Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-26 / 292. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1925 október 26. A kormány javaslata szerint ugyanis a házilag főzött pálinka 'nem esik fogyasztási odó alá, lha a termelő saját használatára és saját termésének nyersanyagából főzi azt. A javaslat felsorolja mindazt az anyagot, amiből adómentes pálinkát lehet fűzni, de közte nem szerepelnek a bor és a szőlőpréselés melléktermékei, (törköly és borseprő.) A német párt követelte, hegy a bort és melléktermékeit is vegyék fel a listába. Az indilványl több radikális képviselő is támogatta, mire a bizottság elfogadta. Ezáltal lehetővé válik, hogy a szöllőtermelők a gyengébb minőségű boraikból, ha nem tudják eladni, pálinkát fűzhessenek. A bizottság a törvényjavaslatot pénteken fogja a parlamentnek benyújtani és valószínűleg a szombati ülésre tűzik napirendre. I ————a —hwBBBBBHW—!— Okmányhamisitás a lakáséri Egy volt miniszteri biztos pőre a budapesti íakásMrőság- e!ott Budapestről jelentik.: Dr. Hartenstein Pál pénzügyi tanácsos múlt év nyarán rekvirálási kérvényt adott be Erszényt József volt miniszteri biztos kétszobás Margit-köruti lakására. azzal az indokolással, hogy a volt miniszteri biztos — amióta megbízatása megszűnt — debreceni birtokán él és foglalkozása nem köti Budapesthez. A lakáshivatal elutasította Hartenstein kérését, mert Erszényi a földmivelésügyj minisztérium elnöki osztályának 3264/922. .számú átiratával — amelyet dr. Márkus Tibor miniszteri tanácsos irt alá — igazolta, hogy továbbra is a minisztérium szolgálatában áll és így szüksége van a lakásra. Az elutasított lakásigénylő nem nyugodott bele ebbe a végzésbe és érdeklődött Erszényi újabb megbízatása iránt a földmivelésügyi minisztériumban, ahol megtudta, hogy ott Márkus nevű miniszteri tanácsost nem is ismernek, azonkívül, hogy Erszényi több mint két éve nem áll A ló meg az adó Irta: Lr.czkó Gésa A tekintetes ur elnézett a Pista urfi kis háza felé, amely parasztviskóból urassá poíozottan állt eíöre jobbkézt, lent a kis völgyben, óriási magtára alatt: kis kuvasz az emeletes komondor mellett. Fölnézett előre, kissé balkézt, a Pista urfi nyárijászla fölött amoda a másik dombra, ahol a főhadnagy ur ház lökte ki durcásan egyik vak végét a iák közül. Nézett és gondolkozott. Hm! A Pista elment Csengerbe magyar ökrökért. Ha kihúzza magát belüle, nem rossz üzlet. Hét svájcer ökörért nyolc magyar. Ha rá is fizet, mit csinált volna? Eldöglött egy sváj'cer. nem volt ki a két cug. Most lesz neki két cug magyar ökre, divatos dolog lesz. Hogy töri magát ez a fiú! De ni! Nem a főhadnagy ur Pál az ott? . . . Az én két drágalátos bérlőm. Ha magam dolgoznám meg a földemet, én is törném magam. Elég bajomra az a huszonöt kis magyar hold is, amit magam túrok. Hanem jövőre a Pistának adom valahogy a több földet, Palinak a kevesebbet. Vagy ha megharagszom, nem adok bérletbe semmit. Majd pingálok nekiek bérletet adni. Törik azok magukat, nemcsak a nyavalya ükét . . . Hát az meg ott ki a Pál mellett? Gyünnek vissza a kalaptul. Ahun a. a jegyző az, az imelyj jegyző . . . Hü! ez az adóért gyűrt. í «.Van eszemben nekik béra minisztérium szolgálatában. Emiatt Hartenstein pénzügyi tanácsos a lakáskihágási rendőrbíróság előtt feljelentést tett a volt miniszteri biztos ellen, azonban feljelentését — minthogy az ügy közben elévült — a rendőrblróság nem vehette figyelembe, ellenben dr. Bartos Gyula, a rendőrbiróság ügyésze, minthogy Erszényi cselekményében, úgy formailag, mint tartalmilag intellektuális közotdrathamisitást lát feníorogni. az ügyiratnak az ügyészségre í való áttételét kérte. A bíróság ehhez ■ hozzájárult, a védő ellenben feleb- Š bezést jelentett be. Merénylet- Milán király ellen Petrovics Vukasin volt szerb királqi miniszterelnök emlékiratai XVI. Az itt elmondott események néhány évvel korábban történtek, mint Obranovics Sándor király szerelmi regényéről és tragikus haláláról előadottak. 