Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-06 / 6. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 január 6, Nem avatkozom bele a nemzetgyűlés polémiáiba, de 1920 októbcn 20- án, a nemzetgyűlésen tett kijelentésemet a honvédéiül miniszter urnák tegnapi beszéde után ma is az első szótól az utolsóig ientartom, sőt az azóta tudomásomra jutott részletek ismerete alapján megerősítem«. I Ez a Beniczky-nyilatkozat újabb láncszeme annak a támadás-sorozatnak, amely Horthy Miklós kormányzó ellen a magyar politikai élet aktiv szereplői részéről megindult. Az a megállapítás ugyanis hogy a tettesek bünhődésének elmasonló eredménnyel járt a polgári fogházakban, különböző kórházakban. szanatóriumokban való eljárása. Öngyilkosságra nem lehet következtetni s igy alapos az a feltevés, hogy Szántót valamilyen ürüggyel elcsalták az Abbazia-kávéházból, egy bűnszövetkezet karmai közé került és a tettesek a Reismamgyilkossághoz hasonlóan végezhettek vele. Kétheti nyomozás óta a rendőrségnek egyetlen egy adat birtokába sem jutott s Szántónak teljesen nyoma veszett. A rendőrség széleskörű nyomozást indított. Az osztrák kormány visszautasítja Jugoszlávia vádj ait a nemzeti kisebbségek ügyében radása »nem a polgári hatóságokon múlt«, nyílt vád a katonai hatóságok ellen, amelyeknek vezetője a kérdéses időben Horthy Miklós akkori tőparancsnok volt. Huszár Károly egyébként válaszolt Beniczky nyilatkozatára ési kijelentette, hogy Beniczky csakugyan közölte vele a fent elmondok tokát, de akkor már ő nem volt miniszterelnök és Beniczky sem volt miniszter úgy, hogy nem tehettek semmit az ügy eltussolása ellen. A beogradi kormány — mint megírtuk — a napokban erélyes jegyzéket intézett az osztrák kormányhoz, amelyben a saint-germaini békeszerződésre hivatkozva tiltakozik az ellen, hogy az osztrák kormány a karintiai szlovéneknek nem adta meg az őket megillető teljes kulturális szabadságot. A jegyzék számos iskolaügyi esi egyesülések korlátozására vonat-1 kozó panaszt sorol fel..Miként bécsi* tudósítónk jelenti, a jugoszláv kor-\ mány panasza Bécsben nagy meg- " lepetést keltett. Az osztrák kormány szerint ugyanis Ausztria a lehető legnagyobb szabadságot biztosítja a nemzeti kisebbségeknek, még a saint-germaini békeszerződés rendelkezésein is iulmenőleg. Éppen ezért az osztrák kormány fel fogja hívni a beogradi kormányt, hogy delegátusok által vizsgálja meg helyszínén a karintiai szlovének helyzetét és győződjék meg a panaszok alaptalanságáról, egyébként az osztrák kormány kénytelen lenne a jegyzéket ad acta tenni. A margitkőnifi kaieiaai fogházban eltűnt A legújabb világszenzáció a budapesti vásáspénztár volt igazgatója Horthy kormányzó egyik segédtisztjével keresteti Budapestről jelentik: A főkapitányság körülbelül két hét óta nyomoz egy titokzatos eltűnési ügyben, anlékül, hogy a legkisebb eredményre is jutott volna. December 23-án eltűnt Szántó Miklós volt vásárpénztári igazgató olyan körülmények között, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a 48 éves köztiszteletben álló ur bűnténynek esett áldozatul. Szántó, aki dúsgazdag ember, néhány évvel ezelőtt nyugdijaztatía magát és a Tichy-féle tizenegy bérli áznak lett a gondnoka és egyéb jövedelmeiből is tetemesen gyarapította vagyonát. Huszonegy esztendő óta a legboldogabb házaséletet élte, csak családi és barátig körben fordult meg, az estéket min-1 dig otthon töltötte, klubokba nemi járt, nem kártyázott, nem tőzsdé-J zeit s nyugalmas életet élt. December 23-án három óra tájbanI elbúcsúzott feleségétől, mondván, j hogy egy óra múlva visszatér. A| legjobb hangulatban volt s mikor fe-1 les égé megkérdezte, van-e elég pén- í ze, azt válaszolta, hogy egy feketére éppen elég van nála. Azóta nyomaveszett. Felesége még aznap este érdeklődött mindenfelé, de nem tudott férjének nyomára akadni. Másnap a rendőrségen bejelentette férje? eltűnését. Mialatt a detektívek nyo-| moztaik Szántó holléte után, az, asz- s szony lakásán megjelent Barta Árpád f rokkant katona és elmondta, hogy| tőrjével együtt a Margit-köruti fog- j házban volt letartóztatva. Szántót* kémkedés gyanúja miatt tartóztat- jj ták le az Abbazia-kávéházban, ahol; állítólag két francia kém társasága-i ban tartózkodott és az ott lévő de- \ tektivek