Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-07 / 151. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1923. junius 7. hogy nem tartja erre alkalmasnak most az időt, az indemnitási vita so­rán minden képviselőnek alkalma nyílik majd arra. hogy kifejthesse ebben a kérdésbe» a véleményét. Mint ellenzéki képviselő azt fejte­gette, hogy Bethlen nagy politikai sikereket ért el külföldi útja alkal­mával. noha elutazása előtt azt han­goztatta. hogy kerülni akarja külföl­di tárgyalásai alkalmával a politikát. A város és a z állam adóharca Még nem döntött apénzügy miniszter Subotica város és az állam között régóta húzódó adóharcban hosszabb fegyverszünet állott be. Ezalatt a városi tanács azzal a kérelemmel fordult a pénzügyminisztériumhoz, hogy a tiz szá­zalékos állami adórészesedés fejében a városnak járó összeget előleg alakjában folyósítsák. Ennek kérelmezése óta a: város megszüntette az állami adókból való levonásokat és rendesen beszolgál­tatja az állami adókat a pénzügyigaz­gatóságnak, A pénzügyminisztérium azonban a vá­rosi fölterjesztést mindeddig nem intézte el, holott a városnak sürgős szüksége van a három milliót meghaladó csz­­szegre. Ahelyett, hogy a város követe­lését kifizetnék, a suboticai pénzügy­igazgatóság azzal a kívánsággal forduit a városhoz, hogy az állami adókból az első négy részletben levont 400.000 di­nárt szolgáltassa be. A városi tanács azonban úgy döntött, hogy — ha most már nem is folytatja a levonásokat — a már levont összegeket nem szolgál­tatja be addig, amíg az adórészesedés­nek előleg formájában való folyósítása elintézést nem nyer. Ezzel szemben azon­ban a levonások után fennmaradt adó­összegeket, amelyeket a pénzügyigaz­gatóság nem akart eddig elfogadni és ezért a város letétbe helyezett, most beszolgáltatták a pénzügyigazgatóság­nak, amely azt most el is fogadta. Tovább folyik a ka v suboticai tanács ellen Elkészüllek a házbérísiiéradó elleni fellebbezések Kombinációk a főispán távozásáról rosi tanács pénzügyi ellenőrzésének \ követelése milyen bonyodalmakra Szerdán adták be a főispánhoz a Lloydban tartott népgyülésen meg­fogalmazott éleshangu határozatot, amely a város pénzügyi gazdálkodá­sának ellenőrzés alá helyezését kö­veteli. A kiélesedett helyzetre jel­lemző. hogy a városi tanács, anél­kül. hogy a határozattal érdemlege­sen foglalkoznék, vagy arra vála­szolna, a határozatot egyszerűen azonnal irattárba helyezte. Ugyancsak szerdán adták be a házbérfillér ellen irányuló első fe­­lebbezéseket. Az egyiket dr. Manoi­­lovics Vladiszláv, Bales Péter, Pro­­tics Marko, Petyerics Dániel és dr. Nedeljkovics Milorád írták alá. a másikat pedig dr. Fischer Jákó ügy­véd nyújtotta be. A felebbezéseket a városi tanács felterjeszti a belügy­minisztériumhoz. Az első íelebbezés aláírói vezető szerepet visznek a suboticai radiká­lis pártszervezetben, ök azok. akik a pártban a városi tanács ellenőrzése érdekében akciót indítottak. Értesü lésünk szerint ez az akció nem nyer befejezést azzal, hogy a városi ta nács nem veszi tekintetbe a népgyü­­lés határozatát, hanem a mozgalom vezetői folytatni fogják akciójukat agy a pártban, mint a közgyűlésen. A felebbezők