1899 julius kilencedikén este háromnegyed hétkor azt mesélte el Nikola öcsém, hogy a városban zavargások törtek ki. Hir szerint Milán király ellen merényletet követtek el és Sándor királyt megölték. Én a szabadságon levő miniszterelnök helyettese voltam és a Topcsider-hegyen laktam, húsz percnyire a várostól. Ámbár este nyolc órára vacsorára voltam hivatalos a királyhoz, azonnal befogattam és a városba siettem, hogy a királyi palotába mehessek / és megtudjam, hogy mi történt. A királyi palota udvarába érlcez’ve, több nyugodtan álldogáló tisztet . láttam, ami nyilvánvalóvá tette, j hogy a kapott hirek legalább is erő\ sen túlzottak. Az előcsarnokban a királlyal találkoztam. Jókedvű volt és több tiszttel beszélgetett. Amikor engem meglátott, keresztet vetett és hálaimát mondott, hog elevenen és egészségesen viszontláthat. Aztán elmondotta, hogy neki semmi baja, csak az apja sebesült meg könnyen, Erre Milán királyhoz siettem. Milán nyugodt volt és megmutatta rcvuivergolyóktól keresztülíyukasztoit ruháját. Aztán elmondta: — Ma reggel más alsóinget akartam felvenni, de a komornyikom, Antal, azt, amelyet kerestem, becsomagolta, s igy kénytelen voltam ebbén a selyem alsóingben maradni. Ez tette, hogy a golyók lepattantak, mert a selymet a golyó nem üti egykönnyen át. főképp, ha a lövés ferde irányból jött. S most igy történt. A merénylőt egy kis mellékutcában pillantottam meg. a Kalimegdán közelében. Azt is láttam, hogy valami fémtárgyat tart a kezében, amit revolvernek néztem. Mint öreg vadásznak eszembe jutott, hogy ilyenkor ajánlatos oldalt fordulni, hogy a lövések ferde irányból érjenek. Mindjárt az első két lövés után kiugrottam a kocsiból és hasra vágódtam a kövezeten, nem messze Sztojanovics Mirkó ügyvéd házától. A merénylő tovább lövöldözött, de nem talált el. Közben Lukics őrnagy is kiugrott a kocsiból, kardot rántott és a merénylőre rohant. Lukics súlyosabban sebesült meg, mint én. Rögtön tisztában voltam vele. hogy a merénylet egy politikai párt boszszujának a müve és a Kalimegdán felől özönlő közönség előtt nem is haboztam ' kijelenteni, hogy kikre gyanakszom. A király igen izgatott volt, két karjával hadonászott és az arca bíborvörös lett, mint mindig, amikor ingerült volt. Aztán felugrott a fotelből és egyre gesztikulálva folytatta beszédét. Én félbeszakítottam a királyt és _ megkértem, hogy mutassa meg a j sebét, amit ő meg is tett. A seb nem volt mély. de nagyon hosszú. A jobb derekán a bőrt hasította fel a golyó. Rögtön elrendeltem. hogy Michel dr. udvari wvos adjon ki egy bulletint, a hatóságoknak pedig hivatalosan táviratozzak meg a történteket. A merénylőt, Knezevics Stevánt felfogták és a rendőrség börtönébe zárták. Tűzoltó volt Beograd városánál, Boszniában született. Amikor a rendőrségen először kihallgatták, akkor Knezevics megneletet adni! Bent van a szerződésbe, I hogy, ők fizetik az adómat: osztán még se fizetik. Mán csak elvárom ... Bandukolt is bizony a jegyző Pállal a Pál háza felé. félúton megálltak, nagy sokára kezeltek. Pál ment be a házba, a jegyző meg jött lefelé a völgybe, aztán föl a dombra. Egyenesen a tekintetes ur házának. A jegyző a kalapjához nyúlt: — Jó napot! A tekintetes ur rákiáltott a kutyájára: — Nem misz, Snupszi! — S utána is vágott a bottal. — Szervusz! .— fordult a jegyzőhöz, kezet nyújtva. — A kocsid hun van? Fönt Pálnál? — Gyalog gyíittem. Elsétálunk mi ■gyakran a Pistával ide-oda Imeiyből a pusztára. Meg vissza, A bor sétál akkor. — Nem tudom, hogy most is nem a bor fog-e visszasétálni? — mosolygott a jegyző. — Nem a, lelkem, nagyon sajnálom. de éppen hogy elfogyott a borom. Mondtam is az aratógazdának, hozzon magával vasárnap este Pusztavámrul egy olyan kis hordóval. — A Gáltul? — Mit tudom én? — Nem jók azok a pusztavámi borok. Meszesek. — Szokva vagy te ahhoz! — De te nem! — Nem is én iszom . . . Itt aztán elakadt a szokásos udvarias első eresztése a megbeszélésnek, Kisejtette belőle mindegyik, hogy a másik nincs rossz akarattal irár.ta. Egy lépéssel közelebb kerültek a tárgyhoz: — Rágyújtasz? — kérdezte a tekintetes ur, cigarettával kínálva a jegyzőt. — Köszönöm, Laci. — szólt a jegyző s kicsippentett egy magyarkát a bádogé .bozból. — Mikor lesz Tatába trafik? — Csak a jövő pinteken. — Ha az államnak nem sürgős, nekem se sürgős. El vagyok látva. — Vaii, ami meg sürgős (— Na, ebbe beleugrottam a dicsekvéssel, — gondolta a tekintetes ur és nem felelt.) — Az adó, — vágta rá hirtelen saját lassú szavára a jegyző, hogy el ne mulassza a kitűnő alkalmat. A jegyző baráti alázatossággal nézett a tekintetes urra. végre kibökte: — Mert már úgy állnak a dolgok, Lacikám, hogy . . . foglalni gyüttem. A tekintetes ur megütődve sápadozott, aztán elöntötte az arcát a vér. a szemében öröm csillant s vidáman pattant föl ültéből: — De mit szaguljuk itt az istállószagot?! Kerüljünk beljebb — s tessékelte maga előtt befele a házba az engedelmes jegyzőt. Ott benn leültette a nagy asztal mellé, üveget, kis poharat állított elébe: — Borom nincs, de igen jó ez a törkölyöm! — Töltött, poharat emelt, koccintott; — Hát foglalsz, lelkem? — Még pedig a vasderest. Lacikám! - r /, — 3 ha nem fizetek? ! vezte Nikolfcs Vlajko ezredest, mint a merénylet bűnrészesét. Bevallotta, hogy meg akarta gyilkolni Milán királyt. Ezért Romániába utazott egy útlevéllel, melyet Angyeiics podrinhi I prefektustól kapott. Bukarestben összekerült egy úrral, aki' szerbül oroszos kiejtéssel beszélt. Ez az Ur) akinek a nevét állítólag nem tudta, egy kazettát mutatott szinültrg telve Napoleon-aranyakkal, ami mind az övé lesz. ha elköveti Milán király ellen a merényletet, ötszáz Napóleont előre adott neki az idegen, s ezzel a pénzzel jött Beogradba, ahol a Macedónia-szállóban bérelt szobát. Milán király tíz órakor este lefeküdt. Mi: a király, én és négy minisztertársam még ott maradtunk a szobájában. A király szóvá tette néhányszor, hogy talán jó volna statáriumot hirdetni, de én tartózkodó maradtam, mert láttam, hogy nem gondolja komolyan a kivételes állapot kihirdetését. Julius hetedikén már nyolc órakor a palotában voltam, hogy megtudjam. hogyan töltötte Milán király az éjszakát. Milán király rögtön fogadott. Az erkélyen ültünk, ahol nyomban utánam megjelent Schiessl osztrák-magyar követ is. Kettőnk'nek újra elmondta a király a tegnap történteket és kijelentette, hogy nagyon jól érzi magát. Mikor a követ elbúcsúzott, Milán király azzal a kérdéssel fordult hozzám. vájjon mit végeztünk tegnap este Sándor királlyal. Elmondtam, hogy a király szóba hozta a kivételes állapot és a rögtönitélő bíróság kihirdetését, de nem történt döntés. Én nem is nyilatkoztam a kérdésről, kollégáim pedig ellene voltak. Milán király most hozzám fordult: — És ön hogy gondolkodik erről a kérdésről? Kijelentettem, hogy ezt a vizsgálat további eredményeitől teszem függővé. Ha simán és nehézségek nélkül folyik a vizsgálat, akkor nem jj lesz szükség statáriumra. De ha azt látjuk két-három napon belül, hogy kivételes rendszabályok nélkül nem tudunk a felbujtók nyomára jönni, akkor minden további nélkül rászánom magamat a statárium kihirdetésére. Milán királynak tetszett ez a kijelentés. Megragadta mind a két ke' zemet és erősfii' a szemembe nézett: — Elárvereljiik a lovadat. A tekintetes ur újra töltött s vidáman koccintott: — Igyál no! Az isten éltessen! A jegyző egyik ámulatból a másikba esve hagyta ott félóra múlva a tekintetes urat. A tekintetes ur meg kiült a háza elé s elgondolkozott. Elviszik a lovat. Első haszon, Mert pókos az a ló. Vizpókja van... “A másik haszon az. hogy megboszszantom az asszonyt. Dühös lesz, hü, de milyen dühös! . . . Harmadik haszon, hogy elbocsáthatom a cselédet. Nincs ki a Pár ló igába, nincs munka, nem kell cseléd: tiszta sor! . . . Negyedik haszon, hogy nem tartották be a bérleti szerződést Pál ur és Pista urfi, fölmondhatom a bérletet . . • Ötödik haszon, hogy az adó is ki van fizetve — piz nélkül. Három napig aggódott a tekintetes ur, hogy a Pál vagy a Pista közben kifizetik az adót. vagy a jegyző talál más megoldást, vagy tudja az ég, valami közbe jön. Hanem a mikor aztán negyednap megjelent a kisbiró. hogy még a délelőtt vigyék be a lovat, mert árverelés lesz, a tekintetes ur felhúzta uj cipőjét s begyalogolt Imelybe. ahol egy észténr deje már nem volt, uj kötőféket venni 650 koronáért, méltó elvezettetésére a vasderesnek, akinek másfél órával később ezt súgta a fülébe búcsúzóul a háza előtt: — Isten áldjon meg még haló porodban — a virsliben is! — S nevetve nézett sokáig a nagy pókjával lassan ballagó vasderes után.
