Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-01 / 1. szám
1924. január 1 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Hr. Umlauf Siegfried gyanúsítottakat i£, továbbá Tarnovszky Pál, Mayer Oszkár, Sztrachó Szevér és Láng' Ede gyanúsítottakat, azonban úgy a Kovács testvéreik, mint a többiek, Eövidebb-hosszabb fogság után sza-; adlábra kerültek. Az ügyészség elkészítette ebben j az ügyben a vádiratát. A most felsoroltakat az állam törvényes randié- j nek erőszakos fölforgatására irányuló bűntett cimón emelt vádat. A lefolytatott nyomozás adatai szerint kétségtelenül beigazolásí nyert, hogy a gyanúsítottak a magyar állam törvényes rendjének erőszakos íölforgatására irányuló szervezkedést folytattak. Az volt a tervük, hogy a nekik nem tetsző politikusokat és a kormány egyik-másik tag- \ ját erőszakos módon eltávolítják, \ terror csapatokat állítanak föl. Kató- \ nai diktatúrát létesítenek és így ve- i szik át az uralmat. Vádat emel az J ügyészség Kovács Tivadar, Tar-' novszky Pál és Szalay Jánős ellen l még pénzhamisításra irányzott sző- ] vétség vétsége címén is. mert öt-1 venszokolos bankjegyeket akartak j gyártani és az ennek előállításához í szükséges kliséket már el is készi- j tették. j Az ügyészség vizsgálati indít- \ vánvt terjesztett elő a föntebb meg- f nevezett gyanúsítottakon kívül Czi- í gány Sándor volt vörös katona, j majd Wolff-párti városi képviselő i ellen. Czigány cselekményét csak \ egyszerű kihágásnak minősítették. ■■ ■ -ül. ■. I ■ II -r f TINTA © ES « Az étel mély . . . Éjfélre jár. mikor hazafelé sietek.! Az uccán hó, csönd. Ebben a fehérségben két leány mendegél. Valahol a hid közepén utolérem őket. Az egyik lázasan beszél. Lassítom lépteimet, figyelek rá. — Nem lehet azt elmondani, hogy mit szenvedett szegény. Próbált mindent, de akkor már hiába volt. Aztán utoljára, még egyszer, felment az urához. óvatosan rakom a hóra gummitalpas cipőm, hogy ne halljanak. Az, aki beszél, sápadt, szenvedő. Kis, fáradt hangocskája úgy röpköd a sötétben, mint a beteg madárka. — Az ura természetesen nem volt otthon, ö leült a padra. várt. Csak a gyermekét akarta volna látni. Már két nap óta nem evett. Képzeld, két nap óta. Egy pohár vizet kért. A leány, aki ezt meséli, kendőt visel, szürke pamutkesztyűt és barátnője, ld kalapban van, és idős, rokonszenves leány, hallgatja, mélyen ülő fekete szeme kigyullad. Olykor csodálkozva arcához szorítja kezét. Igen. Végre mégis hazaérkezett az ura. Nem törődött vele. úgy, ahogy szokta, fütyürészett. Egész nap ivott. Utóbb mindig korcsmákban mulatott. Most is onnan jött. A két leány a lámpa alá ér. Itt, a gyér fényben fellobog szegénységük és bánatuk, árva hafuk és árva ruhájuk. Én pedig szemrehányást teszek magamnak. Mindig nyakig ülök a tintában, papirgaluskát ebédelek, nem törődöm az élettel. — Verte is. kérlek, az a komisz fráter verte. Rátámadt, ordított, ahogy torkán kifért. Hosszú, nagy haját cibálta. Jaj. hogy fojtogatta. A többit nem értem. Csak ez a jajszó száll köröttem fájdalmasan, mintha a lelke mélységéből jönne. Suttogni kezd. Istenem, mennyi titok van. melyet nem veszek észre és ilyen egyszerű, igénytelen leány viszi tovább az éjszakába. Barátnője lehajtja fejét, szomorú, meghatotta az, amit hallott. Lám ezt az éjféli gyónást