lefülelték a háromtagú tár-1 saságot. Barta az asszonynak átadta! férje üzenetét, hogy szabadítsa ki aj fogháziból. Szántóné nyomban a Margit-kör- jj úti katonai fogházba sietett, hol azt ’ a felvilágosítást kapta, hogy férjei egy pillanatra sem volt a fogházban, jj A Hadik-laktanyában ugyanilyen fel- íj világositást kapott. Az asszony nem I elégedett meg e felvilágosításokkal | és audienciát kért a kormányzótól, j Horthy kormányzó fogadta az asz-' szonyt és utasítást adott, hogy a| legsürgősebben intézkedjenek az el-1 tűnés ügyében. Egyik segédtisztje-nek kíséretében azután Szántóné uj-j ra megjelent a Margit-köruti fog-j házban, ahol megnyugtatták, hogy! férje nem rabja a fogháznak. A Ha- jj dik-laktanyábam ugyancsak mégis-1 metélték ezt a felvilágosítást. Ha-' Vukobrankovics Milka, a méregkeverő herce ^kisasszony A »Bácsmegyei Napló« hirt adott arról, hogy a bécsi esküdtbiróság három és fél évi börtönre ítélte Vukobrankovics Miiicát; egy Bécsben éiő szerb leányt, aki ellen az volt a vád, hogy ki akart irtani egy családot, amelynél alkalmazásban állott s ezért napról-napra mérget kevert az ételükbe. A bécsi, tárgyaláson Vukobrankovics Milica tudvalevőleg azt vallotta, hogy ő szerb hercegi családból származik, ősei szerb trónon ültek, A főtárgyaláson a törvényszéki szenzációk iránt fogékony bécsi publikum figyelme az intelligens szerb lány felé terelődött s azóta sokat beszélnek Bécsben Vukobrankovics Milicáról. A méregkeverö Vukobrankovics Milica alaposan ki is használja a bécsieknek ezt az érdeklődését. A fogházban megírta emlékratait, amelyet most folytatásokban közöl az egyik bécsi lap. A bécsi publikum pedig kapkodja az újságot s falja az emlékiratokat. Vukobrankovics Milica népszerűségének egyéb bizonyítékai is vannak. Egy impresszárió ajánlatot tett neki, hogy fantasztikus honorárium ellenében szerződteti amerikai felolvasó körútra. Az emlékiratok komolyabb helyen is feltűnést keltettek. Becs szellemi vezérei: egyetemi tanárok, orvosok, ügyvédek, tudósok akcióra készülnek, hogy a zseniális leány részére, akit a közvélemény már felmentett és igazolt, kegyelmet eszközöljenek ki. Az elitéit leány védője: dr. Kraszna Merman azonban azon a véleményen van, hogy az akció egyelőre felesleges, mert a felebbezési tanács alighanem felmenti védencét A szenzációs emlékiratok eddig megjelent részében Vukobrankovics Milha elmondja, hogy mint a tárgyaláson, a főmagánvádló Stülpnagel könyvkereskedő maga is elmondta, közte és átülpnagel közt szerelerni viszony volt. A könyvkereskedőt ma is szereti, s áldozatokra is kész az érdekében. Stüipnagel tette azzá, ami, mert addig büszk, zárkózott és hozzáférhetetlen volt. Majd a fogházról ir. Hat lépésnyi a cellája, amelynek ajtaján kémlőlyuk van s ezen átlag minden öt percben a prefosz tekint be. A cella ajtaján a fogházfelügyelő egy pikáns rajzot fedezett fe! legutóbb. A cella valamelyik régi’ csavargó lakója rajzolhatta. Óriási feltűnés. A rajzról azt hiszik, hogy ő — Vukobrankovics — rajzolta s ez uj lehetőséget nyújt »szenynyes lelkének« megismeréséhez. Majd elmondja, hogy keletkezett Stüipnagellal való szerelmi viszonya. Eiső fogsága után, — amikor azért volt elitéivé, mert Pirii hercegérsek unokaöccsét akarta meginérgezni, állást keresett s Stülpnagelhez egy apró hirdetés révén került, mint titkárnő. Munkaadója már az első napokban többször behívta a szobájába, megkínálta saját termésű körtéjével, vagy hamvas szilvát erőszakolt a szájába, sőt már bemutatkozásakor azt kérdezte: — Lenne-e a pajtásom? Munkakörben sokszor közel hajolt hozzá, lehelete végig simogatta az arcát. Mégsem engedte a könyvkereskedőt közel magához, mert tudta, hogy nős. Huszonhat éves volt akkor, egészséges, még nem ismerte a szerelmet, azonban mikor 1920. szeptemberében a könyvkereskedői alkalmazottak sztrájkba léptek s Milica is sztrájkolt, ő maga is érezte, hogy boldogtalan, mert nem láthatja Stülpnagelt. Később főnöke az Íróasztalon egy üzleti könyvben akart valamit megmutatni, Milica odahajolt., erre Stülpnagel átkarolta. — »Hogy mi történt ezután magam sem tudom, — mondja az emlékirat, — csak arra emlékszem, hogy egy hosszú csókban forrtunk össze. Soha sem tudtam, hogy így tudok csókolni«. Boldogan tért haza a csók után s a következő napok boldog szédületben teltek el. ö azonban nem akart Stülpnagelé lenni, többször mondta neki, hogy ne feledkezzék meg hozzátartozóiról és családjáról. Az oltogató víznek azonban már nem volt hatása a mindjobban elhatalmasodó tűz felett. Főnöke azonban megnyugtatta s elmondta, hogy a kiadóvállalatot apósától kapta hozományul. A felesége mást szeretett, a vállalatnak azonban ügyes vezetőre volt szüksége, s ezért kellett létrejönni a házasságnak. Az asszony az üzlettel nem törődött, noha szükség lett volna közreműködésére. Az emlékiratban nemcsak szerelmi pikantériák vannak, hanem a méregkeverő kisasszony felmelegiti benne hercegi származását. Ilyeneket Ir: Egészen furcsa. Eesményelí alkalmával, amelyek közelről érintenek, boldogságban vagy balsorsban, örömben vagy bánatban egyaránt érthetetlen módon egy kép, vagy talán emlék tolakodik elém a tudatalattiságból. A fekete hegyek között képzelem magamat, derekamon övvel, az övben tőrrel és pisztolylyal, komor férfiak között; akikkel együtt valami szakadékban ellenséges csapatra lesek. Hogyan rajzolódik ki bennem ez a kép? Honnan való? Láttam már valaha ehhez hasonlót?. Vagy gyermekkoromban meséltek ehhez hasonlót? Vagy voltam már ott olyan körülmények között tényleg? Vagy talán az atavizmus játéka ez? A bécsi könyvkereskedő számára aligha kellemes olvasmány a hercegnő emlékirata, amelynek első részét ezzel a kedves Ígérettel fejezi be Vukobrankovics Milica: — Ha fiam születik, psrchiaterf nevelek belőle—, Ennek az Ígéretnek bizonnyal megörül a Stülpnagel família.--- — mm Mlii'......... Héj j as a rendőrségen Politikai tevékenységéről is • kihallgatják Budapestről jelentik: A csongrádi bombamerénylet kinyomozásakor, tudvalévőén egyik gyanúsított lakásán megtalálták azt a levelet, amelyben Héjias Iván, az orgoványi tömeggyilkos az Alföldi brigád nevű titkos fegyveres alakulat szolgálatvezetőjévé nevezi ki Sági csongrádi ébredőt. A levél alapján — Bethlen miniszterelnök utasítására — a budapesti rendőrség kihallgatásra megidézte Héjjast. aki azonban a rendőrségen .nem jelent .meg, mert Budapestről eltávozott — Kecskemétre. A rendőrség táviratilag azonnal fölkereste a kecskeméti rendőrséget, hogy* közölje Héjjassal: amennyiben kihallgatásra nem jelentkezik, a rendőrség elővezetteti. Az orgoványi tömeggyilkos a felszólításra szombaton délelőtt megjelent Szriibián Dezső budapesti rendőrkapitánynál, aki kihallgatását a csongrádi bombamerénylet ügyében megkezdte. Szru- Irán. előtt csupán a csongrádi bűncselekménnyel kapcsolatos eseményekről tesz vallomást Hdüas, a politikai vonatkozású kihallgatását már Marinovics Jenő főkapitány végzi azután, hogy a csongrádi bombamerénylet ügyében a vallomását megtette. Az élő holttest Visszavitte az aayakSmywezetSnek halotti bizonyítványát Néhány nappal ezelőtt a Vukicseva-uccában megfagyott ember holttestére akadtak. A mentők kiszállították a bajai-uti temető hullaházába és minthogy a holttest személyazonosságát nem tudták megállapítani, értesítették a suboticai rendőrséget, ahol nyomozást indítottak a holttest személyazonosságának megállapítására. A nyomozás eredménytelen maradt és már arra került a sor, hogy a hullát névtelenül temetik el, amikor a sírásó a hullakamrában felismerte a holttestet. — Senki más ez — mondotta — mint Lémity József. Tudom is hol laknak. Az egyik ott ácsorgó gyerekét elszalasztottá mindjárt Lémityék lakására. A temetési szertartás természetesen félbemaradt az agnoszkálás miatt. Rövid idő múlva a sírásógyerek vezetésével megérkezett a Lémify-család, a megfagyott ember felsége, gyermekei, akik, amikor meglátták a holttestet, felismerték benne családfentartójukat. Azután eltemették Lémityet. családja elkísérte utolsó útjára és minthogy csak a temetés után ismerték fel. a temetés után is jelentették be elhalálozását a suboticai anyakönyvi hivatalnál, ahol kiállították Lémity Józsefről a halotti bizonyitványt. amit az Özvegy mély szomorúsággal vitt haza. Másnap megjelent az anyakönyvi hivatalban egy ember és az anyakönyvvezető előtt megállva odaszólt: — Hallottam kérem, hogy engem eltetszettek temetni. Én Lémity íózsef vagyok és visszahoztam a halotti bizonyítványomat. Ezzel kabátja belső zsebéből előhúzta az írást, amit odaadott az
