Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-08 / 334. szám

2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1923 december 7, vanezer hamis dábrovoljac igazol­vány van forgalomban. Tiltakozott a katolikus püspök­ségek földjeinek elvétele ellen és kijelentette, hogy nem egyformán járnak a pravoszláv és a római katolikus egyházakkal szemben és kijelentette, hogy helyteleníti azt, hogy az agrárreform csak a dobrovoljacokat részeltette föld­ben, holott minden szegény ember­nek joga van hozzá. Az államnak kötelessége mindenkit ellátni föld del, aki éhezik, de ért a föidmi­­veléshez. Hivatkozott a király proklamációjára, amely szerint minden szegényt földhöz kel! juttatni. — Az agrárreform következté­ben földjeiktől megfosztott föld­­birtokosokat — mondotta — kár­talanítani kell, mert a földjeikért kapott pénzen iparsmllalatokat lé­tesítenének és ezáltal hozzájárul­nának a valuta javításához. Nem tartja igazságosnak, hogy a nem­zetiségiek nem kapnak főidet, szerinte azoknak is adni kell, aki­ket ma még magyaroknak és németeknek hívnak. Akkor ezek az emberek sem lesznek rosszabb állampolgárok, mert látni fogják hogy az országban igazságosság uralkodik. Ez az agrárpolitika, ha még sokáig tartja magát, ez álla­mot is nagy veszélybe sodorhatja, mert úgy a békeidőben, mint háború alatt csak elégedetleft&igre fog vezetni. *— Hogyan fogja felszólítani az állam — mondotta végül Bteics — háború esetén ezeket az em bereket, akiket igy kisemmiz­­tek a földből, hogy legyenek jó hazafiak ? Ezek az emberek akkor azt fogják felelni: Hír nincsenek jogaink, köíeiezeitsiigeinket sem tei- Jesiihetjük. Raics Balázs beszéde után az ülést berekesztették. • A délutáni ülés A parlament délutáni ülésén folytatták az interpelláció fölötti vitát, amelyben több képviselő vett részt. Az ellenzék éles támadást in­tézett a kormány ellen agrárpo litikája miatt, a radikális fölszó lelök pedig replikáztak az ellen­zékiek beszédeire, ami több íz ben heves jelenetekre adott okot. Nagy érdeklődéssel hallgatták Szrszkics erdőügyi minisztert, aki nemcsak a muzulmánokat, hanem a demokratákat is támadta. A vita során három javaslatot ter­jesztettek elő. Az első javaslat, amelyet Ko­­kánovics föidmivespárti nyújtott be, úgy szólt, hogy az interpel­láció feleit térjenek napirendre, azzal, hogy a kormányt bélye­gezze meg a parlament agrárpo­litikája miatt. Ilisevics radikális azt javasolta, hogy térjenek egysze­rűen napirendre az interpelláció felett. A muzulmánok pedig azt javasolták, a többi ellenzéki pár­tok nevében is, hogy a kérdést tűzzék a parlament napirendjére. Az ülés este kilenc órakor még tartott és döntés alkalmával a radikális párt a vaslatát fogadták el. A rendőrség ujafab zsarolásokat dérit fel a letartóztatott adófőnök bűnügyében Újabb letartóztatás — A főkapitány-helyettes nyilatkozata A Cselics-Kapetanovics ügyben — amelyben szerdán este szenzációs fordulat következett be — a rendőr­ség pénteken tovább folytatta a .nyo­mozást és még a délelőtt folyamán újabb letartóztatás történt. Miladino­­vics Szlobodán helyettes rendőrfő­kapitány pénteken délelőtt a szerdán este letartóztatott Perhac Szretykó adóhivatali osztályfőnököt é$ Velj­­kovics Voi'szláv adótisztet hallgatta ki, akik Cselics-Kapetanovics bűn­társai voltak és közösen végezték zsarolási manővereiket. Az újabb zsarolási esetek Perhac Szretykó, aki a snboiicai állami