Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-26 / 25. szám

2. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924, január 26. Ennek kapcsán nem szabad uj ténykörülményekre hivatkoznia, amelyeket előzőleg nem közölt a miniszterrel. Vujics erre rövidesen befejezi beszédét. Vuicsics belügyminiszter újabb fölszólalásóban kijelenti, hogyha a képviselő által felsorolt nem zetellenes bűncselekményekben a két tisztviselő tényleg bűnös, ak­kor büntető utón fognak ellenük eljárni. Ki sértette meg a házszabályokat? Ezután Dimitrijevics Dusán (föld­mi vés) kér szót személyes ügy­ben azon a cimen, hogy a bel­ügyminiszter első fölszólaldsában az ő nevét is említette. Jovanovics elnök nem adja meg neki a szót, azzal az indokolással, hogy már lekésett. Dimitrijevics ebbe nem nyugszik bele és kijelenti, hogy ragaszkodik szólásjogához és nem hagyja el az emelvényt. Az elnök erre az ülést felfüggeszti. Szünet utón Dimitrijevics Dusán a házszabályokhoz kér szót és kijelenti, hogy az elnök megsér­tette a házszabályokat. Ha ő ra gaszkodik a szólásjogához, akkor a parlamentet kellett volna az el­nöknek megkérdeznie. Jovanovics Ljuba ezt visszauta­sítja. Nem neki, hanem a képvi­selőknek kellett volna a parla­menthez appellálnia. A ház több­sége az elnök házszabálymagya­rázatát elfogadja. Alelnőkválasztás Ezután még Feles Dusán mi­niszter szólalt fel személyes kér­désben, majd áttértek az alelnök megválasztására. Száztizenöt sza­vazattal Drogovics Milatint válasz­tották meg a parlameni alelnökéve. Az üres lapokkal szavazó ellen­zék csak 66 szavazatot tudott csak összehozni. Ezután hét különböző bizott­ságot választottak meg. ~ ' Nő Irta: Kozma Ardor Sietős utam volt a kora délelőtti érákban. Ügy széles uccáról kes­keny rövid átvágó uccuba fordul­tam be, melynek óriási iskolaépület az egyik sarokháza. Az iskolából1 a széles ueca télé éppen kizsibongott a vidám gyereksereg, hangosan old­va a nagy hideget, mely miatt a rosszul luíö iskoiaból mihamar haza kergették őket. Amint a keskeny uccába léptem, mindjárt a szemembe tűnt egy bájos kicsi iskolás leányka, aki az ttcca közepe felé állva toporzekolt a gya­logjárón s nyilvánvalóan azért tekin­getett az uccának hol az egyik, hol a másik vége leié, mert várt valakit. Félkezében háti iskolatáskáját lógat­ta, a másikban nyakáról ieoldozko­­dott széles bőrprémjét. Világos, hogy segiiséget várt, mert a maga elgém­beredett pici kezével nem volt képes a prémjét nyakára s a táskáját hátá­ra erősíteni. — Bácsi kérem, — szólt rám élén­ken a kicsi leányka, mihelyt közelé­be értem — tegye a nyakamra a boámat, mert különben torokfájást kapok. — Szívesen kicsikém, csak adja ide. A prémes boát már a karomra ve­tette, mialatt még keztyüimet húzo­gattam le, hogy ügyesebben működ­hessem. Mire kezembe vettem a boát. a kis leány már a háti iskola­táskáját is ráakasztotta a félkarom­ra, azzal a megjegyzéssel, hogy ne-Kosztpénzüzletek és a pénzhiány Mindenki kosztba adja megtakarított pénzét — A noviszadi példa tanulságai A novfezadi kosztpénzcsaló Kiss Vilmos gyógyszerész esete élénken foglalkoztatja a kereskedelmi és pénzügyi köröket és úgyszólván