Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-28 / 325. szám

4. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1923 november 23. ságon, a bíróság mai apparátusával akkor sem lehetne készen egy év alatt a kétezernégyszáz hátralékos ■ ügy feldolgozásával. Minthogy azon-! ban csodák manapság már nem tör- j tennék, uj pörök pedig nyakra-főre ’ indulnak, előrelátható, ha a suboti­­cai járásbíróság hamarosan bele fog fulladni a restanciák tengerébe, ha a bírái létszám fölemelésével ideié- í ben nem segítenek a bajokon. ■ ..... — ■ — Egy cipészsegéd megölte az apját pódzott ahhoz az ajtóhoz, amely mögött családja aludt. Ugyanekkor érkezett haza fia, Janovszkl Péter, aki megdöbbenve vette észre apja szándékát. Igyekezett lecsillapítani, de amikor bementek abba a szobá­ba, ahol az anyja és a gyermekek aludtak, az öreg Janovszki odaug­rott felesége ágyához és a kezében levő kést bele akarta döfni. A fiú eléje állt, mire a dühöngő ember a leánya felé fordult. A gyermekek dulakodni kezdtek apjukkal, anyjuk pedig kiszaladt az udvarra és segít­ségért kiabált. Amikor már nem bírták lefogni dulakodó apjukat, a fin felkapott egy vizhordó dorongot és azzal több ütést mért apja fejére, aki az ütések következtében rövid szenvedés után meghalt. A szomszédok valamennyien meg­erősítették a rendőrségen a család vallomását és elmondották, hogy Janovszki állandóan ütötte, verte családját és mindig azt hangoztatta, hogy kiirtja a famíliáját. A rendőr­ség az ügyet áttette az ügyészség­hez, ahol megindították a nyomo­zást. Borzalmas családi dráma Szufeoticán Janovszki Péter tizennyolc éves suboticai cipészsegéd hétfőn éjjel szüleinek Kriva-ucca 15. szám alatti lakásán agyonverte apját, Janovszki dános szabómestert, majtd a gyilkos­ság után elment a második köri rendőrlaktanyára, ahol bejelentette a véres családi tragédiát. A rendőr­ség Janovszkit letartóztatta és nyomban megindította a nyomozást a gyilkosság körülményeinek kide­rítésére. A nyomozás folyamán megállapí­tották, hogy a meggyilkolt Janovsz­ki János delirium tremens-ben szen­vedett. naponként nagymennyiségű bort fogyasztott el és éjszakánként, amikor az elfogyasztott ital hatása jelentkezett, dühöngési rohamaiban meg akarta gyilkolni családját. Ja­novszki feleségét és gyermekeit több esetben a szomszédok mentették meg a dühöngő ember kezei közül. Hétfőn délután Janovszki elment hazulról és csak estefelé érkezett haza ittas állapotban. Belépve a mű­helybe, ott találta húsz éves Erzsé­bet leányát, mire szitkozódni kez­dett. A lármára Sebők Antal és Kő­ié szán János szomszédai átszalad­tak Janovszkiékhoz és hogy az ittas embert lecsillapítsák, borozni kezd­tek vele. Később azonban Janovszki kényszeritette őket. hogy korcsmá­ba. menjenek. Erre mindhárman át­mentek a Hosszu-uccában levő Beli­­novics-korcsmába. Innen tiz órakor távoztak el és Janovszki egyenesen haza tartott. Bement a műhelybe és a kályha hamujába elrejtett konyha­kést magához vette. Majd lehúzta cipőjét és késsel a kezében odal'o-Szerfe lap Is sürgeti már a magyar színházat {A Zasztava szubvenciót követel a megnyitandó magyar színháznak j Noviszadról jelentik: A noviszadi ;radikálispárt hivatalos lapjának, a Zasztavdfiok kedd esti