Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-13 / 12. szám
Pcšfarma piačena n gclorsm 1 Jf Ünnepi szám — Ára 2 dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Suhotica, VASÁRNAP, 1924 január 13. 12. szám Megjelelik nüudea reggel, üaaep után és liétfaa délben TELEFON SZÁM: Kiadőhiratal G-58, Szerkesztőség 5*13 IHSfe Előfizetési ár Ecgyeáévre 135 dinár S2.E.R&ESZTĆSEG: Kralja Alenmdra-nlica 4 szára alatt E'iađćMvaiali Kralja Alexandra-ulica 1 (Lelbacb-palota) A magyar egység Nem a magyarság politikai egységéről akarunk most Írni, amely minden jugoszláviai magyar számára megszabja az elhatározás és cselekvés irányát, nem is a magyarság kulturális egységéről, mely a magyar kultúra firmáméntúrnának ragyogó csodái előtt áhitatos térdhejlásra kényszerít a világ minden táján egyformán minden magyart, hanem arról az egységről, amelynek az elszakadt magyarság tagjai között meg kell születni s meg kell erősödni minden kézadásban s meg kell nyilatkoznia minden magyar ügyben." A mai szamunkban hirt adtunk orról, hogy a suboticoi Népkör választások előli áll s ezek a választások két elkeseredett s egymással éles harcba keveredett táborra osztják a Népkör magyar kik a tagjait. Mi, természetesen, eiitéiünk minden harcot, melyet magyar magyar ollen folytat* nerr. keveredhetünk ebbé 5 háborúba sem. Ml, okik e háború elten foglalunk állást, nem állhatunk egyik harcoló fél mailé sem. Mi a magyar egység pártján vagyunk s a magyar egység nevában szeretnénk odaállni az egymással küzdő két fél közé s azt mondani: ne bántsátok egymást, mert magyarokat bánt minden bántó szavatok ; ne küzdj«íek egymás ellen, mert magyar ellen harcoltok; ne egymást akarjátok meggyőzni, hanem azokat, akik minden magyar megmozdulást meg akarnak fojtani. Amennyi harci készség, elszántság s tüzes lelkesedés állít benneteket egymás ellen, annyi érték megy veszendőbe az egész< magyarság küzdelmében. Sokszor irtunk már a suboticai Népkörről s azokról a feladatokról amelyeket az uj idők rónak erre a magyar egyesületre. Sokszor rámutattunk már ezen a helyan arra, hogy n bácskai magyarság joggal várhatja egyetlen kulturális szervezetett!, hogy a bácskai magyarság kulturális megszervezése a Népkör falai közül, a Népkör vezetőinek leikéből és gondolatából induljon ki. Az idők sokkal nagyobb feladatokat bíztak erre az egyesületre, mint amilyenről megalapítói álmodni tudtak. Ezek a feladatok nem nélkülözhetik egyetlen magyar tudását, erejét, lelkesedését, elszántságát, magyar bátorságát és áldozatkészségéi. De ha egymás ellen fordul ez az erő s ez az elszántság, mi marad akkor a közös faladat számára. A két pártnak nem a súrlódási felületeket kell kiszélesíteni, hanem az érintkezési pontokat. Abban bizonyára egyetértenek a legelszántabb hadakozók is, hogy a Népkörnek s a Népkor feladatainak békére van szükségük. Jó! tudjuk, hogy mindegyik pórt azzal kábítja el békére sürgető lelkiismeretét, hogy a másik párt hiúsítja meg a békés megoldást. Éppen ezért mind a két párthoz fordulunk kérő szóval, a magyar egység szent érdekének esdeklésével. Ne tegyék mérlegre az érdemeket s a mulasztásokat, ne keressék a barátok vallásét s az ellenségek világnézletét. Gondoljanak csak a magyarságukra s mutassanak egymással szemben kölcsönös és becsületes engedékenységet. Küldjön ki mindegyik párt öt-öt becsületes magyart — és - melyik magyar becsületében és 4*dozatkészségáben szabad kételkednünk nekünk árva magyaroknak*— vá" lasszanak azok maguknak egy pártokon kívül s közbecsüléshen éllő elnököt. Nem kételkedhetünk abban, hogy ez a békebizottság meg fogja találni a kiegyenlítődés útját s megalázás és elkeseredés nélkül fog rendet teremteni a Népkör beléletében s példát fog mutatni minden magyar ügy számára az önfegyelmezettségre s a magyar kötelességek áldozatkész teljesítésére. A magyarságnak minden ügye nagy és komoly ügy, hiszen olyan fájdalmasan kévé' ügyünk van. Személyi torzsalkodásba nem szabad belefulasztani a legkisebb magyar ügyet sem. Aki harcot akar, — van mi ellen küzdeni — ne magyar társában keresse az ellenfelet. Ki fog a mi békességünkkel törődni, ha mi magunk nem törődünk vele. S ki fogja szivére ölelni a magyar kultúra ügyét, ha mi magunk duljuk fel harctérré a magyar kultúra ott* honát. Az SES királyság átengedi Fiamét Olaszországnak Megállapodás Jött létre Pasics ás Mussolini között — Jugoszlávia a SSaross-kikotá'í, a Deltái és a Bianchini-mőlőt kapja meg — Poistcaré tanácsolta a mef egyeséit — Baaes és Dúca külügyminiszterek nyilatkozata a konferencia eredményéről Véget eVi a fieográdi kisáBtánt-konfersscia JSeogredból jelentik: A kisantant beogradi konferenciájának, a mely szombaton befejeződött, legnagyobb szenzációja az, hogy megoldást nyert az évek óta húzódó fiumei kérdés, amely az utóbbi időben már komoly ellentéteket támasztott az SHS. királyság és Olaszország' között. A konferenciát élénken foglalkoztatta a fiumei kérdés,, amelyről Benes és Dúca is megállapították, hogy megoldása a legjobb utón halad. Ezek között a diplomatikusan megfogalmazott kijelentések mögött az a rendkívül érdekes külpolitikai fordulat rejtőzik, hogy Pasics és Mussolini között elvben már létrejött a megegyezés a fiumei kérdésre vonatkozólag. A megegyezés alapjául azok a közvetlen írásbeli tárgyalások szolgáltak, ame yekef Pasics és Mussolini — mint a Bácsmegyei Napló annakidején már jelentette -— hónapok óta folytattak egymással. A kölcsönösen tett ajánlatok szerint Jugoszlávia elismeri Flumének olasz részre! történt armektálasát és ennek ellenértékéképpen megkapja a Baross-kikötőt, a Delta-kikötőt és a Blancliinl- IKÓ1ÓÍ, azonkívül bizonyos koncessziókat a fiumei kikötő használatéra. A megegyezést mindezideig titokban tartották a két állam közvéleményének állandó idegeskedése miatt, míg most a kisantantkonferencia időpontját alkalmasnak találta a kormány arra, hogy nyilvánosságra hozza a megegyezést, amelynek részleteit azonban még mindezideig titokban tartják Valószínű, hogy a fiumei kérdé: Magyarország érdekeit is tekinietbevették és szabad kiutat fognak biztosítani számára a tengerhez. Az olasz-jugoszláv kérdés ilyen rendezése az egész európai helyzetben lényeges változást jelent : Olaszországot közelebb hozza a francia politikához és lényegesen gyöngíti majd Anglia szárazföldi pozícióját. Ez a magyarázata annak, hogy Poincaré tanácsolta Pasicsnak — párisi utazása alkalmával — ezt a megoldást, amelynek Jugoszláviára nézve legfőbb jelentősége az, hogy rendkívül megerősíti az ország helyzetét keleti és északi szomszédaival szemben. Dúca és Benes nyilatkozatai A kisantant konferenciájának befejezése után Dúca Dean román külügyminiszter és Benes Ede dr. csehszlovák külügyminiszter a külügyminisztérium palotájában fogsdták a jugoszláviai és külföldi sajtó kéDviselőit, köztük a B Icsmegyei Napló munkatársát és nyilatkoztak előttük a beogradi tanácskozások lefolyásáról. Ez alkalommal Dúca román külügyminiszter a következőket mondatta az egybegyült újságíróknak. — Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy nagyon meg vagyok elégedve a konferencia eredményével A kisantant tanácskozásainak az a céljuk, hogy évenként legalább kétszer kicseréljük nézeteinket a kisantant három állama között a napirenden levő kérdésekről és azokról a problémákról, amelyek a három ország közül valamelyiket közelebbről érintik. Mér az eddig kiadott kommünikékből is meg lehet állapítani, hogy ez alkalommal is teljes volt köztünk az egyetértés valamennyi kérdésben. Ez nagyon fontos tény, mert azt bizonyítja, hogy a kisantant jjmindinkább megerősödik, mint a béke és a szolidaritás faktora. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a kisantant politikája nem is lehet más, mint a pacifizmus, mert úgy Romániának, mint Csehszlovákiának és a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságának érdekében áll Európa konszolidációja a fennálló szerződések alapján. Nem mondhatom azt, hogy ezen a konferencián alkalmunk lett volna rendkívüli fontosságú kérdésekben dönteni. Ezt nem is lehetett várni mert nem is voltak napirenden rendkívüli jelentőséggel bíró ügyek. — Megelégedéssel távozom Beogradból.mert az a két kérdés, amely különösei érdekli Romániát, kedvező túra terelődött. Az egyik Olaszország viszonya Jugoszláviához, a másik pedig Csehszlovákia közeledése Lengyelországhoz. Megállapítást nyert, hogy a kisantant államai egyformán szükségét érzik annak, hogy a görög helyzet konszolidálódjon, nem dinasztikus érdekből, hanem általános politikai szempontból, a Balkán egyensúlyának és békéjének érdekében. A bolgár kérdésben egyáltalán nincs nézeteltérés közöttünk. Azt kívánjuk, hogv barátságos viszonyban éljünk Bulgáriával a fennálló szerződések alapján és elkerüljünk minden határincidenst, ami ezt a jó viszonyt zavarhatná. A magyar kölcsön ügye sok nehézségbe ütközött. Ezeket az akadályokat részletesen megvizsgáltuk