adóhivatal vezetője volt. ha­bár ezt az állást ideiglenesen töltötte is be. a péntek délelőtti kihallgatása alkalmával tovább folytatta azon kereskedők felsorolását, akiket, ma­gas büntetéseket helyezve kilátásba, megzsaroltak. Beismerte, hogy Liika Sándor kereskedőtől kétezer koro­legöregebb törzstisztet is. ^ Rendfokozat nincs rajta csak téieh-nyáron prérugal­­lér. Mindenki generálisnak nézett. A ká­véházban először megreggeliztem. Tele volt a helység tisztekkel. — Önök még itt vannak? — kérdez­tem kedélyesen és Órámra néz lem. — Öt pete múlva nyolc és a csata hét óra­kor kezdődött. Le fognak késni---­Gúnyos megjegyzésemre a _ tisztek nem mertek válaszolni, tik is tábornok­nak néztek vagy legalább is vezérkari törzstisztnek. Kisétáltam 3 frontra, nagyszerű tudósítást csináltam. Pár órás fvontszolgálat után igazán jól esett az ebéd. Ebéd után lefeküdtem egy ki­csit szunyókálni. Erős kopogás ébresz­tett fel. A szobapincér volt. — Nagyságos ur, tessék felkelni, me­gint elkezdték a csatát— ' Egy kicsit már dühösitett az eset. de mitsem tehettem, első a kötelesség. Ki­­levagolok a frontra, hát kérem csata helyett, mit látok: egy kis jelentéktelen csatározást. Pár száz halott mindössze. No hiszen kapott tőlem a pdneér. — Guiseppe — mond* neki, ami magyarul Józsefet jelent — legyen szi­ves és a jövőben ne zavarjon, minden csie-csepp ütközetért. A kisebb csete­patéknál igazán nics szükség személyes jelenlétemre. Guiseppe alázatosan meghajolt és et­től kezdve csak a fontosabb csatáknál költött fel. Így teltek a napjaim Tripol.iszban. Meglehetősen unalmasan. Vágytam már más életre, valami újat áhítoztam. El­határoztam. hogy pár napra berándulok Rómába. — Giovani — szóltam a portásnak, ez Jánost jelent magyarul — csomagol­­tasson. holnap Rómába utazom. A hadvezetőséggel is közöltem terve­­• net egvben megkértem őket, hogy az esetleges visszatérésemig a fontosabb hadműveleteket mellőzték. Ezt meg is Ígérték. Autót kaptam, a hadvezetőség autóját, ezzel tettem meg az utat Ró­máig, hü inasom Gábriel — magyarul Gábor — kíséretében. Rómában igy szóltam a soffőmek. —- Antonio — ez magyarul Antalt je­lent — a Palace előtt álljon meg. ■ A PaJace-ban kivettem egy apart-Békebeli háborús történet Irta: Stella Adorján Dr. Háry János beszélt a legtöbbet a kis asztaltársaságban. Minden délután kettő és három közölt összegyűltek a kávéházban, megbeszélték a napi aktu­alitásokat, elmondtak nehány elmond­hatatlan viccet, kifizették a feketéjüket és eltávoztak. Az asztalukra az volt Írva, hogy »Foglalt« és a székek min­dig befordítva várták a megszokott vendégeket. Olyan igazi kávéházi törzs­asztal volt Tagjai között helyet fog­lalt ügyvéd, orvos, festő, mérnök, ui - ságiró, bankfiu. A pincér az egyszerű­ség kedvéért »mérnökasztaltársaságnak« hívta őket, talán azért, mert éppen mér­nök volt közöttük a legkevesebb, ide tartozott dr. Háry Jénos. akit csak azért neveztek dr. Háry Jánosnak, mert dok­tor juris volt és ő tudta a legnagysze­rűbb történetekkel szórakoztatni a tái - saságot. Lehet, hogy nem helyezett nagy súlyt a történeti igazságra és ta­lán ezzel a körülménnyel van " ‘ig­­gésbem a becéző név, annyi azonban bizonyos, hagy mint egy előkelő lap tudósítója már bejárta a félvilágot és gazdag impressziókkal tért vissza. Most éppen a tripoliszi háborúról beszélt mély csend és figyelem között. »Tudjátok — kezdte — akkor, amint