Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-11 / 277. szám
4. oldal. 8ACSMEGYEI NAPLÓ 1923 októbe • 11. Sziu-indiánok Szuboticán fa fi n ti vadregény 1. A szuboticai állomáson immár rendszeresített — és legutóbb csaknem katasztrofálisan végződött — vasúti kisiklások végre ráeszméltették az illetékes hatóságokat arra, hogy tenni kellene vatemit a forgalom rendbehozatala érdekében és ezért a szolgálati szabályzatot minden téren kitünően helyettesítő nyelvrendelet kiegészítésére, mint már jelentettük, szabályozták a magyar hírlapok pályaudvari kézbesítésén ele, vagy ha úgy tetszik, nem-kézbesitésének módozatait. Amikor Lukács László, mint magyar miniszterelnök kitiltotta a neki kellemetlenkedő Pesti Hiríap-ot az ország összes pályaudvarairól, akkor ez az újság hosszú hónapokon keresztül — egészen addig, amíg a miniszterelnök botrányos körülmények között távozni nem volt kénytelen helyéről — minden áldott nap ezzel a lapfej jel jelent meg: »Lapunk pályaudvari árusítását a magyar kormány törvény és jog ellenére betiltotta.« Azt a szuboticai hatalmasságot, aki a lapok terjesztését a pályaudvaron most sürgősnek találta rendezni, a világért sem pellengéreznénk ki hasonló módon, nemcsak azért, mert liatalmasabb személyiség, mint három miniszterelnök együttvéve és nemcsak azért, mert nyilván fölötte is áli törvénynek és jognak, hanem elsősorban azért nem, mert magunk is azt tartjuk, hogy helyesen cselekedett akkor, amikor az utasok életbiztonságát az újságok etten sziu vonatrablókkal fognak találkozni és hogy vasúti baleset éri majd őket. »Voltak, — olvassuk — akik nagy' értékkel utaztak s már előre látták, hogyan iogiák őket is kirabolni a zseniális merénylők, akik valahol a vonalon bizonyosan lesben állnak. De voltak, akii? puszta életüket féltették, mert a megriadt utasok már attól tartottak, hogy a merénylők valahol bizonyosan fel fogják szedni $ síneket, vagy meglazítják a slnszegeket. kisiklást, katasztrófát idéznek eiŐ. hogy a zűrzavarban elrabolhassák az aranykincset. A félelem, a balsejtelem ragadós és a vonat utasai általánosan nyomott kedvvel és aggódva tették meg az utat Szuboticáig. »Csak valami baj ne legyen!« — mondogatták és feszülten figyelt mindenki, az egész utón.« Az utasok jól balsejtettek, mert a vonat, hiába ügyelt feszülten mindenki az egész utón, mégis kisiklott. Lehet, hogy' azért, mert már bent voltak a pályaudvaron és néhány könnyelmű utas abbahagyta a feszült figyelést.... 3. i De hol maradtak a vonatrabló indiá- I nők? Olvassuk csak tovább a vadre- Sgényt, majd megtudjuk belőle: »Az izgalom, első percei után az uta- I sok és a csendőrök is gyorsan átkutaí- I iák a közeli területet, a hid környékét, íhogy nem rejtőznek-e ott a merénylők. I mert még nem akarták hinni, hogy nem I az arany miatt történt a kisiklás. Azon|ban vonatrablókat senkise talált, alig 5 Volt valaki a közelben, gyanús alakok I pedig egyáltalán nem mutatkoztak.« Ezen a ponton kissé zavarossá válik a dolog. Altruista sziuk követték el a merényletet, akik csak Tart pour Tart téritik rosszu útra a gyorsvonatokat?------------————...Ml 'I Ilii 'HM i1 Ki tudná ezt megmondani, — legfeljebb a nyomozó hatóságok. „ , _ 4. Hát lássuk, mi a véleményük a sziukról a nyomozó hatóságoknak. A nyilvánosság a következő sorokból értesül a nyomozás során felmerült körülményekről: »Az utasok megnyugodva hagyták el! a baleset színhelyét, a hatóság a nyo- j utazás során foglalkozik azonban azzal\ a gondolattal is. hogy a vonaton esetleg i mégis tartózkodhattak olyan egyének, a kik egy előkészített könnyebb kisiklás \ zavaraiban szándékozhattak operálni s talán csak az akadályozta meg akcióju- j kát, hogy' maga a vonat közönsége őr- • ködött a legéberebben.« 5. Idáig szól a sziu-legenda, amely teljesen tisztázza a vasúti hatóságokat az alól a vád alól, hogy az ő gondatlanságuk folytán történt a kisiklás, elvégre senki sem tehet arról, ha bűnös sziuk privát-passzióból kihúzzák a srófokat a sínből.... Akit azonban nem a legenda érdekel, hanem a valóság, annak eláruljuk, hogy a vizsgálat eredménye szerint a vasad váltó volt rossz és ezért történi a kisiklás. Ez természetesen már kellemetlenebb a hatóságokra nézve, mint az indián-változat, mert ezen a rossz váltón négy hónappal ezelőtt már kisiIdőit egy tehervonat és a szuboticai vasutigazgatóság nem háríthatja egészen a sziukra a felelősséget azért, hogy a rossz váltót nem cserélték ki ideiében, még mielőtt qsy gyorsvonat is kisikiott rajta. jg^SggSSCTJJt^.iMi«ii ■■■ I --------életbeléptetett retorziós intézkedésekkel igyekezett megvédeni. A budapesti gyorsvonat utasai nyugodtan fognak aludni ezentúl, a rövid időközben meg-jj ismétlődött baleset után is, amikor vo-| natjuk a inajsai hídnál elhelyezett vál- jj tón keresztiilsiklik és esetleg uiból ki- j siklik, mert tudják, hogy a körültekintő!! és erélyes szuboticai vasúti hatóságok jj már bosszút álltak azon az újságon, ajj melyik szóvá merte tenni, hogy rothad-1 tak a talpfák és azokat kellene kiese- jj rétni filológiai szaktudományok kibo- ji csátása helyett. ji 2. Arról tehát gondoskodás történt, — az; njságrendelettel — hogy a jövőben eie-^ jét vegyék hasonló, vagy még nagyobb-' szabású vasúti baleseteknek, de kiterjedt! az illetékesek figyelme arra is, hogy utólag valamiképpen olyan elfogadható okát találják a szombati kisiklásnál:, ami igazolná, hogy nem történt gondatlanság a vasúti közegek részéről. Ugylátszik, nemcsak titkos nyelvszakértők állanak az ebben az ügyben érdekeltek részére, hanem titkos rémregényirók is, mert már meg is született és a közönség körében is elterjedt az a magyarázat, hogy a gyorsvonatot vasúti rablók akarták kirabolni és ezek lazították meg a síneket a szuboticai pályaudvar belső területén. Ma van valami a nap alatt, amit plauzibilisnak lehet nevezni nyugodt létekkel, akkor ez az. Hiszen köztudomású, hogy a szuboticai preriken csakúgy nyüzsögnek a sziu indiánok, — tudvalevőleg ez a törzs foglalkozik előszeretettel vonatrablással — és tudvalevő az is, hogy ezek a vasúti betyárok különös kedvtelése éppen az, hogy forgalmas pályaudvarok kellős közepén rabolják ki az áldozatul kiszemelt ártatlan vonalokat. A sziu-legenda szerint — amely egyébként már nyomtatásban is napvilágot látott — a vonaton nagy pénzszállítmányokat vittek titokban Beogradbn és erről szereztek tudomást a rablók, akik gyorsjáratú mexikói telivéreiken alkalmasint megelőzték a gyorsvonatot, agy hogy még ária is idejük volt, hogy pont a szuboticai pályaudvar belterületén meglazítsák az egyik v'álfót és így katasztrófát idézzenek élő. Az urasok, —így szól az indián-rtrcsc - - «kik tudtak arról, hogy Htokban mit szabi: vuiiat|ut> «ész uien élővé hogy Az osszeesfcuves Petrovics Vukasin volt szerb királyi miniszterelnök emlékiratai IX. Erre a főudvarmesteri hivatal uj családfa «tán kutatott Masán asszony számára. A kutatás eredményét nagy cikkek hirdették a hivatalos