min­denütt a Vajdaságban, mert a csaló üzletei szétágaztak a legtöbb vajda­sági városba és a legtöbb helyen vannak áldozatai. Ezen lcivül főkép­pen az irámiyútja a figyelmet a novi­szadi kosztpénz-csaló esetére, hogy az utóbbi hónapokban mindenütt óriási mértékben fellendültek a koszt­­pénz-üzletek és úgyszólván minden­ki kosztba adja megtakarított pén­zét, ahelyett, hogy azt akár mint bankbetétet gyümölcsöztetné, akár valamely reális üzletbe fektétné bele. A . hatalmas mértékben elszaporo­dott kosztpénziizletekrfíl a. noviszadi esettel kapcsolatban egy szuboticai pénzintézet vezetője a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló mun­katársának: — Az egészségtelen gazdasági vi­szonyok egyik kórtünete a koszt­­pénzüzletek hirtelen fellendülése. Egy évvel ezelőtt úgyszólván még teljesen ismeretlen volt nálunk az ilyen üzlet, mig néhány hónap aiait mindenki, akinek valamelyes fölös­leges pénze van, gondolkodás nél­kül kosztba adta azt. A kosztpénziiz­­letek fellendülése elsősorban a pénz­hiányban leli magyarázatát. Olyan szolid és tőkeerősnek ismert cégek és kereskedők is kénytelenek voltak az utóbbi hónapokban mondhatni uzsorakamatokért hitelt igénybe ven­ni. akik azelőtt sohasem gondoltak volna ilyen üzletekre. És nem egy­szer megtörténik, hogy a • legjobb cégek sem tudják a kitűzött határ­időre visszafizetni a felvett össze­get, aminek következtében még sú­lyosabb kamatokat köt ki a hitelező az összeg további felhasználásának az idejére. — Egyben azonban ezek a koszt­­pénzüzletek is lényegesen hozzám­­rulnak a pénzhiány fokozásához. A mig azelőtt ugyanis bankbetétek alakjában gyümöl#söztették az em­berek megtakarított pénzüket, addig mostanában teljesen leapadtak a bankbetétek, mert mindenki koszion adja inkább pénzét, tekintettel arra, hogy a csekély bank-kamattal szem­ben a legatfiormalisabb magas ka­matokat fizetik a kosziba adott pén­zekért. Természetesen ez csak úgy lehetséges, hogy az illető, aki koszt­ba vesz pénzt, vagy nagyon meg van szorulva, vagy. pedig egyáltalán nem reális és szolid üzletekbe fek­teti az idegen pénzeket és ezeknek az üzleteknek busás hasznából re­méli a tulmagas kamatokat kifizet­hetni. — Hogy az igy kiadott pénzek nincsenek olyan biztosan elhelyezve, mint a bankoknál, az természetes és ezt most a noviszadi kosztpénz-bot­rány igazolja a legjobban. Az em­berek mégsem akarnak tanulni a ré­gebbi példákból és nemcsak Novi­­szadon történt meg, hanem Szubo­­ticán is tudunk olyan esetekről. hegy a középosztályhoz tartozó egyenek inkább pénzzé teszik ingóságaikat, csakhogy csábitó kosztpénzüzleieket köthessenek. Az ilyen egyáltalán nem reális üzletekből azután valószí­nűleg még hasonló botrányok fog nak származni, mint amilyen most a noviszadi. A kosztpénzüzleteknck a bankok­ra káros machinációi miatt értesülé­sünk szerint pénzügyi körökben új­ból foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a pénzügyi hatóságok az adó szempontjából vegyék ellenőrzés alá a<kosztpénzüzleteket. Ezzel a terv­vel a pénzügyminisztériumban ntár régebben foglalkoznak, azonban ed­dig nem tudták keresztülvinni a ter­vet, mert ez úgyszólván