Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-01 / 328. szám

4. oldal.

BACSMEGYE1 NAPLÓ

1923 december 1.

Egy ólbecsei gazdász és egy ismeretlen nő

kettős öngyilkossága Budapesten

Megölték magukat egy szállodában j>

Budapestről jelentik: Csütörtök délután a Nap-ucca egyik kis zugszállodájában egy tizenkilencéves fiatalember és egy huszonkilencéves nő együttes öngyilkosságot követett el.

Kedden este egy jöl'öltözött. húszévesnek látszó fiatalember egy nálánál körülbelül tíz évvel idősebb, elegánsan öitözöít nővél megjelent a Nap-ucca 4. szám alatt lévő Viktória-szállóban és kétágyas szobát kértek. A szálló bejelentő könyvébe a következő adatokat Írták: »Németh Péter, nőtlen gazdász, született 1900-ban és nővére Németh Mariska 29 éves«. Szerdán este tértek vissza és lefeküdtek. Csütörtök délután feltűnt a portásnak, hogy szobájuk még mindig zárva van és mivel kopogtatására sem kapott választ, feltörték a belülről is eUorlaszolt ajtót.

Amikor beléptek a szobába, az < egyik ágyat teljesen üresen találták,; ágynemüek nélkül. A másik ágy ellenben annál magasabban állt. Oldalt, egy vékony vánkos alól a nő feje látszott ki. halántékán lőtt seb nyomával. Leszedték róla az ágyremüeket és ekkor ott találták mellett'e a férfit is, akinek a füle mögött, a tarkója fölött látszott egy golyónak a nyoma. Mind a kettő halott volt. A kiszállott rendőri bizottság véleménye szerint a kettős öngyilkosságot úgy követhették el. hogy a nő a fejét a vánkos alá dugta és így lőtt halántékába, hogy a dörrenés zaja ki ne hallatszom A férfi feje bekecsébe volt bugyolálva, valószínűleg szintén azért, mert a bekecs alatt illeszthette a csövet fejére. Az asztalon egy névjegyboritékot találtak. amelyben egy kartonlap volt, a következő szöveggel: »önszántunkból, a világot megunva, halunk meg, 1923 november 27.«

A fiú zsebében egy olyan bizonyítékot találtak, amelynek alapján ké

telkednek abban, hogy saját nevét irta tíe a szálló könyvébe. Ugyanis a zsebében volt a novisadi állami polgári iskola 1920-ban kiállított iskolai igazolványa, amely Scherer Tibor névre szól. aki 1905-ben Start- Becsén született.

A nőről egyelőre semmiféle adatot vagy írást nem találtak. A rendőség azt hiszi, hogy az öngyilkossá lett pár nem igazi nevét jelentette be s általában az egész ügyet rejtélyesnek találja s ezért a nyomozást megindította.

Felismerték a dtafeáeynceai bombamerénylet

tetteseit

As ügy aktái titokzatos módon eiüuatek a budapesti ügyészségre

A főfiskális

Irta: Kárpáti Aurél

Malákiás napján, mikor a kakukos óra éjiéit kezdett verni a Vörös ökörben, Szappanos tanácsos ur csak lefordult a székről s horkolva nyúlt ki a szála padlóján.

— No, ez is elkészült, — mondta elégedetten a céklajiyaku prókátor a főfiskálisnak, aki mereven nézett az előtte álló. mázas cserépkancsóba.

A disznószemü, öreg korcsmáros friss bort tett az asztalra s húsos kezét szaporán törülgette bőrkötényébe. Az urak csak úgy, pohár nélkül, virágoskorsóból itták a hároméves rizlinget. Keveset szóltak, annál sűrűbben koccintottak. A főfiskális hirtelen mozdulattal hátrasimitotta homlokába göndörödő, hollófekete haját, amelyben csak alig ittott ezüstlött egy ősz szál. A bortól kicsit nekihevülve kérdezte:

— Emlékszel-e, Ferkó, mit mondtam Szilveszter éccakáján? Hogy ebben az esztendőben, Malákiás napján, valami nevezetes dolog történik velem. Vagy megházasodok, vagy sok pénzt nyerek a bécsi lottérián . . .

Rövid szünet után, megcsendesedve tette hozzá:

—- Vagy — hogy meghalok.

A prókátor gömbölyű képén elrepedt a nevetés:

— Bolbnd vagy. pajtás. Ládd-e, baj nélkül tellött el a prófétás nap. De hát nem is neköd való lőtt vóna öggyik se. Az asszohytul már elkéstél. — hálistennek. Pénzöd úgyis van. A koporsószöget mög rogyottad embörnek árulja a zsidó « s >

Budapestről jelentik: A rendőrségen csütörtökön este érdekes szembesítés folyt le, amelyet azért rendezett a rendőrség, hogy a dohányuccai Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerénylet egykori tanúi közül van-e valaki, aki felismerné ezekbei* * 1 az emberekben akár a pokolgép elhelyezőit, akár azokat a fiatalembereket, akik a merénylet idején az Erzsébetvárosi Kör körül kószáltak. A portás, a fizetőpiincér és több pincér, aki annak idején az Erzsébetvárosi Körben szolgálatot teljesített, az eléibük állított Adorján Gézában és társaiban nem ismerte fel azokat az embereket, akik vagy bent a körben, vagy a kör környékén várakoztak a merénylet idejen. Az esti órákban azonban jelentkezett egv urinő, aid a merénylet utáni napon egyik közeli étteremben ebédelt és ott négy fiatalembert látott ebédelni, akik közül az egyik hangosan a következőket mondotta: »Sajnálom, hogy a bomba korán robbant s az egész ügy nem úgy sikerült, mint ahogy készültünk' rá. Figyelmeztetlek benneteket, hogy a következőnek jobban kell sikerülni.«

— Irtózva hallgattam ezt — mondotta az uriasszmy a rendőrségen — s örökre emlékezetembe véstem azoknak az embereknek arcát, alak ezeket a borzalmas szavakat mondták. A bombamerénylet idején nem jelentkeztem, mert féltem a megtorlástól. Most már, hogy látom, milyen eredménnyel dolgozik a rendőrség, jelentkezni merek és szeretném látni azokat az embereket, akik őrizet-De a főfiskális már alftg hallgatott rá. Odábbtolta a virágos kancsót. IMost az egyszer nem itta ki.

— Menjünk mi is. — mondta komoran, mig fejébe nyomta fekete kucsmáját.

Elszánt Ferenc ur nem ellenkezett.

A lioldvilágos. áprilisi éjszaka széllel járt előttük. A Bárány-ucca sarkán egyszerre megállt a főfiskális. Levette kucsmáját és a hóna alá gyűrte. Homloka forró volt. Az ucca [ végéről távolodó cigánymuzsika ij hallatszott. A bőgő mély morgásába • olykor kurjantás vegyült, egyre halkabban, egyre messzebbről. Azután csend lett.

A föíiskális bamapiros arca elfefhéredett a holdfényben. Karonfogta a köpcös prókátort s megindult vele lefelé, a keskeny uccán, az egyforma, apró házak, hosszú deszkakerítések között. A csendes, hallgatag ember, aki nem bírt megnyílni a leghangosabb boros dáridón se, most hirtelen úgy érezte, beszélnie kell, ; mert megfojtja a mellébe rekedt szó. Eleget hallgatott tiz évig, mióta ’ Pestről hazajött. Mindegy: kinek mondja, amit mond, csak könnyülést hozzon a szóba-tört fájdalom. Előbb szakadozva, aztán egyre több hévvel, keserves, zugó patakzással bel szélt:

— Harmincnyolc esztendős lettem, részeges főfiskális, csizmás városi ur . . . Nem ezt akartam én, Eerkó . . . Mit tudjátok ti, micsoda utón jöttem idáig a Hacker-háztól, ahol Széppataki Rózával együtt játszottam a dán királyfi történetét?— Dérynék a felesége lett ... Tán

Imáig se tudja, hogy én voltam az a K. J., aki azt irta neki: Ha meghalll

ben vannak, mert hátha felismerhető az, aki a merénylet után a szomszéd asztalnál ebédelt és társainak ezeket a rettenetes szavakat mondotta.

Miután a rendőrségen nem akarták, hogy a tanú csak úgy vaktában mutasson rá emberekre, berendeltek hat detektívet és közéjük állították azt a hat őrizetben tartott embert, akiket a bombamerényletek miatt tartanak a rendőrségen. Úgy állították föl a deíektiv.eket és az őrizetben tartott embereket, hogy nem lehetett megismerni, melyik az őrizetbe vett és melyik a detektív. Amint felállították őket a szobában, az uriasszony egymásután, hirtelen rámutatott Adorján Gézára, Márffy Józsefre. Chriasty Istvánra és fíorvát- Iiavas Józsefre, mint akikben a leghatározottabban, fölismeri azt a négy fiatalembert, akik a merényletet követő napon az övével szomszédos asztalnál ebédeltek és akik nem voltak megelégedve a saját munkájukkal és hangsúlyozták, hogy az elkövetkező merényletnek jobban kell sikerülnie.

Ezt a vallomást szemébe is mondotta a fölismert négy embernek az uriassisony és még azt is megmondotta, bogy a kérdéses alkalommal milyen ruhát viseltek, de úgy Adorján, mint társai tagadták, hogy a bombamerénylet után együtt ebédeltek volna és valamelyikük is megtette volna a súlyos kijelentést. A szembesítés után az uriasszony a fölismerésről szóló vallomását jegyzőkönyvbe diktálta.

gat, egy darab rózsaszín szalagot, ha nem, feketét zárion a feleletéhez . . . Nem adott választ. Hisz azt is hihette: Kacskovics János pajtásom irta a kérő-levelet. És aztán — Bánk bánra se jött felelet Döbrenteitól. Csak a cenzortól, aki eltiltotta: nem szabad játszani. Azt mondod, igaza volt a törvénytlátó urnák? Sose értitek ti ezt meg! Mikor én egy erkölcstelenséget utáló Feliciánust indulatjának illető polcára viszek, mikor egy Bánkot megölt becsületének omladékára, felállítok, hogyan szedhessem kiszabott kottára fájdalmamat? Én vagyok Bánk, én Felidán ... ez nem história, hol az érzéketlen toll beszél. Ez én magam vagyok. En, a tizenharmadik század- I an élő, hatalmas bán.

Szava szinte kiáltva zengett át az uccán, a nádasházak fölött. Elszánt Ferenc ur megszorította a karját:

— Részög vagy, Józsikám . . .

A főfiskális csüggedten hajtotta le a fejét: hiába hát minden. Itt nem ver értő ékhó a hangjára. S mégis tovább kívánkozott ki belőle a szó:

— Nem. most nem vagyok részeg. Nagyon is kijózanodtam, ha bolondságot mondok is. De ládd-e, ki érti meg: mire jutottam? . . . Miért, hogyan? . . . Sokszor, ott hátul, a nagy házban óraszám elállók és tűnődök, az apám poros szövőszéke mellett. Vetélője olykor mintha megmozdulna. múltam, sorsom fonalát bujtatva gondolataim alá ... A dédapám Rákóczi fuvarosa volt. Nótáskedvü, szabad hajtó. Szatmárból indult, zörgő szekéren, ide, az Alföldnek s befutotta az egész országot. Kurucokat hordott a fejedelemnek. Az öregapám már itt élt Kecskeméten. A Tiszán túl nem jutott soha. Gyö-A fenti súlyosan terhelő vallomáson kívül, amelynek perdöntő súlya lehet, a rendőrség más fontos nyomokat is fedezett fel. Más nevelt is bekapcsolódtak az ügybe, de ezeket a gyanúsítottakat még nem lehetett előállítani, mert perdöntő bizoiniyitékik nincsenek a rendőrség kezében. Eddig m egállá ni to tták, hogy a merénylet előkészítésében és végrehajt tásában több mint tizenkét ember, vett részt, részben a szerelési munkákban, részben pedig azzal, fiogy figyelőiKiszíok voltait, elálltak a kör helyiségének kijáratait, a telefonfülkét foglalták d és jelt adtak, amikor az ünnepi vacsorára várt vendégek megérkeztek. A rendőrség minden intézkedést megtett hogy a gyanúba vett emberek, akik valamennyien útlevéllel rendelkeznek, a fővárost el ne hagyhassák.

Az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerénylet nyomozását nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy az ügyre vonatkozó rendőrségi akták^ eltűntek. Augusztusiban, amikor a Kovács-testvérek ügyében nyomoztak a rendőrségen, nemcsak ezzel a bűncselekménnyel foglalkozott a rendőrség;, hanem elővették a Kovács - testvéreknek összes régi (ügyeit, mindazokat az eseteket a melyekben már gyanúsítottként kihallgatták őket. így elővették a Reismann-féle gyilkosságot, de főként az Erzsébetvárosi Kör dlemi bombamerénylettd foglalkoztak. Ebben az ügyben a rendőrség annak idején heteken keresztül nyomozott, de eredményt nem tudott elérni. Több mint száz tanút hallgattak ki, a nyomozás során 190 jegyzőkönyvet vettek fel és az iratok oly óriási tömegre szaporodtak fel, hogy 19 kilogrammot nyomtak. Ezeket az aktákat a Kovács-testvérek ügyének rendőrségi befejezése után az ügyéséghez tették át Két altiszt vitte át az iratokat az ügyészségre, ahol az átvételről vétivet kap talc, a mely most is a rendőrség birtokában van.

A rendőrség, amikor a múlt héten a Reviczky-uccai merényiét kapcsán az összes régi bombamerényieteket elővette, átkérte az ügyészségtől az

keret vert a homokban. Az apám meg átvette helyét a szövőszéknél. Megcsendesedett. Vásznat szőtt, fehér gyolcsot, mig beleiehéredett a haja ... Én pedig — már csak álmokat szövök. Szivárványos ködöt, régj emléket, boroskancsó mellett Elfáradtam. Elfáradt bennem a harmadik ősöm friss vére . . . Átok van ezen a nagy, tengersik homokon, altató rontás, amely elporlasztja még az állomáshegyeket.

Elszánt Ferenc nagy szemet meresztve bámult a barátjára s valami fölérzett benne a Malákiás-napi jóslás hamályos igazságáról. De aztán megnyugtatta magát: hiszen elmúlt a végzetes dátum. Holnapra hajnalodik már az ég. Elköszönt a kiskapuban, percegő pennáju Katonától, aki mégis csak italos lehetett, mert

I tántorogva ment be a házba.

Félóra múlva Elszánt Ferenc prókátor is fülére húzta a dunyhát, Kecskeméten mindenki aludt.

Másnap, az uriszék ülése után, együtt ebédeltek az urak a' Vörös ökörben. Katona az ebéd végeztével

I hazasietett, hogy inget váltson, mert izzadott. Papirosban egy kis édességet vitt az anyjának. Aztán elment a kávéházba. Onnan Danis Lászlóval a hivatalába indult. A városháza kapujában egyszerre fölkiáltott: Jaj, a szivem! Összerogyott és meghalt. Holttestét a szobájában helyezték ravatalra. Este egy tanácsos és jegyző kimentek a házához, lepecsételték sublatját. amelyben írásai voltak. Alintbogy pedig a város bitangkasszájából. amelyet a boldogult kezelt. hiányzott háromszáz forint, a tanács Katona József bentlevő fizetését visszatartotta — fedezetül.