Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-05 / 331. szám

2. oldal

BÁCSMEGYEI NAPLÓ.

1923 december 5.

Ezer halottja vau

az olaszországi vbsáradásaak

Rómából jelentik: Bergamo olasz város közelében a glinói vizduzzasztómü gátjának átszakadása szombaton olyan óriási arányú árvízkatasztrófát okozott, amelyhez talán csak a legutóbbi amerikai árvizszerencsétlenség hasonlítható. Az történt ugyanis, hogy a Brescicitól északra épült scalve-völgyi 36 méter magas és 42 méter vastag gáttöltés a viharos 'esőzés és hóolvadás következtében beállott óriási víztömeget nem birta el, átszakadt s a tengernyi viz hihetetlen erővel és gyorsasággal száguldott végig a Scatve-völgyön és a Corcona oldalvölgyéVc;n. Az ár egész falvakat ragadott magával Decco, Gaudio és Corn? falvak teljesen eltűntek a föld színéről. Öt nagy energiatermelő állomás is elpusztult. A halottak száma az eddigi hírek szerint már az ezer felé jár. A gátszakadással egyidejűén a Decco-fólyó is kiáradt medréből és mint egy nyele méter magasságban elöntötte a völgyet,

Decco, község ötszáz lakosa közül mindössze Öt menekült meg. Gaudino háromszáz lakosa és Coma majdnem ezer lakosú községek teljesen megsemmisültek. Úgy az egész Scálve-völgy, mint a Gorcone oldalvölgye viz alatt áll. Az azonnal megindított katonai segitőakció igen sok holttestet szedett össze. A segítő munkát nagyon megnehezíti az, hogy a völgy valamennyi útja és hídja használhatatlanná vált az áradás következteben.

A katasztrófa hihetetlen riadalmat keltett egész Olaszországban. Már szombaton este megérkeztek Bcrgamóból. Bresciából és Milánóból az első segélycsapatok, amelyek nyomban több, mint száz holttestet húztak partra. A mentőcsap-stok a járhatatlanná vált utak és hidak miatt csak alig tudják megközelíteni a; szerencsétlenség színhelyét. Mussolini miniszterelnök az első hárek után azonnal a helyszínre küldte Lissia hadügyi államtitkárt, a kerület képviselőjét. A miniszterelnök egyébként egész éjszakán át hivatálában maradt s maga adott utast fásokat telefonon

a mentöszolgála-Tánc

Irta : P. Abráhám Ernő

Este volt. Ilonka és Pisti már régen lefeküdtek, de nem aludtak. Nézték a kandalló parazsát s várták az édesanyjukat.

— Alszol már, Ilonka? — kérdezte Pisti.

— Nem. Nem is alszom el addig, míg anyus haza nem jön a szinházból és nem táncol.

— Te, — mondta megint Pista — én azt hiszem, a mi anyukánk táncol a legszebben az egész világon.

Kis ideig hallgattak, gondolkoztak. S csstk hallják, hogy megérkezett az anyjuk.

— Anyuka! Itthon van anyuka! — tapsolt Hónk*.

—- Anyuka! Gyere már, úgy várunk! — kiáltozott elébe Pista is.

— Megyek már aranyaim! — nyitott a szobába az anyjuk s a másik pillanatban már össze is csókolta a két gyereket.

— Na. molt aludjatok, — mondta nekik szelíden.

— Nejm, elébb táncoljon valamit anyuka, — kérte Ilonka.

— Anyuka, táncoljon! Csak egy kicsit! — rimánkodott Pista is.

— Jól van, táncolok egy kicsit, de azután aludjatok. — mosolygott az anyjuk.

Felcsavarta a villamost, levetette a bundáját s ott állott könnyű fehér ruhában, táncolni kezdett és táncolta a hópekely-táncot.

— Jaj, de szép! Jaj, de scép! — ujjongott a két gyermek.

tok vezetésére.

Vasárnap este maga a király is a

szerencsétlenség színhelyére utazott

a belügyi másodállamtitkár kíséretében. A közmunkaügyi miniszter is elutazott már az elpusztított vidékre. .;

AGleno-tónil történt szerencsétlenség okai ügyében szigorú vizsgá-1

latot indítottak. A gát építésénél rossz anyagot használták. Más föltevés szerint a gátat hibásan kötötték a hegyhez. A viüamiosmüvck mérnökei és munkásai közül sokan zalma&an megosonkuit. A kárt kétzaimasan megcsonkult. A kért kétszázmillió líránál jóval többre becsülik. ÍJnii...

Elhanyagolt suboticai egészségügyi intézmények

Az elmegyógyintézet, ahol nincs hely a betegek részére ás a tüdőgondozó, amelyről nem gondoskodik senki

A szuboticai egészségügyi intézmények elhanyagolt állapotáról nem egyszer volt már szó. Orvosi körökben is gyakran merül fel komoly panasz kevés egészségügyi intézményünk mostoha sorsa és hivatásának rneg nem felelő állapota miatt.

A közkórház súlyos fentartási nehézségei már közismertek és ha most néhány hónap óta tarthatóbbá is vált a helyzet, mert a kórház pontosabban kapja a betegápolási dijakat, azért még mindig igen súlyos anyagi gondokkal kell a kórháznak

__»küzdenie, különösen most, a tél

kezdetén, amikor kezd teljes lenni a közkórház beteglétszáma és _ igy sokkal nagyobb költségeket igényel a betegek élelmezése.

Közveszélyes örültek — házi ápolásban

A szuboticai közkórház elmegyógycsztálya tudvalevőleg olyan kicsi, hogy ott a felvételre jelentkező betegek tizedrészét is alig lehet ápolás alá venni. Az elmegyógyritézetet nélkülöző Vajdaságban mindössze két ilyen osztály van és ezen az elm eyyó gyosztályon is csupán harminc és egynéhány beteg számára van hely. Ezt a létszámot ugyan mindenkor lényegesen meghaladják a kórházban ápolt elmebetegek, akiket a folyosókon is összezsúfolnak, de a kórház igazgatósága nem tud magán másképpen segiteni, mint hogy csak a legsúlyosabb betegeket veszi fel az elmeosztályra, míg a felvett betegek helyett mindenkor el kell bocsátani egy könyuyebb beteget.

Csakhogy a könnyű betegek —

még viszonylagos értelemben is — kezdenek teljesen kifogyni a szuboticai közkórház elmeosztályán és igy történhetik csak meg az a lehetetlenség, hogy az igazgatóság súlyos pafalitikus betegeket és közveszélyes őrülteket is kénytelen házi ápolásba adni. Ezzel magyarázható az a legutóbbi eset, amikor egy közveszélyes őrültet — aki megszökött hazulról — a városháza előtt kellett ártalmatlanná tenni és még az őt megfékező rendőri közegek is életveszedelemben forogtak.

A kórház igazgató-főorvosa már hónapokkal ezelőtt rámutatott ennek az állapotnak a tarthatatlanságára és kijelentette, hogy nem vállalhat felelősséget azokért a szabálytalanságokért, hogy súlyos betegeket el kell bocsátani az elmeosztályról és olyan paralitikusokat kénytelen kiadni házi ápolásra, akik megfertőzik egész családjukat s olyan elmebetegeket, akik életveszedelmet jelentenek hozzátartozóikra,

A szuboticai közkórház panaszai és felterjesztései nem vezettek eddig eredményre. A közegészségügyi minisztérium mindiezideig nem tartotta szükségesnek, hogy ezeken az állapotokon segítsen. Maguknak az orvosoknak az állitása szerint, ha nem javul ez a helyzet, úgy elobb-utóbb a Vajdaság szinte hemzsegni fog a szabadon járó elmebetegektől.

A magárahagyott tüdőgondozó

A másik teljesen elhanyagolt szuboticai egészségügyi intézmény a tüdőgondozó intézet, amelyre pedig

Addig táncolt, míg a két gyerek a dulakodás és tánc ritmusára el nem aludt.

Akkor letakarta, megcsókolta őket s aludni ment.

Másnap beteg lett a táncosnő. Egy nagynéni költözött hozzájuk, aki azelőtt csak ritkán jött s aki most csak kétszer napjában bocsátotta a gyerekeket az anyjukhoz.

Egy reggel a nagynéni nagyon szomorúan öltöztette fel .Pistát és i Ilonkát.

— Anyuka ma elmegy hosszú útra, — mondta nekik. — Majd beviszlek benneteket hozzá, meglássátok, milyen szelíden, milyen csendesen fekszik. Fáradt, szegény, nagyon, hát ne is szóljatok hozzá, csak csókoljátok meg a kezét, mert soká ínem jön vissza.

A két gyerek nem nagyon értette, csak annyit jegyeztek meg, hogy elmegy az anyjuk s csendesen siídogáltak.

Délben bevezette őket nagynénjük a szalonba. De úgy féltek, mert fekete posztóval volt bevonva az egész szoba, közbíil pedig egy magas, különös alakú csipkeágyon feküdt az édesanyjuk, betakarva csipkés, fehér fátyollal, köröskörül pedig sok-sok zöld növény s magas ezüsttartókban égő gyertyák.

A két gyerek szólni se mert. Nem tudták, mi történhetett, csak valami nagy szomorúságot és félelmet éreztek.

Megcsókolták az édesanyjuk kezét, ahogy mondták nekik. Úgy _szerették volna megkérdezni az édesajmiüüóL méri fekszik olyan mz-Harc az autonómiáért

A vajdasági képviselők interveniálni fognak az autonómia újabb korlátozása eilen

A vajdasági városok autonómiája az utóbbi időben már meglehetősen illuzórius volt. A végső, a legsúlyosabb sérelmet mégis a belügyminisztériumnak az az uj rendelete jelenő, amely szerint a kiszélesített tanács határozatai a miniszteri jóváhagyás nélkül nem hajthatók végre. A belügyminisztérium uj rendelete nemcsak hogy lehetetlenné teszt a városi közigazgatást, mert a miniszteri jóváhagyások rendszerint hossza hónapokig késnek, hanem igen súlyos megsértése a városi autonómiának is.

Pletikoszits András dr. főispán már hétfőn Beogradba utazott, hogy megsürgesse a minisztériumokban a legutóbbi városi közgyűlés határozatainak jóváhagyását, elsősorban a

duiatlanul s mért olyan hideg a keze, de nem merték.

Még sose láttak halottat s nem tudták, mi történt.

De azért egész estig sírtak, sirdogáitak. Este lefektette őket a nagynéni, de nem tudtak elaludni. A kandalló bevilágította a szobákat s beszélgetni kezdtek.

— Mit gondolsz, Pisti, — kezdte Ilonka — hova viszik anyukát?

— Én azt hiszem, messzi, nagyon messzi, talán apukához, mert róla is azt mondták, nagyon messzire ment el.

— Én anyukával megyek, — mondta Ilonka.

— Én is, — felelte Pista — ha még olyan messzire viszik is.

Elgondolkoztak s. megint Ilonka szólalt meg:

— Mit gondolsz, mért nem feküdt anyuka a rendes ágyában?

— Lehet, hogy szép csipkés ágyba akart ma feküdni. — találgatta Pista.

— Én azt hiszem, anyuka ma nagyon szépen táncolhatott, azért kapott annyi koszorút, meg virágot, —mondta Ilonka.

Jó ideig hallgattak. A kandallóban pedig csak parázslóit a tűz s bebiborozta az egész szobát.

— Pistt, — szólalt meg végre Ilonka — ha anyuka itt volna, oszt táncolna, mindgyárt elaludnék.

Sokáig szomorkodtak, búsultak.. Egyszer aztán, mikor már félálomban voltak, mintha csak égi muzsikát hallottak volna. Égi hárfát, égi orgonaszót. Felkönyököltek az ágyukban, úgy hallgatók, S csodákevés helyen várná fontosabb hivatás, mint éppen itt. Szubotica főfészke a tuberkulózisnak és igy itt a tüdőbeteg-dispensair mindig nagyon fontos hivatást telj esitett.

Amig azonban a társadalmi támogatáson kívül azelőtt úgy az állam, mint a város biztosította á tüdőgondozó intézet femtartását, addig ma miniden anyagi eszközt nélkülöz a tüdőbeteg-dispensair, amely intézmény már hónapok óta nem kap semmiféle támogatást sem a közegészségügyi minisztériumtól, sem pedig Szubotica várostól.

A tüdőbeteg-gondozó igy kizárólag a társadalom támogatására van utalva, de ennek folytán az anyagi eszközökből annyira kifogyott, hogy már kérdésessé vált ennek a eiagyfontosságu egészségügyi intézménynem a fenmatradása, ahol pedig a szegénysorsu tüdőbetegek eddig gondos ápolásban részesültek.

Hiábavalónak bizonyult a tüdőbeteg-gondozónak minden kilincseiése eddig a hatóságoknál, amelyek ugylátszik nem akarnak tudomást venni erről a nagyiontosságu egészségügyi intézményről, úgy hogy most újabb társadalmi akció indult meg a tüdőbeteg - dispensair megmentése érdekében.

latos színbe borította a kandalló parazsa az egész szobát. A szekrény ajtaja pedig, ahol az anyjuk holmija állott, mintha magától kinyílott I volna.

S csisz-csosz, csak előcsosszant belőle az anyjuk fehér seiyemfélcipője. Azután előcsosszant a kék selyemcipő, a sárga, a piros, a rózsaszínű, az aranyos, az ezüstös s kippkopp. csisz-csosz, tipegett, kopogott, táncolt mind a sok kis selyemcipő, Olyan szépen, olyan kedvesen, mintha csak az anyjuk lábán táncoltak i volna.

S a kis cipők után egymásután suhant elő a szekrényből az édesanyjuk sok selymes, csipkés, ezüstös, aranyos ruhája is. lebegtek, fordultak, ringtak, járták a táncot együtt a kis cipőkkel. Ilonka és Pisti pedig S csak nézték a táncot. Alig győztek I gyönyörködni. S mintha az édesf anyjuk is ott lett volna és ő táncolt volna mind mind a sok, kedves cipőben és ruhában. Nem látták, de érezték. hogy ott van, ő táncol. Még a dudolását is hallották. S mintha megsimogatta volna hajukat, az arcukat. Tele volt a levegő a kandalló bíborával, virágillattal', muzsikával, a ruhák selymes suhogásával, a kis cipők csosszanásával, kopogásával. Félálomban látta s érezte a két gyerek ezt a sok gyönyörűséget s még látták, hogy táncolnak vissza a kis selyemcipők és a szép selyemruhák a szekrénybe s hogy záródik be utánuk.^, szekrény ajtaja-. S akkor mintha valaki fölibök hajolt volna s álomba csókolta volna a szemüket,