Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-07 / 304. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 7. PUCERÄJ Kár a benzinért Okos, hasznos, termékeny és ered­ményes munka lyukas hordóba vizet merni: vagy legalább is okosabb, hasz­nosabb, termékenyebb és eredménye­sebb, mint ebben az elátkozott város­ban bánni dyast csinálni, alkotni, te­remteni, aminek csak a legkevesebb köze is van a vegetáción és szaporodá­son túlmenő élethez, kultúrához művé­szethez. Ma valahol, Itt azután igazán nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, itt valóban meddő fáradság ilyesmivel kí­sérletezni, itt — ahogy’ az édes jassz­­nyelven mondják — csakugyan kár a benzinért, kár minden igyekezetén.... * Kevés kapcsolata van ennek a vidék­nek a kultúrával és legfeljebb negativ seregszemlével szolgálhatunk erről: színház nincs se szláv, se magyar; mű­kedvelők vannak, de csapnivalóan rosz­­szak, arról nem is beszélve, hogy elv­ből csak a leg elavul tabb — igaz viszont, hogy legalább válogat ottan selejtes — darabot játsszák; hangversenyezni ko­moly művész már rég nem jön ide, (utoljára egy Rops-énekest hallottunk, aki a leghosszabb áriákat is meggyors­­íőzte négy perc alatt és hangversenye, a szünetet is beleszámítva, mindössze negyvenöt percig tartott, egyébként ez volt egyetlen kvalitása); kiállításokra és úgynevezett tárlatokra csak mélyen leszállított igényekkel lehet elmenni, hi­szen olyan utolsó giccsekkel jelentkez­nek itt a külföldi műkereskedők, hogy ha elvi szempontokat nem tekintettünk volna, művészi szempontból igazán nem kifogásolhattuk volna, hogy egy csomó rossz kép kiállítását legutóbb lehetet­lenné tették. Egyetlen tere a kultur­­étetnek, ahol a szuboticai közönségnek ugyanabban a művészi élvezetben lehet részt, mint akár a párisinak, vagy a newyorkinak: a film. Mary Pickiord az itteni moziban sem játszik rosszabbul, mint a chicagóiban, se Ásta Nielsen, se Paul Wegener, se Chaplin, se a kis Coo­­gan-gycrek. Legfeljebb a filmkölcsönzők ronthatják el a képet, kivágnak belőle, unintelligensen fordittatják a feliratokat, de ez mind olyan baleset, aminek — például amerikai filmnél — a bécsi mo­zik publikuma is ki van téve. Vidéki vá­rosban a mozi csak annyiban lehet rosz­­szabb a nagyvárosi moeigóíényképszmhá­­zaknái, hogy nem mutatja be a jó — tehát aránytalanul drágább — francia, angol, svéd és amerikai filmeket, ha­nem megelégszik a legtöbbször unal­mas és ízléstelen német meg a csaknem kivétel nükül mindig rossz osztrák fil­mekkel. A mozisok üzleti elvüket, hogy nem érdemes drága filmeket bemutatni, arra a szomorú tapasztalatra alapítják, hogy a közönségnek egészen mindegy, milyen filmet lát és a legartisztikusabb Lu­­bitsch-képektől sincs jobban elragadtat­va, mint Harry Fiel bosszantóan unal­mas és közönséges cirkusz-darabjaitól. Azt azonban, hogy ne csak mindegy le­gyen a publikumnak, mit lát, hanem egyenesen a rosszabb és értéktelenebb filmeket fogadja tetszéssel és visszauta­sítsa a legjobb és legmüvészibb darabo­kat, talán csali ebben a városban van példa. * Griffithről, a világhírű amerikai film­rendezőről és star járói, Lilian Gis/zről először Korda Sándor, a berlini Vita­filmgyár legjobb rendezője mesélt ne­kem másfél óra hosszat; aznap délelőtt látta az első Griffith-íiLmet a mozisok számára rendezett külön