Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-09 / 153. szám
Ara egy és féi dinár SSMEGYEI NAPLÓ #y^75S8íTy:-}^í»wa XXIV. évfolyam Szafootica, SZOMBAT 1923. jnnrns 9. 153. szám N eg jelenik minden reggel, ünnep «tán és hétfőn délben TELEFON SZÁH: Kiadóhivatal 8*58, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alezanára-utica 4 szám alatt I-.íadéhivatal: Kralja Alexandra-ulica 1 (Lelbach-palota) Passes A parlament csütörtöki ülésének szenzációja Pasics beszéde volt. A beszéd tényének szenzációja szinte vetekedett a beszéd tartalmának feltűnést keltő érdekességével. A parlamenti tudósító a beszédről beszámolván, hozzáfűzi a tudósításához, hogy a beszéd hatása csak pár nap múlva lesz megállapítható. Addig Pasics halk, fáradt, színtelenre szaggatott hangja — végigdübörög az országon a macedón hegyektől a tiroii havasokig, a hűséges szerbektől a békéden horvátokig, fölfigyel a szavakra a Vajdaság szorgalmas népe s a szlovének, muzulmánok, dalináíok egyformán fontolgatják a szavak értelmét, a magánhangzók hangsúlyát, a jelzők szinét s az igék energiáját. Mit mond Pasics, mit akar Pasics, mit kivan Pasics, az ország legnagyobb problémájára hogyan tekint Pasics ? Paäics Nikola a nyolcvanas évek mesgyéjén jár. Élete, ez a történésekben, változásokban, sorsfordulatokban gazdag élet belenőtt a történelembe. A nyolcvanadik évének küszöbén egy fiatal ország legsúlyosabb terhei nehezednek rá. Ennek a fiatal országnak geográfiája mindannak a reménykedésnek, szónoki képnek, mindannak a frázissá mindennaposodon fohásznak betegesedé sét jelenti, amit a szerb hazafias ünnepélyek diszszónoklatai patinássá s kötelezővé tettek. Pasics nem azt mondja, amit mi várunk tőle, nem azt teszi, amit mindenki helyeselni tudna. De lehet-e egy aggastyántól, ha értelmi erejének és elhatározó képességének olyan csorbítatlan teljessége felett rendelkezik is, mint Pasics, olyan szavakat és olyan cselekedeteket várni, mint amilyenek az egy sőt két generációval utána járók energiájából pattanhatnak csak ki. Nyolc évtized súlyával vállán hogyan bírhatja el vegetativ élete sokasodó terheit, hogy a problémák tüzében égő uj, fiatal hazája számára is marad elég gondja és ereje. Nyolc évtized eseményei suhantak el szemének recehártyáján. Ez a nézésben elfáradt két szem hogyan láthatja a szereplőket és a szerepeket? Nem szürkiti-e fásultság tekintetét, ami előtt mindig a történelem eseményei száguldottak el, megvert hadseregek és győzelmi bigék, bujdosó mar tirok és hős kalandorok ? Az ő fiatalsága a héroszi akarások korába esik, férfikora azok közé az események közé, melyeknek történeti képei! a tömjénes emlékezés foglalj.' arany rámába s most egy hosszú élet harca s emlék arzenálja után olyanokkal keli küzdenie, akiket tradícióik más utak ra hajtanak s meggyőződésük nem az ő harcainak tüzében ért meg a nem az ő akaratának léniája mellett egyenesedett ki. Nem tehetünk róla, de a politikai tusák ama uj fejezete előtt, amit Pasics nyitott meg, mi most egy pillanatra nem az államférfit, nem a politikust látjuk Pasicsban, hanem az öreg embert, aki nem tud szabadulni egy ország gondjaitól. Pedig ez az ország problémákban is van olyan gazdag, mint földje kincseiben. Emberi dokumentumok után kereskedő érdeklődésünk meghstottan tekint az aggastyán felé. Van-e még illúziója, maradt-e még hite, maradt-e még betöltetlen célja, föl nem vállalt feladata. Milyen meszszire tekint még előre ? Mire gondol, ha felkel s mi jut eszébe, ha lefekszik. Öröm-e még neki a munka, vagy csak a kötelességvégzés tehetetlenségi ereje köti meglazult izmait a kormánypálcához. Mi nyomja jobban, az élet terhe, vagy az ország gondja ? Füti-e még hiúság, melegiti-e lelkesedés ? Ki fejti fel egyszer a nyolcvan éves alkotó titkát a nyolcvan éves pihenő öregember megszokott és jólismert alakja mellé. Pasicsnak, a politikusnak állania kell a kritikát, mert állja a harcot. De az élet telétől behavazott emberi alakja felé tisztelettel tekint egyformán minden ember, mindenki, aki előtt nihil humani est alienttm. Magyar területek megszállását követelték a skupstinában Viharos támadások a magyarországi internálótáborok ellen — A magyarországi állapotokért a jugoszláviai magyar kisebbséget teszik felelőssé Nincsics külügyminiszter expozéja a parlament pénteki ülésén (F.) A parlament péntek délelőtti ülésén Nincsics Momcsüló külügyminiszter elmondta régen várt. expozéját a külügyi helyzetről. Több mint féi esztendeje már, hogy a külügyminiszter tájékoztatta a parlament utján a közvéleményt a külügyek állásáról. A néhány hónap előtt rendszeresített, azután megint abbanhagyott hetenkénti sajtótájékoztatás nem pótolhatta a parlamenti beszámoló nyilvánosságét. A múlt ősz óta egyébként is egymásra halmozódtak a külügyi események; hogy csak azokat említsük, amelyek az SHS. királyságot közvetlenül érintik: az olaszokkal folyó tárgyalások Fiúméról, a bolgárokkal kötött nisi egyezmény, Seipel osztrák kancellárral kötött megállapodások, a szaloniki-i szaoad zóna egyezmény, a lausannei konferenciák és a magyar kölcsön ügye, — mind olyan kérdések, amelyekről joggal várta a közvélemény a külügyek felelős vezetőjének nyilatkozatát. A parlamenti ülés külső képén is meglátszott, hogy ritka eseményben lesz része a képviselőknek és a hallgatóságnak. A kormány összes tagjai jelen vannak, Pasics is végig helyén ül a beszéd alatt. A képviselők —- az ellenzék is — a centrumba húzódik, nagy részük állva hallgatja a halkan beszélő külügyminisztert. A máskor üres diplomataerkély is tele van, a beogradi diplomáciai kar szinte teljes számban egybegyült Nincsics beszámölójának meghallgatására. Nincsics nem tartozik a jó szónokok közé. Halkan, effektusok nélkül beszél, mint aki egy kellemetlen kötelességet teljesít. Csak akkor emelte fel kissé hangját, a mikor a magyar kormány erőszakosságait sorolja fe! jugoszláv állampolgárok ellen, de akkor is erősen tulharsogjók őt a közbeszólók, különösen Grgin Dusán mély basszusa, akik feSháboro dottan követelnek erős rendsza- Dályokat a magyar kormány ellen. A kisantant és Lengyelország Beszéde elején Nincsics a kisantant jelentőségének állandó emelkedéséről beszélt, amely mindinkább a középeurópai béke biztosilójának szerepét veszi fei. A kisantanttal együtt halad Lengyelország is, amely ha nincs is közvetlenül érdekelve a trianoni béke fentartásában, de szintén érdekében áll, hogy az európai békeszerződések teljes érvényükben fennmaradjanak. A lausannei konferencia A lausannei konferenciára, a mely .hivatva volt Törökországgal a békét helyreállítani, meghívták az SHS. királyságot is. A sevresi békeszerződés, amelynek aláírását egyébként annak idején Jugoszlávia megtagadta, sohasem lépett életbe. A görög csapatoknak Kisázsiéból való visszavonása után az a veszély fenyegetett, hogy a hadműveleteket a Balkán félszigeten fogják folytatni. Ezért fontos, hogy mi is részt vehettünk a lausannei konferencián, amelynek tárgyalásaiba cselekvőén folytunk be. A konferencia félbeszakítása idején több Ízben is úgy látszott, hogy megint vér fog folyni közvetlen közelünkben. Ezért nagy elégtétel számunkra, hogy a béke megkötésével ez a veszély elmúlt. A londoni békeszerződés Vl-ik pontja szerint a Balkán államok közötti gazdasági pénzügyi viszonyokat külön konferencián kelleti volna rendezni, különösen a volí török területek terheit illetően. E a konferencia elmaradt és a lau sannei konferencián történtek ezekre a kérdésekre nézve meg áll ipodások, amelyet azonban nen fogadhatunk el. Ezért a lausannei ii békeszerződést csak azzal a fenntartással írjuk alá, hogy gazdasági-pénzügyi függeléke ránk nézve nem bír kötelező erővel. Az olasz tárgyalások A kormányt több Ízben megvádolták azzal, hogy túlságos nagy jelentőséget tulajdonit Olaszország barátságának és hogy italofil politikát folytat. Ha teljes szimpátiával fordulunk is az olasz nép felé, mégis, hangsúlyozom — mondotta — hogy Olaszországot mint államot csakis saját országunk érdekei szempontjából értékeljük. Ezek az érdekek a jő szomszédi viszony ápolására utalnak bennünket, ami Olaszországnak is érdeke. Olaszországgal több fontos egyezményt kötöttünk olyan kérdésekben, amelyek a közvetlen szomszédságból és abból a körülményből erednek, hogy mindkét állam utódállama Áusztria- Magyarországnak. Most is folynak fontos tárgyalások, ezek közül a legfontosabb a Fiume állammal való határ megállapításunk. Ezek a tárgyalások néha kissé nehezen mennek, amíg az érdekközösség felismeréséig kedvezőbb atmoszféra nem keletkezik. Nagy fontosságúak azok a tárgyalások is, amelyek kereskedelmi szerződés megkötéséről folynak. Ez lesz az ország első tarifális szerződése a háború után. Szaloniki és a görögországi szláv kisebbségek Jó eredménnyel jártak a balkán államok közti viszony javítására irányuló törekvéseink is. Görögországgal már aláírtuk a szalonikii szabad zónáról szóló egyezményt, ami nemzetközi forgalmunkra nézve jelentős lépést jeent. A konvenció szövegét nem közölhetem a nyilvánossággal, csak annyit mondhatok, hogy kedvező eredményeket értünk el és lényegesen jobb 1914. évi egyez-