leküzdhetet­len akadályokba ütközik. Csak ke­resik a módját annak, hogy mf,kép­­pe*i lehetne az ellenőrzést gyako­­‘ rolni. Bankkörökben egyébként remélik, hogy a noviszadi eset sok embernek el fogja venni a kedvét a továb­bi kockázatos kosztpénz üzletektől. Gazdasági körök vélekedése szerint a súlyos pénzhiány is lényegesen enyhülne, ha a most kosztba adott jelentékeny összegek ismét vissza­kerülnének a bankokhoz, ahol azt forgathatják. kém az sem nehéz. Aztán el kezdte fázó ujjacskáit melengetni a lehele­tével. hanem mihamar azt is észrevette, hogy boáknak nyakakra kapcsolásá­ban nem gyakorlott, ügyetlen lovag­ra tett szert. Hiába mentegetőztem, hogy az én ujjaim is fáznak s azért nem megy hamar a dolog. — Dehogy i's azért, — szólt rám türelmetlenül — hanem, mert a bá­csi éppen megfordítva próbálja. — Hja, persze, bocsánat kicsikém! . . . No igy, most már helyesen for­dítottam a boát, mindjárt meglesz. Hiába, megint nem sikerült a do­log. Az átkozott háti iskolatáska folyton ott kalimpált az egyik karo­mon. Ez idegessé tett s azt hittem, hogy ezért nem találom meg a boán a kapcsokat. Megmondtam ezt a ki­csinek, mire az még türelmetleneb­bül szólt rám. — Hát mért keres kapcsokat? Hi­szen nincs is kapocs az én boámon. Egy nagy gombostűnek kell benne lenni. Azzal fűzze össze, ügy szokta a mamám is. Kerestem a gombostűt. Azt sem találtam. Lámpaláz tört ki, mint a szmészt, aki nem tudja a szerepét. A háti iskolatáska e közben kalim­­pálósabb lett a karomon, mint volt valaha. Már szinte azt néztem, nem ióg-e le róla valami harangkötél, a melynél fogva pajkos manók haran­goznak vele. Magas, elegáns fiatalos férfiú volt az önkéntes mentő, ki kéretlenül mel­lénk toppant. Rögtön átlátta az egész helyzetet. — Tessék csak nekem átengedni ezt a dolgot, — szólt mosolyogva. Nekem magamnak is van ilyen kis iskolás leánykám. Értek az ilyesmi­hez. Boldog megkönnyebüléssel nyom­tam kezébe a boát. Megmentöm egészen másképp fog­ta azt meg. mint én. Egyet húzott, fordított rajta s az egyszerre csino­san rákanyarodott az elégedetten mosolygó kicsike nyakára. — így már jó, — állapította meg a kicsike, némi gúnnyal pillantva fe­lém — most csak tessék a gombos­tűvel összefűzni. — Az ám, — felelt a mentő — csakhogy ebben a boában nincs gom­bostű. — Jesszusom! — kiáltott fel ijed­ten a kicsike — akkor az bizonyosán ottmaradt az iskolában. Bácsi — folytatta hozzám fordulva — siessen csak vissza az iskolába, első B osz­tály, második pad. ott fogja találni. Gyorsan hozza ide. Addig ez a má­sik bácsi majd tartja a boát. Ne nekünk! így még nem tett pró­bára két lovagot egyszerre a szere­tetreméltó női arrogancia soha. A legborzasztóbb lovagiatlanság fog itt megtörténni, de mindjárt. Én leg­alább el vagyok határozva, kereken megtagadni a gombostű-keresést az iskola első B. osztályának második padjában s felteszem, hogy a szives mentőm sem fogja a végtelenségig kezeivel tartani a boát a bájos kicsi­kének nyaka körül. Hanem az az áldott jó véletlen sors már megárt pontosan segített. A szives mentő jóízűen felkaca­gott a kicsike tulkövetelésére s i gy Szahadcmlbocsáj tolták a budapesti fegyverrejteg-etó’ket