Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-07 / 151. szám
to. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. junius 7, ben és a földadó csak nálunk a Vojvodinában és Horvátországban lett a kataszteri tiszta jövedelem alapján kivetve. így például Bosznia és Hercegovinában uj kataszter lesz felfektetendő. Szerbiában és Crnagorában — ahol a földadó az 1884. évi aratási eredmény alapján vettetett ki és ahol egy hektár legjobb szántóföld után 4 dinár, az összes pótlékokkal együtt 10 dinár 14 para földadó volt fizetendő — újból öszsze kell írni az adó alá eső összes földterületet, azt osztályozni és hitelesíteni tulajdonjog, nagyság, művelési ág és osztályozás szempontjából. És ha mindez meg van, akkor lehet csak az ekként összeirt földterületet tiszta hozadékként bizottságilag felbecsülni és a földadót az égész ország területére nézve egységesíteni. Kiszámította az ankét, hogy a mai földadó kulcs és íöldadóalap mellett a földtulajdonosok alig 0.2%-át fizetik földjövcdelmtiknek. amely összeg, viszonyítva a többi adóköteles jövedelem adóalapjához és adókulcsához, vajmi csekély megíerheltetés. És azért pemcsak a kincstár érdeke, de az igazságosság és az adómorál is megköveteli, hogy a földadó aránylagosan felemeltessék. És ami áll a régi Szerbiára nézve, az áll a többi országrészre is, ott is a régi jövedelembecslés alapján történik a földadó fizetése, hoiott ez a hozadék Klánra már átlag ötvenszer akkora, mint volt a háború előtt. Azért a már emhtett módon akar a törvényftrvezet ezen aránytalanságokon Segíteni és egységesen reformálni a földadót, az adókulcsot 20%-ra felemelve, amelytől vár. a kincstárra nézve óriási jövedelmet, feltételezve természetesen azt, hogy a kiküldött bizottság mindenütt lelkiismeretesen, igazságosan és objektive fogja a föld tiszta jövedelmét megállapítani. 2. A házadó. A háza'dó kivetése is különböző volt a különböző országrészekben, így például Szerbiában, ahol a községi házak eddig megadóztatva nem is voltak. Ha most az egész országban a házbérvaliomásokat a felek a valóságnak megtel előleg fogják kitölteni, ha a bérbe nem adott házak helyesen lesznek összeírva, akkor a felőle, ami mindég nagy gaudium az emberséges embereknek. De csalódtak. Jouvin csak ennyit mondott: * •« — Mint emberről nem tartok róla sokat. Ez persze nem volt elég a többieknek. Még mindig remélték, hogy valami életbe- és jellembevágo esetet hallanak a nagy kriminalista eddig még feddhetetlen előéletéből, s valaki megjegyezte: — Csodálom, hogy igy megváltozott a véleménye Lachand úrról, akivel nemrég még oly bizalmas barátságban éltek! — Óh, ami azt illeti — felelte Jouvin —, most is igen jóban vagyunk. De mondják, kérem, lehetek-e jó véleménnyel arról az emberről, aki olyan kevésre becsüli a könyveit, mint ő? Képzeljék, öt hónap előtt kölcsönadta nekem a szegény Lafarge-né memoárjait és még mindig nem kérte őket vissza! Ebben az emberben keserűen csalódtam és sohasem fogom őt úgy tisztelhetni, mint azelőtt! . . . Néhány nappal később egy összejövetelnél, ahol Lachand is jelen volt, zenéről beszéltek és igy nem csoda, hogy szóba került Jou vin is. aki akkoriban mint a hatalmas »Figaro« hatalmas zenekritikusa valóságos diktátorként uralkodott a francia zene birodalmában. Dicsérték a helyes judicium át és a plasztikus formát, amelybe a megíelebbezhetetlen Féleteit öntötte. most kontemplálí magas percentből — 30% a házbér összege után és 30 dinár minden szoba után — szintén szép jövedelmet vár a kincstár és ez különösen érezhető lesz a régi Szerbiában, ahol, amint előbb jeleztem, a házak jó része eddig megadóztatva nem volt. 3. A vállalatok és üzletek utáni kereseti adó. Ebből az adónemből a reform nem vár olyan nagy jövedelmet, mint amilyent ezen adónem mostanáig hozott; nem vár belőle azért, mert ennek százaiéira nem emeltetett, az most is 10%, azon kívül egy ió része az eddig ezen adónemmel megróvett adóalanyoknak a szellemi és testi munka után elveszett jövedelem után járó adó alá vétetett; de azért sem vár belőle nagyobb jövedelmet, mert mostanáig ezen adó kulcsa az összes póöékokkal együtt meghaladta a 10%-et. Természetesen itt is feltételezi á reform, hogy a benyújtandó vallomások a valóságnak megfelelő jövedelmet fognak bevallani és az összeíró és kivető hatóságok igazságosan, részrehajiatlanul és egységesen fogják a jövedelmet megállapítani. 4. A tőkekamat és járadékadó a 10%-os kulcsával nem bir nagyobb fontossággal, az valószínűleg fog annyi jövedélmet hozni, mint amenynyit ez az adó eddig is hozott eddigi pótlékaival együtt. 5. A szellemi és testi munka után elviselt jövedelem utáni kereseti adó az 5, 2 és ,15% adókulcsaival sokkal több jövedelmet fog hozni, mint a mennyit a kincstár most IV. o. kereseti adó címen élvez, egyrészt azért, mert meg lett erősítve egyes oly adóköteles osztályokkal, melyek eddigelé a III. o. kereseti adó alá estek, másrészt a járandóságok és jövedelmek emelkednének. Természetesen itt is feltételeztetik a tisztességes adóbevallás. ] Hogy pedig minden félreértést , megszüntessek, meg kell nyugtatnom olvasóközönségemet, hogy a ] Spektator nem ügyvéd, hamm vér- < beli fináncszakember, aki már sok i éven át ezt a nevet használja, mikor 1 mint újságíró lép hálás közönsége elé. : Soekíator. t Kosztolányi Dezső: HULLÁM Május. Szív és torok hogy fuldokol. Isten fölöttem és az ég S lenn a fényes pokol. Egy éneket. Hatalmasat és lüktető-vadat. Neked. Térdig rózsában és övig a fűben Kacagni, Egészségesen, egyszerűen. Szeszélyt. Dadog a szájain és ifjú foggal harapnám A vad veszélyt. Nem félek én, Mert hogyha meghalok, ezerszer élek én, És szép a sorsom. És szép, ezerszer szép az én koporsóm. Én. Hazug a rim, nem leszek soha Vén Ettem. Virágot, mézet, lángokat Szerettem. Úsztam. Az elmúló folyón örök barázdát Húztam. S fülem körűi — még egyre hallani —i Csörgött a hajnali Fo'yó. Vizes hajamra lángoló Csókot dobott a nyár. És — hallali — Nem múl el soha már. Hallod? Hogy zengenek a messze-messze halmok S a szén És mély zenét, Mely csöndbe simul szivünk láza mellé, Minthogyha benne most is a hullám [cscbogna S a nyugtalan folyó emelné. A parton A boldogságomat magasba tartom. Atléta-kézzel, és fejem Könnyű ábrándra fektetem, Igy dalolok, egészen és betelten, Amíg az élet záporozva hull rám S a lelkem Viszi a hullám. A mayerlingi tragédia fináléja Az áldozatok temetése meg vannak. Csak a trónörökös levelei tűntek el. azokat nyilván elégette valaki. A grófné nagyon haragudott, hogy az 6 levelei is megmaradtak. Elvárta volna a trónörököstől, hogy azokat is elégeti, nehogy belekeveredjék a Lachand nem nyilatkoztt ily töltetlen elragadtatással. — Én nem bámulom őt annyira, mint önök — igy szólt. — Nem mondom, hogv mint zeneember nem állja meg a helyét, de mint ember — — Mi kifogása van ellene? — kérdezték abban reménykedve, hogy egy erkölcsi halott kerül terítékre. — Az — felelte Lachand —, hogy megbízhatatlan, hanyag és lelkiismeretlen ember, akit nem becsülhetek semmire. Képzeljék: majdnem félesztendö előtt kölcsönkérte tőlem a boldogtalan Lafarge-né emlékiratait, és máig se. adta vissza. Aki ilyen kevésre tartja a mások könyveit, azt magát se lehet valami sokra becsülni. Szerencsére ezt a beszélgetést egy olyan ur is végighallgatta, aki a Jouvin kijelentésének is tanúja volt. Ez aztán kibékítette egymással a két jóbarátot. A Lafarge-né emlékiratai rövidesen visszakerültek L.achand-hoz, de Jouvin ezután is váltik azt állította, hogy elsősorban annak a kötelessége a könyvek visszaadása iránt érdeklődni, aki azokat — elég meggondolatlanul — a kezéből kiadta. | Egyike volt ez is az ö apró különc-1 ségeinek. Ö maga talán azért nem adta a könyveit soha kölcsön, mertj rösteltc visszakérni őket. azt pedig bölcsen tudta, hogy amúgy csak minden tizediket kapja a tulajdonosa vissza. Amiről mindazok meggyőződhetnek, akik elég gyöngék ahhoz, hogy a műveltséget a könyveik kölcsönbeadásával terjesztik, A napfényre kerülő mayerlingi akták a temetési szertartást is elmondják. A főnökpáter reggel 9 órakor eltemette a halottat. Mary visszakerült az anyaföldbe. Ugyanaznap, amikor Maryt Heiligenkreuzban elhantolták. a bécsi Vtffsera-palotában megjelent az udvar egy kiküldöttje, aki kijelentette, hogy a báróné Őfelségéikkel szemben a figyelem jeiét tanúsítaná, ha Rudolf trónörökös temetése napján nem tartózkodnék Bécsben vagy a közvetlen környéken. Még ugyanazon az estén megjelent Taatfe gróf a bárónénál, egyenesen Őfelsége megbízásából. Ö megismételte azt a kérést, hogy a báróné utazzék el Bécsbői. Vetsera báróné kijelentette, hogy a király kívánságát teljesíteni fogja. Ezután Taaffe gróf arra figyelmeztette a bárónét, hogy legalább egy hétig semmit se csináltasson Mary bárónő sióján, úgy intézkedjék, hogy senki se járjon ki a temetőbe, mert a császárnak az a legfőbb kívánsága. hogy minél kevesebb táplálékot adjanak a szenzációkra éhes külvilágnak. Még aziránt érdeklődött Taaffe gróf, vájjon a báróné cselédsége miket tud a trónörökös szerelmi regényéről. — Akik már korábban is nem, tudtak sokkal többet a dologról, mint én magam, azoknak én se mondottam egy árva szót se. A beszélgetés további folyamán Taaffe gróf felajánlotta a bárónénak, hogy a Mary holttestét, ha akarja, elhozathatja Heüigenkreuzból s egyebütt temetheti ef, esetleg a család sírboltjában. Erre a báróné kijelentette. hogy nem akarja gyermekét örök nyugalmában még egyszer megbolygatni Szegény, szánandó lélek varia be ott, ahol pihen, az istenítéletet. Larisch grófné Rudolf trónörökös ? temetésére Bécsbe érkezett. Közvet- ► lenül a temetési szertartás után. feb- [ ruár ötödikén magához hivatta a g Grand Hotelbe, ahol lakott, Mary bárónő volt komornáját, akit alapo$ san kikérdezett. A komorna elmon- __ dotta. hogy minden bűnét és mulasztását meggyónta a bárónénak, mire" ; Larisch grófné szemrehányásokat !tett a lánynak. 5 A komorna ezután elmondotta, shogy a Burgban tudnak mindent s a fMary levelei, amiket a trónörökös• nek itt. de a Larisch grófnéi is mind dologba. A komornának erősen a lelkére kötötte. hogy róla. — már mint Larisctí grófnéról, — ne áruljon el semmit, A komorna vallomása bizonyítja, hogy a halál gondolata nem Mary bárónőtől indult ki. önként és szívesen követte a trónörököst a halálba, de se nem befolyásolta, se rá nem beszélte szerelmesét. Mary búcsúlevelei A búcsúzó leveleket, mint már szí! esett rlóa. a mayerlingi kastélyban találták meg. a trónörökös hálószobájában. ahol a tragédia utolsó fejezete lejátszódott. A levelek közül az első Mary anyjának szólott s ez így hangzik; Kedves anyám! Bocsássatok' meg nekem, amit cselekedtem, de nem tudtam a szerelem* nek ellentállani. Vele egyetértésben azt akarom, hogy melléje temessenek az allandi temetőben. A halálban boldogabb vagyok, mint az életben voltam. Maryd. A nővérének, Hannának írott levél igy szól: Kedves nővérem! Ketten együtt üdvözülve megyünk az ismeretlen túlvilágba. Gondolj néha-néha rám. Légy boldog s ha férjhez mégy, csak ahhoz menj, akit szeretsz, Én ezt nem tehettem meg s mivel nem tudtam a szerelemnek ellentállani: igy megyek vele. Maryd. . Ne sirass meg, vidáman megyek a másvilágra. Gyönyörű hely ez itt, egész olyan, mint Schwartzau. Gondolj az élet vonalára a tenyeremen. És még egyszer: Isten veled! Még arra kérte a nővérét, hog$ minden január 13-án (ez volt a szerelmi megadás napja) és halála minden évfordulóján egy-egy gardéniát vigyen vagy küldjön a sírjára, azután igy végz?; Mond el a mamának, hogy a haldokló utolsó kívánsága hogy gondoskodjék... (itt a komornájának nevű áll) családjáról ezentúl is, ne szenvedjen szegény az én bűnöm miatt. Fivérének ezeket a megható bucsusorokat irta: Kedves fivérem! Isten veled! Őrködni fogok fölötted a másvilágról, mert nagyon szerettelek. Hű nővéred Mary.
