Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-27 / 26. szám

1924. január 27

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

9. ma

Erdélyi József:

Kék leány

Ki látta öt, a kék leányt,

A kék leányt, rajtam kívül,

Ki egyszer láttam öt csak és Csak egyszer szókolhattam ajkát. —

Én láttam és csókoltam őt csak,

Ki nem csókoltam szerelemből Soha, soha; de nem hiszem,

Hogy adhat csókot női száj,

Oly szüzet, mint a kék leány nekem. — Ki látta 6t, a kék leányt;

Kit illetett rajtam hívül A kék leány tündéd csókja?!

Hamvas kökényt valaki látott: Megálmodhatja bőre hamvát;

Hamvas kökényt aki törölt; Megálmodhatja szája kékjét.

Szemét, szemöldökét, haját;

Dércsipte kökényt ki evett: Megálmodhatja csókja izét;

Ködös, borongás őszi nap,

Ki távol attól, kit titokban S reménytelenül szeretett,

Járt egyedül, vad, bokros hegyi tájon: Találkozhat a kék leánnyal,

Almában, elhagyottan élve, , Szegényen és elfdradottan.

Ó, mert álmomban láttam én is őt csak, Ködös, borongás őszidőben,

Hol1 távol attól, kit titokban S reménytelen szerettem egykor. Barangoltam magányosan,

Szedtem a dércsipte kökényt Hűtve hevét ifjú szivemnek,

Cserepes számat csillapítva S idéztem arcát egy leánynak,

Égy hétéves szomoruszép Gyermekleánynak ... Ott találtam A kék leányra. Szürke sziklafalból Ott tűnt elém álomfeje,

Homlokát, szemhéjjain, arcán,

Álián, nyakán, a Uüs kökény Hamva; száján, szemén, szemöldökén, Hajún a megtörölt kökény Feketekékje csillogott. —

Csak ennyit láthattam belőle;

Teste a durva sziklaiadba Rekedt, mint hogyha Isten átka kötné S még onnan is csak álomban jöhetne Elő egy néma, hosszú csókra,

Egy elsikkadt szerelem férfiúhoz, Találkozóra, búcsúzára.

Lesújtott szempillákkal és Burahajolt nyakkal merült Elém a szürke sziklafalból,

Egyedül járt vad, bokros hegyi tájon, Közel a várhoz, melynek omladékán ősi regét felejt a nép A nőről, kinek lestevére Megtöteieti s kiontatott, t

Hogy állhasson a büszke vár,

S szóltam hozzá szóilan szavakkal;

Ki átkozott el, kék leány,

Ki zárt sziklába, szivem élete,

Ki áldozott fel, mondd nekem! . . s ö válaszolt szótlan szavakkal:

Ember, ne kérdj! Égy csók az élet,

Egy csókot engedett a végzet,

Almodban azt is, hogy legyen Értelme árva életednek És megdicsöülj bánatodban Minden örvendezök felett . . .

Ne kérdj ... És ajkam ajkára tapadt, Egyetlen, hosszú, néma csókra, Találkozóra, búcsúzára.

Szemem fényét szeme felitta,

Mint a sötét a sugarat;

S mintha minden gyönyört, amit nő Férfinak adhat, mintha sóvár .5 rajongó arca minden kéjt, amit Egész iest adhat, szikíabörtönéből , Ajkára gyűjtött volna fel:

Olyan bóditó volt a csóknak üdve.

Utána eltűnt s én magam maradtam Rideg, hideg legényszobámban Jégvirágcs ablak megett.

Nem is latortöbbé talán

Jf kék leány; falán sosem Tér vissza hangám csókás álma,

Tündén .álma, la róla keljen S csbkjáról szálljon ez c dal S figyeljen meg, aki hallja, engem.

Ki nem i só holtan szerelemből Soha: mert nincs leány a földön Oly szép. szomorú és szerelmes,

Mint álmom kék tündérleánya!, ^ t .

