Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-11 / 10. szám
2. oldal BACSMEGYEI naplö 1924. január 11. párisi jegyzőkönyvben foglalt feltételekiteli. Spalajkovics párisi követ az Oroszországgal való diplomáciai viszong felvétele ellen A jugoszláv politikai körök nagy érdeklődéssel kisérik a kisantantkomferencia eseményeit, amelyeknek rendkívüli jelentőséget tulaj donitanak az egész közép európai politika szempontjából annak ellenére, hogy Benes közvetlen környezetéből kiszivárgó hírek szerint, a csehszlovák diplomácia azon van, hogy a konferencia jelentőségét a nyilvánosság előtt bizonyos mértékben csökkentse. A politikai közvélemény különösen az angol-francia konfliktusban való állásfoglalásra lriváncsi, amely a ldsántántnnk jövőbeni magatartása döntően megszabja mindazokkal a kérdésekkel szemben, amelyek az európai politikában közel jövőben fölmerülnek. Biztosra veszik, hogy a konferencia után azonnal Londonba utazó Benes külügyminiszter, aki mint a kisantant képviselője vesz részt a népszövetség ülésén, már a konferencia határozataihoz fogja magát tartani az angol-francia konfliktus ügyében is. Az orosz szovjet elismerésének kérdése, amely a tanácskozások naprendjén szerepel, szintén nagyon érdekli a politikai köröket. A beogradi sajtó legnagyobb része Oroszországgal való diplomáciai viszony felvétele mellett foglal állást. A jugoszláv kormány álláspontja ebben az ügyben ismeretlen, csupán a radikálispárt hivatalos lapjának egyik legutóbbi közleménye világit rá némikép, lrogy a jugoszláv külpolitika mennyiben tartja szükségesnek a szovjet elisi^-ését. A Samouprava csütörtöki simában ugyanis nyilatkozatot közöl Spalajkovics párisi jugoszláv követtől, aki a nyilatkozatban ellenzi a szovjet de jure elismerését. Spalajkovics főérve ár hogy nem igazak azok a hírek, melyek a ■.mar.. —.inr,' A koma irta: P. Ábrahám Ernő Csáki János veszett kedvében volt. Már egy órával is elmúlt dél s az asszony még sehol. Hol kiszaladt a kiskapuba, nézni, jön-e már az asszony, hol vissza a szobába, dulni-íulni. Mari meg Jóska pedig, a két gyereke bújtak élőié, ahogy tudtak. Ismerték az apjukat, tudták, ha éhes, törököt ölne. ’ Végre egy óra után jött az aszszony. Kezében egy pár vadonat uj rámás csizma. — Mért nem maradtál estig! — fogadta Csáki ingerülten. — Tán nem győzött már várni! — védekezett pattogó hangon az aszszony; gondosan letéve a csizmákat. — Csak asszonyt küldjön az ember vásárolni! Mindjárt el is búcsúzhat az ebédtől! — folytatta Csáki. Az asszony se hagyta magát. — Leszakadt volna a keze, ha odateszi azt a kis ebédet. Előre elkészítettem. Éppen csak meg kellett volna, hogy melegítse. Csáki egy csendeset káromkodott, mikor az asszony bevágta az ajtót 6 kezdte mustrálni a csizmákat. Elébb csak szemre, messziről. — Szűk lesz, — csóválta a fejét. — Keskeny a rámája, — mondta megint pár perc múlva. Csak úgy magának. Lassan elhatározta, hogy még ebéd előtt felpróbálja, legalább annál több oka lesz az asszonnyal vébolsevisták engedékenységéről szólnak, mert a bolsevisták most is a szomszédos országok forradalmositásűra törekszenek. A lap a nyilatkozatot kommentárral kiséri, kijedentvén, hogy Spalajkováccsal nem mindenben ért egyet. Pastes miniszterelnök ebédet adóit a konferencia résztvevői tiszteletére Pasics miniszterelnök csütörtök félkettökor a Grand Hotel-ben ebédet adott a konferencia résztvevői számára. Az ebéden resztvettek a kormány tagjai, Jovanovics Ljuba, a parlament elnöke, Benes csehszlovák külügyminiszter feleségévei, Glasa csehszlovák külügyi államtitkár, Seba csehszlovák követ, Csermák csehszlovák sajtófőnök, Emandi romén követ és a csehszlovák, román követség tagjai. A konferencin után a külföldi vendégek Nincsics külügyminiszter