Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-30 / 296. szám

Ara: egy és fél dinár ix XXIV. évfolyam Ssbotica, KEDD, 1923 október 39. 296. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után ét hétfőn délben TELEFON SZÄ5!: Utaédlűntal 8-58, Sz-< kasztGsé» 5-10 SlLiihLEZitSÜG: Kralja Aiesandra-uiica 4 szám alatt Előfizetési ár negyedévi-» 135 dinár Kladéhivat*!, Kralja Alexandra-ulica 1 (Leibach.naleU) Frolics Sióján halálára (I. b.) A Balkánon a politizálás nem a nagyurak passziója, nem a születési és nem a vagyoni arisztokráciáé. A Balkánon a po­litika útja ritkán a dicsőség útja és többnyire — a börtönön ke­resztül vezet. Nngybaju diákok, izzó szemű vidéki professzorok, harcos újságírók vágnak neki c kockázatos útnak és a szerencsé­sekből, ügyesekből, a zseniálisok­­ból leszoeír — a Ver.izelosok, a Pastes Nikolák, a Danevek, • az Esssd pasák, Göröngyös utakat járnak a Balkán politikusai, messze és valószínűtlen célok felé, de a pálya dija — hatalom, a történe­lem elégtétele s — last, női kast — nagy, íöméníeíenül nagy vagyon Protics Stoján is vidéki kated­ráról került a parlamentbe és on­nan a miniszteri és miniszterel­nöki székbe. Harcos, merész, nagyi célok felé szívósan törekvő poli-| tikus, akinek harcos esztendeit| sokszor váltották fel a kényszerül némaság éve’, — dohos böitön­­szohák, ckasztófák integető ár­nyéka sokszor némitották e! Pro­­tics Stoján szavát és a tollát. Nem a szerencsésebb politiku­sok közül való volt, az ország hajóját csak tomboló viharokban vihette, célkitűzéseinek megvaló­sítására sem módja, sem ideje nem volt. Maradt a nagy tervek, anagyszerüelhatározások, a nagy­vonalú szándékok embere. Tisz­teletreméltó szándékok és tervek fütötték egész pályáján és valami egészen ritka és kivételes szem­pont : puritán önzetlenség. Csak valami kevés megalkuvás lett volna benne sokszor, elveinek csak töredékét kellett volna oda­dobni a hatalomért, a vagyonért és a földi élet minden értékéért és — nem tette. Nemesveretü éle­tének legtiszteletreméltóbb, már telén legmeghatóbb vonásai ezek. Éles, messzenézö szem volt az övé s a tiszta ész volt jellemzője. A határozott célkitűzések embere volt és törhetetlen. Rövid öt éve annak, amióta az ország magyar közvéleménye figyeli a beogrndi politikusok ténykedését, de ez az öt év elegendő volt arra, hogy a vajdasági magyarság hitét és re­ményét Protics Stojánba helyezze. Megértő volt akkor, amikor min­denki kétkedett a fórumon, jóhi­szemű volt, a sivár és lázas hó­napok és évek ijesztő rosszándé­­kusága idején és amikor a gyű­löl ködők kezdték az objektivitás szempontjait nem hazaárulásnak minősíteni, akkor Protics már melegszavu vigasztaló volt, prog­­ramos demokráciát hirdetett min­denkivel Szemben, eki nem de­mokrata, de főleg a demokraták­kal szemben. Amikor gőgösen és töretlenül iireállt és otthagyta elkalandozó híveit, leült az íróasztala mellé és a szerény dolgozószobából szárnyrakeitek a nagyszerű pub- Hcisíikai írások, magas szempontú újságcikkek, amelyeket vártak és védtek az országban mindazok, akik o nyugati demokrácia és az értelem politikáját vallották a ma­gukénak. Védték, mert sokan tá­madták őket, az Igazmondást nem szeretők, a rövidlátóak. Nagy veszteség Protics Sióján halála a jugoszláv politikára. A nyugati látókörű emberek tőle várták a nyugodt, szélsőségektől mentes, józan politika életrelcel­­tését. Hullámtörője volt eddig is a szélsőségesek szándékainak, a pribicsevicsi tervek eddig is majd mindig rajta törtek meg, de az ö élethivatásának ideje még nem érkezett el, a jövő ígérete maredt mindhalálig. Nem volt tevékeny I tagja a radikális pártnak, a párt portanrenti ülésein nem vett részt, utóbb ki is bukott a parlament­ből, de a nagyhatalmú párt min’ den tagjában mindig és minden elhatározása előtt ott lebegett a kérdés: mit mondana, hogyan vélekednék Protics Stoján ? Pro~ UC3 Stoján meghalt, joggal és ok­kal állnak mély gyászban kopor­sója mellett az ország legkivdlóbb­­jei is. Da koporsójához elküldi fájdalmas gyászát az ország min­den tisztaszivü polgára. A hatalmas bérház kapui kitá­rulnak és egy ország részvéte mellett kisérik utolsó útjára a demokráciának nagy halottját. Csak eszméket hagyott, terve­ket és nagy gondolatokot. Földi kincsek nem maradtak utána. Egy kicsiny háza sem volt a nagy Beogradbaa. Csak a szivek­ben épített magának örök hajlékot. A Menet Páli a jogegyenlőségért Eíio^atlíák rérrleíJbea is a ír*yasztási adók felemeléséről szőlő törvényt — Krafft István éles beszéde — Setyerov támadta a vajdasági cukorgyárakat — Elparentálta az elnök Protics Stojást Beogradból jelentik: A parla­ment héttői ülését délelőtt fél tiz órakor nyitotta meg Jovanovícs Ljuba elnök, eki a napirend előtt -ovid beszédben megemlékezett Protics Stoján haláléról. — Nekem jutott az a szomorú kötelesség — mondotta — hogy közöljem önökkel, uraim, egy ko­rábbi képviselőtársunknak, Protics Stojánnak elhunytat, aki nem­csak évtizedeken keresztül volt tagja a népképviseletnek, de a ki a legjobb meggyőződése szerint — és ezt a történelem is igazolni fogja — egyike volt a legérde­mesebb személyeknek, akik az alkotmányos parlamenti uraimat megalkották előbb a szerb, később pedig az egyesült SHS. királyság­ban. Az alkotmányos parlamenti uralom megteremtése körüli mun­kája, az állam szolgálatában el­töltött működése, publicisztikai munkája nemcsak jelentős volt, hanem hosszú és eredményes is, olyannyira, hogy mindezeket nem is kellene felsorolni annak mog­­okolására, hogy miért van joga Protics Stojánnak a mi elismeré­sünkre és megbecsülésünkre. Két­ségtelen, hogy egyike volt a leg­érdemesebb államférfiaknak, aki — úgy hiszem — mindenképen megérdemli, hogy valamennyien felállással tiszteljük meg emlékét. Az elnök beszéde alatt a par­lament tagjai feiáüottak. A mi­niszterek és a képviselők nagy része a gyász jeléül fekete nyak­kendőt viselt. Utána áttértek a napirendre : a fogyasztási adótörvény tárgyalá­sára. Az első szóitok d. Kraffi István námetpárti képviselő volt, oki rámutatott arra, hogy az ed­digi szónokok majdnem vala­mennyien a javaslat 116-ik pa­ragrafusát kifogásolták, mint a mely sérelme az alkotmánynak. Kijelentette, hogy ő elsősorban a javaslat gazdasági oldalával kivan foglalkozni. A javaslatnak véle­ménye szerint, sok előnye van, elsősorban az, hogy a pálinkáiét­­melés helyett a fogyasztást adóz­tatja meg. Előnyösen fog vissza­hatni a tervezet a bortermelésre, mert lehetővé teszi, hogy a bort szeszpárlottá dolgozzák föl, ami különösen jelentős akkor, amikor több százezer hektoliter bor fek­szik a termelők pincéiben. Rátért a borkivitel kérdésére, amellyel kapcsolatban megállapította, hogy a borexport stagnálásának nem csak az az oka, hogy általános európai krízis van, hanem az is, hogy túlságosan sematikus a tari­fapolitika. A bor lepárlásánál nyert termékekkel fe! lehet venni a versenyt — a siker kilátásával — a külföldi konyakkal és rummal. Az ellenzék — mondotta — azért támadta a kormányt, mert ezeket a rendelkezéseket a néme­teknek adott koncesszióképen vette be a javaslatba a kormány. Ezzel szemben rámutatott arra, hogy a németek ezt már néhány nappal ezelőtt kérték a pénzügyi bizott­ságtól és hogy a németeken kí­vül a többi pártok pénzügyi bi­zottsági tagjai is követelték. A teljes eredményhez azonban az is szükséges, hogy a megkötendő kereskedelmi szerződéseknél ve­gyék figyelembe a bor- és bor­párlat kivitelét. Ezután a cukorgyárak helyze­téről beszélt. Helyesli, hogy a cukorgyárak a fogyasztási adóra fizetési haladékot kaphatnak. Ez legalább százmillió dinár oly ősz­­szeget jelent, amelyet a pénzpia­con kellene megszerezni, legke­vesebb harminc százalék kamat mellett, ami lényeges drágulást idézne elő, Setyerov közbeszólt: A részvét ! nyesek magyarok és németek, azért védi ökeí! Kraffi: Objektiven tárgyalok I Ezután kijelentette, hogy • helyes­nek találja azt is, hogy a kivi­telre kerülő áru után nem kell fogyasztási adót fizetni. Az ed­digi eljárás ugyanis nehézkes volt, mert a fogyasztási adót le kellett fizetni a kiviteli áru után és csak nagysokára fizették vissza a pénzügyi hatóságok. Á 116-ik szakaszt, amely Szer­biának és Montenegrónak meg­hagyja e.z adómentességet a pá­linkafőzésre, alkotmánysértés, mert az alkotmány szerint a terheket minden állampolgárnak egyformán kell viselni. Az ellenzéknek erre vonatkozó tiltakozása — mondotta Krafft — még nem elég jogosult, mert ez az alkotmánysértés lobbizóén előfor­dult a koalíciós kormány idején is. Sajnos, ebben az államban nem eléggé tisztelik az alkotmányi. Az agiárreform egyszerűen átgázol az alkotmány azon rendelkezésén, hogy a polgárok a törvény előtt egyen­­lőek és ez ellen sohasem volt ki­ll fogásuk sem a szlovéneknek, sem a muzulmánoknak. Spahó: Nem kísért? figyelem­mel a parlament munkáját. Ol­vassa el a jegyzőkönyveket és meg fogja látni, hogy nem úgy van I Krafft: Szívesen venném, ha erről meggyőzne. Azonban úgy ü hiszem, hogy a kormány nem tartja fontosnak az alkotmány betartását. (Nagy taps a klerikálisoknál.) A Német Párt nevében kijelentem, hogy ha a többi párt is komolyan venné a törvény megtartását, úgy a németek is küzdenének ez al­kotmány betartásáért. A német párt a parlament leggyengébb frakciója és nincs abban a helyzetben, hogy megvédje az alkotmányt és hogy annak érdekében esetleg meg­buktassa a kormányt. A 116. pontban foglalt javaslat­ban a pálinka fogyasztási adójá­nak sz egész országra kiterjedő eltörlése szerepel. Ez nem helyes, mert a pálinka nem közszükség­leti, inkább lukszus-cikk és a pá­linka-adó a legigazságosabb vala­mennyi adónem közölt. Ezután kijelentette, hogy nem politikai okokból, de helyes ren

Next

/
Oldalképek
Tartalom