Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-25 / 348. szám
1923 december 25. BACSMEGYE1 NAPLÓ 31. oldal. Mese a kis fésűről meg a kis keféről Irta: Lucia ácis íésü egy nagy német gyárban sziiietett és egy finom kis fényezett bőrtokban lakott, amit akkoriban ecratténak hívtak és nagyon divatos volt. Vele szemben csiszolt kristálytükör ült és erősen Udvarolt neki, rövidesen feleségül j vette. De a fésű nem szerette, mert = mindig csak önmagát látta benne és | ez a végén unalmassá válik. A gyár- jj bői egy elegáns üziet kirakatába j került, ahol níagyon jól érezte ma- j gát, csillogó parfümös-üvegek és il-1 latos szappanok közt. Nemsokára megvették. Egy szőke fiú zsebébe jutott és itt kezdődött számára az Igazi élet; a muzsika és a szere-; lem. A dolog úgy történt, hogy a szó-1 balány takarításnál leejtette a lila * terassétokot és a tükör összetört. A' szőke fiú ekkor a tükröt eldobta és a kis fésűt kivette a tokból és bele-, sülyesztette a zsebébe. A zsebnek í finom fleurs d’ amour illata volt,' amit a kis fésű. aki hosszabb ideig | élt egy drogéria kirakatában, rögtön megismert. Örvendezve tekintett; szét. Puha de szakadozott selyem j bélésen pihent. Társasága egy arany-", óra, néhány cigaretta, egy sóskifli-1 vég és egy kis bajuszkefe voltak. A zseb mögött pedig valami szerkezet mindig igy csinált: Kip-kop, kip-kop. 5 A fésű rögtön elmondta, hogy ő - egy német gyárban születeti, hogy | férje egy csiszolt kristálytükör volt és lakásuk egy elegáns lila ecrassétok. Az előkelő özvegyet mindannyian szívesen nőül vették volna. — Válasszon közülünk, mi kar-1 csuak és illatosak vagyunk és szin-j tén egy előkelő gyárban születtünk — mondották a cigaretták' A sóskiflivég csak epekedve pislogott köménymag szemecskéivel de nem mert szólni, mert tudta, hogy ő kövér és közönséges és bár az egyetlen jóízű volt a társaságban, már rájött, hogy az ilyen rejtett qualitásokat senki se méltányolja. *Az aranyóra gőgösen ketyegett. — Felesleges mondanom, hogy én vagyok itt a leguribb és leggazdagabb, mondta. Elárulom önnek, hogy dupla fedelem van. Sajnos, nem vehetem nőül, mert sokat utazom és nem nősülhetek, de legyen a barátnőm. És csakugyan az óra még aznap elutazott és egy zálogcédula főtt a helyébe. — Látja, — mondta a kis kefe — ezek mind jönnek mennek és változnak. A cigaretták se ugyanazok. De én mindig én maradok és hü Leszek önhöz. Különben is legjobban össze Ülünk és bár nem vagyunk gazdagok. együtt fogunk dolgozni. A fésűnek is a kefe tetszett legjobban és igy a menyasszonya lett. Együtt dolgoztak. A munkájuk abban állt, hogy többször napjában elsétáltak egy szépen iveit száj fölött, ahol egy szőke bajusz sehogy sem akart nőni. Ennek ellenére olyan komoly mozdulatokkal jártak le-föl, hogy a tábolabb állók igazán azt hi'hették, hogy a szőke bajusz —van. Közben a kis fésű, aki tehetséges és élénk megfigyelő volt. sok mindent látott és tapasztalt. A zsebben rövid időre barna hajfürt pihent, levelek, apró, sebtiben firkált cédulák. Máskor szépen lemásolt érzelmes versek. Olykor egy parfümös de használt csipkés zsebkendő. Egy-egy el- * száradt virág. Nagyon ritkán és nagyon rövid időre néhány százkoronás. Azt megfigyelte a kis fésű, hogy a furcsa szerkezet, amely a zseb mögött kopogott, mikor szólt gyorsabban és mikor nyugodjabban. Egyszóval már tudta mi az élet. és megtanulta ismerni a szereimet. Ezek után úgy vélte, eljött az ideje. hogy a kis kefével házasságra lépjen, de akkor az történt, hogy egy szép napon mikor ismét nagy igyekezettel fésülte a szőke bajuszka — helyét, nem került vissza a zsebbe, hanem egy puha fehér leánykéz elkapta a fiú kezéből és keblébe rejtette. A kis fésű már tudta, hogy gazdái abban az irigylésremé!tó korban és még irigylésreméltóbb lelkiállapotban élnek, amikor az ember száraz virágtól névaláírásig és használt zsebkendőktől bajuszkeféig, mindent ad, kap. csókol és gyűjt. Minthogy megfigyelő és némileg filozóf volt. nem is lepődött meg túlságosan. Akkor kiugrott az ágyból és fogta a kisértő fésűt és bele dobta egy üres fiókba. Másnap aztán visszaadta a szőke fiúnak. — Mért adja vissza? — kérdezte szomorúan a fitt. ó hát a magáé — felelte könnyedén a lány, — csak tréfáltam tegnap mikor elvettem. — Csak tréfált? — kérdezte keserűen a szőke fiú. — Nem kell? Most már én se kellek, ugy-e? Az is csak tréfa volt! Akkor a lány ránézett a kis fésűre és elgondolta, hogy az mindjárt ott fog pihenni a fiú szivén és nagy keserű irigységet érzett. De mert okos és józan lány volt. hát csak hangosan fölnevetett és odadobta a kis fésűt a fiúnak, mint egy lapdát. Az elkapta és beleejtette a régi puha kis zsebbe. A zsebben a kis kefén kívül akkor csak a záiogcédula volt és a kis íésü a ki élénk megfigyelő és nemileg filozóf volt valami halvány összefüggést kezdett sejteni az események és a zseb tartalma közt. Ugyanekkor föltűnt neki, hogy a zseb mögött az a szerkezet, amely csendesen kopogni szokott, most viharosan dobogott és egy másik szerkezet ugyanott zakatolt és lüktetett mint egy fújtató. A zseb hullámozott és a kis fésű rémülten kapaszkodott fogaival a feslett selyembe és a vőlegényéhez, a kis keféhez akart bújni, de abban a percben egy izmos tenyér átölelte, és a kis fésűnek megroppant a dereka és meghalt. Csak a szive fájt a vőlegénye után, mert már ő is tudta mi a szerelem. ^ leány pedig nagyon becézte. Este a párnájára fektette és hosszasan szívta magába azt a dohánnyal kevert fleurs d’ amours illatot, ami belőle áradt. Simogatta, csókolgatta, a fésű pedig csudálatos izzó bolondságokat suttogott a lány fülébe. A puha zsebről suttogott, melyben száíaz virágok és lírai versek pihennek és szívről, amely mögötte dobog. A kezdődő aganysginü bajuszról, amit, ö fésülgeiett és a Jriss piros fiuszáj-! tói, amelyet olykor megérintett. Es a lánynak kiszáradt a torka és beleharapott a kis fésűbe. A jugoszláviai magyarság feladatai Irta: Falcione Árpád dr. Ha azt Kérdezné valaki, hogy mi a jugoszláviai magyarság teendője, hogy hol a helye a magyar tömegeknek, a következőket felelném: Tartsunk össze és csatlakozzunk egy szálig a Magyar Párt-hoz, amely a mai nehéz politikai viszonyok között becsületesen igyekszik a magyarság érdekeit képviselni, azokat megvédeni és helyzetén javítani. Aki a Magyar Port-tál, akár annak programmjával, akár a tempójával, vagy akár a jelenlegi vezetőségével és annak taktikájával nincs megelégedve: az annál inkább jöjjön, hogy egymást meggyőzve — kötelességünket mentői jobban teljesíthessük. De az a magyar ember, aki kívülről kritizálja a Magyar Párt munkáját, az téved, ha azt hiszi, hogy a jelenlegi pártvezetőséget üli csak, — árt az az egész magyarságnak. Mielőtt valami szükségeset, amivel nem vagyok megelégedve, szétrombolnék, meggondolom, tudok-e helyébe jobbat alkotni. Már pedig a Magyar Pártra szüksége van az itteni magyarságnak, hogy parlamenti képviselethez juthasson, s igy küzdhessen, alkotmányos utón, az alkotmányban biztosított jogaiért. Vájjon helyes-e, hogy a magyarság külön nemzetiségi pártba tömörült, s nem lett volna-e helyesebb a meglévő politikai pártokban szép kényelmesen elhelyezkednünk? Nem. Hiszen a magyarságot a szláv pártok és az eddigi kormányok elejétől fogva mint nemzetiséget kezelték, — természetesen a magyarság hátrányára. Az egész vonalon megteszik a különbséget szláv és nem szláv, de főleg szláv és magyar között. Ez utalta a magyarságot nemzetiségi pártba. De egyébként se tehetett mást a magyarság: mire részben politikai jogokhoz jutott, az összes más nemzetiségek, sőt az ilyeneknek vallás szerinti alfajai is — már mind külön pártokba voltak szervezkedve: a bunyevácok, a sokácok, a horvátok, a szlovének, a németek és a többi itt élő népek. A jugoszláviai magyarság tehát nem irredenta célokkal csoportosult a Magyar Pártba, hanem azért, mert nem maradt más ntja a meglévő politikai alakulatok között, — és ma sem láthatja kisebbségi jogait máskép megóvhatónak, mintha külön szervezetét megtartja. Csatlakozzék tehát minden igaz i magyar a Magyar Párthoz, mert ott a helye, akár elégedett vele, akár nem — és sose felejtsük el, a Magyar Pártnak csak akkor i lesz súlya és tekintélye, csak ak-\ kor fog elérhetni valamit a ki- a sebbségi jogokért folytatandó; küzdelmében, ha az egész ma- jj gyarság egységesen áll a hátai mögött. 1 Az év legjelentékenyebb eseménye Az újságnál, ahol alkalmazva vagyok, húsz esztendő óta én Írom meg a karácsonyi számba a szokványcikket arról, hogy mi volt az elmúlt év legjelentékenyebb eseménye. A nyájas olvasó bizonyára tudja, hegy a karácsonyi szám nem éppen a szentéjszakán készül. Valamivel előbb kezdik azt már szerkeszteni és kinyomtatni. Peches öngylkos volna az. aki karácsonyestc követne e! öngyilkosságot, arra számítva, hogy igy karácsonyi szenzáció lesz a lapokban s tragédiáját sokan megkönnyezik. Karácsony estét az újságíró is. — alti egyébként .is pontos hivatalnok és rendes családapa s csak a múltak bohémtradiciói iránti tiszteletből ül egész nap a kávéházban, — otthon tölti kényelmes, jól fűtött hárotnszebás uccai lakásában. A szent estén, nyugodtan szakadhat 1c az a bizonyos csillár, nincs senki aki cikket ir.ion róla az újságba---- Szóval az év legjelentékenyebb eseményéről szóló giosszát is valamivel előbb szokták megírni. Rendszerint március 1-én kell nyomdába adni. Az én működési időm alatt, az utolsó busz évben, üldöz a pech. Az igazán jelentékeny események mindig az esztendő második felében szoktak megtörténni. A világháború júliusban tört ki s az 1914- es karácsonyi szám szerint ez a jelentéktelen intermezzo eltörpült amellett a tény mellett, hogy Kosziba Andrásné hártnasikrekttek adott éieící, mert karácsonyi nap az 1914. a legjclentéktelenebb eseményének ez utóbbit telezte. Igaz viszont. hogy 191S-ban a bakák már régen dohányt sverceltek át a határon, a mi lapunk mégis az elmúlt évben történt események közül azt tudatta a legjclentéktejenebbnek. hogy Kisbürgözdi András milyen jó viccet mondott a német császárnak valahol a 121-es magaslati pont tájékán. Még a német császár is jót nevetett volna rajta, ha történetesen hallotta volna. Szóval az év eseményeinek értékelésében nincs kellő szerencsém: az én véleményem nem találkozik mindig a nyájas oivasó véleményével, aki olykor a Ruhr-vidék megszállását, sőt az angliai választások kimenetelét is jelentősebbnek tartja, mint azt. hogy Ódor Bálint megütötte a főnyereményt, vagy teszem azt. hogy Melinda grófnő annak rendje módja szerint vadliázasságra lépett a zsinagóga sekrestyésével. Ámbár, ha egy esztendő múlva visszagondolunk arra. ami tavaly izgatott és foglalkoztatott bennünket, amin a múlt évben vitatkoztunk szenvedélyesen a kávéházban, alig lehet eldönteni, hogy mi volt jelentékenyebb, mi hagyott maradandóbb nyomot az emlékünkben, vitáink anyaga-e. vagy a delibláti kétfejű bomyu. amit kénytelenségböl én tavaly mutattam be a nyájas olvasónak úgy. mint az elmúlt év legjelentékenyebb eseményét. Ebből is látható, hogy mennyivel könynyebb volna az én dolgom, ha 1923-ban azt kellene megírnom, hogy melyik volt az 1923-as év legnevezetesebb eseménye. Ki emlékszik már az idén karácsonykor az elmúlt évre? Ki tudná ellenőrizni. amit leirok? De hát a nyájas olvasó a legfrissebb eseményekre kiváncsi s a nyájas olvasó kívánsága az iránytű, amely utunkat jelzi és megszabja. Húsz esztendő alatt, amit az évlegnevezetesebbeseménye-irói pályán töltök, már némi gyakorlatra tettem szert. Anélkül, hogy dicsekedni akarnék, elmondhatom. hogy e pályán tekintélyem van. Volt esztendő, amikor márciusban már tobzódtam az elmúlt esztendő nevezetes eseményeiben. Annyi témám volt, hogy csak___ A konkurrens lapok valamenynyi tárcaírójának témáit felsoroltam s elmondtam. az is jelentékeny esemény, hogy Ábel Jenő csakhogy feleségül vegye az alispán unokahugát otthagyta az egyetem orvosi fakultását, ahol pedig mint igazoltató fajvédőnek és a karhatalmi zászlóalj parancsnokának jelentékeny sikerekre volt kilátása s mellőzve kvalifikációra vonatkozó törvényes rendelkezéseket allevéltáros lett a vármegyén. Megírtam, hogy az se kutya, hogy egy német uralkodóhercegi család sarja beleszeretett abba a bizonyos barnárasült képű. elegáns magyar íróba.... De mi ez mind jelentékenység dolgában ahhoz képest. — tértem át egy merész for-Ékszerek, órák és dísztárgyak mélyen leszállított áron kaphatók
