Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-06 / 6. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 január 6, Nem avatkozom bele a nemzetgyű­lés polémiáiba, de 1920 októbcn 20- án, a nemzetgyűlésen tett kijelenté­semet a honvédéiül miniszter urnák tegnapi beszéde után ma is az első szótól az utolsóig ientartom, sőt az azóta tudomásomra jutott részletek ismerete alapján megerősítem«. I Ez a Beniczky-nyilatkozat újabb láncszeme annak a támadás-soro­zatnak, amely Horthy Miklós kor­mányzó ellen a magyar politikai élet aktiv szereplői részéről megin­dult. Az a megállapítás ugyanis hogy a tettesek bünhődésének elma­sonló eredménnyel járt a polgári fogházakban, különböző kórházak­ban. szanatóriumokban való eljá­rása. Öngyilkosságra nem lehet követ­keztetni s igy alapos az a feltevés, hogy Szántót valamilyen ürüggyel elcsalták az Abbazia-kávéházból, egy bűnszövetkezet karmai közé került és a tettesek a Reismam­­gyilkossághoz hasonlóan végezhet­tek vele. Kétheti nyomozás óta a rendőrségnek egyetlen egy adat bir­tokába sem jutott s Szántónak tel­jesen nyoma veszett. A rendőrség széleskörű nyomozást indított. Az osztrák kormány visszautasítja Jugoszlávia vádj ait a nemzeti kisebbségek ügyében radása »nem a polgári hatóságokon múlt«, nyílt vád a katonai hatósá­gok ellen, amelyeknek vezetője a kérdéses időben Horthy Miklós ak­kori tőparancsnok volt. Huszár Károly egyébként vála­szolt Beniczky nyilatkozatára ési ki­jelentette, hogy Beniczky csak­ugyan közölte vele a fent elmondok tokát, de akkor már ő nem volt mi­niszterelnök és Beniczky sem volt miniszter úgy, hogy nem tehettek semmit az ügy eltussolása ellen. A beogradi kormány — mint meg­írtuk — a napokban erélyes jegyzé­ket intézett az osztrák kormányhoz, amelyben a saint-germaini béke­­szerződésre hivatkozva tiltakozik az ellen, hogy az osztrák kormány a karintiai szlovéneknek nem adta meg az őket megillető teljes kultu­rális szabadságot. A jegyzék számos iskolaügyi esi egyesülések korlátozására vonat-1 kozó panaszt sorol fel..Miként bécsi* tudósítónk jelenti, a jugoszláv kor-\ mány panasza Bécsben nagy meg- " lepetést keltett. Az osztrák kormány szerint ugyanis Ausztria a lehető legnagyobb szabadságot biztosítja a nemzeti kisebbségeknek, még a saint-germaini békeszerződés ren­delkezésein is iulmenőleg. Éppen ezért az osztrák kormány fel fogja hívni a beogradi kormányt, hogy delegátusok által vizsgálja meg helyszínén a karintiai szlovének helyzetét és győződjék meg a pa­naszok alaptalanságáról, egyébként az osztrák kormány kénytelen len­ne a jegyzéket ad acta tenni. A margitkőnifi kaieiaai fogházban eltűnt A legújabb világszenzáció a budapesti vásáspénztár volt igazgatója Horthy kormányzó egyik segédtisztjével keresteti Budapestről jelentik: A főkapi­tányság körülbelül két hét óta nyo­moz egy titokzatos eltűnési ügyben, anlékül, hogy a legkisebb eredmény­re is jutott volna. December 23-án eltűnt Szántó Miklós volt vásár­­pénztári igazgató olyan körülmé­nyek között, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a 48 éves köz­­tiszteletben álló ur bűnténynek esett áldozatul. Szántó, aki dúsgazdag ember, néhány évvel ezelőtt nyugdi­­jaztatía magát és a Tichy-féle ti­zenegy bérli áznak lett a gondnoka és egyéb jövedelmeiből is tetemesen gyarapította vagyonát. Huszonegy esztendő óta a legboldogabb házas­életet élte, csak családi és barátig körben fordult meg, az estéket min-1 dig otthon töltötte, klubokba nemi járt, nem kártyázott, nem tőzsdé-J zeit s nyugalmas életet élt. December 23-án három óra tájbanI elbúcsúzott feleségétől, mondván, j hogy egy óra múlva visszatér. A| legjobb hangulatban volt s mikor fe-1 les égé megkérdezte, van-e elég pén- í ze, azt válaszolta, hogy egy feketére éppen elég van nála. Azóta nyoma­­veszett. Felesége még aznap este érdeklődött mindenfelé, de nem tu­dott férjének nyomára akadni. Más­nap a rendőrségen bejelentette férje? eltűnését. Mialatt a detektívek nyo-| moztaik Szántó holléte után, az, asz- s szony lakásán megjelent Barta Árpád f rokkant katona és elmondta, hogy| tőrjével együtt a Margit-köruti fog- j házban volt letartóztatva. Szántót* kémkedés gyanúja miatt tartóztat- jj ták le az Abbazia-kávéházban, ahol; állítólag két francia kém társasága-i ban tartózkodott és az ott lévő de- \ tektivek lefülelték a háromtagú tár-1 saságot. Barta az asszonynak átadta! férje üzenetét, hogy szabadítsa ki aj fogháziból. Szántóné nyomban a Margit-kör- jj úti katonai fogházba sietett, hol azt ’ a felvilágosítást kapta, hogy férjei egy pillanatra sem volt a fogházban, jj A Hadik-laktanyában ugyanilyen fel- íj világositást kapott. Az asszony nem I elégedett meg e felvilágosításokkal | és audienciát kért a kormányzótól, j Horthy kormányzó fogadta az asz-' szonyt és utasítást adott, hogy a| legsürgősebben intézkedjenek az el-1 tűnés ügyében. Egyik segédtisztje-­­nek kíséretében azután Szántóné uj-j ra megjelent a Margit-köruti fog-j házban, ahol megnyugtatták, hogy! férje nem rabja a fogháznak. A Ha- jj dik-laktanyábam ugyancsak mégis-1 metélték ezt a felvilágosítást. Ha-' Vukobrankovics Milka, a méregkeverő herce ^kisasszony A »Bácsmegyei Napló« hirt adott arról, hogy a bécsi esküdtbiróság három és fél évi börtönre ítélte Vu­kobrankovics Miiicát; egy Bécsben éiő szerb leányt, aki ellen az volt a vád, hogy ki akart irtani egy csa­ládot, amelynél alkalmazásban ál­lott s ezért napról-napra mérget kevert az ételükbe. A bécsi, tárgya­láson Vukobrankovics Milica tudva­levőleg azt vallotta, hogy ő szerb hercegi családból származik, ősei szerb trónon ültek, A főtárgyaláson a törvényszéki szenzációk iránt fogékony bécsi publikum figyelme az intelligens szerb lány felé terelődött s azóta sokat beszélnek Bécsben Vukobran­kovics Milicáról. A méregkeverö Vukobrankovics Milica alaposan ki is használja a bécsieknek ezt az ér­deklődését. A fogházban megírta emlékratait, amelyet most folytatá­sokban közöl az egyik bécsi lap. A bécsi publikum pedig kapkodja az újságot s falja az emlékiratokat. Vukobrankovics Milica népszerű­ségének egyéb bizonyítékai is van­nak. Egy impresszárió ajánlatot tett neki, hogy fantasztikus honorárium ellenében szerződteti amerikai felol­vasó körútra. Az emlékiratok komo­lyabb helyen is feltűnést keltettek. Becs szellemi vezérei: egyetemi ta­nárok, orvosok, ügyvédek, tudósok akcióra készülnek, hogy a zseniális leány részére, akit a közvélemény már felmentett és igazolt, kegyelmet eszközöljenek ki. Az elitéit leány védője: dr. Krasz­­na Merman azonban azon a vélemé­nyen van, hogy az akció egyelőre felesleges, mert a felebbezési tanács alighanem felmenti védencét A szenzációs emlékiratok eddig meg­jelent részében Vukobrankovics Milha elmondja, hogy mint a tárgyaláson, a főmagánvádló Stülpnagel könyvkeres­kedő maga is elmondta, közte és átülp­­nagel közt szerelerni viszony volt. A könyvkereskedőt ma is szereti, s áldo­zatokra is kész az érdekében. Stüipna­­gel tette azzá, ami, mert addig büszk, zárkózott és hozzáférhetetlen volt. Majd a fogházról ir. Hat lépésnyi a cellája, amelynek ajtaján kémlőlyuk van s ezen átlag minden öt percben a prefosz tekint be. A cella ajtaján a fogházfelügyelő egy pikáns rajzot fedezett fe! legutóbb. A cella valamelyik régi’ csavargó lakója rajzolhatta. Óriási feltűnés. A rajzról azt hiszik, hogy ő — Vukobrankovics — rajzolta s ez uj lehetőséget nyújt »szeny­­nyes lelkének« megismeréséhez. Majd elmondja, hogy keletkezett Stüipnagellal való szerelmi viszonya. Eiső fogsága után, — amikor azért volt elitéivé, mert Pirii hercegérsek uno­­kaöccsét akarta meginérgezni, állást ke­resett s Stülpnagelhez egy apró hirde­tés révén került, mint titkárnő. Munka­adója már az első napokban többször behívta a szobájába, megkínálta saját termésű körtéjével, vagy hamvas szil­vát erőszakolt a szájába, sőt már be­mutatkozásakor azt kérdezte: — Lenne-e a pajtásom? Munkakörben sokszor közel hajolt hozzá, lehelete végig simogatta az ar­cát. Mégsem engedte a könyvkereske­dőt közel magához, mert tudta, hogy nős. Huszonhat éves volt akkor, egész­séges, még nem ismerte a szerelmet, azonban mikor 1920. szeptemberében a könyvkereskedői alkalmazottak sztrájk­ba léptek s Milica is sztrájkolt, ő maga is érezte, hogy boldogtalan, mert nem láthatja Stülpnagelt. Később főnöke az Íróasztalon egy üz­leti könyvben akart valamit megmutat­ni, Milica odahajolt., erre Stülpnagel át­karolta. — »Hogy mi történt ezután magam sem tudom, — mondja az emlékirat, — csak arra emlékszem, hogy egy hosszú csókban forrtunk össze. Soha sem tud­tam, hogy így tudok csókolni«. Boldogan tért haza a csók után s a következő napok boldog szédületben tel­tek el. ö azonban nem akart Stülpna­­gelé lenni, többször mondta neki, hogy ne feledkezzék meg hozzátartozóiról és családjáról. Az oltogató víznek azonban már nem volt hatása a mindjobban el­hatalmasodó tűz felett. Főnöke azonban megnyugtatta s elmondta, hogy a kiadó­­vállalatot apósától kapta hozományul. A felesége mást szeretett, a vállalatnak azonban ügyes vezetőre volt szüksége, s ezért kellett létrejönni a házasságnak. Az asszony az üzlettel nem törődött, noha szükség lett volna közreműködé­sére. Az emlékiratban nemcsak szerelmi pi­kantériák vannak, hanem a méregkeve­rő kisasszony felmelegiti benne hercegi származását. Ilyeneket Ir: Egészen furcsa. Eesményelí alkalmá­val, amelyek közelről érintenek, boldog­ságban vagy balsorsban, örömben vagy bánatban egyaránt érthetetlen módon egy kép, vagy talán emlék tolakodik elém a tudatalattiságból. A fekete he­gyek között képzelem magamat, dereka­mon övvel, az övben tőrrel és pisztoly­­lyal, komor férfiak között; akikkel együtt valami szakadékban ellenséges csapatra lesek. Hogyan rajzolódik ki bennem ez a kép? Honnan való? Lát­tam már valaha ehhez hasonlót?. Vagy gyermekkoromban meséltek ehhez ha­sonlót? Vagy voltam már ott olyan kö­rülmények között tényleg? Vagy talán az atavizmus játéka ez? A bécsi könyvkereskedő számára aligha kellemes olvasmány a her­cegnő emlékirata, amelynek első ré­szét ezzel a kedves Ígérettel fejezi be Vukobrankovics Milica: — Ha fiam születik, psrchiaterf nevelek belőle—, Ennek az Ígéretnek bizonnyal megörül a Stülpnagel família.--- — mm Mlii'......... Héj j as a rendőrségen Politikai tevékenységéről is • kihallgatják Budapestről jelentik: A csongrádi bombamerénylet kinyomozásakor, tudvalévőén egyik gyanúsított laká­sán megtalálták azt a levelet, amely­ben Héjias Iván, az orgoványi tö­meggyilkos az Alföldi brigád nevű titkos fegyveres alakulat szolgálat­­vezetőjévé nevezi ki Sági csongrádi ébredőt. A levél alapján — Bethlen miniszterelnök utasítására — a buda­pesti rendőrség kihallgatásra meg­idézte Héjjast. aki azonban a rendőr­ségen .nem jelent .meg, mert Buda­pestről eltávozott — Kecskemétre. A rendőrség táviratilag azonnal fölke­reste a kecskeméti rendőrséget, hogy* közölje Héjjassal: amennyiben ki­hallgatásra nem jelentkezik, a rend­őrség elővezetteti. Az orgoványi tö­meggyilkos a felszólításra szomba­ton délelőtt megjelent Szriibián De­zső budapesti rendőrkapitánynál, aki kihallgatását a csongrádi bombame­rénylet ügyében megkezdte. Szru- Irán. előtt csupán a csongrádi bűn­cselekménnyel kapcsolatos esemé­nyekről tesz vallomást Hdüas, a po­litikai vonatkozású kihallgatását már Marinovics Jenő főkapitány végzi azután, hogy a csongrádi bomba­­merénylet ügyében a vallomását megtette. Az élő holttest Visszavitte az aayakSmywezetSnek halotti bizonyítványát Néhány nappal ezelőtt a Vukicse­­va-uccában megfagyott ember holt­testére akadtak. A mentők kiszállí­tották a bajai-uti temető hullaházába és minthogy a holttest személyazo­nosságát nem tudták megállapítani, értesítették a suboticai rendőrséget, ahol nyomozást indítottak a holttest személyazonosságának megállapítá­sára. A nyomozás eredménytelen maradt és már arra került a sor, hogy a hullát névtelenül temetik el, amikor a sírásó a hullakamrában fel­ismerte a holttestet. — Senki más ez — mondotta — mint Lémity József. Tudom is hol laknak. Az egyik ott ácsorgó gyere­két elszalasztottá mindjárt Lémityék lakására. A temetési szertartás ter­mészetesen félbemaradt az agnoszká­­lás miatt. Rövid idő múlva a sírásó­­gyerek vezetésével megérkezett a Lémify-család, a megfagyott ember felsége, gyermekei, akik, amikor meglátták a holttestet, felismerték benne családfentartójukat. Azután eltemették Lémityet. családja elkí­sérte utolsó útjára és minthogy csak a temetés után ismerték fel. a teme­tés után is jelentették be elhalálozá­sát a suboticai anyakönyvi hivatal­nál, ahol kiállították Lémity József­ről a halotti bizonyitványt. amit az Özvegy mély szomorúsággal vitt haza. Másnap megjelent az anyakönyvi hivatalban egy ember és az anya­könyvvezető előtt megállva oda­szólt: — Hallottam kérem, hogy engem eltetszettek temetni. Én Lémity íó­­zsef vagyok és visszahoztam a ha­lotti bizonyítványomat. Ezzel kabátja belső zsebéből elő­húzta az írást, amit odaadott az

Next

/
Oldalképek
Tartalom