Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-28 / 349. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. december 28. ban kiélesedtek: és úgy látszik, hamarabb fognak válsághoz vezetni, mint azt eddig gondolni lehetett volna. Különösen heves vita keletkezett Prjbicscvics Szvetoz árnak a szuboticai »Nova Postá«-tban megjelent interjúja miatt, amelyben a lap Pribicsevicsnek azt a kijelentését is közli, hogy szívesen lelkid a radikális-demokrata koalíció felújítását. A baloldali radikálisok uj napilapja, az Odjek is leközölte ezt az intervjut és ezzel kapcsolatban élesen megtámadta Pribicsevicset, akit a demokratapárt elárulásával vádolt meg. Pribicsevics erre több nyilatkozatban megcáfolta az említett lapban közölt intervju helyességét és újból hangoztatta, hogy nagyon elítéli az »Odjek« körül csoportosuló demokraták munkáját, amelyet a demokrata pártra nézve veszedelmesnek tart. A párt főbizottságából való kilépését elsősorban azzal indokolta Pribicsevics, hogy a főbizottság nem hívja össze a pártkongresszust és elhanyagolja a pártszervezkedést. Pribicsevics cáfolata ellenére politikai körökben mégis erősen tartja miagát az a hir, hogy Pribicsevics és hívei a radikálispárt felé orientálódnak és Krizman képvselő már tárgyalt is több radikális képviselővel a megegyezés feltételeiről. A demokratapárt szükebb főbizottsága közben már eltagadta és nyilvánosságra hozta Marinkovics Vojának az önkormányzatok kiterjesztésére vonatkozó javaslatát. A tervezet szerint a demokratapárt etem elégedhetik meg az alkotmányban és az eddigi törvényekben biztosított önkormányzati jogkörrel, mert az nem a párt programmja alapján, hanem a koalíció eredményeképpen jött létre. A javaslat követeli a tartományi önkormányzatok hatáskörének széles kiterjesztését és mindazoknak az ügyeknek az önkormányzatok hatáskörébe való utalását, melyek eddig a kereskedelmi, szociálpolitikai, földmivelésügyí, közoktatásügyi, egészségügyi, építésügyi és erdő- és bányaügyi Spanyol vígjáték Irta: Molnár Ferenc Maga az eset megtörtént; kezeskedik érte egy regi francia memoár, a XVII. századból. És igy lesz belőle vígjáték, négy felvonásban: I. Spanyol kisváros. Egy gavallér háza előtt. Holdas éjszaka. Köpenyibe burkolt francia nemes zörget a kapun. A kapu nyílik. Szolga jön ki. — A gazdáddal akarok beszélni, sürgősen. A gavallér megjelenik az erkélyen. ^ — Én vagyok! — Idáit fel a francia. — A dolog sürgős. A lovam beteg. Kalandra megyek, már ott is kellene lennem. Az istenért, add kölcsön a legjobb lovadat! A spanyol: — Holla, emberek! Lámpákat! 'Azonnal az istállóba! A legjobb lovat az én kedves barátomnak! — Köszönöm. >— Be se jősz? — Nem. Nagyon sürgős. Nagyon (Várnak. Elővezetik a lovat. A francia nemes feldobja magát a nyeregbe. Sarkantyú. Kalap lendül. Vad galopp a kis holdas uccán. Hang az erkélyről: — Jó szerencsét! Az erkélyről eltűnik a spanyol. A fények kialszanak az ablakok mögött A kaput bezárják. Messziről minisztériumok elé tartoztak. Az állami ellenőrzés az önkormányzatok fölött csak arra szórakoznék, hogy az autonom testületek a törvény határain belül müködnek-e. Előzetes állami beleegyezés az önkormányzati ügyekhez a javaslat szerint nem volna szükséges. A tartományi önkormányzatok pénzügyeiket teljesen önállóan intézik, azoknak az intézményeknél: a jövedelméből, amelyeknek igazgatása hatáskörükbe tartozik, igy elsősorban a bányák, erdők, fürdők, vizierök és más fontos Intézményei: jövedelméből. Ez az önkormányzati tervezet elég jó Íratást keltett az autonómista pártokban is. Pribicsevics előbb említett nylatkozatában kitér Marinkovics tervezetére is, ainely szerinte nem haladja túl az alkotmány kereteit és igy őt, aki ugyancsak a tartományi önkormányzatok kibővítését kívánja, szintén kielégíti és attól csak a tartományok pénzügyeinek kezelését illetőleg tér el, amely kérdésben más állásponton vau.