bemutatón és egész testében reszketve mesélte, hogy soha még olyan tisztán és maradékta­lanul nem vittek költészetet filmre, mint a csodálatos amerikai rendező az »Ut a boldogság felé« eimü darabban. — Mi tiz év múlva se leszünk itt, — mondta lelkesen és elkeseredve — eu­rópai gyárban ezt nem lehet megcsinál­ni, itt nincs hozzá se szinész, se fény­képész, semmi, még a levegő is más.... Az egész mozi-szakma bőgött a bemu­tatón__ Ez a GrifOíh-fiim most megbukott Szuboticán. ¥ A szuboticai mozik ebbon a szezon­ban megpróbálkoztak jó filmek bemuta­tásával, hátha kifizetődnek ezek is. A Griffith-fiim éppen kétszer annyiba kerül, mint a kontinentális filmek, de — Szu­boticán és csak Szuboticán — nem je­lentenek kétszer olyan nagy vonzóerőt, mint a giccses és Hmonádés német da­rabok. Ez inég nem érintené súlyosab­ban a mozikat, hiszen a művészi nívó emelése is megér valami áldozatot és a jobb közönségnek is kell néha vala­mit nyújtani, azonban ezúttal az tör­tént, hogy éppen az úgynevezett »jobb közönség« bizonyította be, mennyire nem érdemli meg ezt az elnevezést. A hátsó helyek publikuma bukott meg a GrifíiÜj-film előadásakor, a páholyok közönsége tett olyan kijelentéseket, hogy ötödranga magyar filmszinésznők is jobbak Lilian Gishnél és egy ismert szuboticai orvos távozott feleségestül a második felvonás után azzal, hogy »nem érdemes tovább nézni ezt a marhasá­got.« Mi következik ebből? A mozi-igazga­tóság stornirozía a<z erre a szezonra le­kötött másik három Griífith-fihnet. * Érdemes-e még műidig dühöngeni eze­ken a dolgokon? Aligha. Azért a ben­zinért is kár, amit ez a puceráj-üzem föl­emészt. d. t. Mrromiaia^msEaMg-g1'' r n i iíiiim .... A forradalmi Görögországban Beszélgetés Othonaiosz tábornokkal, aki Cunariszt és minisztertársait kivégezteite — A Bácsmegyei Napló kiküldőit munkatársétól — " SzalonlNd. október 29. A görögországi forradalmi» moz­galmak egyik legjellegzetesebb egyé­nisége kétségkívül Othonaiosz tábor­nok, akinek neve Gimarisz miniszter­elnöknek és négy minisztertársának BaUazzi külügyminiszternek, Teoto-I/dsz hadügyminiszternek. Sztratosz és Protopapadaldsz minisztereknek kivégzésével kapcsolatban vált euró­­paszerte ismeretessé. I Othonaiosz Alexa tábornok volt a múlt év szeptemberében az elnöke annak a rögtönitélő bíróságnak, a mely Gunariszt és kormányának .tagjait halálraítélté és kivégeztette, f Ö a megszemélyesítője Plasztirasz ‘ ezredes forradalmi kormányában az !erős kéz politikájának és ezért ne­vezték őt kj ez év májusában Szalo­­niki és északkeleti Görögország, Ma­li cedónia és nyugati Trácia katonai * parancsnokává és a harmadik görög ! hadsereg parancsnokává. I A multheti metaxista ellenforrada­lom Szaloniki környékén tört ki elő­ször, amit azonban Othonaiosz tá­bornok gyors fellépésével három nap alatt teljesen elnyomott A táborno­kot Görögországban mindamellett nem forradalmi, hanem háborús mű­ködése tette népszerűvé, különösen Š katonái között. j A világháború idején Othonaiosz ij tábornok mint hadosztályparancsnok \ Lum rácánál 1917-ben és 1918-ban \ együtt harcolt a szerb hadseregek­­j kel. A görög-török háborúban Kis- I ázsióban Brusszánál hadseregpa­­jj rancsnok volt és ő az egyetlen görög Íj tábornok, aki a fronton megsebesült. A főhadiszálláson Délelőtt tizenegy órakor közli te­lefonon Pierre Levantis