Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-17 / 47. szám

2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924 február 17. A kiskunhalasi ébredő-gyilkosság A budapesti katonai törvényszék hétfőn kezdi a főfcárgyaíást Budapestről jelentiki A katonai tör­vényszék hétfőn kezdi me? Tassy Ger­fely tizedes bünpörének főtárgyalását. ‘assy, aki ellen gyilkosság rablás és nyilvános erőszakoskodás miatt emelt vádat az ügyészség, résztvett 1920 má­jus 13án az ébredők kiskunhalasi pro­paganda-gyűlésén. A gyűlés napjának estéjén Tassy Gergely Farkas szakasz­vezetővel, továbbá Szemes Endre, Gaj­dos Ottó, Szabó Károly és Kovács Ist­ván önkéntesek közreműködésével be­hatolt Schwarz Sándor biztosítási ügy­nök lakásába s azzal az ürüggyel, hogy Schwarzot kommunista volta miatt el kell kisérniök Kecskemétre, Schwarz Sándort elhurcolták a városi hidra, ott elvették minden értéktárgyát, azután há­rom lövéssel megölték. Tassy parancsára Szemes önkéntes a hullát beledobta a hid alatt levő tóba, A gyilkosság után betértek a városi vendéglőbe, iddogálás közben örömmel újságolták a vendéglőben, hogy egy bü­dös zsidóval ismét kevesebb van a vá­rosban. De nem sokáig maradtak a ven­déglőben, a gyilkosság után egy órával Tassy behatolt társaival Hofmeister Mór magánzó lakásába s ott revolverre! kényszeritették Hofmeistert, hogyWert­­heim-szekrényét kinyissa. A Wertheim­­szekrényből azután Tassy és Farkas magukhoz vettek Hofmeister összes ékszereit. De minthogy készpénzt nem találtak, Tassy igy szólt Hofmeisterhez: — Holnap „fekete kéz“ jelszóval fog valaki jelentkezni az ablakod alatt. Tizennégyezer koronát adj át neki, kü­lönben te is úgy jársz, mint egy órával ezelőtt a másik zsidó. Tudd meg, hogy én Héjjas Pista vagyok. Másnap tényleg jelentkezett a „fe­kete kéz“ s a megijedt Hofmeister át is adott neki tizennégyezer koronát. 1920 julius 6-án Tassy Gergely Kis­kunhalasról ismeretlen helyre távozott. Elfogatása csak 1922 julius 22-én si­került Kecskeméten. Farkas Antal sza­kaszvezetőt, aki résztvett Tassy Ger­gely összes bűntetteiben, nem lehet fe­lelősségre vonni, mert Farkas 1920 no­vembet 10-én rejtelmes körülmények kö­zött öngyilkosságot követett el. A többi bűntársak fölött viszont a szegedi vc­­gyesdandárparancsnoksághoz beosztott beosztott katonai bíróság fog rövidesen ítélkezni. A hétfői tárgyalást Györffy László őrnagy-hadbiró fogja vezetni. A tárgya­lás előreláthatóan több napon át fog tartani, mert — értesülésünk szerint — tiz-tizenöt kiskunhalasi lakost és min­den valósziniiség szerint Francia-Kiss Mihályt is ki fogja hallgatni tanúként a haditörvényszék. A rágalmazók Irta : Nagy Samu János, az öreg huszár, még a főjegy­ző szobáját takarította, mikor beállított csatakt san, züllötten, vérágas szemek­kel Pandor Mihály, a városi nyomda tulajdonosa. — Korán tetszett fölkelni, a főjegyző ur csak most fordul a másik oldalára, — mondta a huszár és egy ronggyal végiglegytotett az íróasztalon. — Nem baj. János bácsi, maid m»s­­várom. Hány óra? — Félnyolc. A nagyságos ur talán ie se feküdt. — Meglátszik rajtam? Mi tagadás — válaszolt a nyomdász és borostás állat dörgölve, kezdett föl-alá járkálni a szo­bában. — Züllöttünk. János bácsi. Le­gényélet: — gyöngy ólet! — Értem. Szalmaözvegység! — de­rült föl az öreg huszár arca. — A nagy­ságos asszony elutazott. — El-e?! De e-helám! — rikkantott a nyomdász. — Elutazott. János bácsi. Hanem talán leheveredhetnék egy ki­csit ezen a díványon. — No-csak. Pandor ur. Beteszem az ablakot, mert az udvaron a vármegye fáját hasogatják a rabok. — Maga özvegyember, János bácsi? — Az vagyok, kérem. — Azért jól megvan. Asszony nélkül. — Nincs nekem semmi bajom. — Látja!___ ___A nyomdászt a főjegyző keltette föl a bőrdivánvon. — Mi az. Pandor ur? Magánál Haj­nalban kezdődik a hivatal? A nyomdász megdörgölte a szemét, aztán hirtelen felugrott, összevágta a sarkát és igy szólt: _ — Főjegyző urnák alássan jelentem, igy lesz ez már mindig. — Na! — így bizony.... , , „ . , *— Az asszony!.... Mi lesz az elutasított ©piátokkal? Bizonytáknság az érdekeltek körében — Nagy számban utasítják el az optálókat A belügyminisztériumban most tömegesen intézik el az opciós kér­vényeket, amelyek nagyszámban érkezek vissza naponta úgy a szu­­•boticai, mint a többi vajdasági ha­tóságokhoz. Az eddigi elintézések­ből már megállapitható, hogy a bel­ügyminisztérium igen szigorú mér­tékkel bírálja el a kérvényezők op­ciós jogosultságát és a kérvénye­zőknek csak körülbelül a fele kapja meg az állampolgárságot, a másik felét elutasítják. Az elutasítottak között vannak sokan olyanok is, akik minden te­kintetben megfelelnek az opciós törvényben megállapított _ követel­ményeknek, sőt a belügyminisztérium elutasított már eddig több olyan kérvényezőt is. akiknek a törvény alapján nem is kellett volna optál­­n’-ok. Az opciós kérvények benyúj­tása idején ugyanis olyan zavar és fejetlenség uralkodott, hogy sok esetben maguk a közigazgatási ha­tóságok sem tudtak felvilágosítást adni az érdeklődőknek és igy — a biztonság kedvéért — olyanok is beadták opciós kérvényüket, akik­nek erre nem is lett volna szüksé­gük. Ezek közül az optálók közül is, elutasított néhányat a belügymi­nisztérium, olyanokat, akik már jó­val 1910 előtt is ezen a területen laktak. Általában egészen kétséges, hogy a belügyminisztérium tulajdonkép­pen milyen zsinórmértéket használ az opciós kérvények elbírálásánál, mert több régebben itt lakó optáló­­nak elutasításával szemben viszont több esetben megadták már az ál- 1 OTtifJ eárs,ágot olyan kérvénvezők­—• Volt. — nincs. —* Elutazott? — Abbizony. Utaztatták! — Helén! — Akinek Helén! Nekem nem Helén. Adjon egy cigarettát, főjegyző ur. A főjegyző a bajszát kezdte simogat­ni. mintha zavarban volna, aztán meg­fordult és elgondolkodva körüljárta az asztalt. — Mikor utazott el? —- kérdezte. — Amikor kidobtam. — válaszok Pandor, nagy karikákat fújva a dívá­nyon ültében. — Elég volt. Engem ne csaljon to­vább. a világ csúfjára. — Nézze, kedves Pandor ur. — kezd­te ew kis idő múlva a főjegyző — egy dologgal legyünk tisztában. Az igaz, hogy én gyakori vendég voltam maguk­nál___ hogy én szívesen látogattam az ön úri házát. De azt hiszem, arról meg van győződve, hogy engem semmi más nem vitt oda, mint a.... tisztelet___ a föltétien tisztelet a nagyságos asz­­szony iránt aki végre is nagyon szelle­mes. okos___ igen, ez a helyes kifeje­zés. okos és disztíngvált nő és ha bi­zonyos jelek talán----- valami félreér­tésre adhattak volna okot----­— Mit félreértés! — kiáltott Pandor. felugorva helyéről. — in flagranti ér­tem. — tudja! — in flagranti— — Kivel?.... — Fazekas Pistával, az ügyvédbej­tárral!----­— Ohó! — kiáltott a főjegyző, a sze­me tágra meredt, a szemöldöke felsza­ladt a hajáig és a szája gytiszünyire csucsorodott össze. — Szegény bará­tom! — mondta aztán hatalmas részvét­tel. — hm-hm-hm! — rémitől — Szó­val. biztos a dolog. — Mint a halál. — És senki másra nem gyanakszik? — Elég abból ennyi is! — Ej. ej! Hogy a legkitűnőbb asz­­szony is.... persze,... pillanatnyi ön­­feledség—— János, hozza be a szervizt. nek is, akik csak nemrég költöztek erre a területre. Az eddigi elintézé­sekből ezért közelfekvő az a meg­állapítás. hogy a belügyminisztéri­um az opciós törvényben körülírt követelményeken kívül más szem­pontokat is tekintetbe vesz az opciós kérvények elintézésénél. A már eddig is nagyszámban1 el­utasított optálók között most a leg­nagyobb bizonytalanság uralkodik. A szuboticai városházán tömegesen jelennek meg az elutasítottak, akik tanácsot kérnek arra nézve, hogy mit tegyenek ittmaradásuk biztosí­tása érdekében, tekintve, hogy a legtöbbnek egzisztenciális érdeke fűződik ehhez. A Bácsmegyei Napló munkatársa érdeklődött az elutasí­tott optálók sorsa iránt a szuboticai városi hatóságnál, ahol a követke­ző felvilágosítást kapta: — Teljesen alaptalan minden olyan aggodalom, hogy az elutasí­tott optálókat a kiutasítás veszedel­me fenyegetné. A Magyarországgal ír|*«ólió kölcsönös megegyezés ér­telmében még azoknak sem kell 1926. junius 26-ig elhagyni az or­szág területét, akik idegen állam javára optáltak, még leevéshbé le­het^ szó tehát azoknak a kiutasítá­sáról, akik a S. H. S. királyság ja­vára akartak optálni és a belügy­minisztérium elutasította kérésüket. Az elutasított optálók minden nehéz­ség nélkül továbbra is itt maradhat­nak, egyelőre mint idegen állampol­gárok, akik tartózkodási engedélyt kötelesek kérni. Ügyükben azután az állampolgársági törvény fog dön­teni, amely már legközelebb — min­denesetre 1926 junius 26. előtt — el A huszár pálinkát hozott. — Isten éltessen. — kocintott a fő­jegyző. — Azt hiszem, én vagyok az idősebb. Hát tudod, te édes Miskám, ami azt illeti. — engem igazán meglep ez a dolog. Hogy a Fazekas Pistával! Még ha. teszem azt. a Lehóczy-gyere­­ket mondtad volna, a tanfelügyelőt. — azt magam is sokat láttam lábatlankod­­ni az asszony körül, még mondta Is a csendőrfőhadnagynak, — valamit kelle­ne tenni ez ellen a tanbetyár ellen, vég­re is egy köztiszteletben álló úri ház hírnevéről van szó. — no, szervusz, öre­gem. Sose busulj. gombház!.... Hogy még az a csirkefogó Fazekas!.... Hja, az asszonyok! A főjegyzőtől, a megyeháza kapualjá­ban, félrecsapott kalapban, egyenesen a rendőrkapitány karjaiba szaladt Pan­dor. — Opardon. kapitány ur. — kiáltott — tudla-e. hogy elkergettem a felesége­met! — Opalopp! — mondta szokása sze­rint a kapitány és meglepetése jeléül kidugta a nyelvét. — Most a főjegyző­től ion? — Attól. — És mivel védekezik? — Kicsoda? — Hja. — vagy izé---- Mit is akar­tam mondani: az asszony. Helén. Mivel védekezik? — Bánom is én! — kiáltott Pandor. — In flagranti értem. — Ökör! — mondta a rendőrkapitány :s vállat vont. mikor Pandor kirohant a megyeháza kapuján. Breuer, a divatárus. akinek a megye­házán volt az üzlete, kinn állott a bolt­­ajtóban. — Jó reggelt. Ödön sógor. — rikkan­tott Pandor. — tudja-e mi uiság? El­kergettem a feleségemet, mert megcsalt. Megcsalt az egész világgal. — Nekem mondja? — válaszolt a boltos és vállat vont. — Na és mit fog csinálni most a főkapitány?, fog készülni és egészen- bizonyos, hogy azok. akik már most itteni il­letőséggel bírnak — és igy megkí­sérelhették az optálást — meg fog­ják kapni biztosan az állampolgár­ságot. Ebben a nyilatkozatban minden­esetre megnyugtató, hogy az eluta­sított optálókat nem fenyegeti a ki­utasítás veszélye. A dinár Ziirídsben 7*55 Az olasz megegyezés hatása Az elmúlt héten a dinár volt a vi­lágtőzsdék favoritvalutáfa. Prágá­ban, de különösen Becsben nagy kereslet nyilvánult meg a jugoszláv valuta ránt, aminek hatása a dinár­nak szinte példátlanul nagy áremel­kedésében nyilvánult meg a külföldi piacokon. Az emelkedés január ele­je óta fokozatos volt, a javulás tem­pója ezen a héten emelkedett, szom­baton pedig ugrásszerűen egyszer­re 0. 50 centimessei csaknem 7 szú­záikkal drágult Zürichben. A dinár csaknem fél év óta nyu­godt tempóban szilárdult meg a külföldöt^ a javulás folyamata azon­ban szembeszökő módon csak az utolsó hetekben nyilvánult meg. Ez az értéknövelés pontosan egyidőbe esik a jugoszláv-olasz egyezmény, nyilvánosságrahozatalával és bizo­nyos, hogy ennek a szinte világtör­ténelmi eseménynek volt elsősorban a következménye a külföld bizalmá­nak emelkedése a dinár iránt. Az aktiv költségvetésről elhangzott pénzügyminiszteri expozé és a kül­kereskedelmi mérleg állandó javu­lása csak elősegítették a javulás út­ját és támogatták a dinár emelke­désének természetes útját. Bécsben, — amint már a nagyobbmérvü ja­­vujás első napjaiban megírtuk, első­­sorba« az olasz kereskedők részé­ről megnyilvánult nagyarányú di­nár-kereslet volt a megindítója a di­nár áremelkedésének. Rámutattunk arra. hogy a jugoszláv-olasz keres­kedelmi szerződés hatása már most megnyilvánul, mert a S. H. S. ki­rályságnak Olaszország felé irá­nyuló kivitele csaknem ötven szá­— Ejnye, a teremtésit masuknak, —i kiáltott mérgesen Pandor. — most az­tán megmondja ám: mi köze ehhez a főkapitánynak! — Én mondjam meg? Mit tudom én? Csak éppen a főkapitány jutott az eszembe. Hanem azt a kis adósságot, amit nálam csinált Ideién___ őnagysá­ga. — azt hagyjuk. Pandor szomszéd — igazán nem fontos. Nem nagy az egész. A nyomdász kedve, mint álmatlan és bepálinkázott embereknél történni szo­kott. most már dühösre fordult. Végig­szaladta a hivatalokat, boltokat, a pia­cot és mániákus kitartással adta to­vább boldog-boldogtalannak a maga nagy esetét. Délután elment a kaszinó­ba, este a kávéházba, másnap megjelent a Koronában a tízórai sörözésnél és olyan embernek a kitartásával, aki nagy zásra jutott és maga sem érti hogyan tellett ez tőle. — beszélt a fe« lesége hűtlenségéről és hencegett a ma?' ga könyörtelenségével. Most már tar­tózkodás nélkül említettek előtte egyre újabb neveket, mint amelyek viselői­nek. állítólag, szintén viszonyuk volt az asszonnyal. Egy hónap múlva, vasárnap délelőtt, amikor a város úri közönsége, nők. fér­fiak ott tolongtak a keskeny és rövid Fő uccán. a kocsiuton végigment Pan­dor Mihály, a városi nyomda tulajdono­sa. térdigérő Ferenc József-kabátban, pepita nadrágban, fején fekete kemény kalappal s jobb karján a feleségével Jobbkezének kimeresztett négy ujja a kabát vágásában tűnt el. — Senkire nem nézel, senkinek a kö­szöntését nem fogadod el, — mondta halkan, de parancsaiban a feleségének — Én sem fogadom el. Mind gazembe­rek. Agyo-nrágalmaztak. Maid ón meg­mutatom nekik! Az asszony, miközben balszeme sar­kából barátságos üdvözletét villantott i főjegyző felé. melegen megszorította a férje karját..

Next

/
Oldalképek
Tartalom