Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-17 / 314. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 17. Szeretetadomány Vilmos excsászáraak A maradékot átveheti a Bácsmegyei Napió szerkesztőségében Csütörtökön éjjel becsöngetett a Bácsmegyei Napló szerkesztőségébe jj egy hordár, hátán két megtermett J csomaggal, amelyeket minden to- [ vábbi nélkül letett a szerkesztőségi jj szolga asztala mellé a földre. — Ezek itt maradnak, — jelentette ! ki és távozni készült. — Honnan hozza ezt a két pakkot? — érdeklődtünk. — Az uccán kaptam egy embertől, hogy hozzam fel ide a szerkesztőségbe. — Ki volt az az ember? — Nem tudom kérem, nem ismerem, csak ideadta a csomagot és már ment is . . . — Mit mondott, mi van a csomagokban? — Semmit. Csak ideadta és már ott is hagyott... Megkérdeztük az öreg hordártól, hogy kinek hozta tulajdonképpen a csomagokat: — Vilmos császárnak, — mondta legnagyobb meglepetésünkre a hordár. teljes lelkinyugalommal, — ja igaz. egy levelet is hoztam ebben a dologban. Kabátja ujjából előkotorászott egy levelet, amely azonban nem az excsászárnak szólt, hanem szerkesztőségünknek és amely teljes szövegéten igy hangzik: BÁCSMEGYEI N. SZERKESZTŐSÉGE SUBOTICA MINTHOGY A NÉMETORSZÁGI ESEMÉNYEKRŐL NAPONTA IR A B. N„ TÖBBEN FIGYELEMMEL KÍSÉRJÜK AZT A FÉLELMETES NYOMORT ÉS DRÁGASÁGOT, MELY OTT URALKODIK. OLVASSUK VILMOS EXCSÁSZÁRRÓL, HOGY NAGY NYOMORNAK NÉZ ELÉBE, S EZÉRT EL-HATÄROZTUK, HOGY VISSZA ÉRKEZVE AZ OROSZ HADIFOGSÁGBÓL, BÖRTÖNÖKBŐL, -ahova az ö jóvoltából jutottunk, — MINDAZOKAT A MELEG ALSÓ ÉS'FELSŐ RUHÁKAT, POKRÓC-, ÉS EGYÉB HASONLÓ JÓKAT, MELYEKKEL ATYAI GONDOSKODÁSSAL ELLÁTOTT BENNÜNKET, — RÉSZÉRE KÖSZÖNETTEL VISSZAKÜLDJÜK, ANNÁL IS INKÁBB, MIVEL SZÍVBŐL MEGUTÁLTUK A HÁBORÚSKODÁS BORZALMAS MESTERSÉGÉT, A MELYRE ö ANNYISZOR BUZDÍTOTT BENNÜNKET, KÜLÖNÖSEN KEDVENC SZAVAIVAL: »ADJATOK MEG A CSÁSZÁRNAK, AMI A CSÁSZÁRÉ!« MÉG MOST IS FÜLÜNKBE CSENGNEK SZAVAI, AMELYEK ARRA INDÍTANAK MINKET, HOGY MEGADJUK NEKI AMI AZ ÖVÉ ÉS KÉRJÜK SZERETETTEL JUTTASSAK EL EZEN KÜLDEMÉNYT HOHENZOLLERN VILMOS FOGLALKOZASNÉLKÜLI EGYÉNNEK (DOORN, HOLLANDIA) RÉSZÉRE, AMIT ELŐRE IS MEGKÖSZÖNÜNK OROSZ HADIFOGSÁGBÓL ÉS A HÁBORÚ BÖRTÖNEIBŐL MEGSZABADULTAK CSOPORTJA. A nyomtatott írással, csupa nagybetűvel irt levél nem a legmegnyugtatóbb hatást keltette és ezért óvatosságból megkérdeztük a hordártól: — Mit gondol, nincs benne pokolgép? — Isten ments’, — mondta a hordár biztatóan és szaladni kezdett kifelé. Megfogtuk. — Vallja be. — szóltam rá szigorúan — hogy bomba van benne. — Én nem tudok róla, — esküdözött a hordár és fölényesen hozzátette — az urak ugylátszik meg vannak ijedve. — Hogyne, mondtam és kétszer földhözvágtam a nagyobbik csomagot. Nem robbant föl, amiből arra következtettünk. hogy mégsmes benne bomba. A hordárt visszahoztuk a lépcsőről és felszólítottuk, hogy bontsa föl a csomagot. — Azt nem, — felelte lakónikusan. Megismételt felszólításunkra erélyesen követelni kezdte, hogy engedjük ki a kapun, mert már késő van és haza akar menni. Felajánlottuk, hogy neki adjuk a csomagokat, csak vigye magával. Ez ellen is tiltakozott. — Mit csináljak velük? — kérdezte. — Akármit. Dobja el az uccán, ha nem akarja hazavinni. Szegény öreg hordár elkezdett reszketni. Látszott rajta, hogy fél hozzányúlni a csomaghoz, direkt meg volt ijedve, hogy ilyen veszedelmes paksamétákat kell cipelnie. Megsajnáltuk és elengedtük, azután óvatosan megkezdtük a küldemény felbontását. A legkézenfekvőbb föltevés, hogy tréfás szemeteket fogunk a paksainétában találni, nem bizonyult helyesnek, mert a két csoPéntek este kilenc órakor a Korzó-mozi előtt véres gyilkosság történt, amelynek áldozata egy szuboticai gyári munkás. Küenc óra tájban Noszpovics Imre 23 éves gyári munkás Bosnyák Béla és Budanov Péter malommunkások