Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-05 / 271. szám
4. oldal ———YEI NAPLÓ 1923 október 5, hogy sohasem hallotta azt Baracstól, mivel vádolják. — Beszélgettünk a vádlottal akkor. amikor a szerb vizsgára készültünk. őszkor és mondottuk, hogy szorgalmasan tanulunk, ükkor ő azt mondotta, hogy »nektek, magyar tanítóknak, itt nincs jövötök. mert nem tudjátok az államnyelvei. A ti helyetekben átmennék Magyarországba. Azt tuwn hallotta tőle egyszer sem a választási mozgalmak alatt, hogy ne adják le szavazataikat a radikális listára és szavazzanak a demokratákra, mert holtra verik őket. Ez úgy volt, — mondja a tanú, — hogy én és Molnár kollégám radikálispártiak voltunk. Egyszer kijött Csantavirre Manojlovics Jócó dr. népgyülést tartani. Diszkaput készítettünk a fogadására és a fogadás egyéb előkészületeit is intéztük. A népgyűlést azonban a dobrovoljácok botrányba fullasztották. Utána mondta aztán nekünk Baracs, hogy »ne tartsatok ti a radikálispártiak mellett, mert a dobrovoljácok még megvernek benneteket.« Molnár Ernő tanító volt a kővetkező tanú. aki hasonló értelemben vall. A bíróság a többi tanú kihallgatásától eltekintett és az elnök befejezettnek jelentette ki a bizonyítási eljárást. A bíróság —• a perbeszédek ^ után — meghozta Ítéletét, amely a vádlottat mindkét vád alól felmenti, mert a bizonyítási eljárás során beigazolódott, hogy a vádlott nem követett el büntetendő cselekményt. Az Ítélet jogerős. delméről szóló népszövetségi cikkely értelmében Bolíviát rendreutasitom. Bolíviai megbízott: Tisztelt tanács, csupán azt akartam kimutatni, hogy a vád nincs igazolva, miért is kéTem az I elégtételadást is mellőzni. Elnök: Tanácskozás céljából az ülést felfüggesztem. (Megtörténik. A tanácskozás után.) Kihirdetem a tanács határozatát. Bolivia állam tartozik elégtételt j Olivia államnak. Köteles Bolivia állam J 21 ágyulövést leadni, utána Olivia is djon le pár lövést. Megnyugszanak az I ítéletben? Mert feicbbezni úgyse lehet; \ a népszövetség csalhatatlan. Bolivia: Meg. Olivia: Meg. (Összeölelkczneki) Elnök: Ezután átérünk egy igen fon- S tos tárgyra: a népszövetség tagjai részére megállapítandó napídij kérdésre Azt hiszem e tárgyban sem lesznek l közöttünk ellentétek. Stella tem az esetet a tanácsnak és most úgy a magam, mint kormányom nevében a legmesszebbmenő elégtételt követelem. Az elnök: Az ülést őt percre felfüggesztem és kérem a tanács t. tagjait, hogy ezt az időt arra használják fel, hogy az eset felett megbotránkozzanak. (Miután ez megtörtént.) Kérem Bolivia igen tisztelt képviselőjét szíveskedjek védelmét előadni. Bolíviai megbízott: Kormányom nevében legyen szabad remélnem, hogy ama Kati nevű oiiviai leányzó nem fejteti ki nagyobb ellenállást az atrocitás ellen. De még ezen esetben is vitára adhat alkalmat, hogy vájjon az ifjú polgár valóban a bolíviai race sajátságait viseli-e ircuiaíán? Elvégre divtában is vannak hódító pásztorok___ Oiiviai megbízott: Kérem a tanácsot szíveskedjék hajadon leányzóinkat megvédeni a hasonló gyanúsítástól. Elnök: (Csenget.) A női becsület vé-s ------------------- ■—aHMBEMBBMo— Lapsz&rkeszíe, aki betörni jár Letartóztatták a beogradi „Republika'* felelős szerkesztőjét Noviszedrói jelentik: a noviszadi rendőrség csütörtökön letartóztatta Zavkov Ivánt, a beogrudi „Republika“ felelős szerkesztőjét és volt kiadóhivatalt igazpaíóját, aki kifosztotta száiiásadónojét. Zavkov Iván öt nappal ezelőtt magánügyben érkezett Novisadra és Alókus Györgyné Király-uccai házában vett szállást. A barátságos természetű háziasszonynak csakhamar bizalmába férkőzött s a lakásban szabadon járt-kelt. A mikor szerdán reggel Mókusné piacra ment, egyedül hagyta a iakásban Zevkovot, aki erre hirtelen akcióba lépett, feltörte a háziasszony szekrényét, azt kifosztotta, majd a jól végzett munka után összecsomagolva a saját holmiját is, eltűnt. A betörő szerkesztő azonban ugylátszik nem tartotta túlságosan fontosnak az egész betörés-ügyet mert továbbra is Noviszadon maradt és igy történt hogy csütörtökön reggel a fatális véletlen összehozta az uccán Mókusnéval aki hevesen rútúmadt, tolvajt kiáltott és amikor a peches felelős szerkesztő kétségbeesetten menekülni kezdett, utána iramodott. A kora reggeli novisadi uccukon csakhamar izgalmas hajsza keletkezeit, amelyben az egész piaci közönség, Kofák, szakácsnők, rendőrök kergettek az eszeveszetten menekülő Zavkovot, aki egyik saroknál, mikor már halálra fáradt a futástól, revolvert rániüii elő, a sikoltozó Mókusné mellének szegezte és felszólította üldözőit, hogy azonnal oszoljanak szét, különben agyonlövi Mókusnál. A revolverzsurnaliszta kezéből egy rendőr kicsavarta azonban a fegyvert, a dühöngő Zavkovot ártalmatlanná tették és bekísérték a rendőrségre. Tettét beismerte, csupán azzal védekezett, hogy nagyon meg volt szorulva pérudolgdban. Átadták az ügyészségnek. CIRKUSZ E © m Az elégtétel (Az uj népszövetségi tanács vagy népszerűén az uj népszövetségi sóhivatol, hála Istennek megalakult és megkezdte működését. Legyen szabad bemutatnunk egy ülés lefolyását. Jeten vannak az elnök, a kilenc tanácstag továbbá Olivia állam képviselője, mint panaszos és Bolíviáé mint vádlott.) Az elnök: Az ülést ezennel megnyitom. (Csenget. A csengetésről a Press Kino felvételeket készít.) Kérem Olivia jj mélyen tisztelt képviselőiét szíveskedjék panaszát előadni. (A megnyitó beszédről távirat megy szerteszét a világlapoknak.) Oiiviai megbízott: Mélyen tisztelt Népszövetségi tanács azaz (népszerűén) sóhivatal! Mint méltóztatnak tudni államom, amelyet képviselni szerencsém van tőszomszédja Bolivia államnak. A tagok: (Egyáltalán nem tudták, hogy ilyen nevű állam létezik a világon, tehát megnézik a térképet.) Oiiviai megbízott: Múlt őszön államunk egyik hajadon polgárnője, akit diszkrécióból csupán Katinak fogok nevezni, átlépte az Olivia és Bolivia közötti határt. Egyik tag: Mi volt a foglalkozása enuek a lánynak? Oiiviai megbízott: Háztartási alkalmazott. Egyik tag: Köszönöm. (Gondoskodik róla, hogy államának sajtója behatóan foglalkozzon az üggyel és regisztrálja, hogy az állam népszövetségi képviselője értelmesen hozzászokott a napirendhez.) Oiiviai megbízott: Nevezett Kati tehát átlépte a határt és az erdőben virágokat szedett. Itt találkozott egy bolíviai pásztorral, akiről csak annyit tud, hogy Gyurinak hivják. Ez a pásztor csúnyán visszaélt a helyzettel és mélyen megsértette az idegen állampolgároknak biztosított azon ■jogokat, amelyek Katinak is kijárnak. Az atrocitás után Kati visszalépte a határt és most pár héttel ezelőtt egészséges fiugyermeknek adott elétet. A fiúcskán feltűnő módon kifejezésre jutnak a bolíviai faji vonások. (Emelt hangon.) Én bejelentet„inkább meghalok, de nem mondok le Drágáról“ — Pefrovica Vnkasin volt szerb miniszterelnök emlékiratai — VL Mosolyogva kérdeztem, hogy kitől hallotta ezt az együgyüséget? Mire ő azt felelte, hogy a király maga mondta ezt neki. Nem lepett meg ez a kijelentés. Nem először történt, hogy a király valóuanokat mondott. Megmondtam Szoiarovicsnak, hogy a király becsapta, majd hozzátettem: — Nemcsak megtagadtam a támogatásomat, de beadtam a lemondásomat is. Kel óra óta azon fáradozom, hogy lebeszéljem a szerencsétlen tervéről. Megkértem az ezredest, mondja meg a királynak, hogy tőlem ínagamtól hallotta, hogy határozottan ellenzem ezt a házasságot s fentartottam magamnak, hogy magam figyelmeztetem a királyt, mennyire illetlen dolog az udvari személyzet közt valótlanságokat terjeszteni. Azután megbeszéltük, hogy mi módon tudnók erőszakkal megakadályozni a házasság megkötését. Draga kiutasításáról beszéltünk és a király elzárásáról a palotában. Szoíarovics előtt azzal fenyegetőzött a király, hogy öngyilkos lesz, ha a Drágával való házasságát megakadályozzák. Ezért megkérdeztem az ezredest, hogy vállalja-e a felelősséget, hogy a király életét megoltalmazza. Szoíarovics kijelentette, hogy minden elővigyázati intézkedést megtesz. A fegyverekből kiszedeti a töltényeket s mindenüvé őröket állít, akik a király minden lépését megfigyelik. Mikor a királyhoz visszatértem, ő teljesen nyugodt volt £n tiltakoztam az elhíresztelt valótlanságok ellen. Sándor zavarba jött és tagadni kezdett. Majd megkérdezte, hogy nincs-e egyéb mondanivalóm?. — De van — feleltem. — El vagyok szánva, hogy még egy utolsó kísérletet teszek, hogy királyomat megmentsem a katasztrófától. — Ez nem fog önnek sikerülni. Tudja, hogy inkább elpusztulok, de Drágáról nem mondok le. — Nem szabad felségednek igy beszélnie. Mindnyájan fiatalok voltunk valaha, s mindannyiunknak elcsavarta valamikor egy asszony a fejét. De hamar rájöttünk, hogy a jó szeretőből nem válik mindig jó feleség. Érthetetlen, hogy felséged nem akarja belátni, milyen végzetes hibát készül elkövetni. Nem lehet máskép, mint hogy nem gondolta meg nyugodtan, mit akar cselekedni. Halászsza el a terveit s én meg vagyok győződve róla, hogy akkor végkép lemond rólunk. De ha elhatározása megdönthe-ji teilen, akkor a dinasztia elveszett. Ha a személyével már nem törődik felsősed, gondoljon Szerbiára és miránk, a kiknek sorsuk összeforrott a trónéval. — Hány éves ön? — Ötvenöt — feleltem. — Én huszonnégy éves vagyok, tehát Harminc évvel vagyok fiatalabb. Feltehető tehát, hogy önt túlélem. Mit törődik ön azzal, hogy mi lesz a halála után? Amig én élek, nem lesz rá oka, hogy a maga sorsát vagy a családjáét féltse. r- Rossz a számadása, felség! Nemi rólam van szó és nem a családomról £n itt a nemzet nevében beszélek- Nem elegendő, ha csupán a mai nemzedékre gondolunk, a jövővel is kell törődnünk. A jövendő nemzedéknek is joga vau a röghöz s az is itt akar élni. A közéletben nincs heiye az önzésnek. Az ön gondoígozása, felség, más, közönséges emberhez se méltó, de semanesetre se. méltó egy uralkodóhoz. Az áiíami életben néni szabad magánérdekekre nézni. S önnek nincs is joga, hogy magát egy, közönséges polgárral mérje össze. Az ön sorsa nem csupán a magáé, hanem az egész szeib királyságé. Ezért tizedszer is ismétlem a kérésemet; ne vegye el Draga -asszonyt, érje be vele, ha a szeretője marad. Nem mondom, ha esetleg anyai örömök várnának, rá, akkor a kormány beleegyezi!:, hogy íeieségui vegye. De máskülönben keressen más, feleséget. Hogy most vegye el, abba sohase fogok beleegyezni. Nyolc óra volt Ebédelni mentünk. Az ebéd, mint rendesen, negyvenöt percig tartott. Senki se szólt ebéd közben egy szót se. Csak a király beszélt, aki jókedvűnek látszott, A házasságról nem esett szó. Ebéd után a dohányzóba mentünk. A király azzal az ürüggyel, hogy fontok levelet kell írnia, visszavonult. A valóságban nem irt semmiféle levelet hanem Tyirics ezredest fogadta, akit külön megbízássai Karlsbauba küldött, Milán királyhoz. Ezt a lépését is eltitkolta a király. Amikor visszatért a dohányzóba, fe* lém fordult: — Mire gondol? Én azt válaszoltam, hogy azon gondolkoztam, mihez fogjak most, miután minden fáradozásom hiábavaló volt* minden törekvésem meghiúsult, minden tanácsom foganat nélkül maradt. Mert arról szó sem lehet, hogy ölhetett kezem, mikor uram és királyom önmaga és háza eilen öngyilkosságot készül elkövetni. A király ezt válaszolta: — Ne aggodalmaskodjék olyan dolgokon, amikhez személy szerint semmi köze. Én és csupán én vagyok arra hivatva, hogy a dinasztia érdekeit megóvjam. Az én házasságom tisztára ma-; gánügy. Beleavatkozott talán valaki a maga házasságába?. Maga is csak azt vette el feleségül, akit éieítársul kiszemelt. Mindenki igy cselekszik Lés igy fogok cselekedni én is. Az utelsó kísérlet A király tilalma dacára táviratoztam Gyorgyevics Víadán miniszterelnöknek Luzernbe, hogy haladék nőikül térjen vissza Beogradba. Már néhány óra aratva meglőtt a következő távirati válasz: Tegnapi táviratodat megkaptam. Veled megyek, de előbb tudnom kell lemondásod okát. Ha nincs rá fontos ok, nem volna becsületes dolog a szakítás. Éjfélkor második távirat is érkezett a miniszterelnöktől. Ez a második táviratomra voit válaszadás. így szólt: Ha a helyzeten nem lehet változtatni, haladéktalanul elvárom az ő$rszes miniszterek lemondását. A lemondó kérvéuyt a párisi szerb követség utján várom. Volt hadifoglyok !! í Megjelent a legszebb orosz dal, amely lépten nyomon kisért benneteket nagy Oroszországban. Cimet EAJKÁL (Szibériai emlék) Vegyétek és terjesszétek! Moravetz kiadás Mindenütt kapható! 7344
