Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-25 / 348. szám

1923 december 25.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

23. oldal

parja«. ö jól emlékszik ezekre az olvasmányokra, melyeket a tanító alig. hogy megtanulta az olvasást, hamar elolvastatta vele.

Kungl e dolgokat megfontolta, és ezért megfogadta, hogy a pénzt jól elrejti, senkinek sem fog szólni. Most délben még ebéd előtt elrejti, tudja is már hová. és talán évekig érintetlenül ott hagyja. Úgy fog élni, ahogy eddig. Nem, még rosszabbul fog élne. Uj adósságokat csinál, nem fizet házbért... és a kávéházba ha néha be is kukkant, mindenesetre búcsút mond kártya partnereinek: »nem szabad játszanom öregem, ha kéthárom' koronát vesztek, az hiányzik otthon.« Igen. ez jó kifogás!

Hazaért, fellépegetett a .Tömő uceai ház harmadik emeletére és eltűnt a negyedik számú ajtó megett.

Leült az asztalhoz, a gyermek türelmetlenségének vége szakadt. Ebédeltek. Húsleves, paradicsomszószos hús és mákos tészta volt ebédre.

Kungl furcsán termett étvágyát

bőséges táplálkozással elégítette ki és amíg rágcsált, igen helyeselte magában, hogy hazajövetelekor nem bujt félre a pénz elrejtése végett.

Ebéd után leszórta a térdére kapaszkodó két kölykét és bevonult a hálószobába. A két ágy \ előtt állt az Íróasztala, annak egyik fiókjában keresett ideiglenes sírhelyet a pénz számára. Megint izgatott volt. amikor kivette a bankjegy köteget, melyet most először nézett ’ meg alaposan. Száz darab ezres volt biz az, úgy ahogy a bankjegy-nyom- i ciából kikerült, számaik sorrendben I következtek. Melege is volt. fázott is és némileg idegenkedett a pénztől. amely rabszolgává tette. Gyorsan dobta a pénzt a fiókba. A fiókot helyére lökte és a kulcs kettőt fordult a zárban.

Kimerültén hevert le a pamíagra és hogy a puha fekhelyen elterült, észrevette, hogy rettentően fáradt és tán sohasem tud feltápászkodni. Idegláz legyeskedett körötte. A szervezete forradalmi hangulatban volt. De az agy sürgőnyzött mindenfelé: »vigyázni, vigyázni! a szivil e tüntessen hangosan dobogó lármával. A test minden tagja végezze köznapi funkcióját... A talp álljon talpra.« Igen talpra kell állni, banknyitáskor a helyén kei! ütnie, jókedvűen , ártatlanul, munkásán.

Talpra ugrott. Átment a másik I szobába, megcsókolta a feleségét,

»gyermekeit és elment a hivatalába.

világ-konstelláció nem olyan, hogy egy uj háború veszedelme mincí»örökre kizárt. Jó tudni tehát, hogy

a politikusokban mennyi bűnös könnyelműség van s nekik milyen olcsó a mások élete.

Még csak annyit, hogy nemcsak I hasznos, hanem végig érdekes és lebilincselő olvasmány is ez az ötszáz oldalas hatalmas könyv. Olyan eseményekre világit rá, amelyeknek kortársai voltunk, s amelyeket még lsem láttunk tisztán s a szereplő személyek jellemét sokszor uj oldalról mutatja be. Arról az oldalról, hogy a politikusok tetteiben, szavaipr

:w egész

K

!áro!y! Milsál;

e

ÜZ *

»ea

kéért

Málásabb háttér egy történelmi regényhez alig akad, mint a negyvennyolcas magyar szabadságharcot megelőző évtized s maga ez a szabadságharc. És a magyar hisíóriáxlak erről a mozgalmas, érdekes korszakáról alig van más. összefoglaló történeti könyv, mint olyan, jarnely Kossuth-ot, Petofi-t s a kor többi szereplőit szónoki pózban mutatja be. Mintha huszonöt év története nem volna más., mint szónoklat, bombasztikus fázis, s mintha>nem emberek, hanem szobrok éltek volna ebben az időben.

A világháború Magyarországra s a, magyarságra mérhetett énül jelentősebb változást hozott, mint a 48 s az utókor valamikor még kiváncsi lesz az 1914—1918 közt élő magyarságra, ennek életére, majdnem úgy jár, mint mi, ha az 1848- han élő magyarokról akarunk valamit megtudni. Újság, könyv nem mond igazat s nem ad teljes képet.

Ha az újságokat lapozzuk fel, túl cenzúrán és túl azon a kényszeren, j amit a háborús rendszabályok pa‘ rancsoltak, csak azt látjuk, hogy itt mindenki lelkesedett a háborúért s minden törekvés az volt: hősnek lenni és küzdeni. Soha nem felejtem f el azt a szegény családapát, áld, mi- 1 kor velem együtt végignézte a könnyezve-dalolva vaggonba szálló menetszázadot, vádió szemrehá! nyással szóit hozzám: Két fiamat siratom s az újságokban nem olvasok mást, mint azt, hogy milyen lelkesek a magyarok, s milyen szívesen néTnlTSi

mennek a halálba. naK 32 oicat Es eíy nepnek mmül

szággal szemben, csak elveszteni | lehet. Károlyi könyve igazolása nemcsak Károlyi Mihálynak, hanem azoknak is, akik azt merték, gondolni, hogy Magyarországnak nincsenek háborús céljai, a magyarság csak vesztes lehet, még akkor is, ha a lehetetlen valóra válik és a központi hatalmak győznek a háborúban. Kimondani ezt senki sem merte, de gondolni sokan gondolták, noha a lelkek meghamisítása és a gondolatok megölése annyira ment, hogy még 1918-ban is a legfőbb lateiner a lelkében tiltakozott az ellen. hogy a Lovcsent visszaadjál: s hogy stratégiai határkügazitásra sincs szükség. A népet nem világosította fel senki, a népnek nem is volt szava, a nép adta a katonát, az ennivalót s elkeseredetten nézte, hogy válik minden érték mind kevesebbet érő papírpénzzé, amelynek értekében már nem bizott senki.

Károlyi Mihály könyve esemény.

Nagyon jókor jelent meg ez a könyv, amelyet lehetetlen anélkül végigolvasni, hogy mindenki, aki elolvassa, ne lássa, hogy Károlyinak igaza volt s az ő politikája volt az egyetlen helyes politika. S az a politika, amely azt hirdette: kitartani, küzdeni és fentartani a német szövetséget, egy ország, és egy generáció sírját ássa meg.

Ma több mint divat s több mint a mai magyar kurzus ku {mérgező munkájának következménye, szidni Károlyit. A magyarság benne látja tragédiájának, országa összeomlásában mennyi része van a hiúságnak, mennyi színész van a fórumon, akik

színházat játszanak tapsért, siker- [ ért, s emberhekatombákat áldoznak : a pillanatért.

Lehet, hogy van történelmi végzet s lehet, hogy akkor sem történi

volna máskép, ami megtörtént, ha Károlyi politikája érvényesül, dte ez a könyv arról győz meg, hogy akkor, amikor mindent megpróbáltak, a becsületes pacifizmusnak azokat a módszereit sem lett volna szabad mellőzni, amelyeket Károlyi ajánlott.

Dr. L. L,

T? P r: ^

Sí ru /Ti *íi- ITM

1 lehetett volna-e kerülni az osszeos&uasi *

— Dr. Hadzsi Koszta nyilatkozata Károlyi könyvéről —

Károlyi könyvének abban a részében, amit kiveraiosan e hó 16-iki számában közölt a Báesmegyei Napló, — megírja, hogy 1918 őszén tárgyalásokat folytatott az akkori magyarországi nemzetiségi vezérekké! Magyarország megmentéséről. Károlyi szerint akkor még egy liberális nemzetiségi programúmmal alakuló kormány megmenthette volna a fő Idarabolástól Magyarországot.

Károlyi könyvében dr. Hadzsy Kosztára is hivatkozik, akivel szintén tárgyalt 1918 szeptemberben. Megkérdeztük dr. Hadzsy Kosztat, aki a következőket mondta ezekről a tárgyalásokról:

Károlyi Mihály könyve végre egy igaz és őszinte könyv, igaz és őszinte nemcsak annyiban, nogy az Íróját őszintén mutatja be, s hogy Károlyi ebben rengeteg sok olyasmire világit rá, amit eltitkoltak előttünk, hanem igaz abban a tekintetben is, hogy megmutatja, hogy volt a háborús és a háborúért lelkesedő Ma- 1 gyarországon kivül egy másfajta 1 Magyaré rszág is, voltak, akiket a győzelmek nem szédítettek el, alak látták, hegy a háfeorut, amelyben az egész Európa összefog a központi hatalmak ellen, s Amerika kifogyhatatlan ember-, pénz- és munícióanyaga küzd a négy kifáradt or* Egy egész világ ellen. Károlyi Mihály emlékiratainak első része. Megrendelhető Suboticán az Athenaeum könyvterjesztőnél

kell vigaszul bűnbakot találnia arra, ha olyan sulxos tragédia sújt le rá, mint amino Magyarországra nehezedett. Negyvenkilenc után Görgeyí okozták a szabadságira re elvesztéséért. Szinte bátorság kell kiméndani, hogy abban, ami történt. Károlyi legkevésbé bűnös. Aki azonban elolvassa emlékiratainak most megjelent első kötetét, nem zárkózhat á el az igazság elől. És nemcsak ebből a szempontból szükséges elolvasni ezt a könyvet. Szükséges ez azért is. mert meg kell látni, hogy hogy készül a háború. Tudni kell, hogy t milyen vakságban tartották a népe I két s hogy hazudtak azok, akik 1 tudták máf, hogy a háború elveszett, hogy győzelem, sőt tisztességes béke sem fakadhat az áldozatok nyomán, mégis mennyi embert, 1 mennyi egészséget áldoztak fel. A

1918 szeptember 28-án véletlenül, hivatalos ügyben Budapesten tartózkodtam. ott értesültem, bogy gróf Károlyi Mihály, aki a 48-as és rüg“getlenségi párt elnöke volt, távirati Utón meghívott, hogy azonnal jöjjek lei Budapestre és szeptember 29-én keressem fel a 48-as függetlenségi pártklubban. Ezen meghívás folytán felkerestem gróf Károlyit, aki a legnagyobb szivességgel fogadott, elnöki szobájába vezetett, s közölte ívelem, hogy igen fontos megbeszélésre hivott.

Kérdésemre, hogy mi tekintetben lehetek szolgálatára, közölte velem, hogy Ausztria-Magyarország igen iontos és sorsdöntő pillanatait éli, elmondotta, hogy bizonyos kényszerítő körülmények hatása alatt úgy a Ijkül-, mint belpolitikában igen fontos és következményeiben döntő elhatározás előtt áll, mivel tudomása szef Virít Bécsbe való meghívása minden pillanatban várható, sőt valószínüknek tartja, hogy esetleg rnég azon | éjjel Bécsbe utazik a királyhoz, mely I alkalommal minden valószínűség szerint őt fogja megbízni az uj kormány megalakításával.

