Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-25 / 348. szám

1923 december 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal j i iNTA ( to to Aki valamit ípJú.1 • Én magam sohasem találtain sem­mit. De ma egy metlékuccán láttam vaiakit, la taiait egy pénztárcát. Le­íróin, hogy történt. JJertis, oá jós. öregur mendegélt, sétabotjára támaszkodva. Ans két lé­pésnyire, tőle az asztalt középén he­vert a pénztárca, szinte odakeszitve, felhiva a figyelmet, azzal a doooentó elhagyatottsaggal, mely a talált tár­gyak tulajdona. A pénztárca ráorditott az öreg­urra: — Megállani. Nem látod, hogy eb­ben a forgatagoan, hol mmden rongynak, műiden gombostűnek van gazdája én bitangul tengődöm? Té­ged szeretlek, végy fel, tied vagyok. Egyszerre pillantottuk meg mind­­aketten, az öregur és én, ki az ucca­­másik járdáján álltam. Az öregur szeretett volna tovább­menni. Csakhogy nem bírt, szegény. Lába gyökeret vert. Kék szeme a tá­lait kincs láttán toégbüvöiten lángot vetett, s a zafirtiiz végigcikázott szakálla ezüst rojtjain fellobogot ar­cán, átremegett testén, fejebubjától a lábujjáig. Először séíabotja gumikupakjával piszkálgatta, mint holmi utszélj va­rangyot szokás. Nem mozgott. Pénz­tárca volt. Nem degeszre tömött, egészséges, vidéki, csak aféle lapos, 'hektikus, pesti. Kicsit rongyos is. De azért pénztárca volt. Utána kapott gyorsan és fölemelte kesztyűs balkezébe. Ebben a pillanat­ban vett észre engem, ki mindent, lát­tam. Ideáin tekintett, s tekintete ilyes­mit mondott: — Jelentéktelen- dolog, kérem alá­zatossággal, nem is érdemes vele foglalkozni. Tovább ballagott, lassabban, tépe­­lődve. A pénztárcát úgy tartotta, hogy balkezének kisujj-át elvonta tő­le. mintha undorodnék a sártól, a mindenki holmijától, az erkölcsi pi­szoktól. -Fejét is elfordította, hogy orrába ne csapjon a pénz büdössége. Mégis furdalhatta a kíváncsiság, hogy mennyi lehet benne. De előttem iiem merte megnézni. Sietni kezdett. Én a másik járdán, párhuzamosan vele. szintén szaporáztam lépteimet. Az öregur eleinte fürkészve, majd kérlelve figyelt. Mit akarhatok tőle? Ha ekkor fölajánlom, hogy felez­zünk, okvetlenül belemegy. Arca kö- HilbeliU ezt fejezte ki: — Ugyan édes. fiatal barátocs­­kám, gyakran előfordul ilyesmi, kár 'oly túlzott fontosságot tulajdonítani Mégsem tágítottam. Erre dühös lett. Szigorúan végigmért. Szemem­be tekintett. Kemény, majdnem hő­sies lépésekkel, emelt fejjel csapott át a kocsiutra. Egész mivolta ilyen elhatározást sugárzott: — No most mindjárt meglátod, mit teszek, te kotnyeles. Gondolatban, már tegezett. A ko­csimon elég messzeállott egy rend­őr. Feléje igyekezett, biztonságosan, mintegy a rendőrség védelme alatt lopakodott előre, s most már, meg­figyeltem, ujjait szeretettel kulcsolta a pénztárcára, mely decemberi hi­degben át is íangyosodhatott vére melegétől. Pár percig ballagtunk egymás melleit, közönyösen. Amint azonban a rendőrség elé ért, iiirtelénüí valami eszébe jutott, jobbra csapott, tovább kocogott az édes zsákmánnyal, me­lyet azon sárosán télikabátja zsebé­be csúsztatott, csak azt várva hogy egy homályos kapualjába megnézze tartalmát. Égyszer-kétszer még visszapillantott. Szeme megvetést sugárzott felém: Pmasz fráter. Megállapíthatom, hogy az öregur öt pere