Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-08 / 305. szám
2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 november & A bunyevác-párí elégedetlen tagjai ki akarnak lépni A ljuMjanel klerikális pártkoajjreBRzisa határ juntának hatása A klerikálispárt ljubljanai országos kongresszusa — mint már tegnap jelentettük — úgy döntött, hogy a párt folytatja eddigi politikáját s nem változtat a parlamentben köveiért magatartásán. Ezzel eldőlt á suboticai bunyevác-sokácpárt politikájának a sorsa is. A bunyevác-sokácpárt egyrészében nem . keltett osztatlan megelégedést a klerikálisok országos kongresszusának határozata. A bunyeyácpárt vezetősége ugyan teljesen azonosítja magát ezzel a döntéssel, de a bunyevác-sokácpártnak az a frakciója, amely a radikáiispárttaJ való megegyezés szükségességét hirdeti. nincs megelégedve ezzel a határozattal sem és a párt részéről egyre erélyesebben sürgetik a radl- Idusokhoz való közeledést. Erről az akcióról beavatott forrásból a következő információkat kaptuk: A bunyevác-sokácpárt disszklens csoportja, amely nagyon közel, áll a radikálispártban tömörült bunyevác gazdacsoporthoz, már régebben nem hivatalos jeülegü informatív megbeszéléseket folytat a radikálispárt néhány vezetőjével, a megegyezés lehetőségétől. Ezeken a megbeszéléseken a radikálispárt részéről inkább azok vesznek részt, akik a bunyevácokkal való megegyezést a radikálispárton belül is sürgetik. Ezeken az — eddig még — magánjellegű megbeszéléseken sikerült is már megállapodni az együttműködés alapja tekintetében. Ezt a megállapodást természetesen még egyik érdekeit párt sem hagyta jóvá, azonban hajlandóság mutatkozik mindegyik pártban a békés megegyezésre. A bunyevác-sokácpártban állan dóan erősbodik az a mozgalom, a mely a föderalista pártoktól való függetienitést és a radikálispárttal való megegyezést tűzte ki céljául és ezért a pártvezetőség tart attól: hogy — a ljubljanai határozat után, amely a további ellenzéki magatartás mellett döntött — a pártban súlyosabb komplikációk állhatnak be és íz? elégedetlenek csatlakoznak a radikdltsisokhoz. A pártvezetőség azonban kitart eddigi politikája és a klerikálispárt országos koogTCsazasának határozata mellett, bár maga is szívesen venné a radikálíspárttaí való megegyetzést, amelynek egyelőre főképpen ß ! közigazgatási kérdésekben fennálló [ ellentétek képezik a legsúlyosabb -akadályát. IBBMBBaBMmn-iliiinriB---Ä stsboficai Lloyd giírögors^ági utjának politikai eredményes Délszerbiában és Görögországban politikai jelentőséget tnlajdonítanak a vajdasági kereskedők látogatásának A gazdasági kereskedelmi és ipari viszonyok tanuteányozása és gazdasági kapcsolatok létesítése volt az eredeti célja a szuhofcicai Kereskedők és Gyárosok Egyesülete által rendezett délszerbiai és görögországi kirándulásnak. A két heti tanulmányút, — amely vasá véget, — e tekintetben. teljes ered mennyel járt és a kiránduló társaság gyáros és kereskedő tagjai máris megbízást kaptak Nisben, Leszkovácon, Szkopljeóen éppúgy, mint Szalonikiben és Athénben is a Vajdaságban termelt és gyártott cikkek szállítására. A kétheti ut során azonban inán- Idenütt ahol a szuboticaiak társasá- I ga megfordult, a hatóságok és a I lakosság reprezentánsai kiemelték a ‘ látogatás politikai fontosságát és raji mutattak arra, hogy ez az ut j ©lengths lépésnek tekinthető a Vajdaság £ és Szerbia lakosságának egymúst- I m egism érésé tök mtetéban. A szaboíicai Lloyd tagjait Délszerbtában mindenütt úttörőknek tekintették, akik először látták szükségéi annak, hogy az országnak tollak távoleső városait, azoknak laí kosaégát és az ottani viszonyokat jí megismerjék. Éppen ezért, mint a ; királyság uj területének lakóit, mint íeLső látogatókat, mindenütt, Nisben, Leszkovácon, éppúgy, mint Szkopijeben, példátlan előzékenységgel fogadták. Valamennyi városban a kereskedők és gyárosok egyesületei, a kereskedelmi és iparkamarák vezetőséged fogadták a vendégeket Öreg ijjcisok csillaga Irta: Kilián Zoltán Berencsfia Simon sokkopjás sát rán meglibbent a lóbőrtakaró. Ezüstös ragyogásban kacsintott be a résen a kinti világ s Berencsfia Simon egyszerre felugrott a nyugvóbőrről. Nyújtózott, nagyot, beleremegőn, aztán belerúgott a lóbőrbe. Kiállt a sátra elé. » Nagy. messzivilágot látott be on nan Berencsfia Simon. Mérhetetlen, beláthatatlan fekete-kékség alatt a hosszú, széles, kerek fekete, a föld... Ez az orosz föld, melyre im idejöttek annyian magyarok; s amely sík, sík végtelenül s füve, vize nem idegen. Ezt nézte Berencsfia Simon sasszeme végig azon a tájon és bár e világ minden bizonyságával tudta, nem járt sohasem erre, beleremegett a puha levegőbe. — Igaz? Látomás? Valóság? . . . Valakim, valamim járt erre, élt ezen a mezőn . . . Megdörzsölte szemét. — Asszonykodás! Álom ez, álmodtam az elébb . . . Megigazította kardja övét, süvegét behúzta a szemébe. Különös volt ez a nyughatatiansága. irtózott menni. hadakozni erre és errébb. egyre keletre; nem félt s bár nem egy favárat, sár-katonafészket egymaga kihányt, borzadt attóf, hogy itt valamihez nyúljon ... Ragyogott az ég. Az »öreg ijjasok csillaga« ott állt. napkelte felé s benne a nyíl nyugatnak mutatott. Az »Asszonyszeme« csillag tündöklőit arra, szikrázott és hívogatott igen. > Bersuccüa Simán iwsszéditií egy és a vendéglátás üimepéiyességét bankettekkel emelték. A tanulmányút során meg lehetett állapítani, hogy' a Vajdaság lakossága előtt teljesen ismeretlenek a királyság déli részeinek viszonyai,' a lakosság életmódja, a gazdasági helyzet, az ipar, a kereskedelem, sőt az ottani mezőgazdasági termények. gyáripari termékek tekintetében tájékozatlan, az ország északi területeinek lakossága. Éppen így Delszerbia számára is terra incognita .a Vajdaság. Nisben a szuboticaiak tiszteletére rendezett bankett alkalmával először Cvetkovics Dragisa nisi polgármester fejtette ki a két egymástól távoleső országrész polgári közt végigment találkozás politilm jelentőségét. Leszkovácon a déli társasebéd alkalmával Raíatlovics Zsivojm volt erdő- és bányaügyi miniszter szin-s tén ugyanebből a szempontból fejtette ki a tanulmányút fontosságát a déli társasebéd alkalmával elmondott beszédében. A leszkováci esti banketten a leszkováci kereskedők és gyárosok egyesületének reprezentánsai szívesen fogadták Eisler j Zsigmond magyarnyelvű beszédét 5 js és a leszkováciak szónokai be-| szedőkben örömüknek adtak kifejezést hogy e látogatás az első pozitív lépés abban az irányban, hogy az ország különböző részeinek la-“ kassága nemzetiségre való tekintet nélkül megismerje egymást és egyihósra találjon. A szJsopljei banket'en elhangzott beszédeknek is ugyanez ^ \poít a tertalnaa. A_ fehér asztalnál elhangzott beszédeken kívül a (barátság és meg-, „ismerés szándékának határozott jell fenségeit lehetett megállapítani obiban a szinte példátlanul jóindulatú és meleg fogadtatásban, amellyel a szuboticaiakat a délszerbtai városokban fogadták. A magánbeszélgetéseit során is mindenütt kijei értették. hogy Szerbia lakossága nem ismeri a nemzetiségi különbséget az ország polgárai közt és elitéi Kunden erőszakos, nemzetiségi tekintetben tett megldilátibözíetést. ami csak széthúzást és viszályt idézhet elő az ország különböző részei ás azok lakossága közt. Egyöntetűen elítélték azokat a jelenségeket, amelyek a hazafiasság jelszavával a Vajdaságban a nemzetiségek dien történnek és aittdyekrői Gszerbiában csak a beogradi lapokból érte» sültek. — A szerb nép emberszeretelével, — mondották, — nean fér oszsze a testvérharc, a gyűlölet. A szervbek leíküleíéről látogatásaik alkalmával itt a helyszínen meggyőződhettek és láthatják, hogy az állam másnyeívti lakosait is egyenrangú polgároknak tekintjük. Az itt tapasztaltakból nrcfr állapíthatják azt, hogy teljesen őszülte a tiltakozásunk az eltóbázott akciók ellen, bármilyen hazafias címek és jelszavak alatt létesített egyesületek őrve alatt is történjenek is azok. Kétségbe kell vonnunk, hogy valóban szerbek azok. akik a szerb nemzet fiaihoz méltatlan módon viselkednek, mert a mi évszázados küzdelmeink, melyeket elnyomóink eilen, feásza» badidásunkért folytattunk, nem engedik meg az oktalan nemzeti ttireknetlenséget a mi államunkban éiő másnyelvü polgárokkal szemben. A szubeticai kereskedők és gyárosok utjának nagyobb súlyt adott Pletikoszics András főispán jelenléte -is és azok a magasnivóju beszédek, antdyeket minden alkalommal Manojlovics Vladiszláv dr. a Lloyd elnöke és a kiránduló társaság reprezentánsa elmondott és amelyekben a kereskedelmi kapcsolatokon kivüi a különös megismerés fontosságát kicsikét. És elekor, mig behuny ód ott szédültében a szeme, összeszaladtak mind-mind az ég csillagai. Mire kinyílt Simon ur kemény tekintete előtt újra az úti vágtatott már az a sok csillag, porzott féiiyszikráiktól az ég. Mentek el innen, mind arra, ahol az elébb az »Asszony szeme« állott. Az »Asszony szeme« szaladt legelői. A »Dalosszavuak csillaga« a ligáiig messzire tőle. époen a nyomában; a »Szeretők«, »Táltosok«, »Hajolt vitézek« csillaga mind szállt, I szánt utánuk, még az »öreg ijjasok«-é is . . . Berencsfia Simont arcba csapta a nyugati szellő. Felhördült rá s tisztán hallotta, felhördült a lova Is. Érte szaladt. Megveregette a nyakát s már rajta ült a remegő hátán. Az égre tekintett most Simon ur s felnyeritett a paripa is. De ekkor a csillagok visszaszaiadtak már, mind ott volt a helyén s békés fényszavuk egyet-egyet, ha hunyorgott . . . Berencsfia Simon ur megszorította [ térdéve! a paripát. Úgy elrepült az a bámuló őrök előtt, hogy Ijedtükben hétszer is összekeverték a Mratyánkot a fekete lovat elverő mondókával. Dobogott a pata alatt a föld. Simon ur Keletnek futott a lovával, neki Kijevnek. hol holnap lészen a.z ostrom s ahol a szalma-, meg a favárak holnap ilyenkor üszkösen takarnak halottrapörkölt embereket. Messziről felfénylett olykor a folyó; Simon ur úgy találta, a Duna s a föld dobogása a Berencs falvaié . . . Már régen futott igy Simon ur, Közel volt az idegen város s előtte itt fo, ott is egy-egy vályogos, szalmás joöbágyverem. Berencsfia Simon megállt. Elkapott hangot vélt csengeni az iram szelében s tisztán haüani akarta ezt. Nem csalódott vitéz Simon ur. Egy izüoikbóí, fedeles veremből jött az a hang. Simon ur leszállt a lováról, odalopódzott. Zsírba dugott bél \ gyenge világánál ült ott egy szőke nagy asszony s ez dalolt szomorúan; Ja derekába vájt lyukba ott ssendergett előtte a poronty. Berencsfia Simon végighuzta sülvege alatt a tenyerét. Hallgatta a dalt és észre m>m vette, hogy a sok estiig megint egybeszaiadt. Hogy is Hátirattá volna Simon comes, mikor elhártyásodott a szeme s az a I dal csak szólt, csak szomorún . . . Nyerített a paripa. Simon ur megrázta magát. Már tiszta volt a szeme s ekkor nagyot kiáltott: — Mit keresek én itt?! Az az együgyü, szomorú dal rögtön elhalt erre. Még egvügyübb hang szállt ki abból á veremből, a faderék válásából jött és megmentette a vermet. a sok szalma-, favárat, Kijevet. (Mert erre a hangra már vágtatott Berencsfia Simon ur s vágtattak a csillagok is Nyugatnak. Keleten pedig jött már a világ ura. a Nap. Frissen szaladt előle mind az égi lakó, Szeretők, Táltosok, Vitézek csillaga és baktatott szapora iramban az öreg ijjasok csillaga is. De megáKt, mielőtt lebukott. Halvány irt, de bölcs volt a ragyogása s ryila minden melegségével mutatott arra messzire, az Asszony szeme felé . . . Megállóit Berencsfia Simon ur is. Derűvel intett az Öreg ijjasok tűnt nyoma után és megfordult, s Szőke tüzéreiével már besugarazjta az Ur. Simon ur minden erét beszaladta ez az erő és soha még, ? soha még nem értette meg igy magába nézni nem engedő, örökegy Urunk szavát. — Nyugatra, vissza, ahova kiltdtelek egyszer már. én keleti fiam! ■ Nézz belém, — ez egyszer büntetlenül, — én is nyugatra küldőm örök> ké magamat! Berencsfia Simon ur megértette a világot. Már tudta, hogy éjszaka, I abban a veremben is a Nap szava j dalolt s tudta, hogy neki is, minden orosz földre jutott magyarnak is van «egy parancsa, a maga napfa . . . Már vágtatott ismét Berencsfia Sfenon ur, a comes . . . Egyenest be a táborba, István király ur sátra elébe. És ott. országnagyok, vitézlök. minden magyarok ellőtt levágta hires, sastollas süvegét a király ut efőtt. — Elég volt, király ur! Nem me» gyünk már keletebbre! Nem kell nekünk se Kijev, se Gács! Hazamé» gyünk! Haza, Nyugatira! Es ekkor országnagyok, vitézlők és csak a parancsot követő együgyü hadi magyarok mind földrecsapták süvegüket István király ur, Kijev 'ostromlója előtt. j — Király ur. se Ktiev, se Gácsf. I Hazamegyünk! Mert ebben a percben minden ma» gyárnak felragyogott az öreg ijjasok drága nyila. Csak a király ur. István átkozta, s szidta lázitónak a comest. Berencsfia Simont. Mindent megértő, mindent elérő szőke tüzéreiével azért őt is besugarazta a Nap,