bíznak abban, bogy a belügyminisztérium meg fogja sem­misíteni a házbérfillérröl szóló sza­bályrendeletet. Hogy azonban a vá­íog a városi közigazgatásban vezet­ni. az előreláthatatlan. A városi tanácsnak ebben az ügy­ben elfoglalt álláspontja már isme­retes. Píetikoszits András dr. főis­pán csak a napokban jelentette ki, hogy minden erejével azon lesz, hogy a városi tanács mellé kirende­lendő második tanács ötleteit ne va­lósíthassák meg. A radikálispárton belül is mind élesebbek lesznek az ellentétek a terv miatt. A földmives­­csoport állásfoglalása ebben a kér­désben még nem ismeretes, pedig ez fogja eldönteni, hogy a város pénz­ügyi gazdálkodásának ellenőrzésére irányuló akció sikerre fog-e vezetni vagy nem. Annyit már most meg lehet állapí­tani, hegy a városi tanácsban nagy elkedvctlenedést idéz elő ez a harc. Szerdán ismét a legkülönbözőbb kombinációkra adott alkalmat az a hír, hogy Píetikoszits főispán nem­csak a horvátországi birtokvételt perfektuálta, hanem kedden eladta már suboticai házát is, oly módon, \ hogy a lakást — amelyben a főispán ; családjával most lakik — bármikor hajlandó átadni. Az ennek kapcsán újból elterjedt hírek alaposságát na­gyon nehéz ellenőrizni, tekintettel arra. hogy Píetikoszits főispán már többször cáfolta ezeket a híreket. litette neki. hogy Osipov részt vett*, bolseviki vérengzésben. Ravjanszky Szergij katonai akdémiai tanár De­nikin hadseregében találkozott Osi­­povval. akit mindig elleni orr adjü­­márnak ismert. A tanuk kihallgatása után az ügyész és a védők indítványára a ) bíróság újabb tanuk kihallgatását s rendelte el és a tárgyalást ez okból junius 14-éré elnapolta. „Idióta! Meg fogon? verni rí.« magas í Szgalmas jelenetek a magyar nemzet­en Az emigráns orosz herceg gyilkossági hünpore Daäiani herceg a vádlottak padján Elitélték a festéktől vaj okát Klein Géza fűszer- és festékóru nagy­kereskedő-cég kárára elkövetett lopá­sok tetteseinek ügyében szerdán hir­dette ki az ítéletet a suboticai tör­vényszék. Martens Róbert elsőrendű vádlottat lopás bűntettében bűnösnek mondották ki és egy évi börtönre ítél­ték, amelyből kilenc és félhónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek. Kappel Hugó másodrendű vádlottat lo­pásban való bünrészességben találták bűnösnek és ezért hathónapi börtönre itéltok, amit a vizsgálati fogsággal ki­­töltöttnek vettek. Fűnk Jánost lopás bűntettében mint bűnsegédet mondották ki bűnösnek és négy havi fogházra ítél­ték. Szabó Istvánt gyanús eredetű tár­gyak megvételének vétségében találták bűnösnek és ezért kihágásért 600 dinár fő- és 400 dinár mellékbüntetésre Ítél­ték. Mihály Istvánt szintén gyanús tár­gyak megvételének vétségében mondot­ták ki bűnösnek és kihágásért 400 di­nár fö- és 100 dinár mellékbüntetésre ítélték. Stein Mór ellen a bizonyítási eljárás során nem merült fői semmiféle terhelő adat, ezért a bíróság a vád- és következményei alól fölmentette. Haupt Henriket, aki ellen szintén nem merült terhelő adat, a bíróság szintén föl­mentette. Marusics Koszta államügyész Martens Robert ítélete ellen felebbezést jelentett be. Stein Mór és Haupt Henrik felmen­tésében megnyugszik. Dr. Popovics Milivoj Martens védője kérte, hogy védencét, az ítélet jogerőre emelkedéséig helyezzék szabadlábra. A bíróság helyt adott az előterjesztésnek és tekintettel a büntetés csekély vol­tára, elrendelte Mortens azonnali sza­­badonbocsálásál. A többi elitéltek : Funk János, Szabó és Mihály szintén frlebbeztek az ítélet ellen. A kikindai törvényszék folytatóla­gos tárgyalásban vonta felelősségre kedden és szerdán Dadiani Tomo emigráns orosz herceget, aki január végén handzsárjával leszúrta az uc­cun Oszipov orosz ezredest. A vizs­gálat során a gyilkos kaukázusi her­ceg beismerte tettét, csupán azzal védekezett, hogy nem embert ölt, hanem bolsevikit. A keddi tárgyaláson, amelyet reggel kilenc órakor nyi­totta meg az elnök és a bíróság el­sőnek a vádlottat, Dadiani Tomo herceget hallgatta ki. A vádlott elő­adta, hogy az orosz bolseviki for­radalom kitörésekor elfogták a kom­munisták és elhurcolták a Fekete­­tenger partjára, Batum kormányzó­ság egyik városába, ahol börtönbe zárták. A börtönben tudta meg. hogv egyik terrorcsapat, amelyben Oszipov Vladimir vezérkari ezredes is szolgálatot teljesített, meggyil­kolta Goremykin miniszterelnököt, aki neki rokona volt. Dadiani rövi­desen megszökött fogságából és Konstantinápolyba menekült. Idő­közben Oszipov is elhagyta Orosz­országot és szintén Konstaminápoiy­­ba került, Dadiani azonban ekkor már nem tartózkodott ott, hanem átjárt az S. H. S. királyságba és Ki­­kindán telepedett le. A véletlen foly­tán itt találkozott össze Oszipov ez­redessel. akire folyton gyanakodott, hogy a bolseviták megbízásából uta­zott az S. H. S. királyságba. Több­ször találkoztak, habár kerülték egjonást. Dadiani félt az ezredestől és ezért állandóan fegyvert hordott magával. Január 30-ikán ismét ösz­­szekerültek az uccán. Oszipov, ami­kor meglátta — Dadiani vallomása szerint — rátámadt, erre a herceg elővette handzsárját és védekezni igyekezett. Birkózni kezdtek, mire mindketten leestek a földre. Oszipov rátérdelt a mellére, ő erre a hand­­zsárt az ezredes mellébe szúrta. Az >,zionv szivén ment ke­éles tör uszipov resztül és azonnali halált okozott. Dadiani kihallgatása után a bíró­ság dr. Brancsics Csedo törvény­széki orvost hallgatta ki, aki elmon­dotta, hogy a kés pengéje oly éles volt, hogy aránylag kis erővel is mélyen behatolt a szívig, azt azon­ban kizártnak tartja, hogy Oszipov esett volna bele a tőrbe. Ezután Csimics Ljubomir tanú ki­hallgatása következett, aki elmondta, hogy szemtanúja volt annak, hogy Oszipov a földre teperte Dadianit. Bogáros Dusán tanú elmondta, hogy a gyilkosság után ő vette el a vádlottól a kést, aki ekkor kijelen­tette. hogy: csak egy bolsevistát ölt; meg. A tanú kihallgatása után dr. Teo­­dorovics elnök az tárgyalást bere­kesztette és folytatását szerdán dél­előtt kilenc órára tűzte ki. A szerdai tárgyalás A bíróság szerdán a gyilkosság ta­núit hallgatta ki. akik úgyszólván valamennyien Dadiani herceg ellen vallottak. Zarics Milos hivatalszolga elmond­ta, hogy szemtanúja volt az esetnek és látta, hogy Dadiani herceg iof­­konragadta Osipovot, aki csak a her­ceg inzultálására kezdett iusakodni. Kari Béla kereskedő, aki a kávé­házból látta a jelenetet, azt