számában. Szíipcsevics Z sarkó. a noviszadi ISzerb Kereskedelmi Bank igazgatója .feltűnést keltő cikket irt, amelyben lándzsát tör amellett, hogy a ma­­š gyár színházat engedélyezni kell és jje tekintetben teljesen a magyarság ■álláspontjára helyezkedik. A Zasz­­tava eme objektiv és tárgyilagosan ; megirt cikke annál meglepőbb, mert a lap éppen nehány nappal ezelőtt -élesen tiltakozott a magyar színház .engedélyezése ellen azzal az indo­kolással, hogy a magyarok mind ké­rnek és kommunisták. ] Szíipcsevics Zsarkó igazgató em­elteit cikkében többek közt a követ­­v közöket írja: j — A múlt pénteken cikk jelent ■meg a »Zasztavá«-ban, amely állást Ifoglalt az ellen, hogy engedélyt ad­­ijanak magyar színházra, mert min­­jdennap fognak el magyar kémet és \ a magyarok között kommunisták í vannak. Ez nem ok, ezzel az indo­­• kolással a szerb színházat is be­­! csukhatnák, mert éppen az utóbbi j időben fogtak el néhány szerbet, a I leik Magyarország számára kém- Ikedtek. A kommunisták között is Iván eíég szerb még ÓSzerbiában is, 1 Stejícs és Rajics, a király elleni me­rénylet tettesei is szerbek voltak és |nem magyarok. Ezek az argumen­tumok tehát, melyeket a magyar jszinház engedélyezése ellen hoztak ’fel, üres frázisok és nem objektiv i elintézése ennek az igen fontos kér-I ílObiiCíK. I Minden sérelmet és minden ellen­­l tétet akkor lehet legjobban és lég­ii igazságosabban elintéző, ha bele- I képzeljük magunkat a másik fél 18 helyzetébe. Képzeljük el, mit csinál­tunk volna mi abban az esetben, ha a magyarok elvették volna a mi szerb színházunkat, amely a magyar I uralom alatt is itt fenn állott. »De mi I lojális polgárok voltunk«, — inon el­lj hatnánk erre. Igen, lojális polgárok I voltunk, amikor bejöttünk Magyar- I országba, mert akitor volt egyházi lés polgári autonómiánk. Amutor I azonban elkezdték jogainkat meg­nyirbálni, mi is demonstráltunk ez ellen és mi is harcoltunk azért, hogy más uralom jöjjön, Ha békén hagy­tak volna bennünket, nem lettek volna nálunk jobb polgárai Magyar­­országnak. Megelégedett ember, [megelégedett nép nem zavarog és 1 nem keres uralomváltozást, hanem Sörül, hogy békességben, élhet. I Minden búzában van konkoly a I magyarok közt is akad. de azt is I tudom, hogy a magyarok között,. — a vajdaság magyarokra gondolok. — vannak becsületes, tiszta gondolko­dású emberek, akik államunknak legjobb polgárai lesznek, ha meg- I gondolation politikával nem taszii- I juk el őket magunktól és nem ker- i getjük őket az agitátorok karjaiba. fi Elmondja ezután a cikkíró, hogy i jelen volt Tem erűiben, a községi kép­­* vis«!őtestület tagjainak eskütételé­inél, amikor a magyar pap figyel­j megtette az esküt tevőket, annak ‘ szentségére és arra, hogy esküjü­ket meg is kell tartani. Ezzel is bi­­jj zontyfija, hogy a magyarok jó ál­­! lampolgárok. I — A magyaroknak, — folytatja a i cikk, — meg kell adni a színházat, jmert nekünk is veit saját színhá­zunk a magyar uralom alatt, sőt a I magyar színház fmtartásálmz szóit­­' vend&vul is hozzá kell tárulnia az \ államnak. Ezzd széniben ellenőrzést kell gyakorolni a színház fölött, jhogy olyan darabokat is adjanak, ä melyek elősegítenék a megbékélési a szerbek és a magyarok között. A mi pedig a kémeket és a többi za­varó elemeket illeti, azoknak ellen-i szeréül jó és igazságos közigazga­­gatás kell. Akik azonban folytatják ! destrukciót és akiknek az ország szétbomlasztása a céljuk, azokat száműzzék. így azután elérnénk azt, hogy a népek boldogok és meg-i elégedettek vattának. A Zasztava szerkeszíöeége a cik­ket azzal a megjegyzéssel közl2, hogy a múltkori támadó cikk után az audatur et altera pars alapján |e kérdést a másik szempontból is Imeg akarja világítani. = Témplomszentelés Kanizsán ICsirity Ireney nsyissádi görögkeleti püspök a felszentelésen Sztarakar.izsáról jelentik: Va­sárnap szentelték föl Sztarakani­­zsán, ünnepélyes keretek között az újonnan restaurált görög keleti templomot. A felszentelést ün- I népségre Kanizsára utazott dr. 1 Csirics Ireney noviszadi görög ke­ll leli püspök is, akit szombaton 1 megérkezésekor ünnepélyesen fo­gadtak az állomáson. Qsirics Ireney püspök a délután folyamán, a városháza közgyűlési termében fogadta e tisztelgőket, majd hat órakor istentiszteletet tartott a gö-I’rög keleti iskola dísztermében. Este Pelrovics Jalta kanizsai gö­rög keleti lelkész vacsorát adott püspök tiszteletére. Probléma Irta : Sz. Szigetiig Vilmos I Thurzó Sándor levele szeretett komájához, bókái Vukovich Mladen­­hez, intézve Neuzinára. (Saját kas­tély.) Édes öreg pajtikám, szeretett atyámfia! Távol áll tőlem a gondo­lata is annak, hogy megzavarjalak nagy és szent munkádban, már mint ami a cséplést jelenti, mert hiszen ílyenféléből élünk mindnyájan. Még mindig állom ugyanis régi megálla­podásunkat. mely abban kerül az események homlokterébe, hogy le­hetőleg nem igyekszünk egymás életét fölösleges oktalanságokkal — teszem azt, levélírással—megrövidí­teni Az eset azonban, amivel fel­rázlak nyugalmadból, megkeserítem nyári méhike-munkádat és rabolom idődet, r— olyan rendkívüli, hogy hasonlót nem produkálnak annale­­seink, amelyek szoros kapcsolatot teremtettek az idők folyamán a tü­kör s általában véve az üvegipar fellendülésével. Következőleg telje­sen józan, tisztes főre van itt szük­ség, mert csődöt mond a legtökéle­tesebben gondolkodó fő is, ha meg­nyilvánulása nem társul egy nagy élet számtalan eseményét magába foglaló egyén bölcs tapasztalatai­val. A rideg tényállás a következő: Mint bizonyára hallottad hírét, ezen a nyomorult Árbóczlakon va­gyok kénytelen tengetni nyaramat minden nemesebb szórakozás hijiá­val. Asszony volna elég. a betegség se látszik meg rajtuk annyira, mint ahogy ők állítják, de mit ér mindez, ha esti tiz órakor bezárják a ven­déglőket azzal a középkori indoko­lással, hogy gyógyhelyen nem lehet mulatni. Ezen az időn túl a bagoly­nak sem szabad huhognia. Már most mit csináljak? A korán fekvés épp úgy nem kenyerem, akárcsak a korán kelés, amibe már számosán belehaltak. Egy darabig egymagámban tanitgattam a cigányt uj nótákra, amig tegnap végre fel­ütötték hfdra-fejüket a Preznovszky fiuk. Erdőre alkusznak és igy kerül­tek ide, képzelheted, mennyire meg­örültem nekik. Legalább embert lá­tok, akivel össze lenét mérni a kar­dot, — vagy mondjuk, békés tétlen­ségben a poharat. A megfelelő terepet egy vörös­­hajú pincér fedezte fel. A vendéglő ugyanis hegyoldalba épült s tarto­zéka egy hajdani várnak. Aránylag kevés költséggel alakították át, amely spórolást fölötte alkalmas volt azzal indokolná, hogy kegyelet­tel muszáj ápolni az ősiséget. Hát ennek a várnak a lovagterme mé­lyen benn fekszik a hegyüregben, simára van csiszolva a szikla-fala, hallatlanul vastag tölgyfaajtó a be­járata. A világítása ugyanolyan, mint az egész fürdőé s amilyen még a vitéz kurucok idejében volt. Hát ide hurcolkodtunk be cigá­nyostul, italostul s hogy a fürdőbiz­­tos-szolgabiró kihágási eljárás alá ne vonhasson, ravasz csellel bevon­tuk őt is társadalmunkba. Azt hitet­tük el vele. hogy a természettudo­mány szolgálatába szerződve ki kell tapasztalnunk az akusztikát. ■ Az éjszaka eseményének leírásá­val nem fárasztalak. Adandó alka­lommal, ha a télen fölkereslek saját kastélyodban, bővebb eszmecsere í keretében a végükre járhatunk azoknak is. Elégedj meg annyival, hogy bebi­zonyult, amit már számtalanszor volt szerencsém hangoztatni: aki nem győzi az italt, térjen át az aludt-tej rendszerére. Az én társa­ságom ugyanis már reggel hat óra­kor holtrészeg volt s mivel semmit : sein utálok annyira, iránt a részeg ; embert, — fogtam magam és haza­­; mentem. Jó kedvem lévén azonban, ; a cigányok elkísértek, fülembe huz­­|ván ama dallamot, amelyek tény­ként állapítják meg, miszerint azért, amért iszok én, nem vagyok még , piszok én. Ma aztán nekem rontanak a hid­rák, elneveznek minden elnevezhető­­nek, térdig gázolnakabecsületemben, a végén pedig megvádolnak azzal a gyalázatossággal, hogy megszök­­jtem a társaságból. I Szeretett öreg komám, hát ez ■több annál, mint amit elbír egy ér- S zékeny lélek. Sokáig tűnődtem, mi­lyen elégtételt szerezzek a meggya­­nusitásért. míg végre eszembe jutot­tál te, nemzetségünk fenkölt lelkű tagja, akinek szava vitás esetekben döntő súllyal nehezedik a tárgyila­gosság serpenyőjébe. Említettelek is azonnal mint vég­ső, helyesebben jogerő» fórumot s konstatálom, hogy a neved általános szimpáthMval találkozott. Már most légy oly kegyes, dBot­sél ebben a súlyé« ügyben, m föl­tétlenül belenyugszunk a határozz tódba. A kérdés a következő: I Megszökik-e a mulató társaságból ■ az, aki reggel hat órakor hottrészeg í társaságot hagy hátra, míg ő maga la teljes cigánybatidával ereszkedik ;utra. (S akit, mellesleg említve, ezen ténybeli cselekedetedért kihágás tár­gyában följelent a cirkáló csendőr J I Tudom, hogy nagy áldozatot kö­vetelek tőled, amiért épp ebben a rendkívüli évszakban rabolok el sú­lyos perceket drága idődből; hogy ; teszem azt ilyenkor, amikor a csóp­­, lőgépeiden kívül már eleven ember- I re! nem állasz szóba, — azonban be­csületbeli ügyről van a szó, a becsü­ket pedig mindeneken felül áll. \ Jóságodat előre is hálásan köszö­­í ni szerető, ölelő Sándor öcséd, 3 II. 1 Bókái Vukovich Mladen dringend | sürgönye Thurzó Sándor fiirdöven­­idégrtek Árbóclakra. I Leveled homályos. Nem megértet­nem, hol voltak távozásodkor töb­­jbiek: asztal mellett, vagy alatta?, Maga a tény, hogy teljes cigány­­bandával elvonultál, sőt ezt megen­gedték. melletted döntene, ha tud­nám, mi történt hazaérkezésed után cigányokkal? Egyébként teljes tár­saság visszatartandó igazság földe­rítésére irányuló holnapi megérkezé­semig,

Next

/
Oldalképek
Tartalom