Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-12 / 11. szám

t s 2. oldal .. -jšf<jbc ^ . I ••* «> S fit ÍV. 4 »k lemények kölcsönös kicserélése lián megállapították a teljes össz­hangot. Románia, Csehszlovákia és a S. fi. S. királyság el vannak határozva, hogy tovább folytatják a béke, valamint a szerződések tiszteletbentaríására és védelmére irányuló politikát, amely mindig is célja volt a kiantantnak. Ugyan­csak óhajtják a kismtant-államok valamennyi szomszéd-országgal a barátságos viszony megszilárdítá­sát. E tekintetben Benes és Dúca külügyminiszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a S. H. S. királyság és Olaszország között fennálló feszültség mindinkább enyhül és a viszony a két ország közötti közeledés és a barátságos megoldás irányába terelődik. A bolgár és görög problémát Buka­restben, Beogradban és Prágában egyező módon ítélik meg. A kis­­miant nem kíván beavatkozni Gö­rögország belső ügyeibe, hamm azt kívánja, hogy a görög helyzet konszolidálódjék. A bolgár kérdés­ben pedig a külügyminiszterek re­mélik, hogy Bulgária meg fog ma­­. radni az elfogadott szerződések alapján és igyekszik elkerülni az olym incidenseket, amelyek alkal­masak volnának a szomszédaival való ióviszony megzavarására. A magyar kölcsön a délutáni konferencia előtt A délelőtti ülés után Benes és Dúca Pasics miniszterelnök és Nlncsics külügyminiszter kiséreté-BÁCSMEGYEI NAPLÓ ^ ahol a király vendégei voltak in­tim udvari ebéden, amely egy órakor kezdődött. Délután három órakor a külügyminisztériumban, Nmcsics dolgozószobájában foly­tatták. a délelőtt megkezdett ta­nácskozásokat. Mint a délben ki­adott kommünikéből látható, dél­előtt elsősorban a Jugoszláviát érintő külpolitikai kérdéseket tár­gyalták, úgy. hogy délután Cseh­szlovákiának és Romániának szom­szédaival való viszonyáról tanács­koztak, majd amikor az egyes országok külügyi helyzetéről szóló vitát befejezték, megkezdték a ma­gyar kölcsönről szóló tárgyalást, amely az egész délutáni tanács­kozási időt betöltötte és amelyet szombaton délelőtt még foly­tatnak. Hogy a magyar kölcsön ügyé­ben milyen álláspontot foglaltak el, arra nézve még nincs pozitív értesülés, azonban jólértesült dip­lomáciai körök szerint meglepetés a magyar kölcsön ügyében nem várható, mert a kisantantnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja eddig is meglehetősen tisztázva volt és nincs semmi ok, hogy azon vál­toztassanak Benes tudvalevőleg Beogredbó! egyenesen Londonba utazik, ahol a Népszövetség ülésén már, a kis­­anlant konferencia határozata alap­ján fogja a kisantant érdekeit kép­viselni a magyar kérdésben. ben a királyi palotába mentek, Sajtóhábsru Spalajkovics párisi követ egy cikke miatt <r.i Lengyelország ezúttal még oly mértékben Sem vesz részt a ta­nácskozásokon, mint a sinejai konferencia alkalmával, amikor a lengyel követ állandóan jelen volt az üléseken és a tárgyalásokról informálhatta kormányát. A Vreme munkatársa erre vo­natkozólag kérdést intézett gróf Okenszlcy beogradi lengyel követ­hez, aki a következőket mondotta : — Lengyelország nem tagja a kisantantnak, habár eddig együtt működött a kisantant államaival, különösen Génuában és Prágá­ban, ahol együtt léptek fel kü­lönböző kérdésekben. Ugy a kis­antantnak, mint Lengyelországnak a béke fentartására és a béke­szerződések végrehajtásának biz­tosítására vonatkozólag van né­hány függő kérdése, amelynek megoldása közös érdekeket szol­gál. — Meg vagyok róla győződve — mondotta gróf Okenszky — hogy a jövőben is együtt működ­hetünk a kisantanttal. Lengyelországnak Szovjetorosz­­országhoz való viszonyára vonat­kozólag kijelentette, hogy Len­gyelország és a Szovjet között normális viszony áll fenn. A jó szomszédi viszonyt bizonyítja a is, hogy már minden előkészüle megtörtént a két állam között kereskedelmi szerződés és konzu láris konvenciók megkötéseire, > mely rövidesenbeisfogköveíkezni A magyar okmánytárak kérdése A Külügyminiszterek tanácsko­zásával párhuzamosan pénteken délelőtt folytatta tárgyalásait a magyar okmánytárak felosztásával foglalkozó szakértő delegáció is. A pénteki megbeszéléseken már a román megbízott, dr Moisil is részt vett. Erről a tanácskozásról a következő hivatalos kommüni­két adták ki: A magyar okmánytárak felosz­tása kérdésében a delegátusok pénteken folytatták tanácskozásai­kat. Valamennyi kérdésben teljes megegyezés jött létre és az egyes delegációk ma minisztereik elé terjesztik a megállapodás szöve­gét. Ugyancsak teljes megegyezés jött létre a trianoni békeszerző­désben az okmánytárak felosztá­sára nézve felsorolt rendelkezések értelmezésére vonatkozóan is. Az erről szóló jegyzőkönyvek meg­szerkesztését a délután folyamán befejezték. A magyar okmánytárak felosz­tásának kérdése nem első ízben foglalkoztatja a kisantantot. Már a múlt évben Rómában létrejött ebben a tárgyban a megegyezés 1924. jqnuár 12 a',, magyar megbízottá kk a!, amit azbnban a magyar kormány nem ratifikált. A ki .antant államaiban emiatt míg jobban kiglesedett a hangulat a~"5fnagyar kormányzat ellen, annál is inkább, mert a békeszerződés hasonló rendelke­zése alapján Ausztriában már rég megkezdődött az ottlevő történelmi és muzeális értékek átvétele. A ratifikálás megtagadását a kisan­tant illetékes kormányfaktorai az­zal magyarázzák, hogy a magyar kormány ilyen módon is doku­mentálni akarja a területi integ­ritás elvi álláspontját. Most az a szándéka a kisantantnak, hogy ha a három államnak kollektiv fellépése nem vezetne eredményre, a nagyhatalmak utján fognak érvényt szerezni a trianoni békeszerződés 170. és 176. szakaszainak. A vajdasági radikálisok a nem vajdasági állami tisztviselők ellen A kormai, szerbiai és montenegrói tisztviselők felcserélését követelik — A nemzetiségek nyelvét is beszélő tisztviselőket kívánnak Napló« munkatársának az ügyre vonatkozólag a következőket mon­dotta: — Tény az. hogy a vajdasági ra­dikálisok elégedetlenek azzal a rend­szerrel, amely a Vajdaság fontos köztiszviselői állásait más tarto­mánybeliekkel árasztja el. Mi eddig sem titkoltuk a kormány előtt azt a véleményünket, hogy ez a rendszer súlyosan sérelmes a Vajdaságra. Most azonban egy konkrét esetből kifolyólag azt is ki fogjuk jelenteni, hogy abban az esetben, ha a kor­mány továbbra is előnyben részesíti a vajdasági állások betöltésénél a nem vajdasági tisztviselőket, úgy ezentúl a vajdasági radikálisok azt fogják követeim, hogy jelöltjeiket Boszniában vagy Détszerbuiban ne­vezzék ki köztisztviselőkké. Elkép­zelhető milyen megütközést keltene ez a követelés, amely pedig jogo­sabb volna, mint a szerbiai vagy montenegrói tisztviselőknek a Vaj­daságba való kinevezése, mert inig a vajdasági szerbek bárhol teljesít­hetnek nyelvtudásuknál fogva szol­gálatot. addig a montenegrói vagy szerbiai tisztviselők semmiesetre se tölthetik be közmegelégedésre a Vaj­daságban állásukat, miután nem is­merik a kisebbségek nyelvét. Mi el­ismerjük azt, hogy a tartományok kérdése másodrendű fontosságú és minden esetben hangsúlyozzuk, hogy az állam egységes egész, azon­ban addig, amíg törvényeinket nem egységesítik, nem is tölthetne be más tartománybeli tisztviselő sem­miféle köztisztviselői állást a Vajda­ságban. ahol más törvények vannak érvényben, mint az ország többi ré­szében. Egészen furcsa helyzet pél­dául, hogy szerbiai vagy monteneg­rói ügyvéd, aki pedig csak előter­jesztéseket tesz a törvény alkalma­zásra, nem folytathat a Vajdaságban gyakorlatot, mig idegen tartomány­ból való biró, aki a törvényt alkal­mazza. igen. De eltekintve a tör­­vényegységesités kérdésén, még az­után is ellentétben van az állam ér­dekeivel, ha a nemzetiséglakta vi­dékeken olyan köztisztviselők mű­ködnek. akik nem tudnak érintkezni a nemzetiségekhez tartozó lakosság­gal. Ezen a lehetetlen helyzeten aka­runk elsősorban segíteni mostani ak­­í dónkkal. A radikálispárt mozgalmának az eredménye elé várakozással tekint a Vajdaság egész népe annál is inkább, mert most már remélhető, hogy a vajdasági radikálispárt mozgalmá­énak eredménye lesz, A kisantantnak Szovjet-Orosz­­országhoz való viszonyával szom­baton fog foglalkozni a konferen­cia. Spalajkovics, az SHS. párisi követe ebben a kérdésben nyi­latkozott a Snmouprava csütörtöki számában. Nyilatkozatára a beo­­gradi sajtó éles hangon válaszolt. Spalajkovics a Samoupravában megjelent cikkében azt állítja, hogy mindazok, akik Szovjetorosz­­országgal a közeledést propagál­ják, azt orosz pénzért teszik. Kü­lönösen a Vreme és a Beogradske Novine kel ki ez állítás ellen és rágalmazónak nevez’ a párisi követet. Ezzel kapcsolatban pénteken az a hir terjedt el Beogradban, hogy a Samoupravában megjelent nyilatkozat miatt Spalajkovics ál­lása megrendült és hir szerint már nem is fog visszatérni Pa­risba, hanem udvari miniszterré nevezik ki. Ezek a hírek a kormányt kel­lemetlenül érintik és ennek a kö­rülménynek tulajdonítható, hogy a külügyminisztérium hivatalos cáfolatot adott ki az ügyre vo­natkozólag. A cáfolat szerint Spa­lajkovics elejtéséről elterjedt hírek nein felelnek meg a valóságnak, mert nincs ok a párisi követ visz­­szahivására. A megjelent nyilat­kozat — közli a hivatalos cáfo­lat — csak Spalajkovics szemé­lyes véleménye. A kormány vi­szont teljesen egyetért vele ab­ban a kérdésben, hogy a SHS- nek Oroszországgal szemben to­vábbra is semlegesnek kell ma­radnia, tekintet nélkül an a, hogy milyen uralom van az orosz biro­dalomban. Lengyelország és a kisantant Különböző kombinációira ad alkalmat az a körülmény, hogy A vajdasági radikálisok az utóbbi időben felmerült különleges kíván­ságaik után most egy a nemzetisé­geket is közelről érdeklő követelést támasztanak a kormánnyal szem­ben. A vajdasági radikálisok már régebben elégedetlenek a kormány vajdaság: politikájával a köztiszt­viselői állások betöltése miatt is, mert mind gyakrabban történik meg, hogy a kormány exponált vezető ál­lásokba nem vajdasági, hanem más tartománybeii: szerbiai, monteneg­rói, vagy boszniai tisztviselőket ne­vez ki. A vajdasági radikálisok emiatt már többször tiltakoztak a kormánynál, azonban kevés ered­ménnyel, mert gyakran a vajdasági radikálispárt. jelöltjeinek mellőzésé­vel a legexponáltabb helyekre is más tartományból való tisztviselőket ne­veznek ki, akik nem ismerik a Vaj­daságban érvényben lévő törvénye­ket és nem beszélik a vajdasági ki­sebbségek nyelvét. Legutóbb már foglalkoztatta ez a kérdés egy Ízben a törvényhozó bi­zottságot is, amikor a német képvi­selők azt a javaslatot terjesztették a bizottság elé, hogy a nemzetiségi vidékekké csak a nemzeti kisebbsé­gek nyelvén is beszélő tisztviselőket lehessen kinevezni, azonban akkor még ez az indítvány a radikálisok ellenállása folytán kisebbségben ma­radt, bár a vajdasági radikális kép­viselők már akkor is úgy nyilatkoz­tak, hogy egyetértenek az indítvány szellemével. Azóta pedig változott is a helyzet s most egy konkrét eset­ből kifolyólag, amelyben egy köz­­tisztviselői állás betöltésénél a subo­­ticai radikálispárt által támogatott jelölt kinevezése ismét kockán forog egy más tartománybeli ellenjelölt favorizálása miatt, a vajdasági radi­kálisok erélyesen állást akarnak foglalni a már rendszerré fejlődő szokás ellen, hogy a kormány a leg­fontosabb vajdasági állásokat nem vajdasági, hanem szerbiai tisztvise­lőkkel tölti be. A radikális politikusok között eb­ben az ügyben legutóbb már meg­beszélések is folytak és bár hivatalo­san még nem foglalkozott a párt a kérdéssel, bizonyosra vehető, hogy a vajdasági radikálisok legközelebb erélyesen fogják követelni a kor­mánytól. hogy a vajdasági közigaz­gatási és állami tisztségeket, a köz­ségi jegyzőktől kezdve, vajdasági emberekkel töltsék be. Alkalmunk volt a kérdésről be­szélni a vajdasági radikálisok egyik vezetőjével, aki a »Bdcsmegyci

Next

/
Oldalképek
Tartalom