kellene megírni, ezt az elcsépelt históriát, melyből egy-egy mondat-foszlány jut el hozzám. — A gyermekült akkor inár régen meghalt . '' ‘ ^-*‘-*1 Ballagok utána bódultán. As élet mély. Vájjon kije lehet ez a szerencsétlen nő? A nénje? A húga? Vagy csak ismerőse? Nem tudom. Egészen a lába nyomában járok már. Megint hangosabban szólal meg. — De a harmadik. Az a legérdekesebb. A harmadik felvonás. Megállók, utána nézek. Szájamon mosoly, de azonnal megfagy. Szegény. Ez is színházból jön. Akárcsak én. Kosztolányi Dezső A vádlott az általános kérdései* során elmondja, hogy 36 éves, rórn. kát vallásit szentaí földmives. Nehéz vontatott hangon keedi meg vallomását. Elmondja, hogy október 26-án, este egy hat literes kannával elment, hogy bort hoz. Az útja Száraz llonáék háza előtt, vezetett el„ ahol a lakók Iónt ültek a ház előtt. Ott megállt és az ott ülőket meg- I kínálta borral. A hat liter bor elfogyott. Amikor a bor elfogyott, Povozai elindult haza. Az uccán találkozott Száraz Jánossal, áld pénzt követelt tőle. Ebből civakodás keletkezett. Száraz megütötte •gy csukott bicskával. Ezután Száraz kinyitotta a bicskáját, hogy rátámadjon. Erre én — mondja a vádlott — kettőt ütöttem a kannával rá. Azután elmentem és a kannát otthagytam. A vádlott után Fazekas Máriát hallgatta ki a bíróság tanúként. Az ő házuk előtt játszódott le az eset. Alvás közben furcsa zajt hallottam. Fölismertem Száraz János hangját. Ezt mondta: — Jé van testvér, köszönöm testvér, nem baj. — Figyelmes lettem, kimente* az udvarra az urammal és a kerítés hasadékon át kinéztem az uccára. Száraz akkor az ueeaközepén ült, velem szemben. Abban a percben Povozai odaszaladt és a kannával háromszor Száraz fejére ütött. Később kimentem az urammal, Száraz eszméleten kívül volt. Mikor magához tért hazavazettük. Második tanú fíalamhos.V&ndorné. Elmondja, hegy éjjel lármát hallott. Kiment az udvarra és látta, amikor a vádlott a sarokról visszaszaladt és ütötte a kannával Szárast. Ezután Perazsics Bozsidar dr. törvényszéki crvcs terjeszti elő az orvosi szakvéleményt. Az elhalt ember fején öt sérülés volt. Több tanú kihallgatása után az államügyész és a védő indítványára a bíróság uj tanukat, idézett meg s a tárgyalj lás folytatását 1924. évi január 18-ára tűzi ki 0(9 Összeszurkálta feleségét egy snboticai földmives Hétfőn délelőtt véres esaládi tragédia játszódott le a Zitarska- (Divat) ueca 19. alatt Sefcsies Istvánná kocsmájában. Röggel nyolc óra körül megjelent a kocsmában Babiánovics Márkó 39 éves suboticai földműves, aki heves szóváltás után összeszurkálta a kocsmában alkalmazott feleségéi, aki súlyos sebeivel a közkórháziban a halállal vívódik. Babiánovics Márkó felesége, született Malun&vics Mária körülbelül két hónap óta különváltan élnek és az asszony, hogy megélhetését biztosítsa, a Sefcsics-féle kocsmába szegődött el. Babiánovics több ízben kérte, hogy térjen hozzá vissza, az asszony azonban nem akart tovább élni férjével. Néhány nappal ezelőtt Babiánovics megtudta, hogy felesége s. magával vitt bútorukat el akarja adni. Hogy szándékától eltérítse és hogy még egyszer visszatérésre bírja, hétfőn reggel felkereste a Sefcsics-féle kocsmában, ahol az aszssony szidalmakkal fogadta. A szóváltás verekedéssé fajult. Babján«vies, aki verekedés közben kezén megsebesült, kabátjából előrántott egy éles disznóölő kést és azzal aa ssszonvt négyszer hátba, utána pedig hasba szúrta. Seícsiesné. amikor látta. hogy az asszony összeesik, érte sitett.e a közeii rendőrlaktanyát, ahonnan Lázárevics rendőrbiztos nyomban a helyszínre sietett. Közben értesítették a mentőket is, akik az erősen vérző asszonyt -a kórházba szállították. Babiánovicsot letartóztatták. !I A 0 « B 0 Gyzíüossáfjf a nyűi uccán Főtárgyaién a suboticai törvényszéken Október 27-én, Száraz János, napszámos este féltizkor hazafelé igyekezett, a szentai munkástelepen levő lakására. Útközben, amint a városból kiért, összetalálkozott Povozai János fgldjnivessel, aki cseré.akannávai a kezében ment az utón. Povozai, amikör meglátta Szárast, szóváltás nélkül fejbeütötte a kannával. Az ütésre Száraz nyomban összeesett és csak annyit tudott mondani, hogy: — Köszönöm testvér! Povozai futásnak eredt, de csakhamar megállt és figyelte, hogy leste-e valald. Amikor látta, hogy pines senki a közelben,, visszament és újra ütni kezdi» Száraz fejét a kannával, amelynek feneke betöri Azután elmenekült. A -szentai rendőrség a tettest Povozai János személyében kinyomozta, aki ellen először súlyos testi sértés miatt Indult eljárás, de később, amikor Száraz János belehalt sérüléseibe, szándékos emberölés büntette miatt folyt. Povozai november 10-ik óta van vizsgálati fogságban. Ebben a bűnügyben hétfőn tartotta mer a főtárgyalást a szuboticai törvényszék Pavlovics István törvényszéki elnök elnöklete alatt. A tanáes tagjai flics Dragomir és Gyorgyevics Jován törvényszéki bírák voltak. A közvádat Vasziljevics Ljuba dr. államügyész képviselte, a védelmet ludaics Müos dr. ügyvéd látta el. meg. A ránk súlyosodé nehéz időben a magyar lapnak és olvasóinak öszsze kell fogniok. Mi arra kérjük ennek az uj országnak magyarságát, {hogy segítsen tovább is bennünket a küzdelemben, amit magyarságáért és jogaiért folytatunk. Barátainkat arra kérjük, hogy érdeklődésük felette becses jeleként fizessenek elő a Bácsmegyei Naplóra, hogy tudjuk és számontarthassuk, ki van velünk. És azt kérjük, hogy nocsak a maguk részére rendeljék meg a Bácsmegyei Naplót hanem fizessenek elő szláv testvéreink részére is. Minden gyűlöletnek s minden üldözésnek az a forrása, hogy velünk együttélő. uralmon lévő szlvság nem ismer bennünket s nem ismeri törekvéseinket. Ha a Bácsmegyei Naplóból megismeri a szlávság az itt lakó magyarság lelkét, ha látja, hogy a magyarság nem akar mást, mint kultúráját, gazdasági képessé» geit szabadon érvényesíteni uj hazája érdekében, nem kiván többet, mint a dolgozó ember jogát a munkára és az életre, akkor talán a hivatalos felfogás is más lesz a jnsgvarsággaí szemben. A Bácsmegyei Napló a világ minden államába szállítható. A további kérésünk az. hogy külföldön, különösen Amerikában lakó ismerőseik számára rendeljék‘meg s küldessék a Bácsmegyei Naplót. Ezáltal segítik fentartani és megőrizni a kultúra kő-* zösségét és örömet szereznek azoknak. akik az itt élő magyarság élete, fejlődése, törekvései iránt érdeklődnek s akiket érdekel egy fejlődő ország sok problémája. Előfizetési ügyben a kiadóhivatal bárkinek szívesen rendelkezésére áll s kívánatra mutatványszámot is küld. & W 7 ¥ r% E 77 ÁT* Húsz ~l'3\ J. év Ma reggel a huszonötödik évfolyamba lépett Bácsmegyei Napló köszönti az uj esztendőt. Huszonötév ... A kínnak, a szenvedésnek negyedszázada ez. Hogy megváltozott huszonötév óta a világ s mennyi változás esett e körül a lap körül, amely huszonöt év változásaiban maradt változatlanul magyar, változatlanul tisztességes, változatlanul bátor és erélyes védelmezője az emberi jogoknak, pajzsa a gyengének, bátorítója az elesettnek s vigasztalója- az elnyomottnak. A huszonötödik év küszöbén visszagondolva az elmúlt esztendőkre, ha felemelő érzést is ad a becsületesen és jól végzett munka tudata, ha megnyugtat is. hogy mi csináltunk itt a közönynek és a dáridóknak országában először igazi, modern értelemben vett újságot, s ez az újság siet. tette emberek, felfogások, intézmények modernné tételét, érezzük, hogy soha egy percre sem voltunk mentek az üzleti féltékenység, a rosszakarat s a goposzlelküség apró tőrvetéseihol. Csak a tisztességünk, az elveinkhez való törhetetlen ragaszkodás segített át bennünket a huszonötéves kezdés nehézségein. Mégis az uj esztendő küszöbén úgy érezzük, hogy ez a mi családias ünnepünk, amikor az újság élére felkerül a huszonötödik évfolyam dátuma, ünnepe a magyar Ságnak, ünnepe a kultúrának, s ünnepe minden jóakarata, jóérzésig az emberiség lelki megbékélésén és fejlődésén dolgozó embernek. Amikor a Bácsmegyei Napló megköszöni olvasói tízezreinek azt. hogy szeretetükben és érdeklődésükben rendületlenül megtartották ezt az újságot. amelynek minden sora. minden betűje, értük, az olvasókért van. csak azt kéri. hogy ezt a felemelő, tettre sarkaló, a küzdelemben bátorító érdeklődésükéi a jövőre js őrizzék A költő özvegye napszámban — Levél a szerkesztőhöz — Igen tiszteié szerkesztő urU Kedves barátom! A régi torontáli dolgok írása közben megemlékeztem Lanka Gusztávról is, fölvetve a kérdést, vájjon mi történt Szendrey Julia leveleivel, tud-e róluk a hűséges Kati. ha ugyan még él? Most levelet irt nekem Lanka Gusztáv Özvegye, szomorú, panaszos 'cvelet. Intézzük el előbb, az irodalomtörténeti részt. — Azokat a leveleket, mondja, az uram halála után Baaclen igazgató és Bárány tanár ur átnézték, de csak egy levelet találtak Szendrey Júliától és Arany Jánostól. Ezt a kettőt átadtam Vinczehidy urnák megőrzés végett. Ez hát rendben volna-, jobb kezek-' ba n«an is kerülhettek. Ismét* lem azonban, hogy én magam olvastam több Szendrey-féle levelet. Ka tehát nincsenek meg, nyilván az öreg értékesítette azokat még életében. Abból a régi időből való gyűjtőt nem ismerek, de jó ára volt az ilyesminek mindenkor s mit lehet tudni, milyen kedvező alkalmat ragadott meg a nagy bohém? — Idős as-szony vagyok, mondja tovább a levél és munkába járok. Egy orosz családnál voltam bejáróné, meri kis nyugdijamból nem tudók megélni. Szekeres József ur kegyelemből ad lakást, pedig ő is szegény ember, volt hajduőrmester. A megyétől kapok 200 dinárt havonta, de az itteni nagy drágaság mellett ez alig elég élelemre. Fűtésre, ruhára már nem-jut. Azért megy a koszorús költő özvegye napszámba. »Szegény Gusztim azt hitte, ellát öregségemre, pedig soha igy nei* nélkülöztem. Nagyon hiányzik nej kém az a támogatás, amit a magyar írók küldtek az uram halála után. Szász Károly ur szokta volt a segélyt postán küldeni, de utoljára már