alatt a következő lelki á­­akisu'áson ment keresztül: az első pereiben ő volt a megtaláló, minden diszitő jelző nélkül, a következő há­rom percben a becsületes megtaláló, és az utolsó percben, mondjuk, a szerencsés megtaláló, a közönséges megtaláló, olyan, amilyen nagyon sok van. Ezzel a leleplezéssel korántsem akarom busitani őt. Hiszen, kettőnk közül én jártam jobban. Ő örült, hogy egy pénztárcát talált, melyet hazavitt. Én pedig örültem, hogy egy embert találtam, kit -most meg­írtam. Kosztolányi Dezső vette igénybe az öt me gittet ö jogo­kat. ennélfogva a rendnek adomá­nyozása érvényes és a két tisztnek jogában,áll a rendjelet viselni és az azzal kapcsolatos jogokat és címe­ket élvezni. Defekt ivfíra&k és ékszerész Friedmann Dezső tiinSgyében hétfőn folytatták a főtár. yalást A suböticai törvényszéken Pavlovics litván törvényszéki cluck büntető taná­csa elő t — mar megírtuk — pénteken he-délelőtt a főtáigyalás a Friepmann Dezső suböticai ékszerész ellen indítót ismeretes vesztegel-'si ügyben. A pénteki főlárgyaláson a vádlottat nt kihallgatták ivóit, az állami a-na gáttá kj, miként Limgtt '•os rendőrs’ g főnökét, Róna Árpádot, Popovics detektívet és Pfcsurica volt detektívet, akinek kihallgatása után az elnök berekesztette a tárgyalást s foly­tatását hétfő délelőtt 9 órára tűzte Ä hétfői főtárgyaláson tanúként van­nak beidézve Karakasevics G bor ren­dőrfőkapitány, Magarasevics Sándor de. ü?yv d, Friedmann Rezsőné, Dcnneberg Henrik és egy rendőr. A bíróság a tanuk késedelmes meg­jelenése miatt délelőtt ílz óráig cem kezdette meg a főtárgyalást. Előrelát ható'ag hétfőn befejezést nyer a bizo­nyítási eljárás s a biróság meghozhatja az' ítéletet iá, Ostenhurs őrnagy és a Mária-Terézia-rend lovag­ke. esstvc xJ Budapestről jelentik: Amikor Habsburg Károly másodszor téri vissza Magyarországra. Mo/awek Gyula őrnagy, aki mióta egy Os­­tenburg nevű cseh gróf adoptálta, Ostenburg Gyula gróf néven szere­pel, melléje állott soproni különítmé­nyével és ezért az ex-királytól ezre­desi címet kapott és azonkívül a Má­ria Terézia-rend lovagkeresztjét. A rend kancellársága nem ismerte cl az utólagos adományozást, azon az alapon, hogy Mária Terézia-rend csak a harctéren tanúsított hősies ^magatartásért adományozható, más­­pedig Ostenburg-Morawek legfeljebb a budapesti Palace-pincében tanúsí­tott hősiesnek csak némi túlzással ‘nevezhető magatartást. A rend kan­cellársága azonkívül kétségbevonta, hegy Habsburg Károlynak joga volt okkor kitüntetéseket adományozni. A magyar bíróság erre vonatkozó­lag november 26-án a következő döntést hozta: A magyar alkotmány értelmében az államfőnek jogában áll címeket, rendjeleket és kitünteté­seket adományozni. Károly kiráto 1922 április 1-én bekövetkezett halá­láig kétségkívül Magyarország apos­toli királya volt, ennélfogva a ma­gyar alkotmány értelmében megillet­te öt a k!tüntetés adományozásának inga. A magvar királyi bíróság a kérdés ’megítélésénél egy további fontos tényt is figyelembe vett. I. Ferenc József király halála után a Mária Terézia-rend nagymértén méltósága utód tóra. Károly királyra szállt át. ily módon tehát Károly ki­van- mmt n rend nagymestere szin­tén -birtokában volt 9Z adományozási ■'gonk nmeivet nv'ndfmött akarnia ■'s olhatárnriicp. ' szőrűit érvánvésií­­iietetf KárMy király ebben az csel­ben mint király' és mint Hűgy^iester Megszigorították Lurieudorff őrzéséi Letartóztatják a látogatók Münchenből jelentik: A bajor ha­tóságok elrendelték Ludendortf ve­zérezredes szigorú őrizetét. Luden­­dorííot tudvalevőleg november 8-án, a müncheni Hitler-puccs idején el­fogták, de nyomban szabadon bocsá­tották, mert a vezérezredes becsü­letszóval megfogadta, hogy nem szökik meg és tartózkodik minden erőszakos felforgatásra irányuló mozgalomtól. A müncheni hatóságok azonban most a vezérezredes meg­figyelése során azt észlelték, hogy a sszélső nacionalista mozgatom több ve­hető embere érintkezést tart tömi Lu­­dendortial, ismét crősbödik a bajor kormány és a Kahr főállambiztos el­leni agitáció és félő. hogy a naciona­lista mozgalom, ha kellő időben meg nem fékezik, súlyos kirobbanásra ve­zethet. A müncheni rendőrigazgatóság kö­zegei, akik Ludendorff megfigyelő­kével vannak megbízva, a jobboldali szélsőséges pártok több hivét abban a pillanatban tartóztatták le, amikor Ludendorff látogatására készültek. Ezeket az embereket azután beszál­lították a rentíőrigazgatóságra, ahol őrizetben tartják őket. így egy Fahrenhorst nevű berlini nacionalis­tát az, egyik detektív Ludendorff vil­lájának kertiében revolverrel kény szeritett megállásra és tartóztatott le. A vezérezredes villája abíakábi. ‘tanúja volt ennek a letartóztatásnak. [-’Nyomban lesietett a kertbe, hogy Iá­­[■ logatójával az őrizetbevétel előtt Dnég néhány szót válthasson. Egy f másik detektív azonban Ludeiidori­­t Tót megállította, mire a vezérezredes Fezt kiáltotta Ealirenhorst felé: — Attrut látja, engem teljesen kö­rülkerítettek! í .udendorffnak egy másik látoga­tóját, egy Neumann nevű főhadna­gyot is letartóztatták, amikor a rend­őrközegek tilalma ellenére he akart -menni Ludendorff villájába. A vezér ezredes egész levelezését lefoglal­ták. Az iskolaszék is jogforrás' Lehel-e a tancncokai felszabadítani ? Ma a konszolidáció akkor teljes, amikor a hatóságok csak alkalmaz­zák a törvényt s nem alkotnak jog­szabályokat, akkor aligha lehet még teljes konszolidációról beszélni. Ma a helyzet az, -hogy minden tisztvise­lő jogosítottnak érzi magat jogsza­bályokat alkotni, törvényt módosí­tani s életviszonyokat szabályozni. Eklatáns példa erre az a zűrzavar, ami most Suboticán az ipartörvény tOl-ik §-a körül van. A Vajdaságban tudvalevőleg a magyar ipartörvény Van érvényben, amelynek 101 -ik §-a intézkedik az iparostanoncok felsza­badításáról s többek közt az egyik pontjában, a d) pontban arrói intéz­kedik, hogy munkakönyvét kell ki­adni annak, aki 15-ik életévét betöl­tötte s igazolni tudja, hogy valame­lyik iparosnál, mint segéd munkába állhat. Ez ellen a szakasz ellen, a mely alkalmas arra, hogy kontáro­kat neve'ien, mert nein kívánja- iga­zoltatni, hogy az illető, tizenötödik évéi betöltött jelentkező tanonc is volt. az iparosoknak sek kifogásuk ‘is támadt. A kereskedelmi és iparügyi ml - nisztérkun honc-rárto fs esteket a ki­fogásokat, csakhogy túlságos mér-* téivüen honorálta. Leiratot intézett a sjiboticui ipartestülethez s ebben az ipartörvény egész 101-ik é-át eliö­■ 7 ÖltC. ! Eltekintve attól. hogy. a törvényt rendeleti utón megváltoztatni nem . lehet, az citöröit 101-ik § az iránt is í intézkedik, hogy a tanoncévüket Ie­­‘ töltött tanoncokat fel kell szabadita­­. ni. A minisztérium rendelete most í; ezt is eltörli s így a Suboticán alkai­­• mázott mintegy ezer iparosinast nem lehetne felszabadítani, még ak­kor sem, ha kitöltik tanoncévüket. A minisztérium ezt a rendeletet a melyet nem lehet végrehajtani, még nem vonta vissza, közben azonban a subolicai iskolaszék is beleszólt a törvényhozás munkájába, mert bár nem felettes hatósága az ipartestü­letnek, megtiltotta, hogy az ipartör­vény 101-ik §-ának d) pontját végre­hajtsa. * Jelenleg tehát két rendelet van. Egyik a miniszteré, amely az egész 101-ik §-t eltörli, másik a suböticai iskolaszéké, amely ellentétben a mi­niszterrel, csak egy pont végrehaj­tását tiltja el. Mindkét rendelet ab­ban hasonlít egymáshoz, hogy ille­téktelenül bocsátották ki, a suböticai iparícstület azonban nem tudhatja, hogy melyiknek kell engedelmes­. kednie. & ...........—............................................................................................................................ ; HÍREK © B © MAGYAR KATONÁK *oft lent Debarban, Pirotban. Skop- Újéban és Skutariban. kik bizton ha­zavágytok sokszor a hideg kaszár­nyából a meleg tűzhelyhez, kicsit keserűen és lemondóan üzenjük az • obiigát kívánságot, hogy boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk a szóit este előtt, amikor minden hű­séges szeretünkkel rólatok emléke­zünk. értetek aggódunk, titeket vi­gyázunk messziről, ahonnét elindul­tatok az ország szolgálatéiba. Bol­dog karácsonya már rég’ nem volt o világnak nekünk és nektek pedig :— érdemcs-e újra elsorolni? — ün­nepekre csak fájdalmak, panaszok és ijesztő rémületek maradtak a hétköznapokból, melyek lassan el­temetnek minden örömet, minden békét, minden szépségei, ami vala­­í mikor, ha kevés is. de kijutott u I régmúlt esztendőkből. Mi, akik nem I is bölcsen, csak elárvult magunkért [ gondolunk most is kételkedőn 'arra: \lesz-e boldog élet — a boldogtalan­éból, ezt a karácsonyt is értetek iil­­\jiit meg kissé vidorabban, mint I ahogy illenék, értetek, akik a leg-­­s büszkébb szomorúságunk vagytok, 'mióta Debarba és Pirotba van a : batalliontok. Abból a kevés bizoda­­lorhból, ami öt tél és öt tavasz után itthon még magyarnak kedvet éld, a legjavát nektek küldjük, akik 1 a délszerbiai hegyek között nem- i csak az országnak rújjátok le u ma­­. 'aršág adóját — szép. fiatal évei­tekkel —, hanem értünk is hurcoljá­tok a iegyvereket. strázsáltok a vé­geken és a kaszámya-üdvarokon. A ti szenvédéstek, a ti katonasorsotok véd bennünket, itthoniakat, akiket sokszor megrnamak a türelmetlen­ség fekete, kutyái, rátok mutatunk mindig ha érv, példa keit a magyar­ság igazához, a szürke zubbonyo­tokra. amelyet magyar kitartással és őszinteséggel viseltek messzi szülőföldetektől. Ha jogról volt szó, rátok hivatkoztunk, II I kötelesség­ről, titeket vonultattunk löl, mini tüntető menetet, ha elismerésről, megint csal: DebarL Pirat és Ská­láiét emlegettük. Hogy a ti szenve­­déstek védelme mégsem volt elég eredményes a magyar ügy számára, nem volt olyrn. amilyennek szeret­tük volna, az nem rajtatok múlott, azért titeket nem érhet neheztelő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom