Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-25 / 291. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 október 25. Hadat üzen Suboticának a aoviszádi agrárMvatal Újabb ezer holdat foglaltak le a város földjeiből Szubotica város és a szuboticai agrárhivatal között állandóan élesek voltok oz ellentétek. A város többizben panasszal fordult az agrárminisztériumhoz az agrárreform hivatal ténykedései miatt, amelyek súlyos anyagi károkat okoztak a városnak. Később az ellentétek harccá fejlődtek és a harcba belekeveredtek a vajdasági radikális képviselők is, akik a szuboticai agrárhivatalt okolják azokért a károkért, amelyeket az agrúrreform végrehajtása okozott a Vajdaságban. A harcnak az lett a vége, hogy a szuboticai agrárhivatalt az agrárminisztérium megszüntette és az ügyek vezetését a noviszadi agrárhivatalra bizia. A noviszadi agrárhivaíal kedden mutatkozott ba először Szuboticán azzal, hogy értesítést küldött a városi tanácsnak, amely szerint ezer hold földet lefoglal a városi földekből ez agrárreform céljaira. A lefoglalt földek Csantfivér és Bajmok határában feküsz nek és bérlők kezében vannak, akik inár régen lefizették a városnál a bérösszeget. Ez az ezer hold föld a városnak még meg maradt hétezer holdjának a legértékesebb része, mert a többi ho mokos terület. Szubotica város tanácsa szerdai ülésén foglalkozott a noviszadi egrárhivatal átiratával és elhatározta, hogy a határozatot megfelebbezi a beogradi agrárdirekcióhoz és azonkívül az agrárminisztérium figyelmét is fölhívja erre az újabb sérelemre, amely a várost érte. Abban az esetben, ha az ezer hold földet mégis elveszik, a város felbecsülhetetlen kart szenved, mert o bérösszegek visszafizetésén kívül elveszti jövedelmének legnagyobb részét. Ezt végül is a város közönsége erezné meg legjobban, mert az elvesztett jövedelmet pótadó alakjában kellene megfizetni. A városi tanács fölebbezésévei egyidejűleg a szuboticai képviselők is iépéseket fognak tenni annak , érdekében, hogy az agrárhivatal változtassa meg határozatát és hagyja meg a városnak a legjobban jövedelmező földjeit. Kavarodás a tanügyi inspektor körül Szabadságolás vagy fel meat és ? — Miért zaondoii le Popovics György a radikális pártszervezet elnökségéről ? Már napokkal ezelőtt megírtuk, hogy Popovics György suboticai tanügyi inspektor hosszabb szabadságra ment és hogy hir szerint nem is fog visszatérni hivatalába. Azóta újabb hirek terjedtek el arról. hogy Popovics inspektor felmentése küszöbön van. A radikálispártban viselt állásáról való lemondását a legutóbbi főispánválsággal hozzák kapcsolatba. Ezeket az újabb válság-hireket két részre kell osztani: a tanügyi inspektorátust és a suboticai radikális pártszervezetet különkülön érinti Popovics inspektor ügye, bár a két különböző ügy összefügg | egymással. Az elterjedt hírekkel szemben a suboticai tanügyi inspektorátuson kijelentették a »Bácsmegyei Napló« munkatársa előtt, hogy a Popovics inspektor távozásáról szóló hirek nem felelnek meg a valóságnak. A tanügyi inspektorátus szerint Popovics egyáltalán nem tehető felelőssé azért, hogy annak idején a szláv tanítók egyrészét is a nemzeti tárgyakból való vizsgára akarták utasítani. Első ízben 1922 február 28-án adta ki a közoktatásügyi minisztérium 7935. számú rendeletét, amely szerint minden vajdasági szláv tanítónak is kellett különbözeti vizsgát tenni, később azonban a minisztérium 1923 január 12-én kelt 1328. számú rendeletével ezt akként mójjdositotta, hogy csupán azoknak a szláv tanítóknak kell a nemzeti tárgyakból vizsgázni, akik nem szerb tanítóképzőt végeztek, kivéve azokat, akik Somborban, Pakrácon vagy Gomi-Karlovácon végezték a preparandiát Popovics György csak 1923 február 12-én foglalta el hivatalát, tehát a tanügyi inspektorátus szerint nem is lehet szó arról, hogy az ő intervenciójának eredményeképpen jelentek volna meg ezek a korábban kiadott miniszteri rendeletek, amelyekért most őt akarják felelőssé tenni, holott ő csak végre akarta hajtani e rendeleteket. A tanügyi inspektorátus szerint nincs is szó Popovics távozásáról, nem is adtabe lemondását, hanem csupán hat heti szabadságra ment. A radikálispárt részéről szerzett információnk szerint azonban igaz az, hogy Popovics György lemondott a suboticai kerületi radikális pártszervezet elnöki állásáról. Ezt az elhatározását Popovics. aki eddig vezetőszerepet játszott a suboticai radikálispártban, azzal indokolta, hogy a pártelnökség összeférhetetlen a tanügyi inspektori állással. A valóságban azonban a pártelnökségről-való lemondása összefüggésben látszik lenni a szláv tanítók vizsgájának- az ügyével. Erre vonatkozólag kérdést intéztünk Juries Marko IMI I t/BSESKB országgyűlési képviselőhöz. aki a következőket mondotta:-• Azok a szláv — főleg pedig bunyevác — tanítók, akiknek a nemzeti tárgyakból vizsgázniok kellett volna, hozzám fordultak azzal a kéréssel, hogy vezessem őket a közoktatásügyi miniszterhez, akttő! küidöttségileg akarták kérni a vizsgára vonatkozó rendelet módositását. Én előbb informálódtam az ügyben Popovics György inspektornál, aki hangsúlyozta, hogy az említett rendelet hatályban van és ő kénytelen azt végrehajtani. Néhány nap múlva azután a tanítói küldöttséget mégis a közoktatásügyi miniszter elé vezettem, aki a legnagyobb meglepetéssel vett tudomást a szláv tanítók vizsga-kötelezettségéről, kijelentette, hogy ilyen rendeletet nem adott ki és azt azonnal vissza is vonja. Hogy a szóbanforgó rendelet kinek a kezdeményezésére jelent meg, azt nem tudom és netn is kutatom. Tény azonban, hogy néhány nap múlva Popovics inspektor elküldte nekem a kerületi pártszervezet bélyegzőit arra való hivatkozással, hogy elnöki állása összeférhetetlen a tanügyi inspektor tisztségével. Csak még azt kívánom hangsúlyozni, hogy azok a hirek. mintha Popovics György a radikálispártbac ellenzéket szervezett volna, vagy, hogy az elnöki tisztségről való lemondása a főispán-válságról elterjedt hírekkel lenne összefüggésben, nem felelnek meg a valóságnak. Juries képviselő nyilatkozata igazolja azt az értesülésünket, hogy Popovics Györgynek a_ radikális pártszervezet elnökségéről való lemondása csakugyan nem politikai , okokból történt, hanem Popovics személyes sérelemnek tekintette, hogy Juries képviselő a bunyevác tanítókból álló lüildöttséget a közoktatásügyi miniszter elé vezette annak a rendeletnek a módosítása érdekében, amely mellett ő exponálta magát. Ez volt közvetlen oka a pártelnökségrol való lemondásának. asatra>rai^rmEaras3esagaiis«aBMBHi Ady Lajos könyve Ady Endréről Minden portrait két képet mutat. Nemcsak annak adja hasonmását, akit a művész le akar festeni, hanem a művésznek is. M,i.nden életrajzban legalább két élet tartalmával ismerkedünk meg: akiről az életrajz szól s aki az életrajzot irta. Lehet az életrajz írója elfogulatlan, szerény, engedelmes és alázatos teljesítője a vállait feladat kötelességeinek, de a szerénység, engedelmesség, hűség és alázat nem jellegzetes emberi tulajdonságok-e? Ebben a kettőségben, mely óhatatlan és szükségképeni. rejtik oka annak az irodalmi háborúságnak, mely — a katalaunti ütközet ismétlődik itt meg, a mikor az élők elhullottak, a halottak kezdenek harcolni — Ady Lajosnak Ady Endréről irt könyve nyomán ujul ki. Ebben a könyvben nemcsak Ady Endrének élete viharzik el előttünk, hanem föltárni az öt évig segédtanárkodó, bátyjának Ady Endrének kérésére végre tanárrá kinevezett, a Károlyi-rezsimben íőispáni állásra törtető s csak főigazgatói állásra eljutott s a forradalmak után állását féltő Ady Lajosnak élete is. Ezt az életet s ezeket a törekvéseket érheti bírálat s sújthatja kritika, az elfogulatlan szemlélődés észreveheti azt is, hogy az életrajz irója hogyan törekszik a versek légiójának dörömbölő tiltakozása ellenére ?s a ma uralmon lévő ideológiával kibékíteni Ady Endrének politikai' és közéleti helytállását s egész világnézetét. — a könyv mégis csak Ady Lajos poitraitját torzítja el, csak Ady Lajos törekvéseit és érvényesülési eszközeit mara-:talja szégyenben, — mindez mit árthat Ady Endre firmamentumok fölé nőtt alakjának? A könyv mégis csak Ady Endre életének viharzását, égéséi, lángolását s összeroskadásait tárja föl s minden uj adatért csak hálásak lehetnek a hívők. Hasztalan úgyis minden próbálkozás: ahol az Ady-versek megszólalnak. ott el kell hallgatni minden tétovázóan kísérletező értelmezésnek, mely mestöíttoésébea. az eroiékezés-Inek s a reprodukálásnak hűségében amúgy is ellenőrizhetetlen félmondatokkal s az elborult értelem dadogásával akarja lerontani annak világos és hajlíthatatlanul kemény értelmét amit Ady Endre akart, cselekedett és igazolt. Ami a könyvben tisztán és zavartalanul Ady Endréé, az gyönyörű és megható föltakarózása az Ady-versek minden titkainak. Ami abban Ady Lajos »igazolása«, az úgyis könnyűnek találtatik az Ady-versek hallatlanul súlyos és minden ferditési törekvéssel dacoló bizonyságának. Ady Lajos most — Ady Endre kilenc kötete után! — arra vállalkozik, hogy Ady Endre cselekedetekben és írásban megnyilatkozó politikai konfeszióját, mely Tisza István politikájának konok, kérlelhetetlen elszánt és vehemens gyűlöletében mutatkozott meg legjellegzetesebben, egy Tisza Istvánnal történt találkozása kényelmetlen emlékévé higitsa föl — mintha sziklából faragott meggyőződését lehetne a magyarázatok limonádéjában feloldani! — s azt igyekszik bizonyítani, hogy lélekben a ma Magyar! országon uralmon lévő politikai irányzat követeléseivel értett egyet, hogy az októberi forradalomtól elfordult s hogy a zsidók közé is csak szerencsétlen elr. helyezkedése vitte. S ezenfelül a könyv pasquille-jé őszintésedik, amikor Ady Endre feleségéről szól, akit a költő öszszeroppanásában és halála siettetésében vétkesnek tart. i Méltatlan volna Ady Endre költésze- I téhez, ha a verseit állítanánk szembe I ezzel a posthumus magyarázattal. Már Iúgyis halottgyalázás számba megy azaz jj iparkodás, mely Ady világnézetét egy ij nem barátságos fogadtatás kényelmeiben emlékére szeretné, levezetni. »Kan k Báthori Erzsébet«, »gyújtogató, esóvás ; ember«, »a geszti bolond, urnák, majj gyárnak egyként rongy« csak azért jj volt hát az Ady versekben Tisza Ist- 5 ván. mert egyszer nem volt hozzá barátságos? Ady Kasszamdra-proféciája. a 1 tegnapi cselédek s a mai Csák Máték ellen vivott keserű és dühös harca, a V Galilei Körnek küldött márciusi ódák s jj a proletárdalck harsogó igazolásának jj értelme ide egyszerűsödik le. egy audia kegyetlen blaszfémsának vigyázatmázolva-h amisitását ? De Ady Endre tagja volt a radikálispártnak, tagja volt a Választójogi Ligának, tagja volt a szabadkőműves szövetségnek, versei nem a Budapesti Szemlében, az Uj Nemzedékben, vagy a Magyar Figyelőben jelentek meg, hanem a Nyugatban s olykor a Népszavában s a Világban a Budapesti Naplóban történt elindulás irtán, nem Farkas Pál, Kiss Menyhért és Pékár Gyula voltak a barátai, hanem Jászi Oszkár, Révész Béla, Kunfi Zsigmond és Hatvani Lajos, — mit tud most ezekkel a tényeklcel szemben »a védelmére felhozni« az életrajz? Ady Lajos az unásig ismételgeti minduntalan, amikor ezek az életdokumentumok időtlenek, hogy Ady endrét nem végiggondolt politikai meggyőződés, hanem a szegények s az elnyomottak iránt érzett őszinte és forró szimpátiája vetette politikai barátai közé. A verseknek és cikkeknek felhördülő igazságai, azok a föl-feljajduló jövőbeilátások. melyek végül Erdély elvesztésének gondolatával akarták fölrázni a n .agyar lelki ismeretet. Adyt azoknak táborába sodorta, akik már a háború előtt, de a háború alatt is őszinte és bátor harcosai voltak a nemzeti egyenjogúsítás követelésének. És most Ady Lajos Ady Endrének a nemzetiségi kérdésben vallott álláspontját Apponyi nemzetiségi politikájával vallja egyértelműnek 1 A könyvnek egy jellegzetes téves adata megérdemli a külön íölemiitést. Miloiay István egyik minapi, nagyszerű dialektikával, de nem is rossz, hanem: gonoszhiszemüséggel megírt cikkében Adyt kisajátítja az általa szolgáit politikai irányzat számára. Ehhez, a kisajátításhoz egyetlen jogcímül Ady Endrének egy látogatására hivatkozik, melyet a költő 1918 decemberében — akkor először, mondja Müotay István — tett meg az Uj Nemzedék szerkesztőségében. Ezen a látogatáson dadogott egy pár szót az akkor már hüdéses és elsötétült értelmű költő, amivel Milotay most egész életének és költészetének tanúságát akarta lerombolni. Ady politikai jelentőséget kalózkodjon. 1918 tavaszára teszL Messzire vezetne, ha az »igazoló-bizottság« elé állított Ady Endrének minden »vád«-da! szemben a verseit küldenénk segítségére. Az életrajzot nemcsak ezért az átszineződésért érik támadások, hanem az Ady Endre felesé« géről irt s az asszony dolgait felbolygató részei miatt. S ezek a támadások főképpen a könyv tendenciája ellen tiltakoznak. mely dugáruként akarja a győztes lobogó alá átmenteni Ady Endre életének és költészetéinek mulhatatlan jelentőségét. Az életrajz azonban nemcsak a tárna« dást érdemli meg, hanem a védelmet is. mert Révész Bélának magas atmoszféráin és bő lélekzetvételü, de kevés konkrétumot nyújtó kísérlete és Kémen Sándornak pepecselő visszaemlékezésed után mégis vonzóan megirt s teljes életrajzot ad. Csak az a sajnálatos ebben a vonatkozásban is, hogy Ady Endre gyermek és ifjúkoráról milyen szánnivalóan keveset tud az életrajzíró. Milyen keveset tud a fiatalabb testvér arról az időről, amikor még nem figyelmeztették mások, bátyjának költői nagyságára.... De Ady Endréről mondjon el mindenki mindent, amit tud. Róla leíejtödtek már az asszonykarok, nem »csüngnek már rajta világok, szivek, mint iégcsapok télen, kunyhóereszről«, sem lovagias póz, sem hazug pathosz nem lehet akadálya annak, hogy Ady Endre élete túlnőve »hazug hir hínárján« s minden röghö'ztapadt szemponton, őszintén és igazul álljon elénk. Bár a meghamisitott Petőfi, példája másra kötelezné az irodalmi ó történelmi igazság harcos híveit az ü hamisítási kísérlettel szemben, mégis csittül jón még most el minden tiltakozó szó. amikor Ady Endrét és Ady Endre költészetét azok is »kezdik már nyakukba venni«, akik életének és verseinek zsoltáros igazságait megtagadj ák. Legyen Ady az övék is, olvassák és imádkozzál: az Ady verseket ők is. talán így Ady Endre életének és verseinek bibliai értelme hamarabb »gyujttatik lelkek víg mécsesének, ott hol Sötét ül várost és falut«. Jean Jetid] eacia hűvösségére?, Ki nem érzi ennek!Lajos most oszt a látogatást, hogy annafr