A helyzet az volt szeptember 129-én, hogy a király el fogja bocsájf fanj a Wekerle-kormányt és Károlyit nevezi ki miniszterelnökké, szabi nítvdn arra a rokonszenvre, melyet 'Károlyi egyrészt az miaut államok■ ban, különösen pedig Franciaországéban, másrészt pedig az akkori Ma- I gyarország nemzetiségeinél élvezett. j Gróf Károlyi kifejtette előttem a i politikai helyzetet, amelyet igen súlyosnak ítélt és azon véleményének hdott kifejezést, hogy súlyos pillanatban a sürgős békekötés legelső feltétele a teljes összeomlás elkerülésének. A katonai helyzet — mondotta — nem jogosit fel semmiféle ^reményre, hogy a központi hatalmak I helyzete javulhatna. De a békekötés Károlyi véleménye szerint azon lo’glkai következménnyel járna, hogy te ország határain belül a nemzetiségi politika egészen más, liberális és mindenkit kielégítő alapokra volfta fektetendő. Természetesen Károlyi kifejezetten kijelentette, hogy a j Nemzetiségi politikának transformáslása

j nem jelenti az ország politikai I integritásának abbahagyását az ő

j általa alakítandó kormány részéről.

I A nemzetiségi politikának moderrnebb, szabadelvűbb alapokra való I helyezésével elsősorban kombiná. dióba vette a nemzetiségeknek az ő kormányával való együttműködését !és ez okból felszólított, nyilatkozzam, mint az akkori szdfb radikálispárt egyik exponált tagja, aki éveken keresztül a szerb radikálispártnak a függetlenségi párttal való szoros együttműködését elősegítettem, —■ vájjon számit hat-e a szerb radikauspárt támogatására.

Én teljes őszinteséggel kijelentettem gróf Károlyinak, hogy nem érzem magamat illetékesnek és hivatottnak bármiféle kötelező Ígéret megtételére, mert erre illetékesnek csak ^ a radikálispárt yégrehajtő-bizottságát tartanám, amely a háború kitörésekor fel lett oszlatva és igy pillanatnyilag a szerb népnek nincs is oly politikai szerve, mely ily rendkívül fontos kérdésben dönthetne. Szükségesnek tartom mindenek előtt, hogy a radikálispárt vezérlőbizottsága összeüljön és e kérdésben döntsön.

Ami az _ én magánvéleményemet illeti, őszintén és minden kertelés "nélkül megmondottam Károlyinak, hogy az együttműködés csak'abban az esetben válhatnék lehetségessé, ha mindenek előtt a király egy manijesztumdval ünnepélyesen megígér-. né, hogy a szerb népen ejtett sérelmek és különösen a háború folyammán elkövetett atrocitások jóvátétet- Vnének.

\ Károlyi meglepődve kérdezte, miféle atrocitásokra célzok, mert neki ilyenekről nincs tudomása, mivel részint francia fogságban volt, részint hazajövetele után a háborúban Volt és igy az itt történtekről nincs 'tudomása. Felkért, hogy mondjam fel, milyen atrocitások történtek itthon. Erre én igen sok esetet soroljam fel. amelyeknek hallatára égnek meredt minden hajaszála és ha nem tőlem hallotta volna ezt, akiről tudta, hogy soha sem operáltam meg nem álló és hazug adatokkal, nem is vette volna komolyan az elmondottakat.

Ml volt a memorandumban?

Felsoroltam eseteket és bizonyítékokat nyújtottam arra, hogy az osztrák szoldateszka

egész szerémségi falvakat felperzselt, a népet rabigába hajtotta 1000 és 1090 embert vagyonából kiforgatott, koldusbotra juttatott, -egész családokat kiirtott, 12 éves gyermekeket halálra ítélt, a politikával mit sem sejtő asszonyokat kivégeztetett, több esetben embereket máglyán égetett el fes számtalan ilyen rettenetes atrocitást követett el.

Akkor emlékezetemben voltak 'mindezek az esetek, amelyekről különben Trszič Pavisič reichstratl 'képviselő interpellációt is terjesztett elő az osztrák Reichstratban.

; Károlyi rettenetesen meg volt le'pődve ezek hallatára és megkérdezett, vájjon ha meghívást kapok a