sajtófőnök, a szalonikií kormányzóság sajtóiro­dájának vezetője a főhadiszállással, hogy meg akarom látogatni Othonai­osz tábornokot. Néhány perc múlva I jelentik, hogy a tábornok szivesen I látja látogatásomat. A kormányzóság palotájából az f üzleti negyeden át visz az autó a * Perionareosz-térre. — a katonai I gyakorlótérre. — a szalonikii és ma­cedóniai harmadik görög hadsereg főhadiszállására. A hatalmas, két­emeletes palota kapujánál megkettő­zött őrség. Kísérőmnek, a kormány­zóság politikai osztálya vezetőjének (igazolására beengednek bennünket. Az első emeleten vannak Othonai­osz tábornok irodái. Az adjutáns szobájában hatalmas, vöröstapétás teremben tisztek járnak-kelnek. A falon II. György király és Erzsébet királyné képe. A szomszédos terem­ből sürgönykopogás hallatszik. Az adjutáns közli, hogy néhány percig várni kell, épp most táviratilag sze­mélyesen tanácskozik a hadügymi­nisztériummal. Időközben az adjutáns felhívja a figyelmemet egy sürgönyszalag­­. gombolyagra, amelyet éppen most desifíriroz egy vezérkari kapitány. Ez a sürgönyszalag árulta el vasár- I nap az ellerd orr adtaimat. \ Elmondja, hogy vasárnap éjjel két . órakor Zirasz ezredes, a szalonikii l ellenforradalmi csapatok vezetője jj felhívta táviratilag Drahmából a Szerezben állomásozó, az ellenforra­dalommal tartó katonai parancsnok­■ ságot és kiadta az utasításokat az el­­[lemorradalmi felkelésre. A táviró­­'vond, azonban Szaloniki táviróállo­mással is be volt kapcsolva és az előttünk fekvő szalag Szalonildben is felvette az utasításokat. A sür­gönyt éjijei félháromkor bemutatták Othonaiosz tábornoknak és négy óra­­• kor már külön vonatok szállították a forradalmi kormánycsapatokat a I felkelők ellen. Néhány percig tart még a kopo- 5 gás. majd a táviróteremből kijön Ot­­, honaiosz tábornok Arist;d Lambros­­‘ szál. Szaloniki és görög Macedónia i főkormányzójával együtt. Az adju­táns bejelent a tábornoknak, aki ’azonnal fogad. Othonaiosz táhorro&nál I Szives barátsággal fogad a tábor­­í nők, Lanibrosz fökormáuyzó társa­­í ságiban, hatalmas, szaiónszerü doí­­ji gozószobájában. Jj Magas, vállas, ötven év körüli ■ férfi Othonaiosz Alexa generális, arca száraz, szikár, napsütött Kis, . fekete bajusza és baja őszbe vegyül. Mellén görög, angol és francia ki- I tüntetések szalagjai és a szerb Szent Száva-rend efsö osztályúnak jelvé­nye. Igazi katona típus, akinek voná­sai. magatartása a szívélyesség elle­nére sem öltenek magukra melegsé­get; olajbarna szemei fürkészően ! élesek. j — Vous éles de Yoagoslavie? — kérdi és igeidő válaszomra, a jugo- Iszláv-görög viszonyra tereli a be- 1 szélgetést. Franciául beszél, azonban Szavai­ba sok görög szót is kever, úgy, : hogy Lambrosz főkormányzó hama- 5 rosan átveszi a tolmács szerepét. A főkormányzó szemmelláthatóan ügye! a tábornok kijelentéseire, mert több Ízben tolmácsolás előtt vitába keveredik Othonaiosz tábornokkal és csak azután fordítja le franciára a i parancsnok szavait, jj — Sokra becsülöm Jugoszláviát, mondja Othonaiosz tábornok, — amely állammal a legjobb barátság­ban vagyunk. A szerbeket alkalmam fvolt közvetlenül is megismerni, mert a világháború során együtt harcol­tam velük. Lumnicánál mint hadtest­­parancsnok vettem részt a központi hatalmak elleni küzdelemben és egy frontunk volt a szerb hadsereggel. Most is együtt harcolunk a bolgár ; komitácsik ellen, akikkel szemben közös megállapodásunk van a mace­dóniai szerb katonai parancsnokság­gal és határőrséggel'!. Terztcs tábor­­ónokkal, a skopljei katonai parancs­! nokkaí megállapodást kötöttünk, .hogy a két állam katonasága a bol­gár bandák üldözése alkalmával át­­\ lépheti a határt. Éneikül nem volna eredményes a bolgár bandák elleni akciónk. — Még mindig okoznak zavarokat Ia bolgár komitácsik? — kérdem a tábornoktól. í __ — Most egyelőre csend van a ha­táron. — válaszolja Othonaiosz tá­­f bontok. Nemrégiben még igen sűrűn \ jöttek át a bandák, azonban az utób­ibi napokban megszűntek a támadd-, ; sok. Nem tudom, meddig tart a nyu- I galom; a jugoszláv határvidéki P4- I rancsnoksággal együtt mindenesetre kettőzött figyelemmel vigyázunk a veszélyeztetett vidékek nyugalmára. Ezután az ellenforradalmi esemé­nyekre vonatkozóan intézek kérdést a hadseregparancsnokhoz. — Amint íátja, — mondja a tábor­nok, — az ellenforradalmat, amelyet csak néhány magasabbrangu tiszt in» szcenált. — könnyen le tudtuk sze­rem és a nyugalom már teljeseo helyreállt. A mozgalom nem volt ve» jszedelmes. sőt meg volt az a reánk í nézve kedvező eredménye, hogy, megtisztította a hadsereget a kétes jj.és ellenséges elemektől. A forrada­­{lom vívmányainak, a forradalmi kor­­- Hiánynak az ellenségei most nyíltan megmutatták érzelmeiket és igy ki .tudtuk őket küszöbölni a hadsereg kötelékéből. A macedóniai és tráciai í hadsereget már átszerveztük és a 3 katonaság homogén egységét hely­reállítottuk. Éppen mo&t kaptam a í hadügyminiszter úrtól a távirati ér­desítést, hogy a Pelloponezoszban is I’ helyreállították a rendet és megkezd­ték a hadsereg átszervezését. így most a forradalom ellenségeitől meg­tisztítottuk a hadsereget, amely egy­ségesen mellettünk áll. Bizakodó mosollyal mondja mind­ezt a tábornok. Mikor megköszönöm a közléseit és elbúcsúzom tőle. szí­vélyes barátsággal kisér ki az adju­táns! hivatalba, ahol már több tiszt várakozik, hogy a tábornok elé jut­hasson. , Farkas Frigyes Megszűntek a járványok Szuboticán Vége a gythaőlesszezonaak A nyári és az ő-d hónapok alatt több ízben veszedelmes betegségek lép­lek fel Szuboticán, amelyek a legszi­gorúbb óvintézkedések ellenére is ro­hamosan terjedtek. Különösen a tifuss és a vérbas betegségeknek volt sok áldozata és a vész terjedését még az is előidézte, hogy a betegeket eltitkoltak, hogy ezáltal elkerüljék kórházba szállí­tásukat. j Szeptemberben és október elején I még mutatkoztak újabb járványos meg­betegedések a város területén, azonban már csak szórványosan. Október végén már csaknem teljesen megszűntek a járványok, sőt ma már a kórházban is rendkívül kevés a járványos betegek j száma. ÍA szuboticai egészségügyi osztály véleménye szerint különösen a gyü­­mö'csszezón volt a legnagyobb oka a I betegségek terjedésének. Az egészség- 5 ügyi rendszabályok, valamint a szigora piacrazziák természetesen nagy mérték­ben ellensúlyozták a járványok terjedé­sét és ennek tulajdonítható, hogy amint megszűnt a gyümölcsszezán, a j árványos betegségek is elveszteti ék talajukat és csaknem teljesen megszűntek. MORAVETZ zenem&kereskedés Tiaiwera (SezaAuU) 20 oldalas zancroCjegyzéke kikel kétszer kiválogatott zcsteművet so­rol ith Kórja még ma ingyen. 6479

Next

/
Oldalképek
Tartalom