társaságában a Korzó-mozi előadására igyekezfett. A mozi előtt megálltak, hogy az ajtóban cukrotáruló ""véreknél cukrot vásároljanak, amikor odaért két polgári és egy katoaaruhás emberből álló ittas társaság is. Az egyik polgári ruhás alacsony termetű ember meglökte Noszpovicsot, aki erre gorombán rendreutasitotta. Szóváltás támadt közöttük, majd Noszpovics erre elővette zsebkését. Ebben a pillanatban a társaság egyik tagja fellökte és a három közül az egyik hatalmas kést előrántva, azt Noszpovics lágyékába szúrta, a mozi előtt álló emberek szemeláttára, akik mire észrevették a történteket, a gyilkos és társai elmenekültek a Gombkötőucca irányában. pok óta tarka tömeg tanyázik, rezes és katonasapkás emberek csoportjai hullámzanak a fojerben. Ezek az emberek dobrovoljácok, akik az ország minden részéről gyűltek össze és most az Osijeketi tartózkodó Simonovics agrármi niszter szobája előtt várják, hogy mi lesz a sorsuk. A dobrovoljácok földet akarnak. Az osijekiek megleli etős vegyes érzésekkel fogadják a dobrovoljácok özönlését. A Sztrázsa a radikális pártlap hallgat, a Die Drau »nemzeti szerencsétlenséget«, »baksis rendszer intézményes meghonosítását jósolja és közben az egész Szlavónia Baranyával együtt kritikus napokat él át. Nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy eddig nyolcezer hold a kisajátított terület, a Draskovics, Jankovics grófok, Píeiier báró, Schön!éld és a többi nagyibirtokosok egy csapásra földmélküliek lettek. A gyárosok küldöttsége jelenleg Beogradban időzik, hogy a további ‘földosztás ellen tiltakozzék, de a mag nem tartalmazott egyebet, mint egy hadifogoly teljes fölszerelését: köpenyt, bekecset, prémes orosz Kucsmát, bakkancsot, csizmát, két kulacs» t, takarókat, kapcákat, szijjakat. Aki küldte, ugylátszik szabadulni akart mindentől, ami eszébej ugathatja hadifogságát, mert még a láncra fűzött puskagolyókból álló hadifogoly-emléket is belerakta az együk bakkancsba. Madd legyen az is Vilmos császáré. A szeretetadományt egyébként nem juttattuk el eddig Doornba, mert a legújabb hírek szerint az ex csá-Iszár éppen készül onnan eihurcolkodni és meg akarjuk várni, amíg állandó lakhelyet választ valahol magának. Köztien, sajnos, a csizma f és a bakkancs eltűnt a csomagból és I péntek délre már az egyik kulacs is I hiányzott,. de reméljük, az adomájj nyozó meg fogja bocsátani, hogy I nem őriztük a köteles gondossággal I eddig a küldeményét. A maradékra már jebban fogunk vigyázni és Vill mos császár bármikor átveheti szerkesztőségünkben a bekecset, a köpj perryt, a takarókat és a kapcákat. A [zseblámpát nem, mert azt most els viszem. B. Noszpovics azonnal összeesett, elvesztette eszméletét és pillanat alatt teljesen ellepte a vér. A kés valószínűleg elvágta a főeret is, m*ert a vér hatalmas sugárban spriccelt szerte szét. A közeibe© tartózkodó emberek értesítették a rendőrséget' és a közelben lakó dr. Szántó Gábor orvost, aki nyomban a helyszínre sietett, bekötözni a súlyos sebbő! vérző embert A mentők beszállították a közkórháziba. /Állapota reménytelen. A rendőrség szigorú nyomozást rendelt el a tettesek kézrekeritésére és értesítette a katonai parancsnokságot is, ahol szintén megindították a nyomozást. Budanov és Bosnyák, akik közvetlen szemtanúi voltak a gyilkosságnak, részletes személyleirást adtak az elmenekült tettesekről, akiknek a rendőrség már a nyomukban van. Lapzártakor értesülünk, hogy Noszpovics a közkórházban éjjel tizenegy órakor belehalt sérüléseibe, anélkül, hogy kihallgathatták volna. földosztás zavartalanul folyik tovább. Simonovics agrárminiszter néhány nap óta Osijeken tartózkodik a földosztás ellenőrzése végett, kíséretében van Rankovics parlamenti aidnök. A miniszter utjának az a célja, hogy a szlavóniai és a baranyai földosztást ellenőrizze s a Bánátból földért jelentkező igazi és áldobrovoljácokat földhöz juttassa. A dobrovoljácok nincsenek megelégedve azzal a földdel, amit Bánátban kaptak. Vizenyősnek találják a talajt. Attól is félnek, hogy a Csekonics-ur ad alomból, amely egy angol részvénytársaság tulajdonába ment át s amelynek egy része különben is átesik Romániához, ki kell nekik mmniök, — Szlavóniában és Baranyában akarnak tehát földet. Akaratuknak az előjelek szerint sikerül is érvényt szerezniük. A miniszter látogatása azt eredményezte. hogy egy hét alatt 8<MM) hold földet vettek e! eddigi tulajdonosaiktól s osztottak szét a dobrovoljácok közt Ezen a nyolcezer holdon a legvirágzóbb m.c-’"gazdasági ipart űztek eddig. Szeszgyárak voltak, cukor» répa termelés folyt. A földjeiktől megfosztott nagybirtokosok hangsúlyozták a miniszteri előtt, hogy földjeik elvesztésével meg kell szüntetniük a birtokokon álló gyárak működését is, mert nincs hol termeljenek nyersanyagot Simone vies miniszter azonban kijelentette, hogy ez nem lehet akadálya a földnek. Nyersanyagot kaphatnak a gyárak részére oly birtokokból is, a melyeket meghagyott az agrárre* form. Hogy azonban marad-e a mezőgazdasági ipar céljaira dolgozó nagybirtok, az nagyon kérdéses. A földet igénylő dobrovoljácok száma nemhogy csökkene, hanem egyre, sz^orodik. A miniszter még nem utazott el s a kisajátítások gyors tempóban folytatódnak. Sok ezer gazdasági munkus, aki eddig munkaalkalmat talált, most a tél előtt koldusbotra jutott. A dobrovoljácok pedig már előre alkudoznak. Kiadják a földeket bérbe és igy megszabadulnak minden munkától. A nagybirtokosok teljesen tehetetlenül állnak a dolgokkal szemben, mindössze az a vigasztaló, hogy a vajdasági radikálisok erős kampányt indítottak Simonovics ellen és a kormány is kezdi rossz szemmel nézni az agrárminiszter politikáját, amely az ipari termelés csődjét jen lenti. Vajdasági radikális körökből nyert információk szerint ez a szélőséges földosztás feltétlenül Simonovics bukásához fog vezetni. Kuriózumként emlegetik, hogy- az agrárminisztériumban 60.000 elintézetlen akta hever, amelyek nagyrészo I a jogosulatlan földosztás elleni apelláta. Simonovics éppúgy, mint elődje, egyetlen aktát sem mer elintézni, nehogy a jogos feiebbezéseknek helyt kelljen adnia. CIRKUSZ Mindent valorizálnak Legutóbb megírtam, hogy egy lelkes fiatalember valorizálta Salamon királynak »Énekek Énekét«. Ez a valorizálási mánia minden téren megnyilvánul. Szabad lesz néhány példát felhoznom. Régen azt mondták a naiv ábrándozók: »Bár annyi ezresem volna!« Ma kinek kell az ezres? Pláne Magyarországon. Ausztriában vagy éppen Németországban? Ma igy sóhajtanak fel: »Bár annyi száz dollár« rom volna!« Általában a valorizálók szívesen veszik a dollárt alapul. Például: Egy beszélgetés békében: — Ö, kézit csókolom nagyságos asszonyom! Ez a véletlen szerencse! — Bizony! Mikor is láttuk egymást utoljára? — Mikor? Egy pár éve csak, de én azóta is mindig csak magára gondolok. — Ó. kezeit csókolom nagyságos asszonyom! Ez a véletlen szerencse! Ugyanez a beszélgetés most: — Bizony! Mikor is láttuk egymást utoljára? —Mikor? Bár akkor dollárt vettem volna . . . Vannak esetek, mikor az emberek visszafelé valorizálnak. — Nincs egy megveszekedett krajcárom se — mondták békében. — Nincs egy megveszek edett márkám se — mondják ma, mert ez jobban kifejezi a szegénységet. Azt nem mondják, hogy pfennig, mert a pfennig, mint műkincs, sokkal többet ér a márkánál. Gyilkosság a Korzó-mozi előtt Leszúrtak egy gyári munkást .............. ......... lül |(|1|||-||l)|[ jiHBiZWEES«St88B8S8BCMW>Ba3MBMM»«»i»' Egy hét alatt nyolcezer hold földet osztottak szét Szlavóniában és Baranyában BldnélkSii ezerhcldasok — Az agrárminiszter látogatásának következményei Az ősijeid Royal-szálló előtt na-
