Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-14 / 280. szám
BACSMEGYbl NAPLÓ 1923 október 14. 10. oldal. vájdának tartozik. E moratóriumtöryény, páratlan az európai gazdasági életben és ha hozzávesszük, hogy a rqjnániai kereskedőt amúgy is megbízhatatlannak tartj álé, fogalmat szerezhetünk arról az elszigeteltségről, amelybe a romániai kereskedőt a körülmények bekéiíyszeritik. A moratóriumi intézkedésnek márm,ár diplomáciai bonyodalmai is volta^ Akkor történt, hogy Bukarestijei egy kereskedői küldöttség kereste fel az egyes európai államokat és egyezkedésre bírta a hiteleződet. •Angliával a megegyezés nem sikerűit, mert a^ angliai kereskedők mereven ragaszkodtak a font sterlingnek időszerű valutáris állásához. A csehszlovákiai és jugoszláviai kereskedőkkel egyáltalában nem ment a 'megegyezés, noha ezeknek Románia felvevő piaca és termelésük berendezkedéséi fogva Romániára szükségük van. Mégis volt az egyezkedésnek egyéni jellege. így a posztószakma emberei egyeztek meg egymással és visszamenőleg olyan kulcsot állapi fótiak meg, amely az utódállamokat kölcsönösen kielégítette. Amig a hitelezők és az adósok kö' zöit egyezkedési tárgyalások folytak, megjelent a kormány ominózus renđelete és mindenki beszüntette a fizetést. A csehszlovák kereskedők Ismét hosszú orral távoztak Romániából. Akadt azonban egy csehszlovák kereskedő, alti elhatározta, hogy egyik ismert kolozsvári kereskedőt bepereli 62.000 cseh koron a tartozásáért. A tárgyalást a minap tartották meg és e tárgyaláson: Romániára igen Jellemző mozzanat történt. A bíróság letoiarasztaKa az alperest és kötelezte,'hetgy a 62.000 koronát fizesse meg á csehszlovák felperesnek, azzal az indokolással, uogy a moratóriumtörvéAy csak az angol hitelezőkkel szemben védi a romániai kereskedőt fes a többi nemes valutákra az ideiglenes három hónap után elfelejtették kiterjeszteni, noha' a törvényben szó van.erről. Ez az Ítélet minden esetre 'érdekes és talán még érdkesebb az utódállamokban, mint Romániában. Az alperes egyébként felebbezett és majd a felebbviíeli tárgyalás fogja eldönteni, hogy a moratóriumtörvény mely álamokra vonatkozik. Sajnos, a román rendeletek káoszában oly nehéz eligazodni, hogy még a romániai jogászok sem tudják a rendeletek helyes értelmezését. Nem tudom, hogy Csehszlovákiában vagy Jugoszláviában hogy van, de Erdélyben és a Bánságban már közgazdasági körök évekkel ezelőtt belátták, hogy közgazdaságilag nem élnek elszigeteltségben. Az erdélyi gyáriparosok beléptek a bukaresti gyáriparosok szövetségébe és közösen az Ugsirt alkották. A kereskedők pedig megcsinálták a bukaresti Staful Negus tor esc hefyí Bókját' minden erdélyi városban. így volt ez csaknem két évig. Egyszerre azonban, úgy a gyárosok mint a kereskedők, felmondták Bukarestnek a barátságot és ma külön erdélyi és bánsági alapon szervezkednek. Ez pedig, mondhatni; hadüzenet Bukarest felé. A felek most merev frontokként állnak egymással szemben és a közgazdasági nyílt harc áll és állani fog mindaddig, mig a liberális kormány csökönyösen folytatni fogja a gyarmatosító politikáját. Áz elektrotechnika kezeken lesz a világ sorsa A moíorroágnesek demagEetizálása nem fantázia többé, hanem valóság — Páris rejtélyes bombázása — A Bácsmeggei Napló berlini tudósítójától — I jól ismeri a találmány értékét — ir- I ja többek között — s ez a tudat tart- I ja állandó rettegésben még attól a I belpolitikai és gazdasági agóniában | szenvedő országtól is, ami most Né\ metország. A német kísérletek középpontja — a hatalmas naueni rádióig állomás. amelyet a franciák magukhoz is akartak kaparitani, amelyet azonban a szövetségesek, kölcsönöfsen féltékenykedve egymásra, mégis I meghagytak Németországnak. ' A német tudósok első nagy győf zelmüket a háború után ezen a rádiól állomáson aratták, ahol állítólag egy I csodás szerkezetet épiíettek. A szerit kezet alig érthető a közönség számárra s bár kétségkívül a lehetőségek I határain jóval belül van, a letűnt inejnzedék Jules Verne fantasztikus re"genyeinek találmányai közé sorozta \volna. A felfedezés lényege újfajta I rádióhullámokban áll. amelyek nem fis az úgynevezett ibolyán túli sugarakhoz tartoznak, hanem valósággal teljesen színtelenek. Ezeknek a hullámoknak a létére akkor jöttek rá a német tudósok, amikor megnem sziieröfeszitésekkeí a rádióhullámok Széles körben keltett feltűnést nemrégiben az ántántsajtó egy közleménye. melyben a német elektrotechnika szinte csodával határos, korszakalkotó találmányáról adott hirt: a német tudomány megtalálta a régen keresett titkot: miképen lehet az autó- vagy repülőgép-motorok gyujtómágneseit egy eddig ismeretlen ultraviola villamos-sugárral a távolból való »demagnetizálás« által működésképtelenné tenni. A berlini forrásból származó híradás akkoriban élénk vitára adott alkalmat a tudományos szakkörökben. S bár jórészt valószínűtlennek jelezték a megtörtént kísérletek eredményét, elvileg azonban egyáltalában nem I zárták' ki a találmány lehetőségét. Az azóta német területen történt tömeges kényszerleszáilitások. amelyeknél a »motorpanne« oka minden egyes esetben a gyujtóinágnes érthetetlen funkciózavarai voltak, nem is szólva a Berlin melletti legutóbbi autómegállitásokról, mindenesetre amellett bizonyítanak, hogy a találmány csakugyan nem a mesék világába tartozik, hanem — reális valóság. Legújabban az egyik amerikai lap foglalkozik ezzel a találmánnyal, amely a németek legközelebbi háborújában kétségkívül döntő befolyásra hivatott. »Franciaország nagyon is A tanár ur: Én se. Tessék megnézni ezt a papírlapot, amely arra volt szánva, hogy húsz meghívottnak a nevét irjam- rá. Csak egyetlen embert találtam, akinek a meghívása nem csinálna ribilliót, s az én voltam. A többi tizenkilenc sor üres . . . Spekuláné: Mit csináljak? Belenyugszom a kikerüüietetlenbe. Hiszen nem azért kívántam ebédeket adni, hogy ellenségekre tegyek szert, hanem hogy 'barátokat szerezzek , . . De mondja, kérem . . . Maga szakértő az írodalombam ... Ne veszítse el az ember a bizalmát a könyvekhez, ha igy csalódik bennük? Azt olvastam egyben, hogy annak, aki ebédeket ad, megszaporodnak a barátai, s ön, aki csak azért nem ir könyveket, mert mindég olvassa őket, bebizonyította nekem, hogy ez vakmerő — hogy ne mondjam: szemtelen — hazugság, s hogy épp akkor veszti el az ember a meglevő barátait is, ha ebédre hívja meg őket. Hogy’ engedheti meg a kormány, hogy ilyen valótlanságokat nyomassanak ki és félrevezessék yelük a közművelődé olvasókat? A tanár ur: A kormány itt nem tehet semmit, mert sajtószabadság van. Az ilyen merész állításoknak a közzétételét nem lehet megakadályozni, mert ha azt a kormány megkísérelné, akkor az ellenzék ráfogná, hogy reakcionárius, s ezt a reakció nem szereti hallani. Spekuláné: Elég kár, mert annak a hazug írónak a hamis biztatása nekem egy szép illúziómba és két jelenléti jegyembe került, Elzámnak a teljes kiképzése pedig két nappal később lesz befejezve, mert, fájdalom, a mai tanóra is .ezzel a Pár pariéval fog eltelni. A tanár ur: Ne tessék a dolgot olyan pesszimiszti-kusan fölfogni, ez a purparlé nem fog egészen kárba veszni, mert általa a társasélet nem egy problémája nyer kielégítő megoldást. Ami pedig Elza kisasszonyt illeti, ő még oly fiatal, hogy ha két nappal későbben lesz ‘ befejezve az esztétikai nevelése, még elég ifjan éri el azt a tökéletességet, amelyre őt a tehetsége és derék szüleinek az áldozatkészsége predesztinálja. S mivelhogy éppen róla van szó, s a zsilipek megnyitásánál első sorban az ő érdekeit kell figyelembe venni, azt tanácsolnám, hogy ebéd helyett a nagyságos asszony inkább estélyt adjon. Spekuláné: Estélyt? E szó alatt, ugyebár, azt érti, amit magyarul szoarénak szoktunk hívni? A tanár ur: Igenis, kedves ngos asszonyom . . . Elza kisasszony a jövő héten lesz tizennyolc éves . . . Nos. e ritka évforduló megünneplésére adjanak szoarét, amelyen a fiatal hölgy először szerepelne mint nagylány. Spekuláné: Mond valamit, kedves tanár ur, s ez az eszme nekem annál szinpadilcusabb, mert az én életemben is korszakot jelent. Különös érzés hatja át anyai szivemet, ha arra gondolok, hogy az én kis lányom már fiatal hölgy és a városban egyike a legjobb partiknak. Ez igazán megünneplésre méltó eset. A tanár ur: S az ilyen mulatság jobban is illik egy tizennyolc éves leányka lényéhez, mint egy ünnepélyes ebéd, ahol mozdulatlanul kell ülnie két komoly és valószínűleg unalmas ur közt. Egy ilyen estélyen no összpontosítását akarták megterem teni, bármely pontos, bármely távolságra. A találmányról már jó ideje különböző hírek vannak forgalomban, ‘de a nyilvánosság részére — érthető táncolni is lehet, ami fiatal kisasszonyokat jobban szokott érdekelni, mint a legpompásabb ebéd, amelyeket toasztok fűszereznek. Tessék a dolog fölött gondolkozni s azt talán Spekula úrral megbeszélni. Spekuláné: Szívesen fogok gondolkozni az eszméről, mert mindég szoktam gondolkozni. De ami az uramat illeti, nem szándékozom vele a kérdést megbeszélni. Ennek nem volna semmi gyakorlati célja. Meit vagy ellentmond és később magáévá teszi a véleményemet, vagy pedig mingyárt igazat ad nekem. A mi házasságunk ugyanis mintaházasság. Mindig és mindenben egyetértünk. A tanár ur: Ez nagy garanciája a boldogságnak . . . Tehát nagyságos asszonyomnak a gondolat máskülönben rokonszenves? Spekuláné: Mondtam már, hogy nekem nagyon színpadikul. Csak attól tartok, hogy az estélyrendezéssel is ellenségeket szerzünk'. Én pedig nem szeretem az ellenségeket, mert úgy vettem észre, hogy ők se szeretnek minket. A tanár ur: Ez igen jó megfigyelés . ... De ettől ne tartson. Van erre nézve egy formulám . . . Az óra különben letelt, s nekem sietnem kell. Spekuláné: Nagyon gyorsan múlt el az idő. A tanár ur: Oh, ez már régi szokása az időnek! . Spekuláné: ügy hát nem tartóztatom, hanem kérem, hozza el holnap azt a formulát. A tanár ur: Az estély tervezetét lesz szerencsém holnap oemutátni. Addig is a kezét csókolom. Spekuláné; Jói teszi. A viszontlátásra! okokból — egyáltalán nem sietnek az illetékes és érdekelt körök a felvilágosítással, azonban nem is cáfolják a híreket. Legújabban pedig — ha ezek a hírek is bebizonyulnak — más irányban is lázasan folynak a kísérletek Németországban; még pedÍ2 a jelentőségben egyáltalán nem kisebb légi torpedók gyakorlati alkalmazása terén. Mindenki élénken emlékszik még Páris rejtélyes bombázására a világháború alatt, holott a francia fővároshoz legközelebb eső német hadállások legalábbis 90 kilométernyire feküdtek onnan. Eleinte azt hitték, hogy rendkívül magasan járó repülőgépek dobják bombáikat a városra. azonban, amikor a szintén legmagasabb régiókba fölemelkedett fmcia pilóták éber ellenőrzése dacára is egymást érték a bombák, anélkül. hogy csak a nyomát is látták volna egy repülőnek, kénytelenek voltak azt a feltevést elfogadni, hogy a német hadsereg messzehordó »Bertái« küldik a pukkanó üdvözleteket* Ezt a föltevést azonban később a katonai szakkörök egyértelműié« kénytelenek voltak elvetni, annál is itt-' kább, mert ha lehetséges lett volna is a valóságban ily hihetetlen ágyukolosszusok megépítése, azokat óriási méreteik folytán egyáltalán nem lehetett volna sokáig titokban 'tartani. Már pedig a szövetségesek kezére került egy-két Berta valóban nem Játszott alkalmasnak a 90 ki 1 era éter, 1 távolságra való lövöldözéshez s ai megejtett kísérleteknél a legjobb esetben sem tudtak elérni 30—35 kilométernél nagyobb távolságot. S már idáig is annyira valószínűtlen találatok mutatkoztak, amelyek sokszor kilométerekre estek egymástól, A legújabb német kísérletek azonban végre föilebbentették a fátyolt erről a titokzatos esetről is. A párisi bombákat légi torpedók bocsájtották alá a városra. Apró, kicsi biblánok ezek. amelyeket rádiósugarakkal irányítanak s amelyek alkamas pillanatban önmüködőleg ejtik alá súlyos bombáikat. A készülék maga oly kicsi, oly jelentéktelen, hogy már ezer méter magasban teljesen láthatatlanná válik. Motoroknak rádiósugárral való kormányzására egyébként már Amerika és Anglia is kísérleteket tettek, de ezek a kísérletek eddig csak az automobil és a hajógépeknél váltak be. Annál nagyobb érdeklődéssel kísérhetjük most azokat a fáradozásokat, amelyeket a németek állítólag kitűnő eredményűvel folytatnak a légi torpedók tökéletes’lése körül, mert ha ez a két’ találmány, a demagnetizálás és a légi torpedó egyszer megbízható tökéletességében a kezükben lesz, nem lehet kétség a momentán földresujtott németség diadalmas talpraáUásában. A tudomány eszközeivel talpraállott Németország pedig minden egyéb idegen világhatalmi törekvés leszerelését jelenti! Október 15-től 17-ig: Szent Mihály (Petrovié Svetislav) Orient film. Október 18-tól 21-ig: Essex grófja (Éva M ;y) Bosna film* Október 18-tól 21-ig: Légy a kicsi feleségem, nagy kacagtató est (Max Linder) Mosinger film. Október 25-től 28-ig: Kis csibész (J ekéé Coogan) Mosinger film. Október 25-től 31-ig; Pálinka (Zola Emil regénye) Bosna film November 1-től 7-ig: Ut a boldogság felé (Legjobb Grífftbb film) Balkan film. November 5-től 7-ig: Panin Sergius (Ohnet regénye) Bosna film.