kitört Tripoiiszban a háború leutaztam, hogy lapomnak pontos tudósításokat küldhessek. Egy kellemes kis hotelben kaptam szállást. Roszkor érkeztem, az előttünk elterülő fronton iiieiglenes csend uralkodott. A helyzetről azért küldtem pár táviratot, már csak azért is, hogy a szállodai személyzet lássa, hogy kivel van dolga. Mert a szállók­ban a táviratok sose annak szólnak, alánok címezzük azokat, hanem annak, aki a feladást látja. Pár óra múlva az egész hotel tudta, hogy ki vagyok. Meg se lepődtem reggel hét órakor, amikor a szobapincér erősen bekopogott az aj­tómon és igy szólt: — Nagyságos ur. tessék felkelni, meg­kezdődött a csata— Rögtön felöltözködtem. Haditudósítói egyenruhát öltöttem magamra, amely tudvalévőén olyan, hogy zavarba ejti a nát, Kalmár Sándortól nyolcezer ko­ronát és Ungerleider Simon bécsi nagykereskedőtől és szállítótól 80 ezer koronát vetlek fel és eze­ken az összegeken is hárman osz­toztak meg. A megzsarolt kereske­dők névsora még nincs lezárva és előreláthatólag több zsarolás is ki fog derülni a nyomozás folyamán. A rendőrség kihallgatta Cselicsék áldozatait is, akik elmondották meg­­zsaroltatásuk történetét. Zsarolás helyett meiTveszieggiés A károsult kereskedők kihallgatá­sa alkalmával Ungerleider Simon bécsi nagykereskedő, akinek Subo­­ticán szállítóvállalata van. nem tud­ta kellőképpen igazolni, hogy ho­gyan zsarolták meg, mire Perhacot ismét kihallgatták. Perhac adófőnök azután azt állította, hogy Ungerlei­der őket megvesztegette nyolcvan­­ezer koronával. mant. Igazán jólesett a nomád harctéri élet után egy kis komfort. Este frakkba vágtam magam és beültem a hotel elő­kelő restaurantéba. Micsoda közönség! Csupa frakk és estélyi ruha! Az éksze­rekből ki lehetett volna fizetni az olasz állam hadiiköStséselt. Megrendeltem a souper-t és körülnéztem a fényesen vi­lágított teremben. Megakadt a szemem egy karcsú, magas szőke hölgyön. Egyedül ült. Fejedelmi tartás, arany­­haj, csodálkozó kék szemek, birodalmat érő ékszer. Erősen megnéztem. Barát­ságosan rámpillantott hosszan, kacéran. — Giulio — szóltam a maitre d’hotel­­nek, ami magyarul Gyulát jelent, ki ez a csodálatos nő? Giulio hódolattal válaszolt: — őfensége Maria Katja Feodorov­­na. orosz nagyiiercegnő. — És a fenséges ur? — Holnap érkezik, uram. — Vigye oda a névjegyemet és mondja meg. kéretem engedje meg, hogy a soupe-t a társaságában fogyasz­­szam el. Giulio vonakodott, mire a kenveres­lányt kértem meg. — Eleonora — mondtam neki. ami magyarul Leonkát jelent — vigye oda ezt a névjegyet a hercegnőnek. A névjegyen csak két szó állott. A nevem. A lány átnyújtotta a névjegyet, maid visszajött és közölte velem, hogy a nő — beleegyezett. — Grácia — mondtam neki, ami ma­gyarul azt jelenti, hogv köszönöm. Átültem a hercegnőhöz. Vontatottan indult meg a társalgás. Rövid monda­tokban válaszoltam kérdéseire. Attasé vagyok és a tripoliszi csatából jöttem. Na igen. jelentéktelen sebet kaptam. No de mi ez ahhoz képest, hogy tavaly egy spanyol őrgróf hat centi mély se­bet ejtett a vállamon. Nőügy. A herceg­nő nevetett. — Honni sort qui mai y pense — szól­tam angolul, ami annyit jelent, hogy nem szabad rosszra gondolni. Egyúttal, hogy a hercegnő bizalmát kiérdemeljem, magamhoz kérettem a portást. — Danillo — szóltam neki, ami ma­gyarul Danit jelent — táviraibiankettát és ceruzát kérek. — Prego — mondta az alkalmazott, Kiderült ugyanis, hogy, Ungerlei­der