Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-25 / 348. szám

1923 december 25.

BACSMEGYEI NAPLÓ

57. oldal

Németországi magyar kivándorlók között

Berlin, december.

Nem a magyar világcsavargókat értem, akik tegnap még becsben voltak, ma berim, holnap Páris, aztán Montevideo vagy Honolulu vagy Uj- Genua. Ezeket rossz vér, rossz lel- Jdismeret, rossz múltjuk kergeti öszsze-vissza a két pólus között, egyetlen mesterségük a va banque-játék s ha sikerül, tisztességes emberekké válnak, de magyarul gyorsan elfelejtenek. Egyéni statisztikám szerint ezeknek a száma 1923-ban már megközelíti a milliót; vannak akik sokra vitték, az egyik törzsfőnök kongóban, a másik néptanitó Arangoniában, a harmadik Kis-Ázsiában egy játékbankkal egybekötött »leányneveJö« igazgatója, van egy, aki a kaukázusi lóutánpótlás parancsnoka, civilben újságíró és munkásbiztosjtási tisztviselő volt, de sikkasztott, különben volt már álmában magyar államfő is; no és van egy csomó masszőr és tyukszemvágó közöttük, amin azonban ne tessék nevetni, mert léteznek még helyek, pl. Ázsiában, ahol roppant kultusza van a lábápolásnak, ezekben az államokban a tyukszemirtó magas állami hivatalt visel.

Nem nevezem kivándorlóknak a berlini magyarokat sem, akik néhány hónappal ezelőtt voltak még vagy harminc-negyvenezren, de amint a siber-kopjuktura elhuit. vele mentek ők is. újabb területeket boldogítani. Az a néhány régi magyar kereskedő, akiitt maradt, rossz kereskedő, csak németnek jó. — Nem kivándorlók tovább a magyar irók, művészek és versenylovak sem, akik szintén itt voltak, de- tovább álltak és alighanem beneveztek már valamelyik külföldi nagy ügetőversenyre és tavasszal majd megint futni kezdenek. ,

Ezek mind nem kivándorlók. A kivándorlók csendes emberek, pusztán élni akarnak, elmennek oda. ahoi dolgozni kell és lehet, üvegkohókba izzadnak. vagy ieszállnak bányák feneketlen fenekére, megöli őket pálinka vagy bányalég, vagy transmisszió. vagy mégis összeszereztek egy-két ezer dollárt s a végén visz szamennek kis rögös hazai falujokba, összetörtén és elöre_gedv&f kis házacskát vásárolnak s ott pusztulnak el.

Mert ilyenek is voltak. Tudtam, hogy a háború után ezrek vándoroltak ki Németországba, akiket nem vitt messzebb a pénzük. Itt elszóródtak a hatvan millió német között, senki sem tudott többet róluk. Felkerestem a berlini jugoszláv főkonzult, adna felvilágositást a jugoszláviai kivándorlottak hollétéről és helyzetéről. A konzul mosolyogva rázta fejét:

— Ezekről az emberekről ebben a pillanatban nem tudunk semmit, mondhatok önnek ennyi: 1919-ben tárgyalások folytak kormányunk és a ‘hőmet kormány között, melyek eredményeké? sok száz aratómunkást hoztunk Németországba a földmunkák elvégzésére. Ezek nagyrészt néhány nagybirtokon kaptak tömeges alkalmazást, nagyon jó dolguk volt, de a munka elvégzése után kevés kivétellel haza is mentek. Ugyanez megtörtént 1920-ban is. A többi kivándorlóról hivatalosan nem tudunk. Az 1920-as földmunkás transportból több maradt Németországban, de később, a valutaromlás idején helyzetük egyre rosszabbodott, sokan felkerestek bennünket, panaszkodtak, hogy nem bírják tovább, küldjük haza őket. Ezeket természetesen haza is szállítottuk.