által adott vacsorán jelentek meg, este pedig a Pallas-szállóhan rendezett soireen vettek részt, amelyet szintén Nincsics külügyminiszter adott a vendégek tiszteletére „Sok fontos kérdésben lehetne megegyezést létesíteni“ Ä tárgyalások akadályai A szuboticai radikális pártszerve-1 zet részéről már több izben kifejezést adtak annak az óhajtásnak, hegy a párt szívesen bocsátkoznék tárgyalásokba a Magyar Párttal, hogy igy néhány alapvető kérdésben kölcsönös megegyezést hozhassanak létre. A már néhányszor elhangzott kívánság azonban mindig csak óhaj maradt. Komoly tárgyalásokra eddig nem került sor — elsősorban a radikálisok miatt, akik a 'Magyar Párttal legutóbb is megindult tárgyalásokat megszaldtották, mielőtt még megegyezésre, vagy legalább is bizonyos kérdések tisztázására került volna a sor. Annál érdekesebb és figyelemreméltóbb, hogy most újból a radikálispárt körében vetik fel a Magyar Párttal való tárgyalások szükségességét. A Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott a szuboticai radikálispárt egyik nagytekintélyű vezetőjével az aktuális po- Itikai kérdésekről, ámenek során a radikálispárti politkus a következő kérdéssel lepte meg a más ügyekben érdeklődő újságírót: — Nem tudná Ön megmondani, hogy a Magyar Párt vezetői nőért* nem keresnek velünk érintkezést es miért nem ülnek már végre le velünk tárgyalni? A váratlan kérdésre az; újságíró kijelentette, hogy bár nem adhat számot a Magyar Párt terveiről és céljairól, de úgy tudja, hogy a párt részéről legutóbb megindult tárgyalások ép a radikálisok ellenállásán törtek meg. A szuboticai radikálispárt tekintélyes vezető tagja erre h. .ngsulyozta munkatársunk előtt, hogy a vajdasági radikálisokban minden készség megvan arra, hogy a Magyar Párttal szorosabb együttműködést fejtsenek ki és azt hiszik, hogyha a Magyar Párt vezetői felvennék a tárgyalások fonalát, úgy igen sok fontos és eddig megoldatlan kérdésben lehetne megegyezést létesíteni. Á radikálispárti politikusnak látszólás felszólításnak szánt kijelentésével kapcsolatban érdeklődtünk illetékes helyen arra vonatkozólag, hogy a radikálispártnak mi ebben a kérdésben az álláspontja. Erre vonatkozólag sikerült annyit megtudnunk. hogy a vajdasági radikálisok ma csakugyan alkalmasnak tarifák az időpontot arra, hogy a Magyar — Ha nem volt a vásáron maga nak való csizma. Házhoz kellett \ szekedni. , Lerúgta a régi csizmáját s beleskapaszkodott az újnak a fülébe. De Š nem nagyon kellett erőlködnie, a csizma olyan könnyen ment fel, mintha csak megolajozták volna. • Ráállott Csáki János s kezdte ta- i pogatni. Éppen akkor, mikor az asszony .benyitott a tál levessel, j — Na, jó? — kérdezte. — Fenét! — vetette Csáki megvetően. Pedig a lelke is örült, mert sose volt még ilyen pásszolós. kényelmes csizmája * . . — Mi baja? — kérdezte_az aszszony hitetlenül — Szorij. — Hun szorijja? Nem szorijja e sehol! — Nem-e? Tán én hazudok! — Szorij ez itt is, meg mindenütt! — tapogatta Csáki a lábafejét. — Szorijja a ... a lelke szorijja magát, de nem ez a csizma. Hiszen szemre választottam s csak van szemem. — Szorii. ha mondom, oszt hónap vissza viszed! — Viszi ám maga, de nem én ! Az ember levetette a csizmát, — tetette, hogy alig gyön le. — felhúzta a régit s hozzálátott az ebédhez. Csülkös bableves volt. A kedvenc étele. S még bort is tett fel az aszszony. Ami pedig csak vasárnap i járt. — Azért mégis gyöhettél volna hamarabb is, — kezdett engedni evés kőiben, — Ha nem volt a vásáron magának való csizma. Házhoz kellett 'menni. S hol van az! Tóth Mihály! Nánás túlsó végén! — Hát nincs közel, — engedett |még jobban Csáki János. Még evett, mikor vendég jött. A komája. Mohos Péter. Úgy volt, hogy délután együtt néznek meg valami földet. Az asszony a pitvarban tett-vett. ! — Még most ebédel koma? I — Ráérek. Qyöjjön na. kóstolja Dneg koma is! |j — Köszönöm, — hárította el a kínálást gőgösen Mohos Péter, — nem kell. J — Miért? Csülkös bableves. — Jobbat eszek otthon. — Ennél? Az asszony főzte! — Lehet. — Hát akkor egy kis bort igyon, na! Magara szüretelése. — Köszönöm, nem iszom. — Mér nem iszik? — Jobbat iszom otthoni — Hegyi! — Csak a neve. Nem volt Mohos Péternek semmi oka, hogy visszautasítsa a kínálást, de néha rájött a kötekedő kedv. Minden ok nélkül. Csak úgy, természetből. Megakadt a szeme az uj pár csizmán. — Uj csizmát vett? — vetette a fejét az uj pár csizma felé. — Az asszony vette. — Olyan is az! — kicsinyelte Mohos. — Milyen? Mohos kézbe vette a csizmát s Párttal tárgyalásokba bocsátkozzanak. A választói névjegyzékek hivatalból való kiigazítása által a magyar tömegek politikai súlyát is kezdik a radikálispártban számításba venni és tekintettel a közelgő községi és tartományi választásokra, sok fontos kérdésben szeretne a mdikálispárt a Magyar Párttal megegyezésre jutni. Az előbb-utóbb bekövetkező választási esélyek figyelembevételén túl azonban a radikálispártban hangsúlyozzák, hogy ieltétlenül szükségesnek tartják a magyarsággal szemben a megértés politikájának a követését és azt tartják, hogy a Magyar Párt is sokkal több eredményt tudna elérni, hogy ha kilépve eddigi elszigeteltségéből érintkezést keresne a kormánypárttal. amely révén sok lokális érdéi kü kérdést és sérelmet könnyű szerrel el lehetne igy intézni a helyi pártok egymással való együttműködése által. A radikálispárt felfogásával valő"inüleg nem helyezkedik szembe ä Magyar Párt sem, amely eddig is Szívesen folytatott eszmecserét bármelyik politikai párttal a kölcsönös megértés, érdekében. A' radikálispártban. azonban ugylátszik tűibecsülik az ilyen helyi tárgyalások jelentőségét és nem veszik figyelembe azt, hogy az egyes vajdasági pártszervezetekkel folytatott tárgyalásoknak nem lehet szankciójuk addig, amíg a kormány illetőleg a radilcálispárt főbizottsága nem tartja szükségesnek a Magyar Párital való tárgyalások felvételét. A szuboticai és általában vajdasági radikálisok szándéka bizonyára tiszteletreméltó. azonban a helyi megállapodások illuzóriusak, mindaddig, amíg a vidéki pártszervezeteknek nincsen felhatalmazásuk a kormánytól megállapodások létesítésére. így minden kísérlet hiábavalónak látszik addig, amíg a vajdasági radkálisok jószándékát nem támogatja a kormánynak az a belátása, bogy a kisebbségekkel való megértésre nemcsak a nemzetiségeknek, hanem az ország konszolidációjának is szükí mustrálta: — Redves a bőre. Tavalyi. — Ez? Ez a redves? — vette ki a kezéből Csáki. — A szára se elég rogyós. — Hogy legyen még rogyósabb? — Szűk is ez komának. — Ez, szűk? Hogy vóna szűk! A4 asszony vette. Szemre. — 'Szűk, mondom. — Mondom, hogy jó. — Fel se megy! — Hogy ez a csizma nem gyön fel? Ez? Mari! — Tessék, édes apám! — kiáltott I vissza a gyerek az udvarról. — Hozzál csak egy félkötőre való szénát. Egy perc múlva már hozta is a derék lány a szénát. Csáki János pedig kibélelte a csizma alját, mert f úgy fog az télen jó meleget tartani. Azután nekiállott s felhúzta az uj pár csizmát. Akkojra bejött az aszszony is. — Na, komám, ide nézzen, hat lát!, Hol szűk ez? Hol szorij? Olyan ez, rfiint ,a parancsolat. — Szűk az egy kicsit mégis! — I erőlködötL Mohos. — Egy kicsit se. Az én lábamon van, nem a magáén. Erezném! — Hát hiszen komának lesz baj, ha nem jó, — engedett Mohos legyőzőben. — Hát bemenjek holnap Nánásra? —■ évődött az asszony Csákival. — Be ám. a párjáért, magadnak! — felelte az ura jókedvűen s mind a ketten diadalmasan néztek a komájukra. A vajdasági radikálisok a Magyar Páli közeledését várják
