elmegyünk a színházba s adót fizetünk vele. Még a mozi pénztáros is adótiszt lett. Csak még az hiányzik, kogy a főpincérek adóbizonylatokat is állíthassanak» ki. Ha ez meglesz, nem lesz népszerűbb pénzügyminiszterünk Sztojadinovicsnál. Ha más bajunk nem lenne, a fekete kávé edőt még ki lehetne bírni. De — Angliában a minap lezajlott választásokon az egymással küzdő pártok programjaikban legelsősorban is azt a felfogásukat hangsúlyozták, hogy a földjáradékot, a megszolgálatlan jövedelmet milyen módon fogják a közterhek viselésének alapjává tenni. Az angol közvéleményt a földértékedé problémája olyan közelről, olyan közvetlenül s olyan intenziven érdekli, mint bennünket akár a szerb-horvát kérdés. Pedig a nagy föladatok, a nagy terhek s a nagy megrázkódtatások már a mi politikai közvél ményünket is ránevelhették von. arra, hogy feketekávés csészék alján ne keressék sem a pénzügyi megoldásokat, sem a kritikai szempontokat. Kérdezzük meg a legelső kereskedőt, akive! találkozunk, hogy mi a véleménye o pénzügyi kormányzásról. Olyan kimerítően — az ország jövedelmét is kimerítően — szabatoson, bizonyítékokkal igazoltan fogja elmondani kritikáját és javaslatait, amilyen szabatossággal kevés parlamenti szónok foglalkozott még a súlyos pénzügyi problémákkal. Az ellenzéki pártok az udvart is beleakarják vonni a politikai küzdelembe A radikálisok és az ellenzéki ‘tíokk versengése a választási kormány mandátumáért Beogradból jelentik: Abból a minden egyéb kérdést háttérbe szorító élénk érdeklődésből, amelylyel a beogradi politika tényezői az ellenzéki blokk megalakulásának jelentőségét és várható következményeit latolgatják, arra mutat, hogy a blokknak immár befejezett ténynek tekinthető megalakulása messzeható eltolódásokat fog előidézni a parlamenti erőviszonyokban. Korosec és Spahó távollétében az ellenzéki blokk formális megalakulása halasztást szenved ugyan, de politikai körökben, még a radikálisok között is az a meggyőződés, hogy a blokk létrejöttével, mint elháríthatatlan eseménnyel számolni kell. Ennek a ténynek mindenütt nagy befolyást tulajdonítanak a közel jövő politikájára. Ellenzéki körökben máris megingottnak tartják a kormány pozícióját. A kormány maga is, a mely eddig úgyszólván félvállról nézte az ellenzék tömörülését, komolyan foglalkozik az uj helyzettel és a legutóbbi minisztertanácsokon a tárgyalások főként a kormánynak az ellenzéki blokká! szemben tanúsítandó magatartása körül forogtak. A kormány titokban tartja a tanácskozások eredményét és így tág tér nyilik a legkülönbözőbb kombinációk számára. A legfőbb valószínűsége annak a hirnek van, hogy a kormány c legsürgősebb parlamenti feladatok likvidálása u' n kieszkőzli a királytól a parlament feloszlatását és az uj választások vezetését isméi a radikális párt számára biztosítja. E a terv csak akkor sikerülhetne, kormány formális leszavaztatása, vagyis a Radics-pártnak a parlamentbe való bevonulása előtt történnék meg. Ha azonban a kormány a parlamentben buknék meg, akkor nyílt kérdés maradna, vajion a korona hozzájárul-e a parlament feloszlatásához és nem bizná-e meg az egyesült ellenzéket a kormányalakítással. Az ellenzéki vezérek, akik ismerik Pasics politikai módszereit, öttől tartanak, hogy Pasics váratlan helyzet elé akarja őket állítani, lázért az udvarnál keresnek befolyást, hogy a választási kormány mandátumát a maguk számára elhódítsák. Az udvar bevonása a politikai küzdelembe a kormányzó párt szerint mindenfelé nagy viszszatetszést kelt és semmikép sem alkalmas az ellenzék népszerűségének növelésére. Interpellációs nap a parlamentben A parlament csütörtöki ülését teljesen kitöltötte Szretenovics demokrata képviselő interpellációja és az e fölött megindult vita e csacsaki kórházban uralkodó állapotokról. Szretenovics interpellációjában általánosságban rámutat arra, hogy a csacsaki kórház orvosai — annak ellenére, hogy a törvény biztosítja az ingyenes gyógykezelést — nagy összege: zsaroltak ki betegektől, úgy az operációkért, mint az egyszerű keze ’ésért. Az esettel kapcsolatban élesen bírálta a közegészségügyi endszert, szemére vetvén a kormánynelr, hogy a közegészség gyre nem fordít elegendő gondot. Miletia Szlevko ha ívczegeszsejísorban az interpelláció konkrét vádjaival foglalkozott és kimutatta hogy a kórházban rendezett állapotok vannak. Az orvosok visszaéléseiről annak idején tudomást szerzett és azonnal megindította a vizsgálatot, melynek eredmény eképen azokat, akik szabálytalanságokat követtek el — a maga hatáskörében megbüntette. Felemlítette, hogy az ország közegészségügyében az utóbbi években nagy előrehaladás mutatkozik. — Számadatokkal bizonyította, hogy a régi Szerbiában a kórházak száma túlhaladja a háború előtti maximumot és a kórházak felszerelését is mindenütt kiegészítették. A legtöbb kórház Röntgen-apparatussal is ei van látva. A kórházi ágyak száma is állandóan emelkedik: most még csak 12.000 kórházi ágyra van szükség, hogy minden ezer, lakosra egy jusson. Elmondotta, hogy külföldi szakértők valamennyien kedvezően nyilatkoztak az ország, egészségügyi intézeteinek fejlődéséről és általában az ország egészségügyi viszonyairól. Sretenovics kijelentette, hogy nincs megelégedve a miniszter válaszával, különösen a csacsaki kórház felülvizsgálatáról tett kijelentéseivel. Aktákból az adatok egész sorát olvasta föl, amelyekkel bizonyította, hogy a csacsaki kórházban az orvosok valősággat megzsarolták a betegeket, különösen dr. Radovies, a kórház igazgatója. Felemlít egy esetet, amikor egy kereskedő leányát, aki fölgyultan elakarta hagyni a kórházat, mindaddig nem engedték el, arnig meg nem fizette az operációs költségeket, holott erre nem lett voina köteles, mert ingyenes betegnek vették föl. Az egészségügyi miniszter újabb felszólalásában kijelentette, hogy azokat az orvosokat, akik visszaéléseket követtek el, már megbüntette, de hajlandónak nyilatkozott orra, hogy az uj adatok alapján újabb vizsgálatot rendel el. Ezután Zsebot klerikális a szlovéniai kórházi állapotokat tette szóvá és a kórházak fölszerelésének sürgős kiegészítését követelte a kormánytól. Az egészségügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy ez a kérdés nem tartozik a tárgyhoz, egyébként a költségvetési vita során hajlandó esz nyilatkozni a szlovéniai kórházak. fölszereléséről is. Radojevics radikális védelmébe vette a kormány egészségügyi politikáiét. A csacsaki esetre nézve elmondotta, hogy a véd nem egyéb, mint egy elbocsátott kerületi tiszti orvos bosszújának a müve, aki megrágalmazta kartársait. Ezt a tiszti orvost azért parlament feloszlatása a ügyi miniszter válaszában első- bocsátották el mert hivatalát kei