> Amit itt hallottam tehát nem volt túlságosan sok. Heteken keresztül folytattam a hajszát a letelepedett jmagvar murkások után. Munkaközvetítők, rendőri nyilvántartók, minisztériumok nem tudtak íelvilágo»sitással szolgálni. Végre mégis rábukkantam a legkompetensebb helyre; Deutsche Arbeiter-Zentrale. Hafenplats 4. Hatalmas palota, egy karthotek-labirinth, hol evidenciáiban tartják Németország összesített munkásait

liaron v. Pussche Kessel, a hatalmas statisztikai intézet feje, a leg- I nagyobb előzékenységgel fogadott. I Mozgósította az összes hivatalszobákat. szolgák és osztályfőnökök hordták a mázsás könyveket és statisztikai feljegyzéseket s elkezdte diktálni a végtelen számadatokat. Külön sorolta fel Németország öszszes területeit, hol mennyi jugoszláv állampolgár van foglalkoztatva s hány ipari és hány földmunkás, hánv magyar, német szerb, horvát, török és egyéb anyanyelvű, hány nő és hány férfi, — a fejem főtt már az iszonyú számhalmaztól. Bennünket azonban ezekből a számokból csak kevés érdekelhet. Foglalkoztatva volt ez év augusztus végén 6560 ipari és 1370 földmunkás, akik iugos^ií'r illetőségűek. Hogy ezek közül mennyi a magyar, nem lehet megmondani, m^rt anyanyelvűk szerint külön vannak ugyan csoportosítva, de nem az ország határain belül. így a magyar anyanyelvűek -sopr,••'<1 vannak csehszlovákok, romániaiak, magyarországiak és Jugoszláviák. Hozzávetőlegesen kb. 600 jugoszláviai magyar kivándorló lehet Németországban. Ezeknek csak egy egész kis töredéke földmunkás. Legtöbbje bányákban és ipartelepieken dolgozik.

Mélg csak arra kértem az Arbeiter-zentrale igazgatóját, kerestesse meg, hogy hol él és dolgozik ez a 600 jugoszláviai magyar. Az igazgató vállamra tette kezét és rámnevezetett:

— Uram — mondta —, kartliotékjaink munkahelyek szerint vannak beosztva és nem nemzetiség szerint. Rendszerünk igy is oly komplikált, hogy csak az isten és én ismerjük ki

magunkat. Ha egy nevet emlit, egy perc múlva el tudom mondani az illető egész élettörténetét, anélkül, hogy megmondaná, hol dolgozik — és fordítva is. De az ön kérdésére már csak azért se tudok feledni, mert — mint a stilisztikai felállításokból látja — sehol nincsenek tömeges magyar letelepedések s igy valószi nü, hogy a különböző vállalatoknál is csak egyesével fordulnak elő. De megálljunk. Vegyünk elő néhány kartothékszekrényt talán szerencsénk lesz és találunk néhány magyart.

És előszedtük a rajria- és ruhrvidéki bánya- és ipartelepek kartothékjait. Lázasan kutattunk magyarok után. Dolgoztunk vagy öten Majdnem egy óráig. Megelégedtem vagy húsz magyarnak kinevezett német- vagy szlávnevü munkással, Ilyen nevek voltak, hogy Keller, Voger. Merzina. Oingisz, Trewisan, Brilej. Bergkamen-ben és a west fáliai Fröndenburgban dolgoznak. A Tliyssen-miiveknél. Találtunk négy fivért, Hamborn-i szénbányászok: Schuszter József, Rudolf, Lajos és Ferenc, Újvidékiek és 1918 óta vannak Németországban — és még két tősgyökeres magyart: Cselenkő Jánost, Magyar-Bródből és Kálmán Vilmost, a tolnamegyei likó-ból. Ez utóbbiakat szerettem volna felkeresni. —

És elutaztam Hamburgba, meglátogatni a Schuszter-testvéreket és Kálmán Vilmost. Már nem voltak ott. Az üzem áll; a kis szenes-targoncák égnek álló kerekekkel szanaszét hevernek, mint makrancos gye rekele és nincs jóságos apa-kéz, ki megszelídítené őket. A munkások apatikusan és éhségtől dagadó szem me! bámulnak hetek óta a levegőbe. Aki tudott, kivándorolt. A mi ma...T kivánd^-'-'^V is.

És elutaztam a rajnamenti Moersbe. Oelenkő Jánoshoz aki az Utfort-gyárban dolgozott, öt se találtam már. Alig négy hete, hogy eltemették. — Szegény Cselenkő János. ö is kivándorolt.

Aranyosi Miklós.

ronkinti termelés-eredmény. Ez pedig e század első évtizedében a következő volt;

SiiiíMüDa MaayarorszaDon Horvát-szlavonorsi

búza

9

13« 2

13

tengeri

12

18Vs

17

őszi árpa

10

15

11

tavaszi „

6Va

15

10V2

zab

6

12

9

Mezőgazdaságunk 50 év múlva

»A cél az, hegy az ország rövid idő alatt Szerbia háború előtti gazdasági struktúráját kapja.« (Simo-novič agrárreform miniszter nyilatkozata.)

Az irodalom nagyon gazdag az u. n. utópisztikus müvekben, melyeknek szerzői csapongó fantáziával mutatják be, hova fog a világ fejlődni, ha a kultúra, technika, szocializmus stb. olyan lépésekkel halad előre, mint az utolsó évtizedekben. Mindezek a. müvek olyan haladásról számolnak be, mit elkép- j! jjfcelni is csak kivételes elmék tudnak, ide mindezt plauzibilissé tudják tenni iáz olvasó előtt, mert az olvasó meg> szokta, hogy a világ előre halad . . .

I Egészen újszerű lesz tehát ez a kis tanulmány, mely azt van hivat ÍVa bemutatni, hogy hova fogunk 50 l év alatt visszafejlődni. E sorok szekrény Írójának sokkal könnyebb dolga van, mint Jókainak, Bellamynak, Wellsnek és a többi fantasztának, .mert csak a statisztikai könyvekben kell visszafelé lapoznia, hogy a iöyőt ’meglássa.

Szerbia gazdasági struktúrája a háború előtt--------------• Édes Istelnem, igazán nem lehet hazaáruló ;az. aki konstatálja, hogy Szerbia \ mezőgazdasága a háború előtt nem lképezte a modern gazdasági kultúrának követésre méltó példáját. A íkülföld gazdasági szakemberei keli veset is foglalkoztak ezzel a témával, ide akik fáradságot vettek maguknak jfcs tanulmányozták a viszonyokat,

‘a következő megállapításra jutottak: a) Szerbia talaj-, _ klimatikus- és

! meteorológiai viszonyai a mezőgaz daság szempontjából kedvezőek, ellenben

b) a termelés megközelítőén sem éri el azt a fokot, melyet elérni lehetne.

Az okokat általában a következőkben találták:

1. A Balkán politikai viszonyai egészen a legújabb időkig nem kedveztek a nyugodt, belterjes gazdálkodásnak

2. a birtokviszonyok megoszlása kizárt minden intenzív munkát.

Az 1897. évi statisztika a követke ző képet nyújtja:

A birtok nagysása: Az isszcs hlrtoctesíek o/0-a

2 hektár alatt 21 %

2-5 ha 23 „

5-10 „ 27 „

10-20 „ 15 „

20-50 „ 3 „

50 ha felett 0 26%

tehát az összes mezőgazdasági üzemek 80%-a kisebb volt 10 hektárnál, Ehhez járult még az is, hogy ezen s törpebirtokok nincsenek tagositva és fa parcellák átlagos nagysága ugyanj ézen statisztika szerint 0.62, ha tehát fkereken egy kát, hold. aki csak kifesit ért a mezőgazdasághoz, tudni drogja. hogy ilyen birtokeloszlás méláiéit gazdálkodni, tengődni ugyan lehet, de termelni nem.

Természetes, hogy igy a lakosság főfoglalkozása nem a földművelés, hanem csakis az állattenyésztés leihet. mit a többszázezer hektárra mt!:nő rét és közlegelő tesz lehetővé. Ez a lehetőség a Vajdaságban abszolúte hiányzik.

A termelés mértékadója a hektár

Céltudatosan mutatom itt ki Magyarországtól különválasztva Hor•Vátország terméseredményeit is. ionért egy nálunk jól ismert területről Van szó és tudjuk, hogy az átlagszámban nemcsak a bőtermő Szekémség. hanem Pozsega. Belavár 1 'stb. sovány földjeinek termése is poenfogíaltatik.

Legyen szabad összehasonlításul közölnöm Horvátország búzatermését 1860—1870 táján, mely átlagban |(740 kg.-ot tett ki, tehát alatta volt ;az 1900—19i0. időszak szerbiai átlagának.

A birtokeloszlás llorvát-Szlavon* Országban az 1895. évi felvétel sze‘ rint volt:

0 - 5 holdig 180.000 MrtoK 227.000 MMa

5—100 „ 226.000 „ 1,713.000 „

100 -1000 „ 930 „ 140.000 „

1000 209 „ 602.000

a nagy kiterjedésű erdőbiitokokaf nem számítva.

Láthatjuk tehát hogy Horvát- Szlavonország rnagvát a Izisbirtok képezte és talán nem tévedek, ha azt állitom, ennek tulajdonítható az, hogy a termelés 50 év alatt holdankint majdnem a duplájára emelkedett.

Nem vagyok a nagybirtok feltételen Ilivé, de érdemesnek tartok egy l kimutatást közölni, melynek meglepő számait nálunk valószínűleg ’nagyon kevesen ismerik.

1913-ban Csehországban külön feltétel készült a nagybirtokok termés- I teredményéről és az országos átlaggal nemben a következő számokat (‘kapták:

országos inai nagybirtokok átlaga

I-Ofr hektnonKint búza 1900 327?

árpa 1910 2735

zab 1860 2/29

] Talán ezzel a számokkal magya-i ‘ rázható meg, hogy a cseh agrárreform a »maximumot« tizszerte najgyobbra szabta, mint a mi törvényünk. '

f Nem szabad azonban arról sem ^megfeledkeznünk, hogyan keletkezett nagybirtokaink legnagyobb résszé. A föld tudvalevőleg nem szokott sem hosszában, sem széliében §megnőni.

Egy 1826-ból származó felvétel ; szerint a Bácskában akkor 574.000 {hold szántóföld volt, míg 1910-tben ibgymilliószázezer hold! Horvát- ISzlavonországban a múlt század ^nyolcvanas és ki'encvenes éveiben ;még évente cirka 40.000 holdat csaholtak le, a háború előtti években {taár csak 10.000 hold körüli terület {‘maradt meg évi penzumnak. Apáink ihiég mint rétet, nádast ismerték ; azokat a területeket, melyeket egyes !Családok évtizedes szorgos munkáival szántófölddé varázsoltak. Mi [már láthattunk az idén földet, ho! a rsás és a nád magasabb volt, mint fa kukorica és gvermekeink valószii-nüleg vadkacsára fognak vadászni (Ott, hol tiz év előtt még »ringott az iaranykalász«. Mert egy nyolcholstlas gazda.nem tud lecsapolni és nem ííud termelni, ha még az elemekkel jfís mqg kell küzdenie. Az idén a kisbirtokosoknak alig van 80 kgr.-osnál könnyebb búzájuk, de azért tudunk • sok száz holdat, hol az »uj földespírnak« 68 kgr.-os búzája termett.

< Lehet, hogy politikailag helyes és (szükséges a Vajdaság képét Szerbia {képére átalakítani, de az, aki_ látni ; tikár ja a gazdasági következménye,ket, az olvassa el a fenti számokat 150 évre — visszafelé!

— gő