ellen feljelentés érkezett a subo­­ticai Pénzügyigazgatósághoz, amely, szerint az Ungerleider szállító cég a törvény szerint meg nem engedett módon köt üzleteket, nagymennyi­ségű árut vásárolt össze Jugoszláviá­ban, amit Bécsbe csempészett át, azonkívül tiltott devizaüzletelckel foglalkozik. A feljelentés folytán a Pálics kerületi adófőnök vizsglatotin­­ditott és a vizsgálat vezetésével Per­hac Szretykó adófőnököt bízta meg. Ungerleider felkereste Perhacot, aki közölte vele, hogy a feljelentés­ben foglaltak megfelelnek a valóság­nak és előreláthatólag háromszáz­­ezer dinár pénzbüntetésre fogják Ítélni. Ungerleider kijelentette, hogy, azt az összeget ő nem tudja megfi­zetni. ellenben, hogy az ügyet nyu­godtan elintézhessék, a vizsgálatot vezető fpnököt meghívta a lakására, Perhac másnap fel is kereste a nagykereskedőt, aki arra kérte, in­tézze úgy a vizsgálatot, hogy a cég­re kedvező legyen és ennek ellené­ben nyolcvanezer koronát ajánlott fel Perkacnak, Az adófőnök az aján­latot elfogadta és nyomban átvett hatvannégy ezer koronát, mig a hát­ralévő tizenhatezer koronát néhány, nap múlva kapta meg. Miladinovics rendőrfőkapitányhe­lyettes erre nyomban letartóztatta Ungerleider Simont, aki Perhac val­lomása után is ragaszkodott előbb! kijelentéséhez, amely szerint őt Per­hac megzsarolta. A rendőrség a bonyodalmas bűn­ügyben tovább folytatja a nyomo­zást. fia fejük tetejére is állnak... A szuboticai Hírlap szombati szá­mában minősíthetetlen támadást in­téz — nem is első Ízben — a Bács­­megyei Napló ellen, amiért rámutat­tunk arra, hogy Cselics-Kapetano­­vics húszszoros rabló gyilkossága, a miből a Hírlap hatásvadászó és a nagy szenzációk minden külsőségé­vel jelentkező cikket dagasztott, nem történt meg és bár valóban ér­ami annyit jelent, hogy m&tóztasson parancsolni. Az elémnyuitott táviratblankettára a következőket írtam Aerenthal Wien Ballplatz 342 83 19540 .. 36 482 3210 40. 68 107 73 12870. 6 Fred A nő nyújtogatta a nyakát — Mik ezek a számok? — kérdezte. — Sifrirozott sürgöny a külügymi­niszternek a helyzetről. Maid hozzátettem franciául: — C’est la guerre, — ami annyit Je­lent. hogy bocsánatot kérek, amiért va­csora közben írok, de ez a háború. Pezsgőt hozattam. Éjfélkor a herceg­nő kis mértékben becsipve kocsizni óhajtott. Félóráig kocsiztuuk. A kocsi­ban megöleltem. — xMaga azeszponem, — mondta oro­szul. ami annyit jelent hogy illetlen vagyok. Nem folytattam. Visszahajtottunk a hotelbe. Felkisértem az apadmanja elé, — Adio — mondta itt spanyolul és kezet nyújtott ami annyit jelent, hogy menjek a — pokolba. — Pardon — szóltam én breton ak­centussal. ami azt jelenti, hogy csak nem fog ilyenkor búcsút mondani. — És a herceg? — kérdezte — Pé­ter. Nikolai Szergej minden pillanatban megjöhet. — Csak holnapra várja! — szóltam erélyesen. Besurrantam a szobájába. Százhúsz lírás szoba volt és a fűtés külön. Reg­gel távoztam.« Itt dr. Háry egy kis szünetet tartott majd benyúlt a zsebébe kivett egy ci­garettatárcát és igy szólt: — Látjátok ezt az orosz nemzeti tár­cát. Tőle kaptam örök emlékül. A társaság egy tagja kajánul kiáltott fel: —• Hiszen ez a tárca már tavaly meg volt neked! Mindenki nevetett. Iiárv János mély filozófiával, csendesen mondta: — Nem lényeges. A mesélőnek sohse az a fontos, hogy elhigyjék a történe­tet. hanem, hogy meghallgassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom