Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-27 / 171. szám

2. oldal.

.. BÁCSMEGYEI NAPLÓ

Tömegesen táblázzák be; a kisgazdák tartozásait •

A »Bácsmegyei Napló« keddi számla hirt adott arról, hogy a július— Októberi tizenkettedekről szóló törvényjavaslat rendelkezést tartalmaz arre vonatkozólag is, hogy az 1865. évi szerbiai polgári perrendtartás 471. szakaszának bizonyos pontjai az egész birodalom’--’ kiterjesztessenek s hogy ennek a törvényszakasznak alapján a földtulajdon öt holdig mentes a végrehajtás alól s hogy ez a törvény a jószágok és a föld szabad forgalmát is korlátozza. Rámutattunk arra, lm'— ez a szakasz teljesen felboríthatja a gazdasági életet a Vajdaságban.

Az uj törvényes szabályozásnak már meg van az első s nem igen éppen üdvös hatása. A telekkönyvi hatóságokhoz tömegesen érkeznek bekebelezési kérvények olyan kis gazdák ellát, akiknél a hitelező követelése nincs ugyan veszélyeztetve, de akik. ha a javaslatból törvény lesz, végrehajtás-mentességet 'élveznek s törvényes utón nem szorítható arra, hogy adóságaikat kifizessék.

Hogy milyen abszurdumokra vezet ez az uj törvény, arra jellemző, hogy néhány ezer dináros követelést kebeleztek be olyan gazda ellen, aki négy felnőtt Mval^ húsz katasztrális saját földjén gazdálkodik s ezenkívül száz lánc földet bérel, akinek tehát mintegy másfél millió dinár vagyona van. Ha azonban a javaslatból törvény lesz, semmit ^ra lehet rajta behajtani.

A gazdavédő törvénynek eddig csupán a tömeges telekkönyvi beadványban érezhető a hatása. Minthogy pedig a telekkönyvi bekebelezés ma meglehetősen költséges, megállapítható, hogy a javaslat, a mikor a kisgazdát akarta megvédeni, súlyos anyagi kiadásokat okozott éppen azoknak, akiknek védelmére akarják a szerb perrendtartás idejét múlt intézkedéseit törvénybe iktatni.

De nem használ ez a védelem az uj telepeseknek, a dobrovoljácoknak sem, akiknek érdekében ilyen meg—lepetésszerűen hoznak törvényeket. Az uj törvény csak megnehezíti a dobrovoljac gazdálkodást. Kölcsönt nem kaphat, jószágot senki se mer majd a dobrovoljáctól venni, mert nem tudja, hogy nem követeli-e a tulajdonos, vagy családja' vissza az eladott tehenet, lovat, borjut. Az uj birtokos, aki eddig is rosszabb helyzetben volt, mint szomszédja, mert nem ismerte a földet s nem ismerte a viszonyokat, most azért jut roszmmm

szabb helyzetbe, mert nem tűd tő!kéhez, gazdasági géphez, nyers anyaghoz jutni.

Ha nem volna teljesen logikus, hogy a nemes intenciókból fakadó, de naivul megcsinált javaslatot viszszavonják, ebben bizni is lehetne. Minthogy azonban a törvények meghozatalánál a logika szempontjai háttérbe szorulnak, attól kell tartanunk, hogy a javaslatból hamarosan törvény lesz.

Gombos Gyula a puccstervek hátterében

Minisztertanács az ekrazit-ügy miatt

Budapestről jelentik: A rendőrség folytatja a nyomozást a puccsisták| két — egymástól egyébként teljesen független — csoportjának ügyében. A Friedrich-párt vezetői részéről irányított puccs-mozgalom csaknem teljesen tisztán áll már a rendőrség előtt, amely ezeket a törekvéseket meglehetősen komolytalan tervezgetésekként kezeli. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonit á rendőrség a Kovács-fivérek szervezkedésének, akik mögött kezdettől fogva egy befolyásos aktiv politikust sejtettek. A rendőrség az ügynek erről a részéről nagyon szűkszavú jelentéseket ad ki, mert ez az ügy jóval túlszárnyalja egy bűnügyi nyomozás kereteit és elsőrangú politikai eseményeiyé fejlődik. A kormány állandó összeköttetésben áll a rendőrséggel és a főkapitányságra beérkezett minden detektivjelentést, felvett jegyzőkönyvet, a tanuk és gyanúsítottak kihallgatásainak eredményéi a legapróbb részletekig ismertetik a kormány tagjaival. Annyira fontos az egész ügy, hogy az utóbbi időben Marinovich Jenő főkapitány naponként több ízben jelentést tett nemcsak a belügyminiszternek. Hanem a miniszterelnöknek is. Emiéit eredményeképpen hétfőn délután minisztertanácsot tartottak., amelyen résztvett többek közt Bethlen István gróf miniszterelnök, Nagy Emil igazságügyminiszter és Belitska Sándor honvédelmi miniszter; a tanácskozáson megvitatták a rendőrségi aktákat, amelyek teljességükben a kormányférfiak asztalán feküdtek és az egyes részletekre vonatkozólag a rendőrség részéről felvilágosító magyarázatokkal szolgáltak.

Az ügy minden mozzanatáról jelentést tett a rendőrség Horthy. Miklós mrmányzónak is.

A puccsisták patrónusa

A rendőri kommünikék nem árulják el, hogy ki áll a Kovács-fivéreknek — Reismann zongoragyáros gyilkosainak — háta mögött, azonban Prónay Pál alezredes már nem ilyen diszkrét és egy nyilatkozatában elárulja, hogy kiről van szó. Az ismert különítményparancmok azt állítja, hogy az egész puccsügyet csak azért kavarták föl, hogy őt »valahogyan horogra akaszthassák.«

— A nyomozóközegek első és szinte kizárólagos kérdése, — mondja nyilatkozatában — amelyet az elővezetett úgynevezett összeesküvőknek adtak, áz volt, hogy mikor beszéltek Prónay Pállal? Lehet, hogy közismeretben nyomatékos vallató eszközök alkalmazására egyik vagy másik igennel vallott, ez azonban engem abszolút nem izgatott. Akkor meg éppen lehűltem, a mikor megtudtam, hogy a Kovácstestvérek le vannak tartóztatva, mert tudtam, hogy forró, sőt elszakíthatatlan szálak fűzik őket bizonyos illetékes helyekhez, amely illetékes helyek az én nevemmel, továbbá Héjjas nevével visszaélve, pénzt gyűjtöttek a Dunántúlon,

Prónaynak ez a célzása Gömbös Gyulára vonatkozik, aki ellen egyikben már emelte ugyanezt a vádat, hogy visszaélve az ő, valamint Héjjas nevével, bizonyos működést fejtett ki a nyugatmagyarországi területen. Akkoriban tovagias eljárás is keletkezett az eset miatt Gömbös és Prónay között. Prónay alkalmasint nem tapogatózik rossz helyen, amikor azt a politikust vádolja a Kovács-fivérek támogatásával, aki a gyilkossággal vádolt Kovács-fivérek részére az amnesztiát annakidején megszerezte.

A letartóztatott városatya

A Gömbös-féle puccsisták közé' tartozik Czigány Sándor városatya, akinek szerepe mindeddig nincs tisztázva. Azt ugyanis, hogy akárki megkérje őt arra, hogy tizennyolc kiló ekrazitot rejtsen el a lakásán és ezt szívességből, minden ellenőrzés nélkül megtegye, a rendőrség néni tartja elfogadhatónak. A rendőrségnek az a feltevése, hogy akármilyen benső baráti viszony is állott volna fenn Czigány Sándor és a Kovácstestvérek között, azért nem szokás megtenni azt, hogy ekrazitot csakúgy, baráti szívességből az ember á lakásán őrizzen. Ezért a városatyát vasárnap délelőtt bevitték a rendőrségre és azóta ott van a főkapitányságon. A MÁV északi főműhely keresztényszocialista munkásai Szabó József nemzetgyűlési képviselő vezetésével küldöttségben akartak megjelenni a belügyminiszter és Nádossy Imre országos főkapitány előtt a letartóztatott Czigány Sándor szabadonbocsátása érdekében. A belügyminiszter és az országos főkapitány megtagadták a küldöttség fogadását.

Dinaniii és bomba minden bokorban

A hétfői bomba-lelet: Erzsébeífalva határában az erdő szélén bokrok közé elrejtve egy csomag dinámitot találtak, amelyet a tizedik kerületi rendőrségre szállítottak. Valószínű, hogy olyanok rejtik el ezeket a robbanószereket, akik attól tartanak, hogy a puccsügyből kifolyólag náluk is házkutatást tarthatnak a detektívek.

Siófokon vasárnap felrobbant va__________juntas 27.

A bátya

Irta: Beczássy Judit

Galambos Péter számvevő volt alj Várban és minden nap gyalog tette meg az utat messzi pesti lakásáról. Hiába Igyekezett rábírni barátja, hogy össze- Jcöltözzenek.

.— Nézd, — mondta neki a pihenés perceiben — hát nem volna okosabb, ha hozzám jönnél lakni? Két lépésre a hivataltól, olcsóbb is lenne, beállittatnánk még egy ágyat és mindig együtt lehetnénk. Az estéki Gondold csak meg. Már mi úgysem házasodunk meg, legalább pern élnénk olyan egyedül.

, — Nem, nem, nem lehet, — hárította el a rábeszélést Galambos Péter — tudod, én szeretnék, de a szerencséden bátyám, ha az jelentkezik, nem, én kétségbeesném, ha te mindent látnál. Jobb nekem csak így, maradjunk csak külön. Ha te tudnád, hogy milyen kereszt a bátyám az én életemen. És sötéten nézett maga elé.

— Pedig ha összeköltöznénk, előle is megszökhetnél, — biztatta még Balog.

— Megszökni? Ha lehetne! Az elől nem lehet szökni, pajtás. Próbáltam,, rámtalál, rámtör, talán még a másvilágon is. Ha ő jelentkezik, nincs menekvés. De ne beszéljünk erről.

Mindig ilyen szomorú elhallgatás Zárta be beszédüket, ha a közös életről tervezgetett Balog. Pedig nem akart ie•Imondani róla. Évek óta összemelegedtek hasonló szokásaik csak közelebb hozták egymáshoz őket. Ketten dolgoztak csak egy szobában, napról-napra pgyütt, kivéve, mikor a bátyja jelentkezett, akkor amiatt pár napra mindig elmaradt Galambos Pfiter, egyébként az

órák pontosságával egyformán éltek. Jói negyvenesek mind a ketten, pontos hivatalbajárók, nem dohányoztak, nem ittak, elsején ceruzával a kezükben osztották be a kis fizetést: lakás ennyi, koszt ennyi, mosás, ujság ennyi, előrenemláthatóra is maradt. Rendesen, pontosan, tisztességgel éltek. Milyen jó lenne együtt. Kevesebbe kerülne a lakás és jutna néha színházra is. Hát még az esti együttlétek, alkonyi beszélgetések. De sokszor gondolt rá, mikor lefeküdt, milyen jó volna megszólalni: Alszol már, pajtás? — Még nem, —• felelné. — Én sem, — mondaná. — És nem lehet, mert Péter restelkedik züllött bátyja miatt, ki hébe-hóba megjelenik és zsarolja öcscsét és elveszi pénzét és lebujokban szégyenletesen leissza magát, aztán újból eltűnik hónapokra, isten tudja, hol, merre kódorog, tán rabol is, országút árkában hál biztosan és iszik, iszik a szerencsétlen. Ha tudhá szegény Péter, hogy mindannyiszor nála is jár, az ő pénzét is elkéri és könyörög, hogy ne árulja el. Mintha bizony volna szive szomoritaiNi és megalázni a szegény pajtást. Mégis csak az volna az egyetlen megoldás, ha összekötöznének, akkor oda nem merne jönni, megszabadulnánk tőle mind a ketten. De Péterrel nem lehet beszélni, mingyárt búnak ereszti a fejét és emészti a gond bátyja miatt. Már látja, okosabb, ha szóba sem hozza. És bár nem tudta elűzni a gondolatot, Péterrel nem beszélt többet róla.

Mégis, mintha attól a naptól fogva Péter szomorúbb lett volna. Reggelenként, frissen borotválva, j ólöltözötten, pontosan jelent meg most is, de ha leültek helyükre, Péter nem kezdte el a szokott politizálást, a reggeli lapok híreit §em beszéltéit meg. Péter hallgatag

volt és gyakran összerezzent, néha végigsimitott homlokán, hogy barátja végtére sem állhatta szó nélkül:

— Mi bajod van, öregem, ideges vagy.

— Érzem, hogy jön. Hamarosan jönni fog, — mondta Galainbos Péter fojtott hangon.

Balog tudta, hogy a bátyjára gondol. — Ugyan ne képzelődj, pajtás. Aztán ha jön, el is fog menni. Már mért idegeskedsz ettől előre.

— És ha egyszer nem menne el és itt maradna rajtam és szégyenbe keverne és tönkretenné minden igyekezetemet és miatta lenéznének és te is, öregem, ha te is elfordulnám tőlem?

— De már aztán nekem ilyent ne mondj! — kiáltott méltatlankodva Balog és legjobb szeretett volna felállni, Péterhez menni, megfogni, a két vállát, jól megrázni és szemébe nézni, még meg is ölelni. De ha belül el is érzékenyeden, kifelé mutatni mégis rístelte, csak enynyit mondott: — Hát ilyennek ismersz?

Másnap Péter fáradtan érkezett, ütköző szakállal, kimerültén. Balog kérdő tekintetére lehorgasztotta fejét:

— Itt van, — mondta halkan. — Nincs menekvés, itt van.

Balog egész nap olyan csöndes volt, mintha betegszobában járkálna. Sajnálta Pétert. Aztán két napig nem látta, csak főnöküknek irt Péter levelet: családi ügy-----De a bátyja eljött egy este

gyűrötten, rongyosan. . csapzott hajjal, fogatlan, őszes-borostás züllött arccal. Piszkos kezeit tördelte:

— Uram, ne szóljon Péternek, adjon néhány forintot, ha tud, nagy bajban vagyok.

Balog undorral, haraggal nézte, odaadta kis pénzét, hogy csak menjen és nagy szánalommal gondolt barátjára,

Nem csoda, ha úgy összetöri egy ilyen testvér. Még egy napot várt s hogy Péter akkor sem jött hivatalba, ebéd után elindult hozzá.

Kis szurtos cseléd bocsátotta be, ő egyenesen Péter szobájának tartott.

— Alszik, — szólt utána a lány.

Láb ujjhegyen, halk ajtónyitással lépett be. Nehéz borgőz és állott füst csapott szembe vele. Nem ismert a máskor tiszta szobára. Az egyik széken szép gondosan összehajtogatva feküdt Péter ruhája, mellette a földön a bátya rongyai. Az asztalon üres pálinkásüveg és hamuba senyvedt szivarvégek. Az éjjeliszekrényen pohárban Péter fogai, az ágyban szennyes ingben elnyúlva horkolt — a bátya? És Péter? Az alvón mindkettőnek az arcát látta egyszerre. Ez Péter is volt, meg a bátya is, a derék Péter, meg a szerencsétlen bátya. A züllött bátya arca a nyugtató álomban már Péterévé tisztult. Balog csak állt ott, mozdulni sem tudott és dermedten bámult a szörnyű titokra.

— Szegény Péter, — suttogta szánakozva és le verten. Halk léptekkel fordult ki a szobából.

Péter másnap reggel frissen borotválva, mint fürdőből, olyan tisztán lépett á hivatalba.

— Elment, — köszönt barátjára ragyogó arccal.

— Hála istennek, — mondta ez halkan és megfogta a kezét:

— Péter, öreg pajtás, költözz hozzám, hadd segítsek neked, harcoljunk ketten ellene.

Péter lehorgasztotta a fejét és nagyot «óhajtott:

— Nem bírok, a vérem, egyek vagyunk, a bátyám! — és lassan visszahúzta, 3 kezét.

t