Spekuláné a könyvesboltban

Irta: Baedeker

Kitűnő hölgyünk a lánya bálja után, amely kivllágos kiviradtig tartott, későn kelt föl. s csak délután jutott el a könyvesboltba, ahol jónapkivánás után ezzel a kérdéssel fordult annak tulajdonosához:

— Mondja, Müller ur, meg volt elégedve a tegnapi estéllyel?

Müller ur: A legnagyobb mértékben. Én mindig szívesen megyek az ifjúság közé. A fiatal lányokat majdnem annyira szeretem mint a régi könyveket. Mégis bátor vagyok az okát kérdezni, hogy tulajdonképpen ináért tetszett a zsúrra meghívni? Az igazat megvallva, a helyzetem ott egy kissé kényes volt. Én voltam a társaságban^ a legöregebb.

Spekuláné: Mit bánja? Kell lenni valakinek, aki a társaságban a legidősebb.

Müller ur: ügy van. De ne gondolja. hogy ez valami nagy öröm annak, aki ezt a szerepei játsza. Tudja, a más öregségét nagyon tiszteljük, de a magunkéi, azt unjuk.

Spekuláné; Megint úgy beszél mint egy könyv. A mondását, ha tnegen[gedi, föl jegyzem.Azért hívtam meg. mert az estély irodalmi volt és ön is liter— Hogy is mondják csak?

Mäher ur: Literátus ember.

Spekuláné: Ezt akartam mondani.. Gondoltam, ön ott élvezni fog.

Müller ur: Élveztem is. A buffet kitűnő volt.

Spekuláné: Egyéb dicsérnivalóí nem talált?

Müller ur: Öh, igen. Volt ott egy egész sereg fiatal leány, s köztük természetesen a legszebb a Kegyed

Elzája

Spekuláné: Ürülök az elismerésnek. Az anyák sose haragszanak, ha a leányaikat dicsérik. Csakhogy én más elismerésre várok.

Müller ur: A tánchoz nem értek, de azt hiszem, a fiatalok nagyon jól mulathattak, mert a cigányok reggel inár mind kidőltek.

Spekuláné: Úgy látszik, mindenről akar nyilatkozni, csak a hangversenyről nem, amelyet hasonló joggal koncertnek is lehet nevezni.

Müller ur: Azt hittem, hogy a ngos asszony erre nem vet különös súlyt, s hogy csak a léhaság látszatának az elkerülése végett rendezte.

Spekuláné: Ellenkezőleg, azt tekintettem fődolognak, mert a tanár ur azt mondta, hogy nyelvében él a nemzet, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való s hogy nekünk is hozzá kell járulnunk szerény de bőséges tehetségünk szerint a közművelődés föívir ágzásához. És én büszkébb vagyok a hangkoncertünkre mint az azt követő mulatságra, mert gazdag büffét és drága borokat

minden procc adhat, de hogy ilyen kulturestélyt rendezzen, az embernek legalább is parvenünek kell lenni. Nem igaz?

Müller ur: Nem mondhatok ellent.

Spekuláné: És most őszinte feleletet kérek, mit tart a tanár ur íölolvasásáról? Mert a vélemények róla nagyon elágazók.

Müller ur: Tudom. Az egyik véiemény szerint egy csöppet se volt mulatságos, s a másik szerint nagyon unalmas volt.

Spekuláné: Maga, úgy látszik, ellensége ennek a derék és kidós férfiúnak.

Müller ur: Igazán nem. De kimondom nyíltan, az »Ember Tragédiája« nem báli téma.

Spekuláné: Akkor igazán nem tudom, mért választotta a tanár ur ezt a tárgyat.

Müller ur: Mert nt nagyon érdekli, s igy természetesen azt hitte. hogy;, mások is rajonganak érié. Pedig nem igy történt. Nem vette észre, hogy a fiatalság az egész előadás alatt folyton zsibongott, s az Ifjú

urak meg a lányok egyre sugdolóztak?

Spekuláné: Észrevettem, s azt hittem, hogy magyarázzák egymásnak a költemény tudományosabb részeit.

Müller ur: Szépen!... Alighanem egyebeket magyarázgattak a fiatalok,

Spekuláné: Müller ur, maga nagyon csípős, és én azt hiszem, hogy egy kicsit irigy a tanár ur nagy sikerére. Mert ne tagadja, ahogy az előadását befejezte olyan tapsviharral jutalmazták, mintha legalább kétszáz ember ütötte volna össze a tenyerét, pedig mindössze, az uramat it beleszámítva, csak negyvenhetén ] voltunk, s azok között tizenöt fiatal I lány, akiknek olyan kicsi a kezük, hogy a tapsolásuk nem is hallatszik.

Müller ur: Ez merő hál adat osság volt, amely annak az örömére nyilvánult meg, hogy a fölolvasás végre befejeződött. Az emberek mégse olyan rosszak, amilyeneknek egyesek hirdetik, s ha nagy jótéteményben részesítik őket. még hálát is tudnak érezni... Nem hizelgéskép mondom, de az Elza' k. a. éneke sokkal jobban tetszett. Nemcsak nekem, de a jeienvolt újságíróknak is. Pedig nem volt benne annyi filozófiai mélység mint a professzor ur tanulmányában. A kisasszonynak nagyon jó napja volt tegnap este, az énekével pedig mindenkit elbűvölt

Spekuláné: Szívesen hallom. Hiszen tulajdonképpen azért jöttem, ’hogy azt tudakoljam, tetszett-e a Iá* \ nyom? Nos?

| Müller ur: Már nyilatkoztain.

I Spekiúnáé: Nem elég kimerítően... i Azt mondják többen, hogy az Elzám I hangja nagyon jó, s iiogy ki kellene jjképeztetni. Mit gondol, nem volna I helyes, ha Budapesten vagy őécsben I zeneszakértőkkel megvizsgáltatnám? 5 Müller ur: isten mentsen! Ma sze- 5 réti a lányát, ne tegye!

'i Spekuláné: Nem .értem. Mért ne s énekeltessem valami kiváló zenekap» »ea —

i Müller ur: Zenekapacitás előtt, s Spekuláné: igen. azt akartam inon{dank Mért ne?

jj Müller ur; Mert esetleg tehetséget \ iödöz föl benne, í Spekuláné: Baj az?

Müller ur: De milyen baj! Tudja, I ez olyan dolog, mint ha a gazdag ur {vagy hölgy a konzultáló professzorihoz megy. Mindig betegnek találják, fha még oly egészséges, míg a sze- I gényt, akitől úgy se igen lehet ke- I resni, egészségesnek jelentik ki, I akármilyen beteg, innen van, hogy fa gazdagok szanatóriumokban haltnak meg, a szegényeket pedig a kór- Iházból temetik... Ha úgynevezett I gazdag lány mutatja be az énektu- Idatlanságáí a konzultáló professzorinak. akarom mondani a zenecelebrif tásnák, ez mindig fenomenális íehet- I séget talál benne, mert sok pénzt f várhat tőle az énekórákért, ha pedig I szegény lány mutatkozik be nála, an- I nak rendesen azt a tanácsot adja, f hogy menjen férjhez. Mintha ez f olyan könnyű volna!

I Spekuláné: Egészen elkedvetlenít Hát csakugyan olyan rosszak az emberek hogy inkább tekintenek a salját érdekükre mint az embertársaií leér a? És semmi remény, hogy akadl nak olyan zenecerborúsok —

1 Müller ur: Celebritások. j Spekuláné: Igen azt akartam I mondani. Tehát nincs kilátás arra,

* hogy egy ilyen szakértő Igazán ■ őszinte véleményt mond?

I Müller ur: Már bogimé volna! Hi> szén vannak gazdag, sőt előkelő úri íJiázMt való leányok is, akik valóban I tehetségesek.

, Spekuláné: Nekem azt sugia vala- i mi. hogy a mi esetünk ilyen. Tegyük Möí, hogy a lányon? csakugyan egy

ilyen feionrenáSs tehetség.«*

Malter ur: Jobb ezt nem tudni magának is, meg neki is. Mert ha ez egyszer konstatálva van, akkor neki van tehetsége, magának pedig, drága ngos asszony, nincs leánya.

Spekuláné: Bolond beszéd! Akkor nekem tehetséges leányom van.

Müller ur; Nincs. Eiigyje meg, hogy nincs. Attól kezdve ez a tehetséges fiatal hölgy csak az éneknek, a muzsikának, a tanárnak, a hangjegyeknek. a koncerteknek, a közönségnek. a zenereferenseknek és egyéb zsurnalisztáknak éi. — mindenkinek, csak a családjának nem.

Spekuláné: Megijeszt. De amit mond, úgy hangzik, mintha nem volna minden »ohne« nélkül. Komolyan és őszintén beszél?

Mittler ur: Elhitettem már nem egyszer, hogy Kegyed a legkedvesebb vevőm, aminek folytán Nagysáddal szemben,bármiről legyen is szó, teljes nyíltsággal beszélek.

Spekuláné: Nagyon hízelgő rám nézve, de csodálkozom, hogy engem tart a legkedvesebb vevőjének, holott tudom, mások több könyvet vásárolnak az ön üzletében mint én.

Müller ur: Tudja, mért szeretem a vevőim közt legjobban? Mert a nagyságos asszony nem affektál; beismeri, hogy irodalmi tanácsra van utalva; nem játsza a műveltet, amit oly sok műveletlen megtesz. S mert becsülöm Kegyedben a jóhiszeműséget és azt a naivitást, amely romlatlan szívre és kedélyre vall.

Spekuláné: Most igazán nem tudom bizonyosan, hogy hize!eg-e nekem vagy. gorombáskodik velem.

Müller ur: Egyiket so cselekedtem, csak becsületes nyíltsággal megmondtam, méri foglal el Kegyed az előkelő vevőim körében oíyan előkelő helyet.

Spekuláné: Nagyon megtisztel. Mégis csodálkozom, hogy naivnak nevez engem.'aki már túl vagyok rég az első fiatalságon. Azt hittem, hogy ez a tulajdonság az egészen fiatalokat, az iskolából alig kikerült lánykákat díszíti. Vagy tévednék?

Müller ur: Bizony tévedni inéítóztatik. Régente úgy volt, ahogy Nagysád gondolta, de az utolsó kegyetlen évtized legjobban az ifjúságot rontotta meg, úgy hogy ha ma naivitást akarunk élvezni, azt olyanoknál kell keresnünk, akik — mint mondani tetszett — már túl vannak az első fiatalságon ... S aztán, ami nagyon tetszik nekem Kegyednél, az a jó tulajdonsága. hogy bár ezen a fiatalságon túl van. mégis szeret tanulni.

Spekuláné: Ezt nem tagadom. Saj nos, nem születtem műveltnek, s legfőbb vágyam mentüi jobban közművelődni.

\ Müller ur: Ez ugyan nem a leg[ szerencsésebb kifejezés arra, amii I gondolni méltóztatik, de az Úristen í aki tudvalevőleg nem néz az orto; grafiára, talán a kifejezések helyes-' I ségére se tekint valami nagy szigo I rusággal és velem együtt megérti Jhogy Nagysád művelődni óhajt.

: Spekuláné: Bizony elnézésre szój rulok, mert nagyon keveset tudok és igen sokat szeretnék a mulasztottad bóí pótolni. Itt van mindjárt az a hires költő, aki miatt annyit veszek ed tek s a kinek a verseit olyan híresekké tette a Zerkovitz Béla.

Müller ur: Reinitz Béla volt az, aki szép zenét irt e gyönyörű dalokhoz, amelyek muzsikaszó néficül is híresek volnának, mert Ady Endre irta őket..

Spekuláné: Igen, Ady Endre. Nem

is képzeli, mennyire szeretném olvasni azt a költőt, aki miatt any- 1 nyíra kaptak hajba egymással. Az ■ én egyszerű eszemmel azt hiszem, hogy nem lehet kis ember az. alti f miatt ilyen harcok folytak s oly sok i szelid ember gurult dühbe. Megkapl hatom a költeményeit?

Mutter ur: Hogyne? E versek a l legkelendőbb magyar könyvek közé 'tartoznak s raktáron is van belőlük