Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-07 / 151. szám

to. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. junius 7, ben és a földadó csak nálunk a Voj­vodinában és Horvátországban lett a kataszteri tiszta jövedelem alap­ján kivetve. így például Bosznia és Hercegovinában uj kataszter lesz felfektetendő. Szerbiában és Crna­­gorában — ahol a földadó az 1884. évi aratási eredmény alapján vet­tetett ki és ahol egy hektár legjobb szántóföld után 4 dinár, az összes pótlékokkal együtt 10 dinár 14 para földadó volt fizetendő — újból ösz­­sze kell írni az adó alá eső összes földterületet, azt osztályozni és hi­telesíteni tulajdonjog, nagyság, mű­velési ág és osztályozás szempont­jából. És ha mindez meg van, akkor lehet csak az ekként összeirt föld­területet tiszta hozadékként bizott­ságilag felbecsülni és a földadót az égész ország területére nézve egy­ségesíteni. Kiszámította az ankét, hogy a mai földadó kulcs és íöld­­adóalap mellett a földtulajdonosok alig 0.2%-át fizetik földjövcdel­­mtiknek. amely összeg, viszonyítva a többi adóköteles jövedelem adó­alapjához és adókulcsához, vajmi csekély megíerheltetés. És azért pemcsak a kincstár érdeke, de az igazságosság és az adómorál is megköveteli, hogy a földadó arány­­lagosan felemeltessék. És ami áll a régi Szerbiára nézve, az áll a többi országrészre is, ott is a régi jöve­delembecslés alapján történik a föld­adó fizetése, hoiott ez a hozadék Klánra már átlag ötvenszer akkora, mint volt a háború előtt. Azért a már emhtett módon akar a törvény­­ftrvezet ezen aránytalanságokon Segíteni és egységesen reformálni a földadót, az adókulcsot 20%-ra fel­emelve, amelytől vár. a kincstárra nézve óriási jövedelmet, feltételezve természetesen azt, hogy a kiküldött bizottság mindenütt lelkiismeretesen, igazságosan és objektive fogja a föld tiszta jövedelmét megállapí­tani. 2. A házadó. A háza'dó kivetése is különböző volt a különböző ország­részekben, így például Szerbiában, ahol a községi házak eddig meg­adóztatva nem is voltak. Ha most az egész országban a házbérvaliomásokat a felek a való­ságnak megtel előleg fogják kitölte­ni, ha a bérbe nem adott házak he­lyesen lesznek összeírva, akkor a felőle, ami mindég nagy gaudium az emberséges embereknek. De csalódtak. Jouvin csak ennyit mondott: * •« — Mint emberről nem tartok róla sokat. Ez persze nem volt elég a töb­bieknek. Még mindig remélték, hogy valami életbe- és jellembevágo esetet hallanak a nagy kriminalista eddig még feddhetetlen előéletéből, s valaki megjegyezte: — Csodálom, hogy igy megválto­zott a véleménye Lachand úrról, akivel nemrég még oly bizalmas ba­rátságban éltek! — Óh, ami azt illeti — felelte Jouvin —, most is igen jóban va­gyunk. De mondják, kérem, lehe­tek-e jó véleménnyel arról az em­berről, aki olyan kevésre becsüli a könyveit, mint ő? Képzeljék, öt hó­nap előtt kölcsönadta nekem a sze­gény Lafarge-né memoárjait és még mindig nem kérte őket vissza! Ebben az emberben keserűen csa­lódtam és sohasem fogom őt úgy tisztelhetni, mint azelőtt! . . . Néhány nappal később egy összejövetelnél, ahol Lachand is je­len volt, zenéről beszéltek és igy nem csoda, hogy szóba került Jou vin is. aki akkoriban mint a hatal­mas »Figaro« hatalmas zenekritiku­­sa valóságos diktátorként uralkodott a francia zene birodalmában. Di­csérték a helyes judicium át és a plasztikus formát, amelybe a meg­­íelebbezhetetlen Féleteit öntötte. most kontemplálí magas percent­ből — 30% a házbér összege után és 30 dinár minden szoba után — szintén szép jövedelmet vár a kincs­tár és ez különösen érezhető lesz a régi Szerbiában, ahol, amint előbb jeleztem, a házak jó része eddig megadóztatva nem volt. 3. A vállalatok és üzletek utáni kereseti adó. Ebből az adónemből a reform nem vár olyan nagy jöve­delmet, mint amilyent ezen adónem mostanáig hozott; nem vár belőle azért, mert ennek százaiéira nem emeltetett, az most is 10%, azon kí­vül egy ió része az eddig ezen adó­nemmel megróvett adóalanyoknak a szellemi és testi munka után elve­szett jövedelem után járó adó alá vétetett; de azért sem vár belőle nagyobb jövedelmet, mert mostanáig ezen adó kulcsa az összes póöékok­­kal együtt meghaladta a 10%-et. Természetesen itt is feltételezi á re­form, hogy a benyújtandó vallomá­sok a valóságnak megfelelő jövedel­met fognak bevallani és az összeíró és kivető hatóságok igazságosan, részrehajiatlanul és egységesen fog­ják a jövedelmet megállapítani. 4. A tőkekamat és járadékadó a 10%-os kulcsával nem bir nagyobb fontossággal, az valószínűleg fog annyi jövedélmet hozni, mint ameny­­nyit ez az adó eddig is hozott ed­digi pótlékaival együtt. 5. A szellemi és testi munka után elviselt jövedelem utáni kereseti adó az 5, 2 és ,15% adókulcsaival sokkal több jövedelmet fog hozni, mint a mennyit a kincstár most IV. o. ke­reseti adó címen élvez, egyrészt azért, mert meg lett erősítve egyes oly adóköteles osztályokkal, melyek eddigelé a III. o. kereseti adó alá estek, másrészt a járandóságok és jövedelmek emelkednének. Termé­szetesen itt is feltételeztetik a tisz­tességes adóbevallás. ] Hogy pedig minden félreértést , megszüntessek, meg kell nyugtat­nom olvasóközönségemet, hogy a ] Spektator nem ügyvéd, hamm vér- < beli fináncszakember, aki már sok i éven át ezt a nevet használja, mikor 1 mint újságíró lép hálás közönsége elé. : Soekíator. t Kosztolányi Dezső: HULLÁM Május. Szív és torok hogy fuldokol. Isten fölöttem és az ég S lenn a fényes pokol. Egy éneket. Hatalmasat és lüktető-vadat. Neked. Térdig rózsában és övig a fűben Kacagni, Egészségesen, egyszerűen. Szeszélyt. Dadog a szájain és ifjú foggal harapnám A vad veszélyt. Nem félek én, Mert hogyha meghalok, ezerszer élek én, És szép a sorsom. És szép, ezerszer szép az én koporsóm. Én. Hazug a rim, nem leszek soha Vén Ettem. Virágot, mézet, lángokat Szerettem. Úsztam. Az elmúló folyón örök barázdát Húztam. S fülem körűi — még egyre hallani —i Csörgött a hajnali Fo'yó. Vizes hajamra lángoló Csókot dobott a nyár. És — hallali — Nem múl el soha már. Hallod? Hogy zengenek a messze-messze halmok S a szén És mély zenét, Mely csöndbe simul szivünk láza mellé, Minthogyha benne most is a hullám [cscbogna S a nyugtalan folyó emelné. A parton A boldogságomat magasba tartom. Atléta-kézzel, és fejem Könnyű ábrándra fektetem, Igy dalolok, egészen és betelten, Amíg az élet záporozva hull rám S a lelkem Viszi a hullám. A mayerlingi tragédia fináléja Az áldozatok temetése meg vannak. Csak a trónörökös le­velei tűntek el. azokat nyilván eléget­te valaki. A grófné nagyon haragudott, hogy az 6 levelei is megmaradtak. Elvárta volna a trónörököstől, hogy azokat is elégeti, nehogy belekeveredjék a Lachand nem nyilatkoztt ily töl­tetlen elragadtatással. — Én nem bámulom őt annyira, mint önök — igy szólt. — Nem mon­dom, hogv mint zeneember nem állja meg a helyét, de mint ember — — Mi kifogása van ellene? — kér­dezték abban reménykedve, hogy egy erkölcsi halott kerül terítékre. — Az — felelte Lachand —, hogy megbízhatatlan, hanyag és lelkiis­meretlen ember, akit nem becsülhe­tek semmire. Képzeljék: majdnem félesztendö előtt kölcsönkérte tőlem a boldogtalan Lafarge-né emlékira­tait, és máig se. adta vissza. Aki ilyen kevésre tartja a mások köny­veit, azt magát se lehet valami sokra becsülni. Szerencsére ezt a beszélgetést egy olyan ur is végighallgatta, aki a Jouvin kijelentésének is tanúja volt. Ez aztán kibékítette egymással a két jóbarátot. A Lafarge-né emlékiratai rövide­sen visszakerültek L.achand-hoz, de Jouvin ezután is váltik azt állította, hogy elsősorban annak a köteles­sége a könyvek visszaadása iránt érdeklődni, aki azokat — elég meg­gondolatlanul — a kezéből kiadta. | Egyike volt ez is az ö apró különc-1 ségeinek. Ö maga talán azért nem adta a könyveit soha kölcsön, mertj rösteltc visszakérni őket. azt pedig bölcsen tudta, hogy amúgy csak minden tizediket kapja a tulajdonosa vissza. Amiről mindazok meggyő­ződhetnek, akik elég gyöngék ah­hoz, hogy a műveltséget a köny­veik kölcsönbeadásával terjesztik, A napfényre kerülő mayerlingi ak­ták a temetési szertartást is elmond­ják. A főnökpáter reggel 9 órakor elte­mette a halottat. Mary visszakerült az anyaföldbe. Ugyanaznap, amikor Maryt Heili­­genkreuzban elhantolták. a bécsi Vtffsera-palotában megjelent az ud­var egy kiküldöttje, aki kijelentette, hogy a báróné Őfelségéikkel szem­ben a figyelem jeiét tanúsítaná, ha Rudolf trónörökös temetése napján nem tartózkodnék Bécsben vagy a közvetlen környéken. Még ugyanazon az estén megjelent Taatfe gróf a bárónénál, egyenesen Őfelsége megbízásából. Ö megismé­telte azt a kérést, hogy a báróné utazzék el Bécsbői. Vetsera báróné kijelentette, hogy a király kívánságát teljesíteni fogja. Ezután Taaffe gróf arra figyelmez­tette a bárónét, hogy legalább egy hétig semmit se csináltasson Mary bárónő sióján, úgy intézkedjék, hogy senki se járjon ki a temetőbe, mert a császárnak az a legfőbb kívánsá­ga. hogy minél kevesebb táplálékot adjanak a szenzációkra éhes külvi­lágnak. Még aziránt érdeklődött Taaffe gróf, vájjon a báróné cselédsége mi­ket tud a trónörökös szerelmi regé­nyéről. — Akik már korábban is nem, tud­tak sokkal többet a dologról, mint én magam, azoknak én se mondottam egy árva szót se. A beszélgetés további folyamán Taaffe gróf felajánlotta a bárónénak, hogy a Mary holttestét, ha akarja, elhozathatja Heüigenkreuzból s egyebütt temetheti ef, esetleg a csa­lád sírboltjában. Erre a báróné kije­lentette. hogy nem akarja gyerme­két örök nyugalmában még egyszer megbolygatni Szegény, szánandó lélek varia be ott, ahol pihen, az is­tenítéletet. Larisch grófné Rudolf trónörökös ? temetésére Bécsbe érkezett. Közvet- ► lenül a temetési szertartás után. feb- [ ruár ötödikén magához hivatta a g Grand Hotelbe, ahol lakott, Mary bárónő volt komornáját, akit alapo­­$ san kikérdezett. A komorna elmon- __ dotta. hogy minden bűnét és mulasz­tását meggyónta a bárónénak, mire" ; Larisch grófné szemrehányásokat !tett a lánynak. 5 A komorna ezután elmondotta, shogy a Burgban tudnak mindent s a fMary levelei, amiket a trónörökös­­• nek itt. de a Larisch grófnéi is mind dologba. A komornának erősen a lelkére kö­­tötte. hogy róla. — már mint Larisctí grófnéról, — ne áruljon el semmit, A komorna vallomása bizonyítja, hogy a halál gondolata nem Mary bárónőtől indult ki. önként és szíve­sen követte a trónörököst a halálba, de se nem befolyásolta, se rá nem beszélte szerelmesét. Mary búcsúlevelei A búcsúzó leveleket, mint már szí! esett rlóa. a mayerlingi kastélyban találták meg. a trónörökös hálószo­bájában. ahol a tragédia utolsó feje­zete lejátszódott. A levelek közül az első Mary any­jának szólott s ez így hangzik; Kedves anyám! Bocsássatok' meg nekem, amit cse­­lekedtem, de nem tudtam a szerelem* nek ellentállani. Vele egyetértésben azt akarom, hogy melléje temessenek az allandi temetőben. A halálban bol­dogabb vagyok, mint az életben vol­­tam. Maryd. A nővérének, Hannának írott levél igy szól: Kedves nővérem! Ketten együtt üdvözülve megyünk az ismeretlen túlvilágba. Gondolj né­ha-néha rám. Légy boldog s ha férjhez mégy, csak ahhoz menj, akit szeretsz, Én ezt nem tehettem meg s mivel nem tudtam a szerelemnek ellentálla­ni: igy megyek vele. Maryd. . Ne sirass meg, vidáman megyek a másvilágra. Gyönyörű hely ez itt, egész olyan, mint Schwartzau. Gon­dolj az élet vonalára a tenyeremen. És még egyszer: Isten veled! Még arra kérte a nővérét, hog$ minden január 13-án (ez volt a sze­relmi megadás napja) és halála min­den évfordulóján egy-egy gardéniát vigyen vagy küldjön a sírjára, az­után igy végz?; Mond el a mamának, hogy a hal­dokló utolsó kívánsága hogy gondos­kodjék... (itt a komornájának nevű áll) családjáról ezentúl is, ne szen­vedjen szegény az én bűnöm miatt. Fivérének ezeket a megható bu­­csusorokat irta: Kedves fivérem! Isten veled! Őrködni fogok fölötted a másvilágról, mert nagyon szerette­lek. Hű nővéred Mary.

Next

/
Oldalképek
Tartalom