vallotta, hogy látta a véres tőrt a herceg ke­zében, aki. amikor Osipovot meg­gyilkolta, nyugodtan várta, hogy le­tartóztassák. Najinszky Lukács polgármester, mint tanú előadta, hogy Osipovot az adóhivatalnál alkalmazta, de nem tudta róla. hogy bolseviki. A meggyilkolt ezredes sógora. Er­délyi Borisz orosz menekült előadta, hogy Osipov soha nem volt bolse­viki és Dadiani herceg vádjai alap­talanok. Viskovszky Vladimir gárdaezre­des, aki ismerte Osipovot. azt vallot­ta, hogy nem hiszi, hogy bolseviki lett volna. Ugyanígy vallott Galicin Vladimir herceg, aki Konstantinápolyban is­merkedett meg vele. Vvelovszky tá­bornok elmondta, hogy Dadiani em-Budapéstről jelentik: A magyar, nemzetgyűlés szerdai ülésén izgal^ Smas jelenetek játszódtak le, amelyek' fközül az egyikből lovagias ügy tá­madt Bénáról Ágoston és Sándor Pál, illetőleg Rassay Károly között. A zajos jelenet kiindulópontja Bo­­gya Jánosnak egy közbeszólása volt. melyet a szocalisták felé inté­zett. Rupert hangosan vissza kiál­totta Bogya felé: — Idióta. Rassay, aki Rupert mellett ült, Rupertet csititani kezdte, közben azonban Bogya igy kiáltott Ruper! felé: — Meg fogom verni magát. Rupert: Szeretném azt látni. Bénárd (Rupert felé): Már meg* látta egyszer. Bénárd szavaira Rassay Károly magából kikelve felugrott és igy ki­áltott Bénárd felé: — Hallgasson maga gyáva, aki hátmögött uszít. Maga itt ne vitat­­kozzon. Sándor Pál szintén felugrott a tie* lyéről és nagyon izgatottan azt kiál­totta Bénárdnak: — Maga uszító, gyáva komisz írd* tér,’ Bandita, aki hátulról támad. Szilágyi Lajos erre hirtelen felug­rott a helyéről és elhagyta az ülés­termet, miközben a baloldal felé for­dulva a következőket mondta: — így nem lehet tárgyalni! A képviselők között nagy izgalom támadt, a baloldal és a jobboldal kö­zött éles szóharc indult meg. Az el­nök a nagy zajban felfüggesztette, az ülést. A szünet alatt Bénárd se­gédei: Reischl Richard és Hegedűs György utján elégtételt kért Sándor, Páltól és Rassay Károlytól, akik bí­zottakul Dénes Istvánt és Horváth Zoltánt nevezték meg. Szembesítették a rákosszenbnibályi gyilkosokat Kamozsay beismerte, hogy részt vett a gyilkosságokban Budapestről jelentik: izgalmas szembesítéssel érkezett befejezés­hez a rákosszentmihályi rémregény, szerdán hajnalban, amikor Molnár- Tóthot szembesítették Kanozsayvah Kiderült, hogy Molnár-Tóthot mér­hetetlen aljasságain végigkísérte és támogatta Kanozsay Dezső volt pék­segéd, jelenleg magánzó és nem­csak eltüntetni igyekezett mindent, ami Tóth bűnössége mebett bizo­nyíthatott volna, hanem két gyilkos­ságban segítőtársa volt és együtt ásták el Molnár-Tóthtal a holteste­ket. Molnár-Tőtli újabb kihallgatásai már kedden délután megkezdték a rendőrségen, amikor közölték vele, hogy sógora, Ditrói Puskás is le van tartóztatva és mindent bevallott. Ez annyira megtörte Tóthot, hogy egész délutánon át tartó hosszú és részle­tes vallomást tett, amelyben módo­sította előbbi vallomásait. Elmondot­ta. hogy nem egy napon gyilkolta meg Kövessnét és a fiát — mint ed­dig vallotta — hanem előbb eltette az asszonyt láb alól és a gyerekei nem egyedül gyilkolta meg. Segített.

Next

/
Oldalképek
Tartalom