Csak Gyalay Mihály ellen indul meg internálási eljárás Budapestről jelentik: A fegyverrejte­­getők ügye két momentum kapcsán is­mét aktuálissá lett. Az egyik az a hiva­talos rendőrségi jelentés, amely szerint a fegyverre]tegetők ügyében sem vét-’ séget, sem bűnügyet nem találtak, ezért valamennyinket szabadlábra helyezték és a másik Eckhardt Tibornak az a par­lamenti előadása, hogy a fegyverrejte­getést ő maga hozta a belügyminiszter tudomására egy jelentésben és ezek a fegyverek csak azért kerültek dr. Kiss Ede kerületi orvoshoz, hogy rendbehoz­za őket. A rendőrségen kijelentették, Hogy Bartha Jánost, Magyar Ervint, Bari ha titkárát, Landherr Jenőt, Reviczky Je­lnőt, a MEFHOSz másik titkárát és dr. Kiss Edét helyezte szabadlábra a bűn­ügyi osztály vezetője, miután ügyük a politikai osztálytól a bűnügyi osztály­hoz került át, azzal az indokolással, hogv legfeljebb csak fegyverek jogosu­latlan tartása miatt lehet őket felelős­ségre vonni és ez csak kihágás. Hogy az Ébredő Magyarok fegyverei hogyan kerültek dr. Kiss Edéhez, arra nézve a nyomozóhatóságok meg­állapították, hogy Turchányi Egon utasítást adott a fegyverek elrej­tésére és olyan értelemben utasította Gyalay Mihályt, hogy szállítsa azokat dr. Kiss Ede lakására. Ezek az adatok adták meg az alapor arra, hogy Gyalay Mihályt, akinek sen1 állása, sem foglalkozása, sem olyan kei nyérkeresete nincs, ami biztonságod exisztenciáfát igazolná, azonnal tolonc­­házba küldték és az internálási eljárást megindították ellene, mig Turchányé Egont, aki pap, és dr. Kiss Edét, aki ke-j rületi orvos, szabadlábon hagytak rnind-j addig, amíg ellenük a folyamatba tett internálási eljárás lefolyik. mmmtmesmaatmaaameBmamm íaiijaMOHttSÚBOMB,a* mr»ininHll—i szólt: — Milyen szerencse, hogy én ren­desen hordok magamnál egy-két gombostűt! A feleségemnek, meg a kis leányomnak is van olykor alléié toalett-hibája, hogy szükségük van rá. És megmentőmnek kabátja hajtó­kája alól kihúzni egy gombostűt s összetűzni vele a kicsikének boáját, mint a regényekben mondják, csak egy pillanat müve volt. ! A másik pillanatban a szives men­tő búcsút mosolygott s nagy, siető lépésekkel eltűnt. Áldásom szállt utá­na. Azt hiszem angyal volt, a kéru- I bök fajtájából. i A háti iskolatáskát már magam is elég ügyességgel, hamarosan felcsa­toltam a kis leány vállacskáira. Az kiengesztelődve, szintén búcsút mo­­; sölygott s igen helyes, kacérul apró* I zott lépésekkel hazaindult. Mosolyogva néztem utána s arra I gondoltam, hogy ez a kedves kis ár­tatlan gyermek-leányka már magá­ban hordja azt az igazi nőt, akinek bájoló gyöngesége voltaképpen nagy ! erő. Mily öntudatlan önérzettel hajt­ja máris gyöngesége szolgálatába a férfi nagyobb erejét! Hogy ki tudja választani, pusztán ős ösztönével, éppen azt a sok közül1, aki a maga nagyobb erejét kész az ártatlan gyengeség szolgálatába adni! S mi­csoda szerencséje van! ... Ha vélet­lenül a választása ügyetlenre esett, mindjárt önként akad ügyesebb is az ő diadalszekere elé. S ő mindezt természetesnek talál­ja, mert ő gyönge nő. azok pedig csak erős férfiak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom