Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-12 / 337. szám

PöiStarma pfeeena u cfotovom Ara egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve BAGSMECYE XXIV. évfolyam Subotsca, SZERDA, 1923 december 12. /. szám Megjelenik ír in Jen reggel, ünnep utón és hétfőn délben TELEFON SZÁH: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-19 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Á lemenni magyarok Ha minden magyar megmozdu­lás nem lenne közügy, mindany­­nyiunk fölfigyelésére és szerete­ttre méltó, a személyes szempon­tok talán visszatartanák e sorok íróiét a kővetkezők elmondásától. Éppen ma reggel panaszoltuk el ezen a helyen azt a vigaszta­lan közömbösséget, amiyel a ma­gyar politika bácskai Urai ked­­vetlenitik el azokat, akikből az idők vörös malma nem tudta ki­őrölni a kultúra lelkes szeretetét s az elindulásnak és kezdemé­nyezésnek bátorságát. Éppen ma reggel panaszoltuk el, hogy a magyar politika bácskai urai nem érzik, vagy érzik, de nem teljesí­tik azt a kötelességet, amit a va­gyon kötelezése s a politikai ve­zérszerep juttat nekik a magyar kultúra minden próbálkozáséval, a magyar kuiturtörekvések min­den megmozduláséval szemben. Magyar muzsikus kegyeletes em­léke, ptven éve dolgozó-teremíő magyar iró ünneplése nem moz­dítja meg őket. Á festők kiállítást rendeznek, a műkedvelők fára­doznak, magyar énekesek hang­versenyt adnak, magyar egyesü­lés Petőfit ünnepel, magyar írók könyvet adnak ki, hiába minden próbálkozás, minden elindulás, minden keresés, a politika bács­kai urait nem találod meg sze­gény magyar iró, magyar festő, magyar muzsikus a hallgatók, a nézők, az előfizetők között. De ennek a közömbösségnek, érzéketlenségnek lesújtó érzését határtalan, megható vigasztalás segít elitélni. Amit a politika hiva­tásos urai nem vállalnak, azt vál­lalja és teljesiti a politikától meg nem fertőzött magyar nép. A vaj­dasági magyar írók Almanachban összegyűjtve bocsátják most ter­mésük javát a magyar olvasók elé. Nem állítjuk, hogy ez az Almanach múlhatatlan irodalmi értékű, nem állítjuk, hogy csodá­kat fedezett fel s hogy a magyar irodalomtörténet nyilván fogja tar­tani, de az itt élő magyar irók összefogásából született meg s öt év után az első kollektív meg­nyilatkozása a vajdasági magyar irodalomnak. A Temerinre kikül­dött előfizetési ivet most hozta vissza a posta. Hatvanhat temerini magyar fizetett elő az Almanachra. Meghatva olvassuk a névsort: Majoros Pál, Kovács Ferenc, Ko­vács József, Horváth József, Samu Mihály, Basa István, Jánosi József — ide kellene Írni a hat­vanhat temerini magyar nevét mind példaadásul és vigasztalá­sul. „A magyar irók mi érettünk harcolnak" — mondta az egyik, amikor az ivet aláírta, „Ha két hétig nem eszem húst, akkor is megveszem a magyar irók könyvét' £2.I.KfiE£211Ó£ÉGs Kraíja Alcxanára-clica 4 szám alatt fíisdóhivclslt Kralja Aiesandia-ulka 1 (Isibach-palota) s®ssx-:W.?3SgsEfi:'; — mondta a másik magyar, aki szegény családos tisztviselő, de érzi és cselekedetekkel vallja ma­gyarságának kötelezettségeit. Amit a magyar urak elzsibbasz­tanak, azt a magyar nép szivére öleli s áldozatkészségének meg­ható bizonyságaival melengeti. A temerini magyarok a magyar nép kulturszeretetének gyönyörű példáját adták. Ezért érdemes fá­radozni, ezért érdemes vállalni a balsiker kockázatát, az írás keserű fátumát, — minden keserűséggel, kudarccal, megbántássai, gonosz gáncsvetéssel felér a temerini ma­gyarok megértő szeretete. Temerin magyarjai több magyar könyvet vet­tek, mint Senta, Sombor és No­­viszad intellektueljei összesen. Mindenkinek magyar érzése fogja kommentálni ezt a tényt. A kisebbségi mozgalmak kuta­tójának nem lehet tanulságosabb tere, mint amit a magyar könyv­kérdés nyújt. Talán lesz még arra mód, hogy tanulmányban feldol­gozva kerüljön a magyar nyilvá­nosság elé mindaz, amit ennek a könyvnek terjesztése körül lehet észlelni. Hogy kik vásárohák a könyvet, kik miért veszik meg s kik miért' tagadják meg az »előfi­zetést — nincs ennél tanulságo­sabb és izgatóbb érdekességü téma. Az az öröm, amit a teme­rini magyarok tömeges könyvvá­sárlása nyújt, nem engedte meg­várni azt az időt, amig ezek az észleletek összegyűlnek. Azt a vigasztalást, amit a temerini ma­gyarok példája nyújt, bűn lenne egyetlen napig is eltitkolni. Magyar irók, magyar muzsiku sok, magyar festők, ha lever, ha elfásit, ha kétségbeesésbe kerget a magyar urak hideg közömbös sége és fölényes érzéketlensége, forduljatok szeretettel és meg­nyugvással a magyar nép felé. A magyar nép szivének szeretetébe fogad s erős karjával mindig föl­emel benneteket, istenáldotta - istenverte magyar művészek. Izgalmas vita a petróleum-lámpákról A vasúti személykocsik világifásának kérdése a parlamentben és egyéb politikai események Beogradból jelentik: A parla­ment keddi ülésének legnagyobb részét a pénteki ülés után az ülés­teremben lejátszódott események taglalása foglalta el. Pénteken ugyanis az ülés berekesztése után a földmives part fel akarta vetni a határozatképesség kérdését, az ezt követő tumultusban pedig majdnem tettlegességre került a sor néhány radikális párti képvi­selő és Lázics Voja között. Tíz órakor nyitotta meg az ülést fovanovics Ljuba elnök, aki a szo­kásos elnöki és titkári bejelenté­sek után válaszolt Moskovlyevics földmivespárti képviselőnek az el­nökhöz intézett kérdéseire a pén­teki incidens ügyében. Kijelen­tette, hogy Lázics megtámadása már az ülés berekesztése után történt. Ö mindjárt elhagyta az üléstermet és igy nem volt szem­tanúja a jelenetnek. Nem tartja kötelességének, hogy a képvise­lőknek az ülések után tanúsított magatartását figyelemmel kisérje és a szóbanforgó esetben joggal hihette, hogy csak közönséges szóváltásról volt szó. A mai na­pig nem is emelt senki sem pa­naszt nála, úgy, hogy nem is in­dított vizsgálatot. Megígérte, hogy meg fogja vizsgálni az esetet és a szükséghez képest intézkedik. Ami Moskovljevicsnek azt a kér­dését illeti, hogy mit óhajt tenni a képviselők személyi biztonsá­gának védelmére, arra nézve ki­jelentette, hogy elnöki kötelessé­geit csak akkor tudja végezni, ha abban a képviselők támogatják. A képviselők biztonsága tekinte­tében a jövőben is mindent meg fog tenni, ami mint elnöknek módjában áll. Moskovljevicsnek a kvotum megállapítását célzó kér désére azt válaszolta, hogy Lá­zics nem tiz képviselővel együtt kérte a névsorolvasást, hanem egyedül, már pedig a házszabá­lyok tiz képviselő indítványára rendelik el a névsorolvasást. Kü­lönben is az alkotmány nem csak a határozatképesség megállapítá­sára tartalmaz rendelkezéseket, hanem arra nézve is, hogy a kép­viselőknek csak a Ház engedélyé­vel szabad az ülést elhagyniok. Nem akar egy percig sem az alatt a gyanú alatt állni, hogy az al­kotmányt és a házszabályokat megsértette volna. Kérte a parla­mentet és Moskovljevics képvise löt is, hogy magyarázatát fogadja el. Moskovljevics (földm.) felszóla­lásában kijelentette, hogy nem fo­gadja el az elnök magyarázatát. Felolvasta az alkotmány és a házszabály megfelelő rendelkezé­seit, amelyek szerint az elnöknek kötelessége a szavazás szabály­szerűségére ügyelni. ,v Az elnök ismételt válasza után a parlament többsége tudomásul vette az elnök válaszát, amit az ellenzék, különösen a földműves párt nagy lármával fogadott. A házszabály vita után rátértek a napirendre és egyhangúlag meg­választották a nemzetközi postai egyezmény tárgyalására hivatott bizottságot, majd egyes miniszte' rek válaszoltak a hozzájuk inté­zett rövid kérdésekre. Vujicsics , belügyminiszter Sta­­riovnik klerikális képviselő kérdé­sére adott válaszával, amelyben e községi bírák túlterheléséről nyilatkozott, Z^ebo' klerikális kép­viselő elégedetlenségének adott kifejezést. jankovics Velizár közlekedési miniszter Seiyerov kérdésére vála­szolt a bánsági vonatok elégtelen világítása miatt. Elismerte, hogy a világítással bajok vannak és kijelentette, hogy ezt maga is komoly kérdésnek tartja. A meg­oldás azonban nagy nehézségekbe ütközik. A világítási bajok főoka az, hogy a volt monarchia vagon parkjának végleges felosztása még mindig nem történt meg és igy nem lehet tudni, hogy az állam területén maradt vagonok valóban az állam tulajdonába mennek-e át. Ezért nem is lehet a sok rossz vagonon költséges javítási mun­kálatokat végeztetni. A hiásik ok az, hogy nincs elég speciális va­gon, amely a beogradi gázgyárból világítási gazt szállítana a Vajda­ságba. Ezért az elosztó bizottság­tól már kért is sürgősen 15 ilyen speciális vagont és a jóvátétel számlájára is rendelt 25 ilyen vagont, azonban ezek még nem érkeztek meg. Hogy a gázvilági­­tást mégis be lehessen vezetni, ezért kért a költségvetésben egy millió dinár hitelt, egy Szuboticán felállUandó gázgyár céljaira. Ideiglenesen beállított már 500 petroleum és olajlémpát, amelyek addig is világítanak. Ezután még Peles szociálpoli­tikai, Simonovics agrár- és Stoja­­dinovics pénzügyminiszter vála­szoltak különböző kisebbjelentő­­ségü kérdésekre, mire az ülés negyed egykor véget ért. A német szállítások Markovics, az SHS. királyság berlini követe, mint Berlinből je­lentik, megjelent a német külügy­minisztériumban, ahol kijelentette, hogy az SHS. királyság nincs ab­ban a helyzetben, hogy a német kormány jóvátételi ajánlatát elfo­gadja. Egyúttal fölhívta a német kormány figyelmét azokra a kel­lemetlen következményekre, ame­lyek a jóvátételi szállítás beszün­tetéséből származhatnak. Markovics nyilatkozatával kap­csolatban a német sajtó azt Írja, hogy Németország nem fog meg­ijedni a represszálidktól és ha a jugoszláv kormány valóban be­váltja fenyegetését, Németország hasonlóan fog eljárni a jugoszláv állampolgárokkal szemben. Első­sorban kizárja a jugoszláv diáko­kat a német egyetemekről, gyá­rakból és hivatalokból, aztán pe­dig kiutasítja őket. A Politika megjegyzi, hogy Markovicsnak nem volt fölhatal­mazása a nyilatkozat megtételére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom