Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-28 / 294. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1923 október 28. amamtmsaxB!^\*s&{z$n3St!seaiWBBamBmammm A finnéi teagerikagyó Miiéin király síri •í 'GTlílWíOt Petrovics Vukasin volt szerb királyi miniszterelnök emlékiratai XVII. pillanatok alatt a park korzó felőli bejárata. Amikor a lélekszakadva roiianó emberíömeg meglátta, hogy az ütközet, a rabiók és detektívek viaskodása, nem komoly, mindentó megkönnyebbülten lélegzett fel, érdeklődve nézték és senkibe nem avatkozott a vad verekedésbe. — Hisz ez nem is olyan borzasztó! — mondta egy ernyős kis höigy — milyen kedvesek! — Csak játszanak! — jegyezte meg egy kövér ur és előrébb tolakodott. hogy jobban láthasson---(T.) I Pasics miniszterelnök és Nincsics ' külügyminiszter szombaton kihall- 1 gatáson fogadták Laginja volt hor- i vát bánt. a paritásos bizottság elnö- i két. aki a bizottságban tudvalévőén a horvát álláspontot képviseli. Nincsics külügyminisztert szombaton Sumonde beogradi olasz ügyvivő is felkereste, aki hosszabb tanácskozást folytatott vele Mussolini legújabb ajánlatáról. Beogradban optimisztikusan Ítélik ‘meg a helyzetet és bíznak abban, hogy a kérdést végül sikerül békés utón a rapallói szerződés szelleméiben elintézni. A djakovári püspökséghez csatolják Baranyát A baranyai katolikus egyház tudvalévőén abban a viszás helyzetben van. hogy egyházjogilag a pécsi püspökséghez tartozik, amely az uj államalakulás óta, a fölmerült nehézségek következtében nem tudja az elszakadt egyház-rész ügyeit megfelelően intézni. Egyházi körökben, mint már megírtuk, ezen a visszás helyzeten kétféle módon akartak segíteni: az egyik terv szerint a bácskaihoz hasonlóan állítanának fel, a másik szerint az egyedüli megoldás az lenne, ha az egyházrészt a djakovári püspökséghez csatolnák. A két megoldási mód körül megindult tárgyalások, mint értesülünk az utóbbi terv javára dőltek el. Az egyházi körök a megbeszélések során az önálló apostoli admmisztratura fölött azzal a kifogással tértek napirendre, hogy a terület kicsony ahhoz, hogy önálló püspökséget alakítsanak belőle, tekintve, hogy a pécsi egyházmegyétől elszakadt részből a djakovári püspökség magának vindikálja minden esetben a valpovói és dolnji—mihojlaci kerületeket. A legközelebb megjelenő pápai bullát, amely a baranyai, illetőleg a pécsi püspökségtől átcsatolja a djakovári püspökséghez a szóbanforgó területeket, azzal magyarázzák, hogy egyszerűsítési szempontok ezt a megoldást követelték. Több tekintélyes egyházi személyiség — akiknél érdeklődtünk arról, hogy milyen hatást váltott ki ez az intézkedés az érdekeltek körében — aggályát fejezte ki a fenti megoldással szemben, arneiy különböző nehézségeket fog szerintük maga után vonni, többek között azt, hogy nyelvi nehézségek miatt az átcsatolt területen működő lelkésze vissza fog térni a pécsi egyházmegye kebelébe. Dr. Kubb és Mister Herkules izgalmas csatúja a suboticaikorzón Amióta a Kultúra rt. és a Galanjtai rémregénykiadócég népszerűsíteni kezdte a távölő Mister Herkules és a zseniális Kubb doktor fantasztikus kalandjait, szegény jó öreg Nick Carter egészen lecsúszott, kegyvesztett lett az ifjúság előtt, Kubb doktor legalább öt fejjel veri összes rokonszakmabéli kollégáit. Ö ma a ponyvairodalom tündöklő csillaga. Kivénhedt Nick Carter nem bírta az iramot az uj merész ötletekkel, az uj generáció többet követel, az örök egyforma betörő, gyilkos és detektivtipus kezdett banális lenni, a tehetségtelen Nick ellustult, beérte azzal, hogy meghalt ia tizenötszörös apagyilkos és utána nyugodt lelkiismereitel itta feketekávéját a városi kávéházban. A szemfüles Kubb észrevette, hogy hol a hiba és elkábitoíta, lepipálta mindannyit, valahány élő és halott detektív csak volt a világon. Az árvagyerekek, inasfiuk, dajkák és kis diákok szimpátiája egy csapásra behódolt Kubb doktor lángesze előtt. Kubb kifogyhatatlan a trükkökben, nem elégszik meg azzal, hogy az áldozat szörnyethal a felhőkarcoló tetején, halóporából feltámasztja, kiráncigáija a föld alól is és űzi, kergeti tűzön, vizen át, földön, levegőben, a holdban és a Marson, a másvilágra utána megy és olyan bravúrokat csinál, hogy tátva marad az olvasó szája a rémülettől. Doktor Kubbnak Szuboticán is sok titkos hive van. De a szuboticai gyerekek komolyan vették Kubb doktor csodálatos történetét és pisztolyokkal, tőrrel és botokkal íclfegyverkezve készültek a nagy konkurenssel, Mister Herkulessel való döntő leszámolásra. A rémes ütközet este hat óra tájban a korzó végén zajlott le. A sétálók eleinte mit sem vettek észre I abból, hogy itt valami készül és jj amikor az első pisztolylövések el- I dördültek, mindenki halálraijedten I rohant a park felé abban a liiszem- I ben, hogy gyilkosság tortán. A 1 háború ezalatt teljes erővel duhön- Igött, soríüzek dördültek a riasztó§ pisztolyokból és vad orditozástól I visszhangzó csatatérré változott Beogradból jelentik: A fiumei kérdésben, amely — mint a jugoszláv külpolitika tengeri kígyója -- három év óta van már állandóan napi renden — a beogradi sajtó értesülése szerint újabb olasz ajánlatok érkeztek a jugoszláv kormányhoz. Jó! informált politikai körök úgy tudják. hogy az olaszok tovább akarják folytatni a tárgyalásokat, ami a jugoszláv kormány véleménye szerint csak a rapallói szerződés alapján lehetséges, mert Jugoszlávia a jövőben semmi tekintetben nem hajlandó a hozott szerződéseket figyelmen kívül hagyni. Miután az apa távozott, megjelent a fia. I — Hallotta már, hogy édesatyám jegy véleményen van azokkal a mij taszterekkel, akik a statáriumot elj lenzik? — ezzel köszöntött a király. I — Hallottam, de még egyebet is — feleltem én. A király utóbb beismerte, hogy csakugyan Milán király követelte a rogtöniíéiő biróságot és nagyon megharagudott a kormányra, mert nem akarta rögtön elrendelni. — Minek várjunk még néhány napig? — kérdezte a király. — Miért ne rendelnök el rögtön, ha apám kívánja? — Mert most a kormány nem vehető rá. Kormányválság támadna s ezt nekem el kell kerülnöm, amíg Vladár doktor szabadságon van. Ha majd hazajön, tessék vele úgy megállapodni, ahogy apja kívánja. Ez nekem is könnyebbség lesz, önnek is jobb lesz. . Semmi szükség Vladár doktorra. Ön teljhatalmú képviselője s ugyanolyan jogai vannak, mint neki. A királynak hiába magyarázgattam, nem akart rám hallgatni. Azt kívánta, hogy még este üljön össze a minisztertanács és határozzon. — Ha válságot akar előidézni, akár rögtön összehívom a minisztertanácsot. Ha ezt el akarja kerülni, mondjon le a kívánságáról. De ami ma lehetetlen, esetleg egy-két nap múlva könnyen keresztülvihető. Erre a király kiadta a rendeletet, hogy estére az összes minisztereket meg kell hívni vacsorára. Világos volt. hogy a vacsorának az volt a célja, hogy a király barátságos beszélgetés közben elérhesse azt, amit különben nem tudott kivívni. A királytól a rendőrségre mentem, hogy a merénylővel és a többi fogollyal beszélhessek, A merénylő fiatal, csinos legény volt, mindössze huszonnégyéves. Mikor szelíd szóval kihallgattam, elkezdett sirni és bevallotta, hogy mások csábították a bűntettre. Este nyolcadfél órakor a királyi palotába mentőm ebédre. A többi I miniszter már mind ott volt. Ebéd után a merénylet került szóba. Mi annak a véleményünknek adtunk kifejezést, hogy nem szabad sok vádlottat kivégezni, mert ez a külföldön rossz hatást tesz. Egyszerre csak szóba hozta a király a statárium kihirdetését. Késő éjszakáig vitatkoztunk erről a kérdésről. A kormány minden tagja ellenezte a kivételes állapotot, csupán Vukovics őrnagy, a hadügyminiszter helyeselte. A király türelmetlen és ideges volt vita közben s mikor nem ment velünk semmire se, kiment a teremből, magával vlvén a hadügyminisztert. Néhány perc múlva vukovics őrnagy visszatért és egy kéziratot kezdett előttünk felolvasni. A király lemondó levele volt. A kézirat tudatta a minisztertanáccsal, hogy vagy rögtön kihirdeti a statáriumot vagy a király lemond. Én Vukovics mellé siettem, kiragadtam kezéből az iratot s megakadályoztam abban, hogy tovább olvas som Emlékeztein egy hasonló jeleneite. amely 1885-ben történt Nishen, Akkor Milán király akart hasonló iratot átnyújtani Garasanics ininisztrelnöknek és nekem, áld akkor pénzügyminiszter voltam. Hat hő nappal később, hogy ezt a lépési megakadályoztuk, Milán király bevallotta nekünk, hogy csak hűségűnket akarta próbára termi. Iia mi, már mint Garasanics és én elfogadtuk volna a lemondást, akkui egyszerűen kivégeztetett voha bennünket, amit akkor, a bolgár-szerb háború idején, hadjbirósági ítélettel könnyen megtehette volna. Ezúttal bosszantott, hogy a király ilyen éretlen gy.erekcsinnyel próbálkozik. Ezért megmondtam Vukovicsnak, hogy ezt az írást azonnal adja vissza a királynak s szólítsa fel, hogy azonnal térjen vissza- közénk, különben beadjuk lemondásunkat, Vukovics elment az üzenettel s rögtön rá jött a király. Ekkor már két óra volt éjfél után. Ideges, emelt hangon újra a kivételes állapot rögtön való kihirdetését követelte. Én szemrehányást tettem a királynak, hogy oktalanul az élére I állítja a helyzetet. Erre a király széthúzta a báltérben levő függönyöket, ahol két ezredes állott: j Konsiamtinovics és Kumzics. A kiirály hozzánk fordult; — Készek vagytok mindenkit ártalmatlanná tenni, akit mutatok? A tisztek szalutáltak és azt mondják: Igen. Erre én megkértem a tiszteket, hogy távozzanak. Amit meg is, tettek. Én rögtön elhatároztam, hogy eine a jelenetre lemondással fogok válaszolni. Julius nyolcadikén csakugyan tudattam a királlyal, hogy a kormány lemond. 1 A királiy rögtön kijelentette, hogy erről szó se lehet. i _— Tegye meg nekem azt a szívességet és iparkodjék kollégáit a kivételes állapot és a statárium kihirdetésére rávenni. Már három napja, j hogy a merénylet történt s ön akkor megígérte, hogy két-három nap múl; va intézkedik, ha szükség lesz rá. : Nos hát. arról meggyőződhetett, hogy enélkül nem találjuk meg a felbujtókat Én azt feleltem, hogy a kormány alig tud valamit a nyomozás menetéről. — ön és az apja vezetik a vizsgálatot. Mielőtt valamit elhatároznék, tudnom kell, mit akarnak önök a kivételes állapottal elérni? j i — Apám kívánja. Meg kell mondanom az igazságot: apám haragszik rám, önre és a kollégáira. Bántja, hogy késlekedünk. Megmagyaráztam, hogy a dolog . nem olyan egyszerű. Külön törvényt kellene alkotni, mert ezidő szerint nincsen. De ez egy nap alatt ;is meglehet. A király hozzájárulásával nyomban elhivattam Gyorgyevics és Stefanovics minisztereket, j akik vállalták, hogy a törvényjavas« I latot megcsinálják. I A király nyilatkozataiból azt vetítem ki, hogy a rendkívüli intézkedések se járnak majd eredménnyel. I Ezért, hogy az ügyet végre eltemetf hessem. belementem, hogy javaslatba hozom a kivételes állapotok kif hirdetését, de olyan enyhe formálj bari, hogy az ártatlanoknak módjukl bjn legyen védekezni és magukat £ tisztázni. Ha. a szabad védelmet I biztosítjuk s mindenkinek megen;! gedjiik, hogy szabadon beszélhessen a bíróság előtt, akkor nem lesz ; baj. A k’rály és Gyorgyevics. vala-Imint Stefanovics miniszterek egy véleményen voiíak velem. Este megint . hivatalos voltam 5 ebédre a királyi palotába. Most már ; Milán király is odajött hozzám és I megköszönte, hogy végre a helyes iutra tértem. Majd megkérdezte, vaj- i ion kollégáimat rá tudom-e venni, j hogy javaslataimat elfogadják? I — Minden kollégám szívesen kész 'felségednek szolgálatára állani. ha kell, áldozatok árán is s meggyőzője dése ellenére is. Milán királyt kielégítette a ma- I gyarázatom, s erre olyan szeretetre: méltó lett velem szemben, mint rit- 5 kán. Elmondotta a vizsgálat folya: mát, amiből' én azt vettem ki, hogy : a radikálisoknak, akikre a király I gyanakodott, nem volt részük a mejj rényletben. :! Ezt a felfogásomat nem is titkoljam Milán király előtt, aki erre az!j zal felelt, hogy éppen azért kivánta ' a kivételes állapotokat, mert ilyen í módon talán mégis lehetne bizony!« itékokat szerezni. ) Julius kilencedikén reggel tiz őra\ kor a miniszterek mind a királyi pa[ lotában gyűltünk össze és a király elnöklete alatt minisztertanácsot tartottunk. Itt előterjesztettük a kidol; gozott javaslatot, amelynek címe ■ volt: »Törvény a Beogradban és a \ dunai kerületben kihirdetendő kivételes állapotról és statáriumról.« Miután én lemondással fenyegetőztem, ;a minisztertanács elfogadta és még aznap kihirdette a törvényt. A vizsgálat vezetésére a király 'vizsgálóbiztost nevezett ki. A vizsgálóbiztos Andonovics csakis a kií rálynak tett jelentét, s így a korj mány tagjai csak annyit tudtak meg ja nyomozásról, amit a király jónak látott elmondani.