----------------------- -----------Eecskerekea vagy Somborban állítják fel a katholikus papnevelő intézetet A püspöki adminisztrátor tárgyalásai A Suboticán felállítandó katholikus papnevelő intézet elhelyezése kérdésében — mint ismeretes — már régebben folynak a tárgyalások a suboticai apostoli adminisztratura és a városi hatóság között, beszámoltunk már arról, hogy az eddig kijelölt épületek közül -egy sem feielt meg a célnál: és igy egyelőre még nem sikerült megoldást találni a szeminárium elhelyezés ügyében. A suboticai püspökség megalakulása 'óta még nem is volt szó másról, mint arról, hogy a szemináriumot Suboticán fogiák elhelyezni. Most azáltal, bogy a város nem tud megfelelő helyiséget a papnevelő intézet elhelyezésére rendelkezésre bocsátani, az a veszély fenyegeti a várost, hogy a szemináriumot más vajdasági városban fogják felállítani, A suboticai apostoli adminisztraturán nyert értesülésünk szerint ugyanis az egyházi hatóságok nem akarják sokáig elodázni a szeminárium felállítását. Mivel pedig a város eddig nem ajánlott fel megfelelő épületet a papnevelő intézet részére, ezért a püspökség azzal a tervvel foglalkozik, hogy nem Suboticán állítja lel a szemináriumot, hanem, Somborban vagy Becskereken, ahol megfelelő épületek állnak rendelkezésre. Suboticán is vásárolhatna ugyan az apostoli adminisztratura épületet, de máshol ingyen kaphatna. Somborban erre a célra rendelke-BBMessaaaxansßa. az éjjeli őr hangja. Aztán csönd. Függöny. II. Az elhagyott kis uccákból már kivágtatott a lovas. Most a holdvilágban fürdő kertek közt fut a nagy árnyék. Vándordiszlet húzódik mögötte. amely mutatja a kedves erkély e-s-tornyos házikókat, ligeteket, kerteket, amerre vágtat. Az égő spanyol színek hűvösek az ezüst éjszakában. A dülőut felkapaszkodik az országúira. A lovas jobbra icanyaritja a lovat. A ló megáll, balra fordul. A lovas megfogja a kantárszárat, dolgoznak a térdei. — Jobbra, te — A paripa nagyot ránt a fején, ellenállhatatlan, erővel kapja el a lovast, balra. És vágtat vde, mint a szél. — Ejnye, — mondja a lovas — hova megy ez? Nem is olyan messze, az ő háza fehérlik az ut mentén. A ló arra rohan. A lovas most már engedi: fusson, amerre akar. Kiváncsi, hogy hova viszi. Az meg viszi, egyenesen a háza felé. — Ejnye, — mondja a lovas — csak nem hozzám megy? A vándordiszlet fut mellette. Kertek, villák, — egyre közeledik az ő háza. A paripa repül. Aztán hirtelen letér az országúiról, átugrik az árkon és nyilsebesén vágtat a mezőn egy. kis villa felé. rr-. Ejnye. — mondja a lovas, rzésre áll a gimnázium épülete, két kolostor és több más egyházi épület, amelyeknek egyrészét ugyan időközben különböző v hatóságok elfoglaltak, de vissza lehetne szerezni őket. Becskereken pedig a szeminárium céljaira mindenképpen megfelelni a Uendl-féle fin-nevelőintézet, amely százhúsz növendék részére van berendezve. A suboticai apostoli adminisztratura tervei szerint — bár az egyházmegye központja 'Subotica — az esetben, ha a város rövid időn belül nem bocsát rendelkezésre megfelelő épületet a szeminárium részére, úgy megteszik a szükséges lépéseket a papnevelő intézetnek Somborban vagy Becskereken való elhelyezésére. Ebben az ügyben Budanovics Lajos adminisztrátor csütörtökön délelőtt hosszasan tanácskozott Pletjkoszics András dr. főispánnal, aki a megbeszélés befejeztével a következőket mondotta munkatársunknak: — A város mindenképpen elejét akarja venni annak, hogy a katholikns papnevelő intézetet ne Suboticán. hanem más városban állítsák fel, Mi ugyan már eddig is felaján lőttünk városi épületeket a szeminárium részére, mivel ezeket azonban a katholikus egyházi hatóságok nem találták alkalmasnak, egyelőre még nem sikerült megoldani a kérdést. Kijelentettem azonban Budanovics apostoli adminisztrátor urnák is és BSűtímmrxmmxsasm sn twawarMMi 1 ászén ez tiazavisz engem az én kis nyárilakomliöZ, a kertem végébe! Már ott is vannak. A ló most már trappok szelíden. A kert végében a kiskapunál megáll. — Ejnye, — mondja a lovas. Mást most nem mond. Csal: még egyszer ezt: — Ejnye. A vándordiszlet megáll. A lódobogás zajára a kertből feketébe burkolt öregasszony jön ki. — Ejnye, — mondja halkan a lovas, miközben arcát eltakarja köpenye szárnyával, — a feleségem ezt most is hangsúlyozom, hogy a város záros időn belül megfelelő épületről fog gondoskodni, hogy igy Subotica részére biztosítsuk a szemináriumot. Pletikoszics főispán nyilatkozata alapján tehát remélni lehet, hogy a város felismeri a szeminárium felállításának a vútos kulturális életében való jelentőségét és idejében gondoskodik megfelelő épületről, nehogy ennek hiánya miatt elveszítsük ezt a nagyfontosságu intézményt is. Kilakoltatták a suboticai tüdőgondozót Az nccára kerül a í üdít betegek menbeíye A suboticai tüdőgondozó intézetet a város kezdettől fogva nem támogatja olyan mértékben, mint ahogyan azt a humánus intézmény megérdemelné. Csak legutóbb irtunk arról, hogy sem az állam, sem pedig a város nem támogatja a tüdőbetegdispensairt és igy rendkívüli nehézségekbe ütközik annak fen tartása, most pedig egy még sokkal súlyosabb sérelemről kell beszámolni, miután a tüdőgondozót a záros Mattoltatta eddigi hajlékából. A tüdőgondozó elhelyezése az utóbbi időben már amugyis sok gondot okozott az intézmény vezetőinek. A dispensairt régi hajlékából már régebben elhelyezték és akkor hosszas utánjárás után sikerült elérni azt, hogy a város a volt polgári iskolában adott helyet a nagyfontosságu egészségügyi intézménynek. Azóta itt működött a tüdőgondozó egészen mostanig, amikor a suboticai városi hatóság érthetetlen intézkedése folytán a tüdőbetegek menhelye az uccára kerül. Közvetlenül karácsony előtt ugyanis a tüdőgondozó vezetőségének Subotica város határozatát kézbesítették ki, amely szerint a tüdőgondozónak január 1-ig el kell hagyma a volt polgári iskola épületét, melynek helyiségét a város bérbeadta, Január elsejétől már csak négy nap választ el és mondani is felenleges, hogy a rendelkezésre álló neutánuk. % A kertben csönd. Holdas éj. A ló mozdulatlanul áll a fa mellett és hegyezi a fülét. Függöny. okú kaja A dajka az ajkára teszi az ujját és spanyolul szól hozzá: — Csöndesen, senor! Mért nem üzentél, hogy jössz? Jöjj csak utánam, mint szoktál. De lábujjhegyen! És szót se! A francia megköti a lovat a kertben és lopózva megy a dajka után. A szivére szorítja a kezét annak jeléül, hogy erősen dobog, a szive. A fejét csóválja annak jeléül, hogy ezt gondolja: »Sokszor jöhetett ide éjjel ez a paripa, hogy igy ideszokott«. Kis vastag ajtó, dús lomb közé rejtve. Sötét csigalépcsőre nyílik. A dajka: — Csak jöjj utánam, senor, mint szoktál. Eíőremegy. A lovas meghajtja a fejét, hogy beférjen az ajtón. A kis kövér ajtó nesztelenül záródik be III. Koromsötét szoba. Az ajtó nyílik. A dajka hangja: — Ö az asszonyom! A francia belép. Az ajtó becsukódik. Semmit se látni. A dajka hangja, kívülről: —- Őrködöm, asszonyom. — Milyen édes meglepetés — suttogja az asszony, spanyolul. — A feleségem! — suttogja magában a francia, franciául. — Pssszt! — leheli az asszony spanyolul — pssszt, lábujjhegyen és egy szót se. Ezer fül vigyáz rárn. És semmi világosság, ami kiszűrődhetnék ajtók alatt, ablakhasadckon. Ezer szem vigyáz rám. Jöjj. Nagy ölelés a vaksötétben, —- Édes — leheli az asszony, spanyolul. — Édes — leheli vissza a francia, szintén spanyolul. Majd később, mindketten, alig hallhatóan, spanyolul: — Édes, édes. Aztán az asszony:' — Mégis csak más egy spanyol. Ah, a spanyolok. Ah, a változatosság. Ah, a forró spanyol szerelem. Imádlak. De most menj, szökjél. És holnap jöjj megint. Ha hallom a lódobogást. a dajka lemegy érted megint. Menj, szökjél.