lapban: »Népdinasztiánk leszármazása« címen. És kisütötték, hogy Draga egyenrangú a királlyal, mert a I.yubma hercegi családból származik. Ebből persze egy szó se volt igaz. Draga nagyapjának Lunjevicza volt a neve és marhakereskeüö volt, az apja meg kerületi elöljáró lett és elmebajban halt meg. 1901 február 11-én Milán király Bécsben tüdőgyuladásban meghalt. Magánadósságai százharmincötezer frankot tettek ki. Ferenc József császár temettette el a saját költségén főhercegeket megillető pompával, Milán kívánságához képest a krusedovi kolostorban. Miután Milán király örökre lehunyta szemét, előttem nyelvánvalóvá lett, hogy a cár se egyedül, se Masin Draga társaságában nem fogja Sándor királyt fogadni. Ezt mondottam a Neue Freie Presse egyik munkatársának is, aki azzal a kéréssel fordult hozzám: mi történik majd Milán halála után Szerbiában? Ez a beszélgetés meg is jelent a Neue Freie Presse-ben. Mikor Sándor király a lapot elolvasta, rettenetesen dühös lett. Udvarmesterét, Nikolajevicset Budapestre küldte, ahol akkoriban tartózkodtam. A Bristol-száilóban keresett fel a király küldötte s azt a parancsot hozta, hogy a mondott intervjut jelentsem ki koholmánynak. Éii kijelentettem, hogy ez lehetetlenség, mert a nyilatkozatot csakugyan megtettem, de ez aligha érintheti a királyt, mert csupán mint magánember mondottam el a véleményemet. A Neue Freie Presse cikke különösen Oroszországban tett nagy hatást. A lapok arról kezdtek Írni, hogy Sándor király látogatása a cári udvarnál elmarad. Az orosz udvarmesteri hivatal mindjobban kitolta a látogatás idejét. S egyszerre csak kipattant, ho^jf Másra Drága fogadása a cári udvarnál lebekíiéíiség. Az orosz cár legfeljebb Sándort egymagában fogadja, de őt se Pétervárott, hanem Ltvádiábas, a kriffii A beogradi udvar hangulata mindinkább nyomott lett. Az izgalom csak növekedett, amikor megtudták, hogy a cárné hallani se akar Marin Drágáról. Azt mondták, hogy Miklós montenegrói fejedelem leányai: Milicza és Stana — mindkettő orosz nagyherceg felesége — világosították fel a cámét arról, hogy ki az a Masln Draga és milyen a múltja. Ezidőtájt én Montreuxbe utaztam, ahol állandóan le akartam telepedni. Géniben egy ifjúkori barátnőm fiával találkoztam, Nevadovics Jasa dr.-ral, aki közeli rokona Karagyorgyevics Péter hercegnek. Beszélgettünk Szerbiáról és a szerb viszonyokról. Én nem titkoltam azt a véleményemet, hogy Obranovics Sándor nem maradhat sokáig a trónon. — Ki lesz az utódja? — kérdezte Nevadovics. — Én nem bánom, akárki lehet Szerbia királya miattam, csak Draga fivére nem. Barátom ekkor arra kért, hogy látogassam meg Péter herceget. Ezt megtagadtam. Vájjon fogadnám-e, ha ő látogatna meg, kérdezte erre a barátom. Mire azt feleltem, hogy én mindenkit fogadok, aki meglátogat. 1901 február 28-án hotelemben két névjegyet adott át a pincér, Karagyorgyevics Péter hercegét és Nevadovics doktorét. Rögtön kérettem az urakat és ekkor láttam életemben először Péter herceget. Rövid beszélgetés után inegunkra hagyott kettőnket. Alig lépett ki a szobából Péter herceg, Nevadovics már kérdezte is, hogy milyen hatást tett rám. így feleltem: — Tiszteletreméltó komoly ember__ Szövődik az összeesküvés 1902 őszén Bécsben ismét összekerültem Nevadoviccsel. Megtudtam tőle, hogy Beogradban tiszti összeesküvés szövődik a király ellen. Szeptember közepén egy hölgy keresett fei, aki elhozta az összeesküvők névjegyzékét. Az ösz•szeesküvés fejé Masin Sándor szolgálaton kívüli vezérkari ezredes volt. A legtöbb összeesküvő főtiszt volt. Az összeesküvés legfőbb oka Draga ezy kijeteotésc volt, melyet egy udvart ebéden tett. Azt mondta, hogy: »öt frászfrankos arannyal minden tiszt megvesztegethető«. A fiatalabb tisztek, akik az ebéden resztvettek, szörnyen megbotránkoztak ezen a rneggyalázó kijelentésen. Elhatározták, hogy addig nem nyugosznak, mig elégtételt nem kapnak. Néhány nap múlva a visztek gyűlést tartottak és ezen elhatározták, hogy összeesküvést szerveznek a királyné e! • icn. Keresztbe tett kardokkal esküdtek meg, hogy helyreállítják a tisztikar becsületét. S rögtön megindult a szervezkedés. A hatás megdöbbentő volt. Kiderült, hogy az egész tisztikar a királyi pár ellen van. A kormány elfogadott néhány összeesküvő tisztet, de kénytelen volt őket nyomban szabadon bocsátani, mert az egész tisztikar melléjök állt. Elhatározták, hogy 1903 február raásodikán a tiszti kaszinóban diszlakomát adnak a királyi pár tiszteletére, s ekkor meggyilkolják őket. A gyilkosság csak azért nem történt meg a megállapított napon, mert a királyi pár nem jelent meg a diszlakomán. Mindezeket a hireket Nevadovics utján kaptam, aki szoros összeköttetésben volt az összeesküvőkkel. Az összeesküvés lelke, mint már modtam, Masin ez* redes volt és Gencs&s miniszter. Szuboticai ügyek A Ferrum-gyár megvásárolja a városi raktár telkét — Uj ruhát kap a rendőrség — Újból kisért a színházépítés A szuboticai városi tanács szerdai ülésén, a kisebb reszort ügyeken kívül, többek között a Fér rum-gyár kérvényével foglalkozott, amely szerint a Ferrum-gyár megvásárolná a város tulajdonát képező városi raktár telkét építkezés céljaira. A városi tanács a kérvényben foglalt feltételeket elvben elfogadta és az ajánlatot a legközelebbi közgyűlés elé fogja terjeszteni. Ezután elhatározták, hogy a főszámvevői hivatalt megbízzák a rendőrség téli ruha szükségletének beszerzésével. Az uj ruhák vastagabb posztóból készülitek, de ugyanolyan színűek lesznek, mint a mostaniak, i Napirenden szerepelt a szinház- S épités terve is. A mérnöki hivatal lujabb tervet terjesztett a tanács elé, mely azonban pénzügyi okokból most sem valósítható meg. így a szinházépités legújabb terve is a megbeszélés stádiumában maradt Fegyveres rablók I kifosztottak egy szlavóniai malorntttíajdoisost Osjjiekrőf jelentik: A vinkovceS járáshoz tartozó Gunja községben .fegyveres rablók kifosztották Ladies I" malomtiüajdonost, akitől körübdül százezer dinár értékű holmit vittek el. A rablók, akik állie fel voltak fegyverezve, este kilenc óra tájban megtámadták a malomtulajdonos házát. ártalmatlanná tették a cselédséget, behatoltak a lakásba, ahol Ludics családjával éppen nyugovóra készült. A megrémült család tagjaiba fegyvert fogtak és kényszeritették őket. hogy csöndben maradjanak, mert különben agyonlövik őket Aztán felszólították Ludrcsot. hogy azonnal fizessen ki nekik négyszázezer dinárt. Ludics kijelentette, hogy l annyi pénzzel nem rendelkezik, ha jj meg akarnak győződni arról, hogy I igazat mond-e, nyissák fel a Wert\heim-szekrényt. A rablók erre fölfeji szitették a kasszát és a benne levő ! pénzt, ékszereket — mintegy százezer dinár értékben magukhoz vetítők, aztán elmenekültek. s A malomtulajdonos feljelentésére a csendőrség a nyomozást megindította a vakmerő rablók után, akik a múlt hónap végén ugyanott, Gunia községben már kirabolták Píaff pálinkanagykereskedőt. akitől hatezer, dinárt raboltak el
