Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-17 / 161. szám
r..........■ , . . I Hóivá. A fi megfojtotta háromhónapos gyermeküket, azután jelentkezett a rendőrségen. A vallomásuk: a mai idők regénye. Kilenc éves koruktól kezdve szerették egymást és tizennyolc évesek voltak, amikor már nem tudtak várni. Házasságra nem is guuiioihattak, nemcsak meri szüleik tiltakoztak ellene, hanem mert a legprimitívebb előfeltételek is hiányoztak ltözzá. A fiú keveset keresett, mibő! éljenek, hol találjanak lakást? Megelégedtek a szerelemmel és a lány ugyanolyan boldogsággal hozta világra kis gyermekét, mintha nem is a vadanyakönyvvezető előtt esküdtek volna örök hűséget. A gyerek azonban sok bajt okozott: ki kellett adni dajkaság’oa lieti Százezer osztrák koronáért. A fiatal apa azonban — lakáson és ellátáson felül -- hetvenezer korma készpénzfizetést kapott csak. Három hónapig lavíroztak valahogyan, azután elhatározták, hogy öngvilkosqJc lesznek ketten, a gyerek hadd éljen . . . Szobát vettek ki a Laxenburgerstrassei garniban és külön párnát kértek a szobaleánytól a babának. Az anya a főtárgyaláson elsírta magát: ez volt az első éjjel, hogy együtt aludhatott gyerekével és anfiák apjával. Reggel akarta agyonlőni Kleich Rudolf a leányt, ós azt^án önmagát, de az álmatlan éjszaka idegességében feltámadt benne a gondolat: miért ők haljanak meg és miiért ne a tolakodó, akit senki se hivott, a poronty? Az életösztön győzött és a fiatal apa két ujja közé fogta a csecsemő torkát... Reggel az anya rájött mindenre és meg akart halni. Most már a fiú is rászánta magát erre, csak halogatta, tudattalanul is, elhatározásuk végrehajtását. Nemcsak az aggban, a belekben is működik az életösztön és ez segített huzni az időt: a fiúnak fel kellett keresnie egy mellékhelyiséget és barátnője — mert félt halott gyermeke mellett maradni — kikisérte a folyosóra. Ott sirdogált és igy hívta fel a portás figyelmét, aki, mikor visszatértek szobájukba, belesett a kulcslyukon., megpillantotta a revolvert a fiú kezében és betörte az ajtót. A portás kikergette őket a szállodából; Kleich Rudolf, amikor felvette előtte a divánról a halott gyereket, megcsókolta a kis hullát, hogy minden gyanút eloszlasson . , . Három nap múlva feljelentette magát a rendőrségen. Az esküdtek nem találták bűnösnek gyilkosságban és az ügyész sem felebbezett. A verdikt nem mondja ki, hogy ki a bűnös? — talán az a társadalmi rendszer, amelyik nem teszi lehetővé, hogy két egészséges, fiatal lény, ak:k tiz év óta szeretik egymást, gyereket hozhasson a világra és azt el is tudja tartani. Ezt az ítéletet éljenezte meg a bécsi Landesgericht hallgatósága. (d. t.) Somlyó Zoltán: Kegyetlen vers az elhagyottról Este az ágyba bánat dönti Reggelre 10 szó nem köszönti. Sötét arcán s kezén a szappan: mint elmerülő az iszapban. Dédxn. hogyha leül helyére, epét szar villája hegyére. Bénán ereszkedik le karja; nyelvét a bánat sója marja. Megbotlik sokszor, baj is éri de utján csak a gúny kiséri. Van száz szere a más bajára, de Id hallgat az ö jajára?... Párnák helyett igy dől a kőre; sokat gondol a temetőre. S ha csókra vágyik, rajta, nossza; a kisfia is megpofozza., , 1923, junžus 17.________ BACSMEGYE1 NAPLÓ 11. oldal. Érdekes fejek a magyar közéletbe$ Vili. Bénárd Ágoston Bekötött fejjel jár-kel a parlament folyosóján. Homlokán ott viseli Rassay Károlynál; hat centiméteres kardvágását, amit legutóbbi párbajában kapott. De ha megsebesítette Bénárdot Rassay a közepes vívó. bizonyos. hogy hasonló eredménnyel fog végződni a soron következő párbaja is, amit Sándor Pállal, a kardforgatás egyik mesterével fog megvívni. Nem véletlen, hogy Bénárd Ágoston a liberalizmusnak éppen olyan két kipóbáit harcosával méri össze az erejét, mint Rassay. Károly és Sándor Pál. Nem véletlen, inkább az a’ véletlen, hogy a magyar parlamenti eljenzék. tagjai közül csak ilyen kevés számban verekedtek meg eddig Bénárd Ágostonnal, mert Bénárd Ágoston gyűlöletre uszító, reakciós egyénisége mindig keresi az alkalmat, hogy a becsületesen küzdő ellenzéki férfiakat megrágalmazza és megsértse. Lapjában, a Népben, amelyhez hasonló utszéli sajtótermék még nem jelent meg Magyarországon. naponta gyűlöletet hirdet a zsidók ellen, a munkások ellen és mindenki ellen, aki történetesen nincsen elragadtatva attól a politikától, amelyet Bénárd Ágoston hirdet. A polgári életben Bénárd az orvosi mesterséget folytatja, de azért főszerkesztő is, sőt olykor-olykor miniszteri tárcát vállal. 1880-ban született. a pesti piaristáknál járt gimnáziumba. majd orvosi diplomát szerzett. A munkáspénztár orvosa lett és mindig tevékeny részt vett a kereszíényszocialista mozgalomban. A kommün bukása után az Országos Munkásbiztositó Pénztár élére nevezték ki és azt tökéletesen kiforgatta mivoltjából. Megszüntette az autonómiát és felcserélte a tisztviselői kart. bár a tagok kilencven százaléka ezeket a reformokat élénken ellenezte. A Huszár-kormányban népjóléti államtitkár lett. majd Simonyi- Semadam kormányában népjóléti miniszter. Telekynek mindkét kormányában viselte ezt a tisztséget. Ar- \ mány megbízásából ő irta alá a tria nőni békeszerződést. Az első nemzetgyűlésen a budapesti II. választókerületet képviselte, mig a második nemzetgyűlésen a lajstromos szavazás szerint a budai kerületben választották meg Wolff Károly után a második helyen. A nemzetgyűlésen sem szónokiké pességgel, sem tudásával nem tűnt ! Bénárd Ágoston ki. Ellenben kitűnt szélsőséges beszédeivel és nem mindig Ízléses közbeszólásaival. Nemrégen egyik ellenzéki szónok a szemébe vágta, hogy mint népjóléti miniszter nem is egy alkalommal a rokonságát igyekezett jó pozíciókba helyezni. Az öcsét is magas állásba nevezte k'u Ezekre a vádakra a nemzetgyűlésben nem tudott kielégítő választ adni. csupán a Népben próbálta megcáfolni és éles támadást intézett leleplező! ellen. Bénárdról elmondhatjuk még.^hogy vezetőszerepet játszik az Ébredőknél is — és ezzel teljesen kimerítettük ról nevezetes, hogy a magyar kor- ’ ezen férfiú közéleti ténykedéseit. A magyarok ősvallása Irta: dr. Ró keim Géza A totemizmus és Emese álma Totem az északkelet Amerikában lakó algonquin-indián nyelveken családot jelent. Innen ered á toicmizmus, mint etimológiai műszó egy olyan vérségi kapcsolaton alapuló emberi csoport megjelölésére, amely egy állattól származónak tekinti magát és p mythikus állat élő utódaival tartja a rokonságot. Ámbár eléggé világosan megmondják a primitívek, hogy az állat csak szimbóluma az ősapa alakjának, Ereudig nem tudta az etimológia a totemizmus jelenségét megfejteni. A szent állatot ugyanis rendszerint tilos megölni, de ezzel látszólagos ellentétben időnként mégis fel kell áldozni, Freud, Atkinson és Darwin nyomdokain haladva, kimutatta, hogy az emberi őshordákban is, mint némely emberszabású majmoknál és más emlősöknél, a legerősebb hímnek időnként meg kellett küzdenie az ifjabb nemzedékkel a nőstények birtokáért. Ezeknek az időnként megismétlődő halálos küzdelmeknek emléke a totem-áldozás, a totemállat az ősapa, a vezér-him szimbóluma. így azután megérthetjük a középausztráliai benszülöttek sajátságos hatét, akik szerint nem ők maguk nemzik gyermekeiket, hanem az újszülött a totem-állat, vagyis az ősapa »természetfeletti« inkarnációja révén jön létre. Mindezt azért kellett elmondani, mert itt a kulcsa az Emese-mondinák. amint azt 1917-ben az Ethnográfiában részletesebben kimutattam. A Névtelen jegyző Álmos nevének magyarázata gyanánt említi, hogy »matri cius pregnanti per sompnium apparuit divina visio in forma asturis, que quasi veniens earn gravidavit«. A turul álmában teherbe ejti Emesét,] de a turul egyszersmind Álmos nemzetségének ősapja, máskér, t Kézai nem mondhatná Álmosra, hogy »de genere Turul«. És ha azt olvassuk, hogy Etele és a hunok, akiket itt természetesen a magyarok értendők, cimerpajzsukon a turult hordták, arra kell gondolnunk, hogy az északamerikai őslakóknál a totem-állat képmása szolgál törzsjelvény gyanánt. A monda legközelebbi rokonait egyébként a törökségnél kell keresnünk, Az ozmán törököket Er-Togrul, a »kini-turul« vezeti mai hazájukba. A török-tatár népcsaládnak egy északra sodródott sarja a szibériai jakutok, még teljes épségben őrizték meg a totemizrrmst. Minden nemzetség egy állatot tart szentnek, például a hattyút, ludat, hollót és a szent állat evésétől tartózkodik. Ahogy az ősmagyaroknál a túrni, vagyis sasmadár volt a fejedelmi család totemje, a jakutoknál is a sas-totemhez tartozók voltak a legelőkelőbbek. Minket itt az a büntetés érdekel, amellyel a sas sújtja azokat, akik a totemisztikus tilalmakat megszegik. »A sas hozta, büntetés a föídszinéről való nyomtalan eltűnés. azaz az illető elvész gyermekestől, utódokat nem hagy. Ilyenkor mondják a háza eltűnt«. A sas s tehát az ősapa, mint a nemzőképesség birtokosa, a nemzőerő szimbóluma és ezért ejti teherbe a «'is [Emesét, hogy az Árpádok háza fenmaradjon. A kazár befolyás, a királyáldoz is és Álmos halála. Álmosról lévén szó. halála ép anynyira mélyebb értelmet rejt magáe ban, mint születése. Tudnivaló l ugyanis, hogy a hét törzs kazár befolyás alatt egyesült egy nemzetté és libgy a kazár főfejedelem tette meg Lebediást (krónikáink Elődje) a »turkok«. azaz magyarok törzseinek főfejedelmévé és hogy tekintélyét Öregbítse, kazár kirdnyleányt (ez volna Álmos anyja Emese) adott hozzá feleségül. Körülbelül bizonyos tehát, hogy Álmos anyja törökfaju, de zsidóvallásu volt, lévén ez a kazárok államvallása, uralkodóik hite. Ezt csak úgy mellékesen említem; a lényeg, ami minket érdekel, itt az, hogy Ibn Roszteh és Gurdézi tudósítása szerint a kazároknál a kettős királyságnak az a formája állott fenn, amelyet a japánoknál és ugyancsak Ibn Roszteh szerint az ázsiai magyaroknál is megtalálunk. A japán mikádő. a kazár khákán. a magyar kendek ugyanis nem kormányoz, csak uralkodik. Uralkodása tétlenségben merül ki. nem király a mai értelemben, hanem inkább főpap, sőt isten. Mellette ott találjuk a japán shogunt, a kazár isát, a magyar dsilát. a valódi uralkodót, »akiinek szavára minden magyar hallgat, intézi a támadást és védelmet stb«. Ámde a kazár főfejedelem isiién mivoltának van egy igen kelle- Imetlen velejárója; isten lévén, felelj lőssége korlátlan és ha ellenség vagy [szárazság sújtja az országot, íelá!jdozzák. Hogy ez a király áldozás [meglehetett a honfoglaló magyaroknál is. mutatja az Álmos-monda, mert a Képes Krónika látszólag egé|szen indokolatlanul, elmondja, hogy f Erdélyben az uj-hazábalépés küszöbén megölték, azaz feláldozták Álmost. Valószínűleg Álmos volt a szent főfejedelem és mellette fia, Árpád, az igazi uralkodó. A népek fejlődése. Kurt Breysig. a berlini egyetem tanára figyelemreméltó elmélettel világította meg a népek fejlődésének fokozatait. Az első fok. az őskor, megfelel a mai primitíveknek. Az ó-kor a második fok; Egyiptom, Babilon. Mexico. Az őskor vadászó népeinek vallása az ősapa állati szimboliumának tisztelete; a totemizmus. Az ó-kor harcos népeinél az államalkotás tengelye a királykultusz, életfentartó.iuk a földmivelés. A turul-mondának még fellelhető totemisztikus nyommal és a kazár hatás alatt kialakuló királykultusszal a két kor hatávonalán pillantjuk meg a honfoglaló magyarságot. A turultól származó, tehát isteni eredetű főfejedelem természetfeletti presztízse él tovább keresztény mezberr Szent István csodatevő erejében; enélkül bajosan tehette volna meg a magyarság a nagy ugrást az őskor felső határvonaláról az ó-kor kihagyásával a feudális középkorba. ABácsmegyeiNapló 161-ik számához Aki juntas 30-ig ezeket a szelvényeket összegyűjti és beküldi, az V? évi időtartamra baleset ellen tOOCr— dinár erején hatál 2L0— dinár ere eig rokkantság esetére a R os sija-Fo nőiére biztosító és viszontbiztosító társaságnál dijjjl^ntesei^biziosilva^jes^
