Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-13 / 338. szám
Poštarma plačena u gotovom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetfO XXIV. évfolyam Subotica, CSÖTÖR )K, 1923 december 13. szám Megjelenik minden reggel, ünnep ntán és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár-edévre 135 dinár £l£KKt£ZlíSÍ.G: Kralja Aiexanttra-uUca 4 szán alatt Kiadéhivateli Kralja Alezandra-nllca 1 (Lolbach-palota) föl«! Az a haláltánc, amit a vajdasági városok földjein táncolnak a paragrafusok és az intézkedések, nagyon hasonlit az utolsó vagyonát eitékozló nabob utolsó borús éjszakájához. Az egykor gazdag, virágzó szellemi és gazdasági kultúrájú városok, melyeknek önigazgatásában fejlődött ki az állampolgárok polgári érettsége s közéleti ethikája, autonómiájuk alapját vesztik most el. A szerbiai mentalitás, mely nem ismeri o városi önkormányzatot, értetlenül, tájékozatlan, idegenül áll szemben a városi önigazgatással. Bizonyosan nem t.r vednek azok, akik a városi önlurmányzatok gyakori megnyirbálásának okát abban a közszellemben keresik, mely a szerbiai államosított közigazgatásban fejlődött ki. Ha a városoknak nincs vagyonuk, akkor az önkormányzat valóságos élete megszűnt. Az nem önigazgatás, melytől a vagyonkezelést — igaz, a vagyont is — megvonták s mely pusztán a pótadók kivetésében és beszedésében nyilatkozik meg. Azok az intézkedések, melyek a városok tulajdonában, tehát köztulajdonban levő földeket elvesznek, szétosztanak és magántulajdonokká tördelnek szét, nemcsak a városi politika, hanem az állami földpolitika kritikai szempontját sem állják ki. Nagyon bő vita folyik állandóan az agrárreform kérdésében. Az agrárreformnak alig van egyetlenegy kérdése, amelyben ne ellentétes nézetek működnének egymással. Kitől lehet földet elvenni, milyen földet lehet elvenni, kinek kell földet adni, kártérítést fizessen-e az állam, mi legyen a kártérítés alapja — el nem nyugvó kontraverz kérdései az agrárre^ form vitájának. Csak egyről, az egyetemes szempontok közül a legalapvetőbb és legnagyobb jelentőségű kérdésről nem beszélt senki, arról, hogy magántulajdonba adják-e az igényjogosultak között szétosztott föl det. Mindenki belenyugszik abba, hogy az állam magántulajdont ad. Holott az agrárszociologia tanításai nem hagynak már kétséget a tekintetben, hogy a földet nem magántulajdonba, hanem örökhaszonbérletbe kell adni. Az örökhaszonbérlet örökös, meg nem zavarható, vissza nem vonható, örökölhető birtokot ad, ds akármilyen csekély, azonban a föld piaci értékétől függő bér ellenében. A termelés folytonosságát, sőt: n termelés fokozását csak az a ga/ dasagi és jogi rendszer biztosítana, ami meilett ez uj igényjogosultak a föld termésétől, az eszközölt beruházásoktól független s csak a puszta föld piaci értékétől függő bármilyen kedvezményesen megszabott százalékos kulcs szerint fizetnék a járadékot. Erre a járadékra úgyis szükség van, mert a földtulajdonosoknak fizetendő kártérítésnek egyik fedezetét ez szolgáltatná. S akkor már nemcsak a demagógia szólamait, hanem a tudomány tanításait is figyelembe kellene venni, amikor örök időtől szóló, visszavonhatatlan és korrigálhatatlan módon akaják újrarendezni a föld s a földbirtokos közötti viszonyt. Nem felel meg a társadalmi fejlődés tendenciájának az a rendszer, mely a városok tulajdonát alkotó, tehát köztulajdonban levő földeket vesz el s magántulajdonként oszt szét. De nem felel meg a fejlődés követelményének az a mód sem, mely kisajátított magántulajdont ad magántulajdonba. A városok köztulajdonban levő földje az egész város lakosságáé. Ez a föld egyrészt a városi lakosság közterheit segíti elviselni, másrészt a föld ugyanannyi mp kását tartja el, mintahány között a föld szétosztható. Ha tehát ez a föld nem tart el röbb családot, ha szétosztják, mintha kisebb haszonbérietekben művelik, a politikai szempontok nem lehetnek olyan korlátlan úrrá a gazdasági és exisztenciális érdekeken, hogy városok lakosságát megnyomorítsák a birtoko soknak s a tulajdonosnak személyében eszközölt cserével. Földnélküli Jánosok lesznek a városok. Az államhatalom nem veszi át a városok terheit, de elveszi azt a vagyont, melynek jövedelméből ezeket a terheket viselni lehet. A városok nem teljesíthetik kulturális, közegészség ügyi, rendészeti kötelességüket. A polgárság rövid időn belül össze fog roppanni a városi adóterhek alatt. Nincs olyan agrárreform, mely ezt a célt akarná s nem lehet olyan közszellem, mely ebbe az eredménybe bele tudna nyugodni. A jíigoszláv-osztrák egyezmény a parlament előtt Visszavonják a jövő évi költségvetést Beogradból jelentik: A parlament munkájában a legutóbbi hetekben állandóan nagy zökkenők következnek be, mert a kormány nagyon lassan készül el azokkal a törvényjavaslatokkal, amelyeknek megvalósítását megalakulása alkalmával programmjába felvette, így a szerdai ülésen is, amikor a parlament kimerítette napirendjét, az elnök nem tudott ind tványt tenni a jövő ülés napirendjére nézve és igy a pénteki napirenden csak a következő ülés tárgysorozatának megállapítása fog szerepelni. Az ellenzéknek a bizottságokban tanúsított nagy harcikedve miatt a bizottságok munkája csak lassan halad előre. így a pénzügyi bizottságban a költségvetési vita annyira elhúzódott, hogy a kormány kénytelen volt tizenkettedekről szóló javaslatot készíteni. Emiatt a pénzügyi bizottság szerdán félbeszakiiotta a rendes költségvetés tárgyalását és a tizenkettedek vitájára tért át. A kormány reméli, hogy a tizenkettedek vitája simábban fog lefolyni, mint a költségvetés tárgyalása és a javaslat hamarosan a parlament elé kerülhet, úgy, hogy a kormány el tudja kerülni azt, hogy január elsején az ex-lex beálljon. Mivel a tizenketted-javaslatokkal egészen március végéig biztosítva lesz a költségvetés, a kormány céltalannak tartja, hogy az 1923—24. évi költségvetést, amely junius végén amúgy is lejárna, hosszú parlamenti vitával fogadtassa el. Ezért az az eszme merült fel, hogy a pénzügyi bizottság előtt fekvő költsegvetés-tervezeiet •; 1924-25-ik évi költségvetés helye fogadtassák el olyképen, hogy o jövő'költségvetési év április 1-é kezdődnék. A pénzügyminiszter hir szerint, ebből a célból vissza is fogja vonni az 1924—25-ik évi költségvetést, amelyet már beterjesztett a parlament elé. A nemzetgyűlés ülése A parlament szerdai ülése Jovanovics Ljuba elnöklete alatt délelőtt tiz órakor vette kezdetét. A napirendre való áttérés előtt Pe sics, Perics és Sztojadinovics miniszterek válaszoltak különböző kisebb jelentőségű kérdésekre, majd az elnök bejelentette, hogy a pénzügyminiszter beterjesztett az az 1924. január, február, március havára szóló költségvetési tizenketted javaslatot. A parlament elhatározta ennek a javaslatnak sürgős letárgyalésát. Ezután megkezdődött a napirendre kitűzött Németausztriáva! kötött konvenciók tárgyalása. D mitrijevics Mita (rád.) előadó ismertette a konvenciók tartalmát, majd Nincsics külügyminiszter emelkedett szólásra. — A Habsburg-monarchia bukása után — mondta — gazda sági tekintetben is uj helyzet élit elő. A régi gazdasági kötelékek elszakadtak és részben megsemmisültek. Újra kellett rendezni a gazdasági viszonyokat az utódál« amok között és lépésről-Iépésre helyreállítani a gazdasági kapcsolatokat. A békeszerződések egész .or kérdést rendezetlenül hagytak. Ezeket a kérdéseket az érdekelt feleknek kell egymás között elrendezniük. Ezek a konvenciók is ilyen rendezetlenül maradt kérdéseket óhajtanak rendezni és ezért kérem az előterjesztett konvenciók elfogadását. Reizner demokrata hosszabb beszédben bírálta a megkötött egyezményeket, amelyek szerinte károsak Szlovénia érdekeire. Különösen erős kritikában részesítette az osztrák birtokok sequestrumának feloldását és a háború előtti adósságok rendezésének kérdését. Behmen muzulmán képviselő arról a konvencióról beszélt, a mely a volt Bosznia-Hercegovina-i kormány vagyona tekintetében a saint-germaini békeszerződésen bizonyos változtatásokat tesz. Tiltakozott az ellen, hogy a kormány megvásárolja a nacionalizált iparvállalatok részvényeit, mert azok jog szerint Bosznia tulajdonát képezik. Inkább Ausztriának kellene kártérítést fizetni azért, mert azokra az értékekre zárlatot endelt el. A békeszerződés szerint sem részes Bosznia a volt Monarchia terheiben. Tiltakozott Markovics Lázár volt igazságügyniniszter fölfogása ellen, amely szerint a volt B. H. kormány vagyonát a hadikárpótlási alaphoz kellene csatolni. Mint az autonómista párt tagja, azt követeli, hogy a visszaszerzett értékeket Bosznia céljaira fordítsák. A javaslat ellen szavaz. Skalj klerikális képviselő szlovén nyelvű beszédében károsnak jelentette ki az egyezményeket, melyeket nem fogad el. Simonkovics demokrata képviselő jogászi érvekkel alátámasztva bizonyította, hogy a szekvesztrumok kérdésében nem kielégítők az egyezmények. Fölemlítette a Csekonics birtok-esetet, amelynek tárgyalásánál a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy más békeszerződések kötelezik a kormányt a szekvesztrumok föloldására. Ha az áll Magyarországra, akkor áll Ausztriára is, tehát fölösleges volna a konvenció. Különben sem volna szabad a kormánynak a békeszerződésekből folyó kötelezettségére hivatkozni. amikor Becsben és Pesten ezt sohasem teszik meg. Ellenzi a javaslatot. Markovics Lázár, mint a tárgyalások vezetője részletesen válaszolt az elhangzott kifogásokra. Visszautasította azt a vádat, mintha az egyezmények különösen Szlovéniára nézve károsak lennének és különösen kiemelte
