Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-13 / 12. szám
1924 január 13. BACSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal Haszontalan beszélgetés hasznos dolgokról Irta: Delire János apia fölment Pestre is és határozott lépéseket tett a Beliczeyban az ügy érdekében, továbbá meghallgatta Banda Marci véleményét a Cserebogár, sárga cserebogár tárgyában, (nem kérdezve, miszerint mikor lesz nyár). — igy aztán egyszer végre összeházasodhatott a Pájó gyerek a feketeszemü Milévával. ...Hová illesszem be Nédics János rendőrkapitány alakját? Nagyszerű szakember volt. Rádaynái tanult ki Szegeden s csendes, hallgatag természetes mellett tudott erélyes is lenni, ha ugv kivánitatódott. Volt a városnak egy hírhedt lélekkuíárnője, Limmerné, akit semmiféle büntetés nem térített el a foglalkozása szenvedélyétől. Ostoba legendák keringtek róla, pedig csak facér cselédeknek adott kvártélyt. Nédics megidézte valamilyen ügyben, — Limmerné oda sem hederitett. De mikor a másodszori idézésre se jött elő, elküldte érte a sinterkocgit, azon vitette föl. Lóga Szilárd csak alkapitány volt, de testi terjedelemben túltett egy egész szervezett áilamrendőrséigen. Meneteket nálánál szebben vezetni senki sem tudott. Egyik keze formásán hátraiilesztve a derekához, a másikban kurta pálca. A cselédrazziái félelmetesek voltak, mert kímélet nélkül orvosi vizsga alá vont mindenkit, akit aznap az utcán találtak. Nagy botrány származott ebből, egész rendes polgári nők is szenvedtek igaztalanul. Emlékszik még valaki Opolcser speditőrre, a tűzijátékok fanatikus rendezőjére és íamulusára, a görnyedt Őrlik-ra? És elhiszik, hogy az író témagyüjtő fantáziájában vannak olyan érdekesek, mint akármelyik racscsolő emberke, aki minden ok nélkül húzta fel olykor a piros huszámadrágot, ültette fejébe a csákót s aki semmit, de semmit nem tett a köz érdekében, csak élte a tnaga háromszáz szóbőségü életét? (Amely szótár a lóversennyel kezdődik és a zsidóval végződik.) Ugyan, hogy hívták az amerikane gycdbeü kéményseprőt, akinek pon Juan hírét keltették megkopott öreg asszonyok? De végül ő maga is hitt a varázserejében, amit több szobalány hajlandó lett volna bizonyítani. a modora fölényessé vált, őszülő bajuszát gondosan fésülte. Wéglmg Jánost, az őréig megyei Írnokot, lehetetlen elfelejteni. Soha nem sietett, ő volt az utcák eleven órája s a nagyirodában a saját halálos ítéletét is lemásolta volna anélkül, hogy tudná, mit irt. A Rózsában tovább szólt a muzsika (megyegyülések. restaurációk idején már délelőtt elkezdődött), a folyosón pedig izgatottan leskelődötí Adamkó Márton, nemkülönben a kis Kovács Lajos, jeles szabómesterek, 'de mesterei a szemrehányásoknak is — Mulatni tudni tetszik, persze, de elsején megint nem kaptam meg a két forintnyi részletet. öreg riporter (Szilveszter éltszukáia. A bálteremből áthallatszik a zene s idönkint a »Csak szívesen« rikoltozás. Az étterem egyik félreeső sarkában két iérfi beszélget.) 1: ... és észrevette-e, hogy még a csárdást is másképen táncolja a — hogy úgy mondjam — a kisebbségi magyar, mint az uralkodó. Abban a fölény nyugalma fogta le csöndesre a mozdulatokat, ezt a dac és elkeseredés, a »csakazéríis« virtusa teszi konok demonstrációvá. 2: De észrevette-e ezt már másban is? Jó, mondjuk: a tánc is a népiélek tükre. De él-e, rezonál-e, me®mutatkozik-e annak a népnek lelke, amelyik csak a táncban tükröződik? 1: A leányzó aluszik, de nem halt meg. Nem vagyunk igazságosak akkor, ha a jelenségek megfogyatko- I zásából törvényt állapítunk meg, anélkül, hogy a jelenségek megfogyatkozásának okút keresnénk. 2: Ha a magyar fajta nem mutatja meg cselekedetekben, elhatározásokban, áldozatkészségben életakaratát, ha nem nyilatkozik meg visszhansros dukomentumokban az az ösztönös vágya, hogy nemcsak élni akar, de magyarul akar élni, akkor kereshetünk vigasztalást, kereshetünk bóditó hazugságokat, rendezhetünk elsőosztályu temetést, a lényeget már úgyse lehet sokáig letagadni s a lényeg az: hogy az idegen imperiumok alá került magyarság elvesztette életképességét. 1: Életképességét vagy hangját? Hangját vagy bátorságát? 2: íme: kérdezéssel is lehet hazudni. Én bevallom újra: életképességét. Vezércikkek gyakran használják azt a trópust: uj utakra került az elszakadt magyarság, a kisebbségek útjára. A kép nem tökéletes. így kellene mondani: a halak szárazföldi utakra kerültek. Azt is sokszor olvassuk: az uralmi helyzet termőföldjéről a kisebbségek sivatagjára ültette át a történelem a; magyar fajtát. Ez a kép sem teljes.] Mert a sivatagon is vannak oázisok j s ha csenevészen is él, de mégis éli a vegetáció. A magyarság példája] pedig azt mutatja, hogy a magyar-! sás, ha uj utakra verte sorsa, ha \ más talajba került törzse, az életfel-\ tételeit‘Vesztette el a változássalA 1: A pálma az hasonlat, de nem bizonyiték. A hal, amit most már] másodszor hallok, az is csak hason-] lat. A hasonlat még nem megegyezés. 2: Bizonyítanom is kell? Oh, agyonverhetetlen optimizmus! Oh, f szilveszteréji derű! Nézzen körül? csak. Hasonlítsa, igen, hasonlítsa! össze a magyar kisebbségi mozgalmakat a többi kisebbségi mozgalom i bátorságával, sikerévei, célbataláló l fegyvereivel. És gondoljon arra a| bámulatos szívósságra, arra a nagy-] szerű fegyelmezettségre, arra a törhetetlen kitartásra, ami a régi Magyarország kisebbségeinek küzdelmét jellemezte. Megtalálja-e ennek nem párját, de csökevényét, nem folytatását, de korcsát. Sehol semmi. Egy-két j'ószándéku férfi fáradozik még — »itt valahol, ott vala- l hol, esett szép szomorú fejekfael négy-öt magyar összehajol« —, lie visszhangtalan a szavuk, engedelmesség nenr követi, a felhívásukat s a pusztába kiáltó szó minden áldozatkészségük. !: Ez igaz. A magyar közömbösség ellen, jobban kell küzdeniök,| mint az uralmon lévők türelmetlen-1 sége ellen. 2; Ez az: a közömbösség, amibe(belefullad minden. Kísérd végig a megváltó gondolatot, teremtő ötletet, nemes kezdeményezést, belefullad minden a közömbösség mocsarába. Ez a közömbösség: a keleti tunyaságnak kisebbségi nyelvre való lefordítása. A faj küzdő- és ellenállóképességének hiánya. Ez a faj nem szívós, nem merev, ez a faj engedelmes matéria a sors kezében. Amikor uralkodni tudott, uralkodott, amikor szolgasorba került, szolgált. 1: Úgy uralkodott, mint Lear s úgy szoigált, mint a végzett földesűrből lett pincér Amerikában. 2: Mindegy, nem a munkavégzés mikéntje most a döntő, hanem a munka vállalása. Ez a faj sem a tradiciónélküli Vajdaságban, sem az ezer. drága tradícióval megterheltrnegáldott Erdélyben, sem Sziosvenszkóban, ahol pedig a vallás ha] talmas motorját is befogták a kisebbség kátyúba jutott taligája elé, nem tud igazi kisebbségi politikát folytatni, igazi kisebbségi küzdelmet kezdeni. S most sem tud, amikor még fájnak a széttépett idegek, sajognak a szétroncsolt izomrostok. Mi lesz akkor, ha ez a — mondhatni — testi fájdalom is kihullik azoknak a tényezőknek sorából, melyek ma még, ha tétován és erőtlenül is, mégis hanghoz segítik a kívánságot és felmozdulásra a dolgozó kart. Mi lesz itt tiz év múlva, mi lesz itt húsz év múlva, mi lesz itt a következő generáció fölérése idején. 1: Megmondom, hogy mi lesz: erőteljes és céltudatos kisebbségi ] küzdelem. ! 2: —? —! —? — i í: Mindez a megállapitás helyes, mindez az ítélet megfelebbezhetetlen, de csak — a mai generációra érvényes. Nem örökérvényű igazságok ezek, csak a most élő nemzedék igazságai. Az a generáció, amelyik az uralmon volt, nem kezdhet kisebbségi életet. De azokat a jelenségeket, melyeket egy nemzedék nyújt, nem lehet a faj örökváltozatlan megnyilatkozásainak tekinteni. Ez a pesszimizmus csak ennek a generációnak életébe van zárva. Ki jósolja a fa halálát, ha sárgulni kezdenek ősszel a levelek? 2: De most nem ősz van, hanem tavasz. S ha tavasszal sárgulnak aj levelek... 1: Várjunk még az évszakokkal!] Az a társadalmi organizmus — azj állam is csak egyik formája a tár-; sadalom életének —, amelyik a mai! generációnak életét, szükségleteit, j életfeltételét megszabta, széthullott Eddig az uralom szabta meg a kö-í zösséget, amelyik társaséletre képe-; sitette a széthullt sejteket. Azok az j intellektuellek, akik uralomban ne-] velkedtek fel, nem lehetnek a kisebbségi sors megjavító:. Az élő szervezetből lei kell előbb halni azoknak a sejteknek, amelyek az uj közösség megszervezésére képtelenek s a kisebbségi sors fájdalmával, keserűségével és megalázottságával immunizált uj nemzedéknek kell majd a saját testéből — talán uj fájdalmából, mint a csiga a gyöngyöt — kiválasztania az uj vezetőkét, akik majd sikerrel szervezhetik meg az: elődeik számára uj, de nekik ottho-j nos. számukra: beleszületett életfeltételek között a politikai, gazdasági, kulturális, egy szóval: társadalmi szervezetet, *.>*<. 2: Tehát a kisebbségi vezetőknek is természettudósoknak kell lesiniök? 1: Nem, de a természettudomány, tanításait ők sem hagyhatják figyeljjmen kívül. A társadalom is organizmus. Ha az organizmus elpusztul, az organizmus sejtjeit — nincs az a csodadoktor, aki át tudná élő szer-' vezetbe ültetni. Szétbomlott az a szervezet, melynek a ma élők sejtjei voltak. Uj állami szervezetek alakultak s az uj szervezetek ugyanazon rendeltetésű sejtjeinek keii megalkotni azt az uj szervet, mely ki fogja termelni a kisebbségi életsors I szellemi és anyagi táplálékát. Ha felbomlik az organizmus, az egyes szervek csak pillanatokig folytathatják életműködésüket s ez az életműködés mar individuális s nem társadalmi, A kisebbségi szervezkedésnek az a legfőbb akadálya, hogy individuális életet élő egyéneket akar szerves összemüködésre összefogni. Ez tudománytalan, tehát lehetetlen. 2: Mi hát a mi kötelességünk? Az, hogy haljunk meg? í: Máj elitem ez. Mindenesetre; hasznosan kell élni és hasznosait kell meghalni. A mi életünk és a mi halálunk ügy sem tölthet be más feladatot, mint a száraz gally, amelyik éleszti a tüzet. Mi csak trágyái lehetünk azoknak a mezőknek, amelyeken az utánunk jövők le fogiák aratni kisebbségi küzdelmünk vetését. Mi csak trágyát, tellát vegyi alkatelemeket adhatunk a kialakulóban lévő uj élő szerv számára, de élő, táplálkozó, teremtő sejteket nem. Majd ha felnő az a gyerekliadsereg, amelyik ma még az iskola padjai között szorong, majd ha azok kerülnek a csatasorba, akik már kisebbségi sorsba születtek bele, akiket nem ver béklyóba az uralom I emléke — a* vezércikkek szavával; a akik az uj szerv friss és életképes S sejtjei lesznek — a természettudomány íölvilágositása szerint, akkor .., 2: ... akkor? 1: ...akkor lép föl az az uj nemzedék a történelem színpadára, mely a maga sorsából s az elődei szolgáltatta lelkialkatclemekből uj mentalitást fog kialakítani, mely tud majd együttműködő részévé válni annak az uj organizmusnak, melynek tagjává tette sorsa és történelme s mely majd meg tudja szerezni az uj S organizmustól társadalmi (polifikai, \ kulturális és gazdasági) életének uj 1 feltételeit. ] 2: A kisebbségi küzdelem tehát a \ második generációval kezdődik? I 1: Úgy van. j 2: Igaztalan tehát minden vád, j mely a ma: nemzedéket közömbös- 1 sége miatt korholja; ez a nemzedék incm közömbös, csak egyéni életet ! él, mert arra kényszeritették uj I életfeltételei? 1 í: ügy van. 2: Helytelen és hiábavaló tehát, Iia cselekvő program vállalására és betöltésére lelkesítjük a mi generációnkat? 1: Úgy van. 2: Mit tesz ön ezek után? 1: Sietek haza és megírom az újévi vezércikket azokról a kulíuríeladatokról, amit ennek a nemzedéknek ebben az évben kell teljesítenie. 2: _? _! _? _ 1: A tudomány csak vigasztalást ad, de a léleknek békét nem. Meri békét csak a jól végzett munka ad. Dolgozzatok, mig a mécsetek ki nen1 alszik. í
