Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-15 / 340. szám

Poštarina plačena u gotovom Ára egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXIV. évfolyasr Suhotica, SZOMBAT, 1923 december 15. 340. szám Megjelenik minden reggel, ünnep «fán és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőséi; 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZLJikELZlíSLCi Kralja Aiexaitdra-uílca 4 szám alatt Kiadóhivatalt Kralja Alexandra-ulica 1 .elbach-palota) Á nyilvánosság joga Az sz incidens, ami ■> tegnapi napon a noviszedi törvényszék tárgyalótermében az ^yik újság íróval szemben lejátszódott, sok kai nagyobb jelentőségű, mint amilyennek az incidens előidézője gondolhatja. A tárgyalást vezető elnök felszólította az egyik — tör­ténetesen magyar — lap tudósi­­tójét, hogy hagyja el a főtárgya­lás termét, mert kémkedési perek­ben — az elnöki enunciatio sze­rint — a lap nem regisztrálja hű­ségesen a tényekei s igy a lap munkatársa nem foglalhat helyet a hallgatóság részére fentartott helyen. Nem akarunk azon vitatkozni, hogy a bűnvádi perrendtartás sze­rint semmiségi ok létesült-e eme elnöki intézkedés folytán, mely részben zárttá tette a tárgyalást olyan okok miatt, melyeket a bűn­vádi perrendtartás a zárt tárgya­lás feltételei között nem sorol fel. A tárgyalási elnök kijelentéseivel a tisztult felfogás szerint nem il­domos vitába szállni. Ez a fel­fogás akkor alakult ki, amikor a tárgyalási elnökök vigyázva ügyel tek arra, hogy ne is tegyenek Olyan kijelentést, melyekkel köny­­nyüszerrel és hálásan lehet vi­tába bocsátkozni s melyről nem nagy feladat kimutatni, hogy nem­csak az eljárást szabályozó tör­vénnyel, de azokkal a jogelvek­kel is ellentétben van, melyeket a polgári öntudat szabadságjo­gokként tisztel s kivan tisztelet­ben tarttatni is. A bűnvádi perrendtartás szi­gorú szabatossággal állapítja meg a főtárgyalási elnök jogkörét. E jogkörbe nem sorozza be az új­ságok riportjainak hűség és meg­bízhatóság szempontjaiból való felülbírálását s nem ruházza fel a tanács elnökét arra, hogy a nyilvánosság korlátozásával torolja meg a felfogása szerint helyte­lenül megirt ujságközleményt. A főtárgyalási elnök a törvény ke­retein belül minden intézkedést megtehet, amit a főtárgyalás rendjének biztosítására szükséges­nek és célravezetőnek tart. Ami a főtárgyalás rendjéhez a törvény s q törvény úttal megadott diszkré­­cionárius jog legkiterjesztettebb értelmezése mellett sem lehet a főtárgyalásról beszámoló újság­cikkek ellenőrzését s azt a prae­­ventiv intézkedést sorozni, mely megkívánja hiúsítani azt, hogy a főtárgyaláson történtek a nyilvá­nosság elé kerüljenek. Arra már volt példa, — másra sem I — hogy szangvinikus és ideges szín gazgatók nem adtak jegyet a kritikusnak, akinek re­cenzióra esetleg jogosulatlanul, de talun megérdemelten bántó volt. De ha ez az elnöki intézke­dés iskolát alapit, akkor el kell készülnünk arra, hogy a parla­ment ülésterméből kitiltják azokat az újságírókat, akik a parlament elnökének ítélete — esetleg po­litikai felfogása — szerint nem referálnak hűségesen a parla­menti eseményekről, el kell arra is készülnünk, hogy a miniszté­riumokból kitiltják az ellenzéki lapok munkatársait s városházá­kon, megyeházákon, pénzügy­­igazgatóságokon, rendőrségeken csak azoknak az újságíróknak adnak fölvilágositást közérdekű ügyekben, amelyeknek iránya megegyezik a hivatalvezető köz­tisztviselő politikai, vagy közéleti, vagy társadalmi fölfogásával. Nem akarjuk végig sem gon­dolni ezt a lehetőséget, mely a tiszta közélet levegőjét, a romlatlan közmorál feltételéi: a nyilvánosság jogát fenyegeti meg összezuzás­­sa!. Mert, higyjék el, ez a jog nem az újságoknak adott kedvez­mény, amit meg lehet adni a leibzsurnalok munkatársainak, s amit meg lehet vonni a kellemet­lenkedő lapok riportereitől. Ez a jog nem a mi jogunk, ezt a jogot nem nekünk kell megvédeni s ha ezen a jogon sérelem esik, nem az újságírókat sértik meg. Az igazságszolgáltatás nyilvánossága az igazságszolgáltatási szervek hibátlan működésének legelső s elengedhetetlen feltétele. Közér­dek, hogy az igazságszolgáltatás tényezőitől ne vonassanak el azoi-, a feltételek, melyek nélkül mü ködése nem kelthet megnyugvást s nem áraszthat tekintélyt. Az ujságirók elvégzik kötelességüket akkor is, amikor a nyilvánosság jogának ezt a sérelmét föltárják. Most már azokra hárul az intéz­kedés kötelessége, akik a közér­deken esett sérelemnek orvoslá­sára hatáskörrel rendelkeznek. Nincsics expozéja Zsombolya átadásáról Nemzeti szempontok miatt történt a határ kiigazítás A Német Párt szónoka bebizonyította, hogy a cserévei csak száz állampolgárt nyert Jugoszlávia Beogradból jelentik: A parla­ment pénteki ülésén Nincsics kül­ügyminiszter válaszolt dr. Kraft Istvánnak és társainak a zsombo­lyai halárrendezés ügyében hozzá intézett interpellációira. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy a határ­­megállapitó bizottság beleegyezett Zsombolya átadásába, a külügy­miniszter azt válaszolta, hogy a hír igaz. Arra a kérdésre, hogy Zsombolyán kivül még mely más községeket engedtek ót Romániá­nak, kijelentette Nincsics külügy­miniszter, hogy a kormány fán, Csorda, Puszta, Keresztes és Obéb községeket engedte át Romániának, de ezzel szemben Jugoszlávia Módos, Párdány, Surján, Nagygáj és Kri­­vobara községeket kapjá Romániától. Nemzeti szempont tette szük­ségessé a határkiigazitást Az interpellálok harmadik kér­désére, hogy a külügyminiszter és a kormány hozzájárult-e eh­hez a határrendezéshez és hogy ha igen, akkor milyen okokból adta beleegyezését, a külügyminiszter a következőket válaszolta : — Úgy én, mint az egész kor­mány hozzájárultunk a határren­dezéshez. Erről a kérdésről a par­lamentnek alkalma lesz részlete­sebb vitát folytatni, ha majd a konvenciók a parlament elé ke­rülnek. Zsombolya átengedéséről annyit azonban elmondhatok, hogy kezdettől fogva minden kormány foglalkozott a határkiigazitás kér­désével és a kormányokat az az elv vezette ebben a kérdésben, hogy a haiúrmegállapitás útját minél 'több nemzeti elemet kebelezzenek be. Azzal szemben, amit mi Romá­niának átengedünk, megkaptuk Módost és Pdrdányt, ahol nagy­számban élnek véreink. Mikor a magyar határ megállapítás folyt és. amikor nem annyira szerb, mint inkább horvát és más szláv elemek elvesztéséről volt szó, akkor is ugyanezt az elvet követtük. Divac szocialista: Ez valójában nem történt meg! Nincsics: Divac képviselő ur a legjobban tudja, hogy igenis meg­történt. Nem a németek ellen történt a határrendezés — Zsombolya átengedését — foly­tatta Nincsics külügyminiszter — a legkevésbé se az a politika vál­totta ki, hogy a német lakosságot az országból kizárjuk. Szerettük volna Zsombolyát valami módon megtartani és nagyon meglen­nénk elégedve, ha más német­lakta községeket is megtarthat­tunk volna. Megvagyok győződve arról, hogy német nemzetiségű állampolgárainkban olyan polgá­rokra találtunk, akik segíteni fog­nak az államot konszolidálni és fejleszteni. Ezért távol állt tőlünk az a szándék, hogy a határmeg­­állapitást orra használjuk fel, hogy a németeket kizárjuk az ország­ból. Romániával szemben első­sorban azt az elvet követtük, hogy biztosítsuk magunknak saját véreinket. Minden egyéb esetben arra törekedtünk volna, hogy Zsombolyét megtartsuk államunk keretein belül. Válaszolt egyúttal Nincsics kül­ügyminiszter Mihajlovics Szvetisz­láv radikális képviselő kérdésére is és kijelentette, hogy a kormány mindent meg fog tenni, hogy a módosi és pérdányi kettősbirto­kosok könnyű hatérforga'mát biz­tosítsa. Kraft dr. a külügyminiszter ellen Kraft István dr. a Német Párt elnöke azonnal válaszolt a kül­ügyminiszternek és a következő­ket mondotta : — Nem értek egyet a külügymi­niszter úrral ebben a kérdésben. (Mozgás.) Nem értek egyet a kor­mány felfogásával, nem azért, mert a kormány német elemeket engedett át Romániának és mert az a szándéka, hogy minél több szerbet egyesítsen az országban, mert azt természetesnek tartom, hanem azért, mert azt hiszem, hogy ezzel a határmegállapitással nem érték el ezt a célt. Zsombo­lyának Módos és Párdány ellené­ben való kicserélése nem eredmé­nyezi azt, hogys jelentékeny számú szerb lakosság kapcsolódjék az or­szághoz, helyesebben, hogy több szerb kerüljön Jugoszláviához, mint amennyi a Romániának átengedett községekkel átmegy Romániához. Statisztika az elvesztett és a kapott területekről — Az 1910 évi statisztika ada­tai szerint —- folytatta Kraft dr. — Módosban 1500 szerb, 2700 német 600 magyar és 720 bolgár, Pár­­dányban pedig 1124 szerb, 2127 német és 286 magyar lakos van, tehát összesen 2624 szerb lakást jelent az átadás Jugoszlávia részére. Ezzel szemben azokban a falvak­ban, amiket átengedünk Romá­niának, a statisztika szerint 2518 szerb lakik, a nyereség tehát kö­rülbelül száz szerb. De még ha ezer is volna, az se lenne ok arra, hogy olyan fontos ipari és gaz­dasági centrumot, mint Zsombo­lya érettük átengedjünk. Az ipa­rilag gyengén fejlett országnak szüksége van nagy kivitelre, a melyben Zsombolyénak fontos szerepe lett volna. Krafft dr. ezután felsorolt né­hány tényt annak igazolására, hogy Zsombolya nemcsak mező­­gazdasági, hanem ipari tekintetben is a Bánát iegfejleltebb községe volt. Zsombolyának három nagy malma van 15 vaggon napi tel­jesítménnyel, két óriási téglagyára, amelyek a legnagyobbak és leg­modernebbek egész Közép-Euró­­pában és még a németországi gyáraknál is jobb téglát állítanak elő és amelyet Görögországba és Kisázsiába is szállítottak. Ezenkí­vül két nagy kalapgyór, bőrgyár, cipőgyár és rovidárugyór van Zsombolyán, amelyek évi ipari i érméié se több száz milliót tesz ki, tehát a város megtartása az ország érdeke lett volna és néhány szár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom